sweet chai

Nagyon sok teát iszom mostanában, ezt a kettőt imádom! Én Müllerben szoktam venni, de a hozzánk közeli gyógyszertárban is van. Szeretem, hogy filteres, mert ezeket a családban csak én iszom, és így könnyebb csak egy nagy bögrényit főzni magamnak. 

soul food

Egyébként jól elvagyunk, meseszép ez az idő, csavargunk sokat. Én most teljesen elvesztettem a motivációmat a főzésre, fogalmam sincs, miket szoktunk enni, kb az jut eszembe, hogy borsófőzelék, rakott krumpli, lasagne, ...??? Odáig vagyok, hogy Dani ebédel az oviban, még az uzsiját is betömi hazafelé, Barni is jókat eszik a városban a kollégáival, arra szoktam figyelni, hogy friss kifli, felvágott meg gyümölcs, túró rudi legyen itthon estére, és kész. 

Én tök jól elvagyok 3 perc alatt összedobható salikon, halkonzerven, szendvicsen zöldséggel, minimál, egyszerű dolgokon. Még Koppenhágában mesélte egy kolléganőm, hogy náluk az ebéd az egy funkcionális étkezés, az a célja, hogy valamit egyél, és azzal az energiával tudjál menni tovább. Tökre nem fontos nekik, hogy különösebben finom legyen, így nem is szentelnek neki túl sok figyelmet, esznek egy szendvicset, mellé zöldségeket, egy almát és kész. Én is pont ilyen korszakomat élem, tök mindegy, mit eszem, semmi kedvem magamnak főzni, élvezem, hogy nem kell különösebben vásárolnom, ötletelnem, meg én egészségesebben eszem így, mintha főznék. Amúgy is két naponta járok most edzeni, így most ösztönösebben odafigyelek, hogy ne egyek össze-vissza mindent, és időnként még egy fehérjeturmix is segít, hogy meglegyen valamelyik étkezés. Hétvégén főzök valamit, már ha itthon vagyunk. Majd ősszel, ha jön a bekuckózós időszak, megint megjön a kedvem főzni, ismerem magam. 

Így most kicsit fáj, hogy megint itthon vagyunk és folyamatosan etetnem kell a kisbabát, de ő azért nem egy bonyolult lélek ilyen szempontból, szerencsére tényleg bármit megeszik. 

Ovi is, meg nem is

Amikor az első alkalommal aludt ott Dani az oviban, már jóval az alvásidő kezdete után kaptam egy üzenetet az egy óvónőtől, hogy milyen pózban alszik el? Írtam, hogy befordul oldalra, és úgy. Rögtön írtam Barninak, hogy szerintem ez nem jó jel, küzdenek vele, de aztán 5 perc múlva jött a fotó a kisfiúról, amin édesdeden aludt. Azóta is ügyesen alszik minden ebéd után, nekem pedig ez, hogy 8-tól 3-ig, tehát 7 órán keresztül stabilan ott van, jó helyen, ezer szuper programmal, nyolc fotóból ötön rajta van, mert aktívan részt vesz mindenben, finomakat eszik (his words) és alszik délután - nem tudom elmondani, hogy ez nekem milyen jó és felszabadító érzés. 

Találtam itt Nagykovácsiban könyvelőt, kitaláltam, hogy milyen céget nyitok, kiscsoportos újrakezdő tanfolyamokat fogok meghirdetni fix időpontokra, mert többektől hallotam, hogy arra igény lenne, meg ami még beesik... Aztán kedden délután belázasodott Dani, a doki kiírta jövő keddig, úgyhogy megint parkolópályán vagyunk. Tudtam, hogy ez lesz, mindenki mondta, de annyira keveset volt eddig beteg, úgy reménykedtem, hogy majd ő lesz a kivétel. Ráadásul ma Mihály napi vásár van az oviban, tegnap tésztát készítettek (ők gyúrták, meg tésztakészítő-gépen vágták a szélesmetéltet), zakuszkát, hogy mindkettőből portéka legyen, és úgy el vagyok keseredve, hogy mennyi mindenből kimarad. 

Hát így.

hétvége, hééétvége

Ma van a második házassági évfordulónk, Barninak pedig holnap lesz a születésnapja. Úgy volt, hogy elutazunk a hónap végén egy hétvégére, ez lesz az ajándékunk egymásnak, de elkezdett megint dolgozni, nem lesz olyan hétvége, mikor ennyire távol tud majd lenni, úgyhogy rögtönöznöm kellett valami mást. Fáj a válla, nyaka egy ideje, így foglaltam magunknak egy páros masszázst szombat délutánra. Én nem szeretem a thai masszázst, vagy mondjuk úgy, nem volt még igazán jóban részem, jobban bejön a svéd masszázs, meg a csontkovácsols, mikor megmasszíroznak, szétgyúrnak és még ki is ropogtatnak. Na de most egy szuperügyes nénihez kerültem. Iszonyúan fájt az elején, kb mint a trigger-pont masszázs, szerintem olyasmit csinált amúgy, aztán egy idő után már éreztem, ahogy megkönnyebbülök. A végén pedig ki is ropogtatta a nyakam, akkor már sírni tudtam volna a gyönyörűségtől, nagyon jólesett. Az egyetlen fura dolog az az volt, hogy a néni megmasszírozta a melleimet is. Egyszer Violet mesélte nagyon viccesen, hogy a pasi nagyon kedélyes sztorizgatás közben megmasszírozta a melleit is, ő meg annyira meglepődött, hogy végül nem is reagált semmit. Most én is így voltam vele, nem konkrétan a melleimen volt a hangsúly, hanem a mellkasomon, de könyörgöm, miért? És én miért nem szóltam, hogy bocsi, thai néni, ez kissé kívül esik a komfortzónámon? Na mindegy, amúgy mennék máskor is, de gondolom, ezzel kezdeni kellene valamit. 

Még azt találtam ki, hogy találtam a környéken még két jónevű sportmasszőrt, és mindkettőhöz befizetem egy-egy alkalomra, hogy ha valamelyik bejön neki, akkor tudjon hozzá járni rendszeresen. 

Tegnap este végül elmentünk vacsizni a Barrio nevű dél-amerikai étterembe, ami itt van közel hozzánk. nagyon hangulatos hely, a kerthelyiségük is az. Én finomat is ettem, Barni nem volt annyira elájulva a kajától. Ittam két pohár chilei bort, ő pedig két sört, és nem tudom, mi van a dél-amerikai italokkal, de 9-kor már összebújva aludtunk a kanapén a Narcos-Mexikó első része előtt, amit újfent nem sikerült megnéznünk. Mint egy nyugdíjas házaspár, olyanok vagyunk, pedig volt az estének olyan pontja, mikor azt is tervezgettük, hogy esetleg elmegyünk a Nemdebárba mulatni. Ennyit arról, hogy kihasználjuk a gyerektelen estéinket.

Ma pedig úgy volt, hogy fürdőbe megyünk reggel, de a barátnőmnél beindult a szülés és nem bírtam volna nyugodtan üldögélni a vízben, miközben nem tudom, mi van velük, úgyhogy végül elhoztuk Danit a Nagyitól és elmentünk csavarogni a belvárosba. Átsétáltunk a Lánchídon, fagyiztunk, Dani bringázott a skate parkban, nagyon vicces volt. A Lánchídon pont láttuk a Budapest félmaraton élbolyát, kicsit szurkoltunk nekik, Dani kiabálta, hogy hójrá! hójrá! Meg hogy ügyes vagy, meg tudod csinálni! Ezt majd szeretném, ha bizonyos helyzetekben nekem is mondaná a kis cuki hangján. 

Barni anyukájánál ebédeltünk, 6-ra pedig ő jött hozzánk Barni tesójával meg a feleségével, felköszöntöttük Barnit, ettünk, ittunk, beszélgettünk, pötyiztünk, rajzoltunk. Dani elaludt 9-kor, én még utána rávasaltam a kis ruháira a színes kis cédulákat az ovis jelével meg a nevével, amiket innen rendeltem és szuperjók. Holnap már 8-ra kell oviba mennünk, úgyhogy indulok is aludni én is. 

ovis kisbabám

Itt az ősz, örülök neki, vártuk nagyon, aztán egyszer csak már nem kellett tovább várni rá, tényleg hihetetlen.  

Unalmas ovikezdős poszt, érdeklődés hiányában itt tudod feladni.

.

Nagyon sok dolog történt, szörnyen sokat szorongtam augusztusban. Borzasztóan szétszórt, szervezetlen és rendetlen vagyok, ez mondjuk nem látszik rajtam, mert rengeteget energiát fektettem bele mindig is, hogy ezt kompenzáljam, meg az a típus vagyok, aki átlát a káoszon. De volt régebben olyan időszakom, hogy szétestem, és akkor egymás után csomó dolgot elhagytam, meg el is loptak tőlem. Olaszországban egész hátizsákot loptak el az összes cuccommal, a Szigeten két egymást követő nyáron szintén egész hátizsákot loptak ki mindenemmel együtt a sátorból, meg egyszer én hagytam fenn egy hátit a váci vonaton a legkedvesebb, különleges, válogatott dolgaimmal. 

Kicsit úgy is vettem ezeket a sztorikat, mint lecke, hogy ne kötődjek ennyire a tárgyakhoz, de közben meg iszonyú bűntudatom volt, hogy én tehetek róla, hogy eltűnnek a dolgaim, egyszerűen ilyen szétszórt vibe volt körülöttem. Aztán mintha tanultam volna ezekből az esetekből, nagyon sokáig rendben voltam, de most egy rövid ideje megint végtelenül szétszórt vagyok, mindig keresek valamit (telefonom, kulcsom, a táskám stb), amivel megőrjítem a környezetemet, de főleg magamat, nagyon-nagyon fárasztó. A cherry on top az volt, hogy a múltkor eltűnt a szemüvegem, amit imádtam, a próbateremben még megvolt, a 30 méterre parkoló autómnál már nem, azonnal visszamentem, de addigra bezárt a terem, másnap pedig már nem találták ott, elnyelte a föld konkrétan. És ez úgy megviselt (mert szerettem, gyönyörű volt és pótolhatatlan, drága is, meg hát nem látok jól nélküle pl. vezetni vagy tévézni), hogy úgy éreztem, megromlott tőle kicsit a mentális egészségem: még jobban szorongtam, megint egyfolytában a cuccaimat kerestem, benne hagytam a kulcsot a zárban kívülről, eltévesztettem lefixált dátumot és rossz időpontban mentem oda valahova stb. Az adhd-s tesztek szerint egyébként nem vagyok adhd-s, csak szétszórt, szervezetlen és rendetlen.

Most egyébként, hogy szeptember lett és eltolódott a fókusz, illetve lettek fontos dolgok, amikre muszáj figyelnem és újra rendszert hoztak az életembe, jobban érzem magam, bár még mindig felmegy a pulzusom, ha épp nem találom a kulcsom. Csináltattam új szemüveget, romlott is a szemem, szóval nem is volt baj (így vigasztalom magam). Gyönyörű, vagány izipizi keretbe rakattam (a Zun Store-ban lehet kapni kékfény szűrős monitor szemüvegeket jóval olcsóbban, mintha az optikában választottam volna keretet), nagyon tetszik, de még mindig fáj a szívem a régi Ray-Ban-em után (már nem gyártják azt a konkrét darabot).