🖤

Mi pedig azóta túl vagyunk a temetésen. Szörnyen feszültek voltunk előtte, Barni úgy fogalmazta meg, hogy mintha valami nagy vizsga előtt állna, és én is pontosan így éreztem magam. Nagyon sokan voltak és rengeteg szeretetet kaptunk, és végül így az egész sokkal pozitívabb volt, mint amire számítottam, egy szörnyű, fájdalmas, felesleges szenvedés helyett egy szeretetteljes közös búcsúzás lett az egész. Már most érzem, hogy mennyire sokat jelent a feldolgozásban az egész családnak az, hogy mögöttünk van ez is, és nagyon remélem, hogy egyre könnyebb lesz nekik.

múlt hét

Kata barátnőmnek szerdán volt kiállításmegnyitója a belvárosban. Eredetileg színházjegyünk volt erre az estére, de annyira szerettem volna elmenni, hogy Barni végül az anyukáját vitte el helyettem. Egy lakásgalériában zajlott az esemény - én nem tudtam, hogy van ilyen, nagyon hangulatos volt. Néhány fiatal nő fogott össze, hogy analóg fotókat mutassanak be. Nagyon jól éreztem, beszélgettem rengeteg emberrel, repkedtem - elképesztő, hogy a covid, meg a két és fél év egy kisgyerek mellett mennyire elszoktatott a pezsgéstől. Ennek örömére indokolatlan mennyiségű mimózát ittam meg, másnap, de még harmadnap is a sebeimet nyalogattam. Persze azóta is hulla fáradt vagyok, annyi programunk, teendőnk, házimunkánk stb van, plusz egy kicsi gyerekünk, rosszul is alszom, nem bírom kipihenni magam. Szerda délután, még a kiállítás előtt elmentünk kirándulni kicsit, egy rövidebb túrát innen a faluból, és az akkora flow volt, zihálva, nevetve, endorfinnal tele beszélgetni mindenféléről, és aztán kipirulva, kimelegedve állni a dombtetőn és magunkba szívni a friss levegőt és a kilátást. Én azt hittem, hogy utálok túrázni, de azóta is visszavágyom. Annyira jó lesz sokat kirándulni és felfedezni a környéket.  

ez 3/4 óra séta a lakásunktól

boooom

Még az is van, hogy tudtuk, hogy gond van a fenti fürdőszobában, mert voltak jelei, fel is hívtam néhány hete a kivitelezőt, hogy amúgy is ígérte, hogy kijön és átnézzük, minden oké-e, meg van is gond, de azóta sem jöttek. Tegnap reggel viszont kiszúrtuk, hogy a lenti fürdőszobában beázott a sarokban a plafon. A munkálatok alatt végig a vizes szakival volt gond, tényleg semmit nem volt képes jól megcsinálni, plusz miattuk nem volt fűtés mikor beköltöztünk. Egy ideje rájöttem, hogy a fenti wc meleg (!) vízzel öblít, és két napja beázott a lenti fürink plafonja, fent a kádnál ázik valami. Így nagy valószínűséggel holnap szétrobbantják a vadiúj, gyönyörű fürdőszobánkat, azt, amit a múltkor mutattam. Azért nem vagyok ideges, mert elég volt, hogy tegnap éjjel nem aludtam emiatt, mert ha az vagyok, az sem segít, és mert a kivitelező ma megígérte a telefonban, hogy mindent kijavítanak hibátlanul, bármi is a hiba, és nekünk ez egy fillérünkbe nem fog kerülni, garanciális a javítás. Remélem, nem fog szépen lassan kiderülni mindenről a lakásban, hogy szép, szép, csak tök szar.

be mine

Nálunk úgy alakult hogy Barni meg szokta kérdezni, hogy mit szeretnék csinálni Valentin nap alkalmából. Én olyan kapcsolatokból jövök, ahol a Valentin nap puszta kimondása is istenkáromlásnak számított, így nagyon hálás vagyok Barni exeinek, hogy időnként simán kapható egy kis romantikázásra. Ma reggeltől a nagymamájánál volt Dani, így nekünk volt egy kicsi időnk egymásra. Délelőtt mászkáltunk a városban, 10 fok volt, verőfényes napsütés, tiszta tavasz. Ebédeltünk a Kis Parázsban, amit Barni úgy hív, hogy a mi helyünk, mert ugye ott volt az első randink, aztán átsétáltunk a Chez Dodoba, mert újra van Ispahan, az óriás epres macaronjuk, meg kávét is kellett innom. Aztán kiderült, hogy az Ispahan már elfogyott, mert ugye Valentin nap, elképesztő bizniszt bonyolítanak amúgy, nagyon ügyesek. Milyen jó érzés lehet, hogy van egy szuper ötleted, kitalálsz egy jó kis bizniszt és ennyire bejön - mondjuk látszik, hogy rengeteget dolgoznak rajta, a mostani dekor is, dobozok, kendők, táskák, meg hát persze a sütik is, szemet gyönyörködtetőek és nyálcsorgatóak. Aztán hazajöttünk, aludtunk egy kicsit, megnéztük a Sziget szellemeit (Barni kommentje: jó, hogy megnéztük ezt a filmet legalább soha többet nem kell!), most pedig Barni elment Daniért, így gyorsan kihasználom, hogy van egy órám egyedül és nem állok neki azonnal takarítani. 

be my friend!

Anszki mesélte, hogy Svédországban van olyan app, amivel barátokat lehet találni, olyan mint a tinder, csak barátkereső. Nekem ez nagyon szimpi, de igazából mielőtt ideköltöztünk, akkor eladtam egy csomó cuccot, ami a bontásból származott, és ezt az eseményt használtam én is barátkeresésre, mivel egy csomó helyi arccal találkoztam. Így volt, hogy valamelyik csajjal, aki megvett egy tükröt vagy egy lámpát megbeszéltük, hogy majd ha már itt élünk megihatunk egy bambit, de aztán mikor személyesen találkoztunk, nem volt meg a kémia, és többet nem is beszéltünk. 

Sejtettem, hogy majd a gyereken keresztül fogunk főleg új ismerősökre szert tenni, és tényleg lett egy tündéri nő a bölcsiben, akinek a kisfiával jól kijön Dani és mi is szimpik vagyunk egymásnak, és olyan jó érzés, hogy hív minket felfedezni a környékbeli játszókat, és tudunk dumcsizni mindenféléről. Az is jó, hogy van, hogy ilyenkor Barni megy, és ő is tök jól feltalálja magát az anyukák közt, büszke is vagyok rá, mert ő az egyetlen pasi a bölcsiben és legtöbbször a játszón is, persze tudom, hogy a többi apuka dolgozik, ő meg most nem. 

Egyébként szerintem egészen szépen ápolom most a barátságaimat, még mindig minden héten jönnek hozzánk látogatóba, ami persze nagyon kényelmes, de én is vágyom arra, hogy nyomulgassak kicsit, majd gondolom, lesz olyan is. Kezd kialakulni, hogy hetente egyszer Anyuék vigyáznak rá úgy, hogy ők is itt alszanak, vagy náluk, hetente egyszer pedig Barni anyukájánál alszik, ami ugye két este, és csodálatos nekünk. Hétfőn így voltunk színházban, egy Pintér Bélát láttunk az UP Rendezvénytérben, szerdán pedig a Nemdebárban játszott egy DJ barátunk és elmentünk kicsit iszogatni meg emberek közt lenni. Éjfél után még jön busz vissza, vicces volt spiccesen nyomulgatni ketten az éjszakában, mint régen.

Jövő héten is lesznek vendégeink, meg lebeszéltem a váci lányokkal egy babás délelőttöt, amikor prezentálok reggelit, reméljük, a kicsik lefoglalják egymást, és így mi is tudunk bandázni.

the key

Még azt akartam elmesélni már régóta, csak mindig elfelejtem, mikor épp blogolok, hogy akkor, mikor ideköltöztünk (december 11.), eltűnt a váci kulcsom, a szarvasos kulcstartóval együtt. Azt gondoltam, hogy biztosan valamelyik kipakolandó dobozban van, vagy a 100 közül az egyik kabátom zsebében, de mostanra mindent kipakoltunk, minden kabátot és táskát áttapogattam, és nincsen meg sehol. Mennyire szimbolikus ez? Ezzel együtt nagyon fura, hogy mindig, mikor megyek haza Vácra, csengetnem kell. 

Megoldható, persze, mert Anyuék beengednek, és ha kell, Apu összerak nekem egy kulcscsomót megint, de többek között a bicajom lezárójának a kulcsa is rajta volt, így az ideköltözésünk óta nem is bringáztam, mert nem tudnám lezárni. Vagy vennem kell egy új lakatot, ami egy vagyon, ez egy kompakt kis Abus lakat, aminek a tartója rá van csavarozva a bicó vázára, szóval nem kell figyelni, hogy ne felejtsem itthon, vagy cipelni a táskában, hanem mindig rajta van a bicón, csak a kulcs kell hozzá, és már zárhatod is le. Nagyon hiányzik egyébként a bringázás, az én bicajomon nincsen gyerekülés, és nem is bírná el a gyerek súlyát, annyira filigrán kis darab kb egy centi vastag kerekekkel. És mivel nagyon szeretnék majd a gyerekkel együtt is bringázni, kellene nekem egy olyan bringa, ami kibírja a gyerekülést meg a gyereket is, szóval azt is le kell majd cserélnem. 

Nyilván ha lakatra nincs most pénzem, akkor bringára sincs, de amúgy a magyar Kruz bike-ok tetszenek, választhatsz bármilyen színt, de tényleg, lilát, rózsaszínt, sárgát, kombinálhatod bármilyen kiegészítőkkel különböző árkategóriákban, és hát egy lila kis cruisert egy szép, bőr Brooks nyereggel elfogadnék. 

art as we like it

Danival elkezdtünk festeni, és kiderült, hogy nem csak neki jön be a dolog, hanem nekem is, nagyon élvezem, pedig csak egy sima 16 színes vízfestékkel dolgozunk, de így is. Elkezdi ő, telefesti a lapot, amennyire van kedve, én pedig befejezem úgy, hogy a lényeget, formákat, színeket megtartom, csak felerősítem és kiegészítem, a végén pedig címet is szoktunk neki adni. Nagyon vicces, hogy Dani emlékszik, melyiknek milyen címet adtunk, pedig ilyenek vannak, hogy Vénusz kalandjai. Barni annyira lelkes, hogy egyet már be is keretezett. Nekem egyébként a gyurmázás és a rajzolás, színezés is bejön, sokszor ő már rég ráunt és tök mást csinál, én meg még mindig gyártom a gyurmaházakat. A legózást viszont átadom Barninak, azt én nem annyira szeretem.

Szeretnék majd ebbe a lakásba is galéria-falat, és a nyomatok és fotók mellé szeretnék tenni gyerekrajzokat is, meg persze a közös műveinket. Nyilván kell egy koncepció, meg szerintem úgy jók nagyon, ha más típusú képekkel vannak keverve. Találtam nagyon inspiráló példákat erre: 

Ez meg Danival az első közös festményünk (azóta a bejárati ajtó mellett díszeleg), azóta már sokkal kifinomultabb műveink is vannak:

Meg az is eszembe jutott, hogy veszek majd a művészellátóban vásznat, kiválasztok néhány jó kis színes, nonfiguratív festményt a kortárs festőművészektől, és megpróbálok ellesni egy-két ötletet, hátha lesz olyan, amit ki is tudunk tenni valahova. 

same shit, different day

Tudom, hogy örülni kéne neki, hogy vége van a januárnak, de én még mindig rengeteget alszom, amitől egyáltalán nem vagyok kipihent, alig bírom magam bármire rávenni, sokat vagyok nyűgös, rosszkedvű, összeeszem mindent szart, majd csodálkozom, hogy fáj a gyomrom, fáj a derekam stb. Itt akkora szél van, hogy éjjel tényleg aggódom néha, hogy ilyen Óz-szerűen elviszi a házat a szél, és valahol másutt ébredünk, Barni azt mondta, hogy szerinte ezért adták el a házat nekünk... Időnként tényleg ijesztő. Dani is rosszul alszik, amúgy megértem, mert valami miatt az ő szobája a legzajosabb szélvihar esetén, egyfolytában át akar jönni a mi ágyunkba aludni, csak az meg nekem nem olyan jó. Úgyhogy ülök az ágya mellett a kanapén és fogom a kezét, míg el nem alszik, bár tegnap pont elegem lett és kijöttem, és fél perc múlva már aludt is. Nem tudom, mitől várhatnék változást, vagy egyszerűen el kell fogadni, hogy ez egy ilyen időszak, szürke, energiátlan, rosszkedvű? Már az összes vitamint beszedtem, plusz mellé megdézsmáltam az édesség stash-t is.

Barninak tegnap is programja volt és ma is elmegy az egyik barátjához pókerezni, mondtam neki, hogy nyerjen, mert a héten megrendeltük a lenti fürdőszobából hiányzó zuhanyfülkét, és nem volt olcsó. Örülök, hogy kicsit kimozdul, ráfér nagyon, de közben nem olyan jó itthon egyedül, vagy hát kettesben Danival. Olvasni sem nagyon van kedvem, sorozatot sem találok magamnak, a lányok ajánlására a Ginny és Georgia-t kezdtem el nézni, de nekem ez túl tini, keresek helyette valami jó kis sorozatgyilkososat, az jobban illik a lelkiállapotomhoz. Amúgy mondja, hogy menjek én is bármikor, szervezzek magamnak programot, de valahogy nem szerveződnek maguktól programjaim, nem is értem. Holnap délelőtt programozunk valamit, aztán Barni anyukájánál ebédelünk. Anyuék jönnek hétfőn és itt is alszanak, mi pedig elmegyünk vacsizni, utána pedig színházba, azt nagyon várom. 

Ez pedig a fenti fürdőszobánk, majd jobb oldalra kell még valami nagyon színes kép a falra, meg egy fa lap a wc fölé pakolófelületnek, de amúgy nagyjából kész van. Nagyon szeretjük, és élőben hangulatos is, bár szerintem túl sok lett a fehér felület, lehetett volna még játszani vele. De a csempevásárlás pont a tavalyi évünk legnehezebb időszakában zajlott, szóval igazából már az is csoda, hogy ez lett. Annak nagyon örülök, hogy az alsó szinten feleslegessé vált egy ajtó, aminek az egész felületén tejüveg van, és azt ide raktuk fel, és mivel az ajtóval szemben egy ablak van, így jut be természetes fény is. Nagyon sokat agyaltam, milyen fürdőszobaszőnyeg legyen, láttam mintásakat, citrom alakút, meg olyat, ami piros, és rá van írva, hogy NICE BUTT (itt amúgy vannak jók), de végül ebbe a csodálatos sárgába beleszerettem a jysk-ben, és szerintem telitalálat. A kisszék generációk óta a családom birtokában van, Anyu húzta át nekem ezzel az ikeás anyaggal ami teljesen én vagyok, ezen szoktunk üldögélni, míg Dani pancsol. Nagyon szeretem.