Nyílt a Millenáris parknál egy óriási nor/ma, azaz egy skandináv pékség. Én már ismertem az elődjét a még a Kecskeméti utcából, Phoebe dolgozott náluk egy ideig. Állítólag nagyon jók a kenyereik (nekem mondjuk a kifli nem jött be, mert iszonyúan tömény), de én mindig a kardamomos péksütikre izgulok rá, és abból náluk nincs hiány. Már a villamosról kiszúrtam, hogy megnyitottak a Mammut mellett, nagy, szellős terek vannak, és üveg, a park felé nyitható falak, meg egy csomó asztal a teraszon is, nagyon hívogató, én óráig el tudnék ücsörögni itt akár egyedül is, újságot olvasgatva, de szerintem tökéletes hely találkákhoz is, elhozok majd ide szépen mindenkit, akit szeretek. Valamelyik reggel Barni otthonról dolgozott, én meg fogtam Danit, beleültettem az új, 5 kilós sportbabakocsijába (amit sajnos nem szeretek, mert szerintem neki nem túl kényelmes, ami a lényeg lenne, de online néztük ki, és sajnos nem próbáltuk ki előtte, pedig akkor biztosan nem veszem meg), és elsétáltunk az új nor/mába.
Már amikor odaálltam a pulthoz, nagyon megörültem: képzeljétek, van náluk semla, a svéd süti, amiről annyit beszéltünk a múltkor (nem találom azt a posztot), és nagyon finom! Vannak etetőszékeik is, aminek én nagyon örültem, de azt nehezített terepnek találtam, hogy nem hozzák ki a kávét meg a kaját, hanem megrendeled a pultnál, kapsz kis csipogót, és az jelez, ha mehetsz az elkészült finomságokért, vagyis nekem ott kellett hagynom Danit az etetőszékben, hogy megszerezzem a rendelésünket. Na és leraktam mindent az asztalra, kicsit elrendeztem, hogy esztétikus legyen, gondoltam, le is fotózom. Mutatom:
Gondolom, sejtitek, hogy a következő pillanatban már kávéban úsztunk. Nem vagyok egy rutinos kávéházas anyuka, az biztos, de Dani nem egy hirtelen típus, eddig nem volt még ilyen balesetünk. Úgyhogy innentől már nem volt annyira idilli a dolog, de végül átültünk egy másik asztalhoz, jött egy lány, aki megnyugtatott, hogy semmi baj, ez mindenkivel előfordul, felmosta a kávé-tengert, és még egy másik zabtejes kapucsínót is beígért, amit végül sosem kaptam meg. A semla viszont mesés, tejszínes-pisztáciás, ha arra jártok, ki ne hagyjátok. Csak a kávét messzebb rakjátok a babáktól.
