save meeeeee

Mindenképp el akartam mesélni, hogy teljesen véletlenül belefutottunk a (hűvösvölgyi) lidl-ben a zöldség- és gyümölcsmentős dobozokba, amik a pénztárnál vannak kirakva. Le van fóliázva a tetejük, de azért nagyjából látni, hogy mi van bennük, mindegyik dobozban más. Mi majdnem 4 kg (vegyesen paradicsom, hagyma, padlizsán, paprika, amit továbbadtam anyuéknak lecsóhoz, alma és narancs) jóságot vettünk 400 forintért. A padlizsán nem volt a legfeszesebb, de a padlizsánkrémnek tökéletes lesz, a többi viszont tök jó (volt). Figyeljétek te is, mert ha az ember szeme nem áll rá, nem biztos, hogy rátalál a dobozokra. 

ovi

Én magam már szörnyen unom ezt az ovi témát, valahogy mindenkivel erről kell beszélgetnem és kicsit megcsömörlöttem, de mivel itt is kérdeztetek róla, gyorsan elmesélem. 

today is a good day to have an awsome day

Ma annyira jó napom volt! Jó szar időszakon vagyunk túl, Dani is beteg volt egy kicsit, én meg jó sokáig, két hétig majdnem, ma éreztem magam először jól, de már annyira hozzászoktam, hogy milyen fosul vagyok, hogy amikor elindultunk reggel és észrevettem, hogy otthon maradt a citromos-mézes Strepsil, megijedtem. Összejöttek a dolgok, valahogy semmi sem klappol mostanában, jó sokat szorongtunk egy csomó dolog miatt Barni is, én is. Tök véletlenül ma lett a napja, hogy mindennek pont kerüljön a végére, és bár van, ami most sincs rendben, de már tudjuk, hogy meg fog oldódni. 

Reggel 6-kor keltem, Barni már nem volt itthon, újra dolgozik (ez is tök jó amúgy, nyomasztó volt, hogy pangás van a szakmájában, és nem kap melót). Lezuhanyoztam, 7-kor felkeltettem a csecsemőt, felöltözött, reggeliztünk, 8-kor már úton voltunk. Magától 8 körül kelne, de keltem őt mostanában korábban, már célirányosan készülünk az ovira. Egy csomó hivatalos dolgot kellett elintéznünk a városban, földhivatalt 11. kerületben, bankot, postát, meg el kellett valamit hozni Barni anyukájától, aki a Madách térnél dolgozik. Eredetileg autóval terveztem menni, de aztán hirtelen ötlettől vezényelve rájöttem, hogy hülye vagyok én? Leraktuk az autót a Kelemen Lászlónál, villamosra ültünk és onnantól a miénk volt a város. 

Ezren voltak előttünk a földhivatalban, ez ugye a pest megyei HQ, szóval nagyon azért nem csodálkoztam. Leültünk, egy darabig eljátszott Dani egy tollal, majd eltűntetett egy túró rudit, majd kérte a kisautóit, és volt még egy két ötletem, hogy hogyan kössem le, de azért nagyon hosszan nem ment volna. Kb 10 perc üldögélés után szólt egy hölgy, hogy menjek oda a kisfiúval, nagyon hálás voltam. 2 perc alatt tudtak segíteni, és megnyugtató választ is kaptam, úgyhogy szívből örültem. Megint villamosoztunk egy sort, meglátogattuk Barni anyukáját, aki felvitt minket a munkahelyére. Eredetileg nem volt ez tervben, de gondolom, el akart büszkélkedni az unokával a kollégáknak, szóval nem bántam. 

Játszóztunk utána az Erzsébet téren, ahol szintén volt egy megvilágosodásom Dani bölcsi/ovi ügyeivel kapcsolatban, majd a 16-os busszal átszeltük a várnegyedet meg a várat. A Moszkván ebédeltünk a mekiben, mint a nagyok, majd villamos, felszedtük az autót, és mentünk bankolni. Itt is sikerült mindent elintézni, pedig izgultam, mi lesz. Utána posta, majd végre haza. Az autóban már végig könyörögtem Daninak, hogy ne aludjon el, és nagy nehezen sikerült is ébren tartani, aztán itthon egy perc alatt elájult, azóta alszik. 

Biztosan ismeritek az érzést, mikor megoldódik valami, ami miatt sokáig görcsöltetek/nem aludtatok. Biztosan az is segít, hogy ma igazi tavasz van, de ma délután sokkal könnyebbnek érzem az életet és virágosabbnak a jövőt, mint mondjuk tegnap. 

Bori

Írta múltkor egy barátnőm, hogy vett egy koncertjegyet, és ha van kedvem, menjek vele. Megnéztem a linket, amit küldött, Péterfy Bori volt a hajón. Sosem voltam rajongó, de a Katapultot játszottuk párszor egy barátnőmmel koncerten egy szál zongorával, és azt nagyon szerettem. Gondoltam, miért ne, gyorsan vettem egy jegyet én is, és az egyik szombaton el is mentünk. Beültünk előtte az étterembe inni egy pohár bort meg megbeszélni az élet nagy dolgait, és mire lementünk a koncertre, már tele volt a hajó gyomra, ezer ember állt előttünk és ment a koncert. Kicsit tanácstalanul álldogáltunk egy darabig mindenki háta mögött, majd mikor láttam, hogy elindul befelé a tömegbe egy pasi, beálltam mögé, és meg sem álltunk, míg csak pár méterre voltunk a színpadtól. Egy csomó számot nem ismertem, a szövegeket pedig végképp nem de mégis, annyira jól éreztem magam, végig táncoltuk a koncertet, teljesen ki tudtam kapcsolni. Bori fenomenális, nagyon bejött, és irigyeltem is, hogy milyen energiával bírta tolni végig egy szűk, flitteres szettben, stage dive, meg minden, pedig bőven elmúlt 50, de hát ő egy igazi díva, azt is jó volt látni, mennyire imádja őt a közönség. 

Láttuk amúgy a múltkor a Messzeség című filmet (asszem Netflix), egy könnyed kis sztori szintén arról (is), hogy mennyire könnyű beleszürkülni a hétköznapokba, az életbe, pedig igazából dívák és rocksztárok vagyunk mind.

mindenki másképp boldog

Velünk az ég világon semmi érdekes nem történik. Nem tudom, hogy ez jellemző-e az évnek erre az időszakára, vagy csak a mi életünk ennyire unalmas, de ez van. Végre elküldte a kivitelezőnk a kis csapatát és rendbe tették a fürdőszobánkat. Nem kellett különösebben szétrobbantani szerencsére, de bennem van némi kétség, hogy minden rendben lesz-e így, reméljük. Már hideg vízzel öblít a wc, nem forróval (ezt nem tudom, meséltem-e), az ázás is abbamaradt. Kaptunk az alkalmon, és megkértük őket, hogy fájdalomdíjként csináljanak meg valamit, ami nem az ő hibájuk volt, csak mi elfelejtettük megkérni őket, hogy csinálják meg még ősszel: a nappaliban a klíma vezetéke egy gagyi kis sínben futott végig a falon, és azt most bevésték a falba. Bármennyire profin, elszívóval csinálták, mégis mindent azonnal beterített a finom, fehér por az egész konyhában és a nappaliban. Úgyhogy kellett tolnunk egy gigantikus takarítást, de most tényleg olyan minden, amilyennek szeretnénk. Megrendeltük a zuhanyfülkét is a lenti fürdőszobába, pár napon belül itt lesz az is, azt még beteszik, aztán egy jó darabig nem szeretnék mesterembert látni (apukámon kívül). 

Voltunk színházban megint, két egymás utáni napon, mindkétszer a Szkénében. Oda haza járunk, nagyon szeretjük a Mucsi-Scherer-féle Nézőművészetis vonalat, de nekem Katona László a legnagyobb kedvencem. Az egyik darab nagyon jó volt (Hol a színészünk?), a másik (Kartonpapa) egy család teljes káoszáról szólt és teljes őrület volt, nem a szó jó értelmében. Persze lehet, hogy csak nem vagyunk túl jó lelkiállapotban, és inkább a Vígszínházba kellene járnunk sokkal könnyedebb darabokra. 

Egyébként tényleg nagyon rossz formában vagyok minden szempontból. Tudom, hogy a kicsi gyerekkel való otthonlét sem a mentális, sem a fizikai állapotnak nem tesz igazán jót, de közben meg tudom, hogy össze tudnám szedni magam, ha igazán akarnám. Volt valamelyik nap két órám a Mammutban, és benéztem a Reserved-be - nem akartam igazából semmit venni, csak nézelődtem, mint egy múzeumban (AKA kisgyerekes anyukák énideje). Konkrétan sokkot kaptam, hogy milyen szarul nézek ki. De mivel volt már ilyen, és emlékszem, hogy itt is megbeszéltük, hogy büntetni kéne a rosszul megvilágított próbafülkék kitalálóit, hazajöttem, bugyira vetkőztem, és megnéztem magam a tükörben, hogy valóban olyan nagy-e a baj. Hát, tényleg rám férne egy kis napozás, és vissza kellene térnem a rendszeres mozgáshoz is, de inkább rohadjon meg a Reserved összes tükrös próbafülkéje, hogy kb öngyilkosságba hajszolja a gyanútlan vásárlókat. 

Egyébként észrevettem, hogy megint a főzés lett számomra az önsegítés legfőbb, instant formája, vagyis ha nagyon kivagyok, akkor elmerülök a konyhában és kreatívkodom valami iszonyú finom, színes, egészséges kaját. Gondolom, úgy vagyok vele, hogy kaja amúgy is kell a családnak, olyankor aránylag békén hagynak (próbálnék csak meg sorozatot nézni vagy olvasgatni kicsit), a konyhám csodálatos, hát akkor csináljuk. Nagyon hálásak érte, főleg Barni nagyon boldog, de hál'istennek Dani is szuperjól eszik, bár szerintem ő a tányérján feltűnő finom falatokat teljesen given-nek veszi.