ovi

Én magam már szörnyen unom ezt az ovi témát, valahogy mindenkivel erről kell beszélgetnem és kicsit megcsömörlöttem, de mivel itt is kérdeztetek róla, gyorsan elmesélem. 

Abban már biztos vagyok, hogy Dani nem lesz waldorfos. Több szempontból is így látom jónak, például hogy nem akarom, hogy már az oviért is fizetnünk kelljen egy csomót, főleg úgy, hogy iszonyúan drága lett az élet amúgy is. Ő egy kiegyensúlyozott, szuperjól beszélő, stabil kisgyerek, szerintem jól fogja magát érezni az állami oviban. A waldorfba szeptembertől is csak 4 napot járhatna, és csak délután 1-ig, és úgy én nem igazán tudok dolgozni. De a fő ok az az, hogy szeretném, hogy ha hülyeséget csinál, vagy olyasmit, ami veszélyezteti a saját vagy mások egészségét, vagy csak zavar másokat, akkor rászólnának és letiltanák. Többször láttunk olyan szitut, ahol ez nem történt meg, és értetlenkedve néztem körbe, hogy tényleg én vagyok-e a hülye, és igen, itt a szabad játék tényleg azt jelenti, hogy a gyerekek (szinte) azt csinálnak, amit akarnak, anélkül, hogy ebbe az óvónő vagy a (jelen lévő) szülők beleavatkoznának. Elfogadom, hogy van ilyen, de nekem ez így nem volt jó. 

Na de nem is baj, mert kiderült, hogy a helyi állami oviba, aminek egyébként jó híre van,  akár most is felvennék őt. Úgy volt, hogy lesz egy próbanapunk, amikor megnézzük az ovit, meg az ovi is minket, de aztán Dani volt beteg, majd én, úgyhogy végül a nyílt napokra mentünk el. 

3 nyílt nap volt, és úgy csináltuk végig a 3 napot, mintha igazi ovis lenne. 8-kor már ott voltunk, megnéztünk minden (vegyes korú, ez nekem nagyon tetszik) csoportot, ahova van rá esély, hogy felveszik, ő pedig nyomult, játszott és csinált mindent, amit kellett, mint egy igazi óvodás. Én amúgy nem tudtam, hogy ovisnak lenni ilyen fárasztó, de mindhárom nap karikás szemekkel, néma csöndben bandukolt mellettem hazáig (mi csak délig voltunk, de sokkal korábban kelt, mint szokott), megebédelt, majd ájultan aludt majdnem 3 órát. Egyébként nagyon élvezte, de teljesen kimerült.

Végül lebeszéltek róla, hogy most elkezdjen járni, hiszen a csoportoknak megvan a bejáratott rendszere, rutinja, amit szeptembertől fokozatosan építenek fel, és ő most ebbe csöppenne bele, ráadásul most lesznek a tavaszi kirándulások is, ami valószínűleg neki, főleg nélkülem, sok lenne. Viszont így is kellett találnom két csoportot, ami szimpi, és a jelentkezéskor meg tudom jelölni, hogy örülnék, ha oda járna. Ez az első két nap nem sikerült, vagyis (majdnem) mindenki aranyos volt, de kémiát egyetlen csoportnál éreztem, és oda pont nincs felvétel. Végül az utolsó nap, egy eldugott épületben találtam két olyan vagány csajt, hogy kb szerelmet vallottam nekik, mielőtt eljöttem, meg még egy óvó nénit, aki szintén nagyon szimpi volt, így ezt a két csoportot fogjuk megjelölni. Szeptemberig pedig felfedezzük a környéket, igyekszünk sokat bandázni, megyünk a Balcsira, hetente kétszer pedig beizzítjuk a nagyszülőket. 

Röviden ennyi. Én kicsit csalódott vagyok, mert már teljesen beleéltem magam, hogy mostantól Dani ovis lesz, én pedig elkezdhetek újra tanítani és lesz magamra meg a dolgaimra időm, de persze így is szuper tavaszunk és nyarunk lesz biztosan, és a szeptember is hipp-hopp itt lesz. 

Ami még nehéz nekem, hogy van ez a kis ember, és nem az van, hogy van az ovi, ahova tartozunk, és majd oda jár a kiscsoportba szépen, hanem az én kezemben van a sorsa, hogy kell-e korán kelnie és intézményesednie a jövő héttől, vagy sem. Hogy a modern, szép, tágas épületbe jár-e majd, ahol kb nincsenek fák az udvaron, vagy a kicsi, régi, uncsi, old school épületbe, ahogy viszont mesés, ősfás udvar van. Hogy jó fej lesz-e az óvó nénije, vagy nem annyira. Stb stb... Olyan jó lenne, ha valaki döntene helyettem.