today is a good day to have an awsome day

Ma annyira jó napom volt! Jó szar időszakon vagyunk túl, Dani is beteg volt egy kicsit, én meg jó sokáig, két hétig majdnem, ma éreztem magam először jól, de már annyira hozzászoktam, hogy milyen fosul vagyok, hogy amikor elindultunk reggel és észrevettem, hogy otthon maradt a citromos-mézes Strepsil, megijedtem. Összejöttek a dolgok, valahogy semmi sem klappol mostanában, jó sokat szorongtunk egy csomó dolog miatt Barni is, én is. Tök véletlenül ma lett a napja, hogy mindennek pont kerüljön a végére, és bár van, ami most sincs rendben, de már tudjuk, hogy meg fog oldódni. 

Reggel 6-kor keltem, Barni már nem volt itthon, újra dolgozik (ez is tök jó amúgy, nyomasztó volt, hogy pangás van a szakmájában, és nem kap melót). Lezuhanyoztam, 7-kor felkeltettem a csecsemőt, felöltözött, reggeliztünk, 8-kor már úton voltunk. Magától 8 körül kelne, de keltem őt mostanában korábban, már célirányosan készülünk az ovira. Egy csomó hivatalos dolgot kellett elintéznünk a városban, földhivatalt 11. kerületben, bankot, postát, meg el kellett valamit hozni Barni anyukájától, aki a Madách térnél dolgozik. Eredetileg autóval terveztem menni, de aztán hirtelen ötlettől vezényelve rájöttem, hogy hülye vagyok én? Leraktuk az autót a Kelemen Lászlónál, villamosra ültünk és onnantól a miénk volt a város. 

Ezren voltak előttünk a földhivatalban, ez ugye a pest megyei HQ, szóval nagyon azért nem csodálkoztam. Leültünk, egy darabig eljátszott Dani egy tollal, majd eltűntetett egy túró rudit, majd kérte a kisautóit, és volt még egy két ötletem, hogy hogyan kössem le, de azért nagyon hosszan nem ment volna. Kb 10 perc üldögélés után szólt egy hölgy, hogy menjek oda a kisfiúval, nagyon hálás voltam. 2 perc alatt tudtak segíteni, és megnyugtató választ is kaptam, úgyhogy szívből örültem. Megint villamosoztunk egy sort, meglátogattuk Barni anyukáját, aki felvitt minket a munkahelyére. Eredetileg nem volt ez tervben, de gondolom, el akart büszkélkedni az unokával a kollégáknak, szóval nem bántam. 

Játszóztunk utána az Erzsébet téren, ahol szintén volt egy megvilágosodásom Dani bölcsi/ovi ügyeivel kapcsolatban, majd a 16-os busszal átszeltük a várnegyedet meg a várat. A Moszkván ebédeltünk a mekiben, mint a nagyok, majd villamos, felszedtük az autót, és mentünk bankolni. Itt is sikerült mindent elintézni, pedig izgultam, mi lesz. Utána posta, majd végre haza. Az autóban már végig könyörögtem Daninak, hogy ne aludjon el, és nagy nehezen sikerült is ébren tartani, aztán itthon egy perc alatt elájult, azóta alszik. 

Biztosan ismeritek az érzést, mikor megoldódik valami, ami miatt sokáig görcsöltetek/nem aludtatok. Biztosan az is segít, hogy ma igazi tavasz van, de ma délután sokkal könnyebbnek érzem az életet és virágosabbnak a jövőt, mint mondjuk tegnap.