2019. július 31., szerda

matching my pills with my bag

Voltam otthon, Vácon két napot, az idő is szépen megjavult, sőt, elképesztően párás meleg volt. A legjobb rész mindig az anyuékkal való lődörgés otthon, meg a kanapén ejtőzés a kiskutyával. Sétálni már nem viszem őt hosszan, mert már nincs kedve, mivel nem lát, nem érzi magát biztonságban, látszik rajta, hogy bizonytalan. Otthon nagyon cukin elvan, a gyerekekkel imádják egymást, anyuék mellett meg nagyon jó dolga van, naphosszat alszik az asztal alatt, vagy anyut követi a házban ide-oda. Rossz látni, hogy megöregedett, és tegnap is pityeregtem kicsit itthon Barninak, hogy nagyon hiányzik, de hát ez van. 

Kicsit megnéztem a várost is, meg napoztam két órát a parton, jól is aludtam, csak keveset, mert reggel 6-ra jött egy tanítványom, akit itt Budapesten, meg otthon is szoktam tanítani. Jó volt otthon bringázni, végül nem adtam el az Adriaticámat, úgyhogy azzal krúzolgattam, megállított egy nő a sétányon, hogy honnan van, és nem adom-e el, sőt, az instagramon is rámírt egy lány, hogy milyen bicaj ez pontosan, mert ő is ilyet szeretne, bezzeg, mikor el akartam adni, akkor nem tudtam. Mostmár megtartom. Estére lett indításgátló gomb az autómban, nagyon jó érzés. Anya csomagolt megint tojást, idei baracklekvárt, szörpöt, meg kaptam fügét. 

Végül úgy döntöttem, hogy nem fogok elutazni egyedül, majd igyekszem sok funt csinálni nyár végéig, meg a 20.-ás hétvégén elmegyünk Horvátországba kicsit. 

Ja, és arra jutottam, hogy magnézium hiányom lehet, vettem magnosolv-ot, amit szoktam, és a táskámhoz meg a bringás-felfestésekhez is ment színben (mint látszik, most sárga-fejlövésem van, most így utólag látom, hogy a mangós fagyim, meg a nem tudom milyen macaronom is sárga), és most jobban is érzem magam tőle, persze lehet, hogy csak placebo.











non-dairy ice cream and the space cowboy

Nagyon ritkán eszem fagyit, nem is annyira lelkesedem érte, de főleg a tej miatt nem. Most már sok helyen van tejmentes fagyi, van vegán Magnum, meg egy csomó jégkrém vizes alapú, kb szörp lefagyasztva, de annyira meg nem fontos nekem, hogy ezeknek utána menjek. Barninak szoktam venni itthonra Carte D'or vaníliás jégkrémet, azt megeszegeti gyümölccsel meg juharsziruppal, de én az én hasamnak az gyilkos lenne, ezért nem eszem belőle, meg nem is annyira kívánom. Mondjuk a váci Desszertszalon kapros túró fagyija miatt én is elcsábulok nyaranta néhányszor, az nagyon finom. Barni meg mindig sajnál engem, hogy de vegyünk olyan fagyit, amit én is ehetek. Valamelyik nap betévedtünk egy különösen jól felszerelt Sparba, és ott puszta kíváncsiságból megnéztem, milyen választékuk van - hát, durva.


  • A joyának voltak kókuszalapú fagyijai, csokis és mangós, ITT írtam is róluk, de aztán azok eltűntek. Most viszont az alpro villant, ők a szójára építenek, mogyorós csoki és vanília ízűt találtam. Nagyon jók. 








  • Ha bárhol van mangó fagyi, mangós testápló, mangós bármi, vagy egyszerűen mangó, én veszek, ez a kedvenc gyümölcsöm. Ez egy mangó sorbet, vizes cucc, tele van mangó darabokkal, csodálatosan finom. Nincsen benne tej. Carte D'or.




  • És a legdurvább: tudtam, hogy a Ben&Jerry's-nek van vegán vonala, de azt nem, hogy itthon is lehet kapni, simán a Sparban. És ráadásul ez a(z egyik) kedvencem, Chunky Monkey, banános jégkrém dióval és csokidarabokkal. Barni teljesen odavolt, hogy mennyire jó - hát, igen.


A zsákmány a Rózsakert bevásárlóközpontból, a füge pedig anyukám kertjéből.


A Jamiroquai póló pedig kb 20 éves, egy barátommal csináltattam, Jamiroquai-buzi voltam, minden számnak tudom a szövegét. Egy kolláganőm mesélte, hogy pár hete voltak Prágában koncerten, Jay Kay meghízott és tokája van, valamint volt egy autóbalesete, amiben elég komolyan megsérült, és ezért már nem táncol. :(

2019. július 29., hétfő

just to let you know

Mostanában akármikor megyek Vácra, elromlik az idő, pedig annyira lett volna kedvem strandolni a megszokott helyemen a Duna-parton, a nagy fák alatt a szép házaknál. Holnap reggelre van időpontom a szerelőhöz, rakatok indításgátló-gombot a Jaguárba (nem jaguár, hanem egy kis szuzi, de a sógornőm öccse azt mondta, őt egy jaguárra emlékezteti, haha, azóta csak Jaguárnak hívom). Kicsit talán megnyugszom tőle, mert még mindig sokszor van, amikor felébredek éjjel, hogy kimegyek az erkélyre, megnézni, megvan-e még. Kicsit családozom, megnézem a nagynéném, sorozatot is néznék, csak nem hoztam a laptopomhoz töltőt, így max olvasni tudok. Rosszul alszom éjjelente, hajnalban ébren vagyok, mint a nyugdíjasok, és ez itthon (Vácon) főleg igaz. Meg úgy érzem, nem bírom igazán megélni ezt a nyári szünetet, nem tudok mit kezdeni a szabadsággal, álmomban is sokszor sulizom meg tanítok. És közben meg rohamosan telik, mindjárt augusztus, úristen. 

kris atomic

2019. július 28., vasárnap

Kisoroszi Szigetcsúcs

Nem vagyok valami jó passzban, a héten fizikailag és lelkileg sem voltam a helyzet magaslatán. Szerdán konkrétan úgy éreztem, hogy depressziós vagyok, semminek nem láttam értelmét. Aztán úgy egy nap, meg egy hatalmas alvás után elmúlt. Voltam aztán két napot Siófokon a bátyámékkal és a gyerekekkel, egész nap fetrengtünk, strandoltunk, nagyokat úsztunk, beszélgettünk, este Imagine-t játszottunk, majd iszonyúan jót aludtam. Rég töltöttem velük és a gyerekekkel ilyen minőségi időt együtt. 

Aztán itthon megint lerobbantam úgy egy napra, most fizikailag, de már kicsit jobb. Ma reggel eszembe jutott, hogy lehet, hogy a természet hiányzik, és rögtön tudtuk is, hogy hova van kedvünk menni. Barni unokatestvére Leányfalun lakik, felhívtuk, hogy jöhetünk-e. Délelőtt főztem töltött paprikát, dobozokba raktam, és 2 körül már ott voltunk nála. Odafelé annyira zuhogott az eső, hogy már azt vizionáltam, hogy max kártyázni tudunk majd, de aztán mire megebédeltünk, kitisztult az ég, bepakoltuk a kutyát meg magunkat az autóba, és elindultunk Kisorosziba. 










Ez a hely egy csoda, verseng a gödi homok szigettel - ha nem jobb. Tahitótfalutól vezet egy kb 10 kilométeres út Kisorosziba, ahonnan nagyon rossz úton, szántóföldek közt lehet a kempingbe, a sziget csúcsához eljutni. Végig széles, sóderes part szegélyezi a csúcsot, egyik oldalról a Pilis és a visegrádi vár, a másikról Nagymaros. Gyerekkoromban egy barátnőm szüleivel sátoroztunk itt, később a barátainkkal jöttünk sokszor pár éjszakára, jártam itt anno sokszor az exférjemmel, de a vizslás fiúval is jöttünk kenuval. Szerintem amúgy azzal a leghangulatosabb, vagy Tahiból bicajjal. Jövünk máskor is, legközelebb strandolni. 

2019. július 23., kedd

fagyiii

Volt egy kicsi agymenésem az ig-n, mikor épp nagyon utáltam a hajam, raktam fel régi fotókat, hogy mi legyen, frufru, rövid, hosszú, és egészen sokan írtak, hogy vágassak frufrut. De nem vágattam, hanem helyette elmentem Gergőhöz, és hátul rövidebbre nyirattam, meg lettek benne rövidebb tincsek, elöl hosszabb maradt, és most újra működik, dúsabb, frizurásabb, nem csak úgy lóg lefele. Most megint nagyon szeretem.

Ma reggel pedig felébredtem fél 7 körül, ahogy szoktam, mikor Barni elkezdett sertepertélni, és én is kimentem inni meg fogat mosni, hogy induljon a nap. De ő rámparancsolt, hogy használjam ki, hogy aludhatok, ne nyomkodjam a telefonom, meg menjek piacra/edzeni/akárhova, hanem aludjak még. Vissza is feküdtem, álmodtam egy csomó baromságot, majd legközelebb a koffeinhiánytól fejfájással, délben ébredtem. Milyen hülyeség ez, végigaludni a fél napot, sokkal jobb, mikor felkelek reggel, mikor ő is, sokkal kipihentebben ébredek, és délre már ezer dolgot letudok. 

Ja, és asszem, még nem meséltem Anjunáról. Lett egy jégkrémes a Pozsonyi elején. Emlékszem, mikor az első nyitott, azóta vannak a Mammut mögött, meg a Sas utcában a Chez Dodo mellett, de valahogy sosem jutottam el a kóstolásig. Valamelyik nap valahonnan a Pozsonyin bringáztam hazafelé, és már egy pár napja kívántam egy kis minőségi édességet. Egy kicsi, epres-mangós (mindegyik fagyijuk tejmentes) jégkrémet választottam, és bemártattam tejcsokiba. De kb mindegyik ízt végig szeretném próbálni. Nem nagyon tudom leírni szavakkal, de az biztos: még sosem ettem ennyire finom jégkrémet,  a Magnum hozzá képest egy uncsi klisé, mindenképp próbáljátok ki, ha arra jártok. Csorog a nyálam azóta is, ha rá gondolok, és mindenkit elviszek majd hozzájuk jégkrémezni. 


2019. július 21., vasárnap

minden jó

Szóval egy ilyen indulás után nem számítottam rá, hogy bármi értelmezhető lesz még ebből a szombatból, de lett végül. Miután szétdomesztoszoztuk a lakást, elszaladtam piacra, és vettem kukoricát meg egy csomó gyümölcsöt, otthon dobozba raktam sárga- és őszbarackokat, magamra rántottam a fürdőruhám a farmersortom és Barni atlétája alá, majd elindultunk ebédelni az Igenbe. Úgy fél éve költözött Budára, nagyon közel hozzánk, de még sosem voltunk, és mondtam Barninak, hogy ez az a pillanat, amikor úgy érzem, hogy nagyon megérdemeljük. 

Hát úristen. 

Nem is emlékszem, mikor ettem utoljára pizzát, úgy fél éve talán? Jót, igazi, nápolyi vékonytésztásat pedig... Azt emlékeim szerint ezer éve nem, de épp ilyen visszatérésre vágytam. A nagy sokkra egy limoncellot is ittam, úristen, mennyire jólesett. 2-kor leparkoltam a bicóm a Hajós Alfréd uszoda elé, és a medencébe lógatva a lábam úgy 3 órán keresztül süttettem a hasam Pillával meg egy haverjával. Este pedig a barátaink lakásának tetején, gyönyörű kilátás mellett ünnepeltük két barátunk születésnapját babákkal, sütögetéssel, meg daubneres (parfé és madártej, OMG, sírtam, hogy a tej miatt csak kóstolni tudok) tortákkal. 

Ma pedig pótoltuk, amit kidobtunk, megint felmostunk párszor, délután pedig megint egy kertben ejtőztünk Barni haverjaival, ahol több nagyon jó dj jelenléte mellett nekem kellett kevernem a zenét, de nem panaszkodott senki, hogy nem jók a szpotis playlistjeim. 







oh shit

Amire BIZTOSAN nem akar ébredni szombat reggel 7-kor az ember lánya, az az, hogy a pasija kétségbeesetten kiabál a fürdőből, hogy gyere gyorsan, nagy a baj, szarban úszik az egész lakás.

És aztán kimész, és konstatálod, hogy tényleg. Valahol dugulás volt a házban, és mivel mi lakunk az elsőn, nálunk jött fel a vécén keresztül a cucc, főleg víz, de hát na. Undorító volt. Állt a fürdőszobában, az előszoba-konyhában, meg egy kicsit befolyt a nappaliba is. 

Már máskor is tapasztaltam, hogy iszonyúan nyugodtan, minden pánik nélkül tudok reagálni vészhelyzetben. Most is, szépen, nyugodtan irányítottam a helyzetet, miután lecsitítottam őt, Barni hívott duguláselhárítást (merthogy van ilyen 0-24 szolgálat), és míg vártuk őket, kimertem a cuccot a wc-ből, hogy ne folyjon tovább, felszedtem a vizet mindenhonnnan, mire kiértek, már tök száraz volt minden. Fél óra alatt elhárították a bajt, elmentek, mi kidobtuk, ami pótolható volt, kisszőnyegeket, fürdőszobai-szőnyeget, lábtörlőt, szennyestartót stb. Barni elszaladt plusz tisztítószerekért, majd irdatlan takarításba kezdtünk. Délre, a tizenötödik felmosás és az utolsó miliméter nyolcadik fertőtlenítése után újra lakhatónak minősítettük a lakást. Kérdeztük amúgy, hogy mit lehet tenni ez ellen, merthogy mi soha, semmit wc papíron kívül nem dobunk a wc-be, mondta a srác, hogy sajna semmit, nem szabad az elsőre költözni. Mindenesetre ezt az ellenségemnek sem kívánom, fúj, még akkor is, ha az egész sztorira már csak a tisztítóban lévő szőnyeg, a néhány új, csinos, pihe-puha lakástextil, meg a zara home illatosító emlékeztet, a biztosító pedig nagy valószínűséggel kifizeti majd a kárunkat. 

Barni kérdezte, hogy miért történik ilyesmi velünk? Olyan szépen és kedvesen, nagy szeretetben élünk, hát mivel érdemeltük ezt ki? Mondtam neki, hogy szerintem mindenkivel történik időnként valami szar, van, akivel átvitt értelemben, van, akivel szó szerint, de nincs olyan, hogy valaki megszületik, és akkor smooth sailing van, de hogy egy ilyen sztori szerintem tök oké, időnként megesik, mit szóljon, akinek leég a lakása, vagy beteg a gyereke.

2019. július 17., szerda

green book

Ezt pedig pár napja láttuk, ha tetszett az Életrevalók, akkor ez is fog. Nagyon kedves film, mindketten megkönnyeztük - mondjuk én közben nem bírtam kiverni a fejemből, hogy a rasszizmus, az intolerancia és a homofóbia, ha nem is ennyire látványosan, de ma is ugyanígy jelen vannak, bármerre nézel. 


protein

Érdekes, hogy micsoda önfegyelmem van most a kajával kapcsolatban - már ahhoz képest, amikor suli van és stressz, és szendvicsek meg Bounty szeletek. Tegnap este éhesen jöttem hazafelé, és már délután megbeszéltem magammal, hogy Barni úgyis az unokatesójával vacsizik, hazafelé megállok a nemrég a közelbe költözött Igenben, és vacsorázom egy kis pizzát, mert ezer éve nem ettem ilyesmit, és megérdemlem. De aztán, mikor hazafelé tekertem, már úgy döntöttem, hogy jó lesz egy fehérje shake vacsorára, és cserébe ma elviszem magam ebédelni (lehet, hogy a Big Fishbe). 

Egyébként lecseréltem a Scitec növényi fehérjémet (egy íz volt belőle, toffee, és már szörnyen untam, meg különben is, mi az a toffee) Biotech USA vegán fehérjére, és annyival finomabb... Ráadásul van belőle 3 íz, erdei gyümölcsös, fahéjas-csokis, meg talán vaníliás sütis (vagymi). Csak edzés után szoktam inni egy adagot, meg néha, ha úgy alakul, egy vacsit kiváltok vele. Nekem jól működik.

holidays off

Tegnap délutántól estig tanítottam különböző helyeken. Mivel a vili nem annyira jár a körúton, most tényleg mindenhová bicajjal megyek, olyan helyekre is, ahova elméletileg háztól-házig vinne a villamos, csak hát most nem visz. Nagyon szeretem, óriási szabadság-érzés, egy csomó olyan helyen megfordulok így, ahol amúgy sosem mennék, sokkal jobban megismerem Budapestet, és kiszúrok olyan helyeket, ahová mindenképp el kell majd mennünk enni, kávézni, péksütit venni, vagy csak körülnézni. 

Este 10 után ért haza, és akkor jött a rossz hír: nem fogunk tudni elmenni nyaralni. Illetve én el tudok, de ő a nyáron tuti nem tud majd eljönni mondjuk egy hétre. Kicsit elkeseredtem ettől, mert azt gondoltam, hogy biztos megoldjuk valahogy, néha annyira laza a munkája - ja, csak most pont nem olyan. Le tudunk ugrani mondjuk Horvátországba vagy a Balatonra mondjuk 3 napokra, de ennyi. Vigasztalt, hogy majd télen elmegyünk 2 hétre valami meleg helyre, de hát hol van az még. És hát persze, itthon is tök jó lógatni a lábam, de itthon mindig takarítok, tanítok, főzök - meg el kell néha utazni, hogy kicsit kiessek a mókuskerékből.

És akkor itt a B terv, hogy én menjek egyedül bárhova, de ezt a gondolatot még szoknom kell. Persze jártam 2 éve nyáron Selindánál Faroban, oda is egyedül mentem, és csodás volt. De egyrészt oda sem egyedül utaztam volna, ha van olyan opció, másrészt pedig kicsit olyan volt, mintha a nővéremet látogattam volna meg, egyáltalán nem voltam Selindánál egyedül. Mindenesetre még szoknom kell a gondolatot, bár mondjuk nem lesz nehéz, mert épp borzasztóan nagy mehetnékem van. Jó lenne valami nem annyira turistás, tengerparti város. Egyébként ráérnék augusztus elején menni, 3-án megyünk egy barátnőm esküvőjére, és utána. Addig kitalálom. 



2019. július 16., kedd

le weekend

Vasánap este elalvás előtt töbször elmondtuk egymásnak, hogy annyira jó volt a hétvége, meg hogy nagyon jól éreztem magam, mert hát tényleg így volt. 

Pénteken főztem, édesburgonyát és újkrumplit paradicsommal, csirkével meg zsályával, bedobáltam őket a Barni szüleitől kapott cserépedénybe, és sültek együtt vagy 3 órán keresztül - friss ciabattával ettük, nagyon finom lett. Este elmentem a Gellért térre a Palackba, hogy a bloggerlányokkal együtt találkozzunk Clarával, aki már egy éve Norvégiában él. Nekem ő óriási példaképem a hogyan váltsuk valóra az álmainkat témakörben, mert kitalálta magának ezt az országot, megnézte többször, megtanult norvégul, jelentkezett egy jópár állásra, felszámolta az itthoni életét úgy kb teljesen, kiköltözött, és azóta egy csodálatos, fjordos, jávorszarvasos, északi fényes helyen dolgozik állatorvosként. Mindezt kb egy éven belül. Mondjuk abszolút jellemző a sorsra, hogy azóta egy magyar, itthon élő fiúval dúl köztük a l'amour, de hát úgy szép az élet, ha zajlik, nemde? 

Barni is benézett egy sör erejéig, aztán elsétáltunk az A38 hajóig megnézni az Akua Naru koncertet. Nagyon tetszett, meg hát Barnival bulizni elképesztően jó, nagyon vicces és szórakoztató. Onnan még átmentünk a Nemdebárba, ahol a haverjaival is pörögtünk kicsit, aztán végül hazataxiztunk, ami mindent elárul az általam elfogyasztott fröccsök mennyiségéről, merthogy ugye valami miatt allergiás vagyok a taxikra. Bár kivételesen nagyon pozitív élmény volt, merthogy hazavitt a fiatalember (Bolt), mondta, hogy 1500, ami sokkal kevesebb, mint amennyiért haza szoktak vinni, viszont nálunk egy ezres és egy húszezres volt, és mondta, hogy elég lesz az ezres (?). Mondtuk, hogy akkor fizetünk kártyával, de mondta, hogy nem kell, egy ezres volt a fuvar, jó éjt. Szóval ajánlom ezt a Bolt applikációt, kicsit olyan, mint az Uber talán, de nekik is sárga autóik vannak. 

Másnap meglepő módon nem voltunk másnaposak (illetve én azért elég nyűgös voltam), így aztán ikeáztunk, szereltünk, meg Stranger Thingset néztünk. Barni még nem látta, így megnézem vele az első évadtól, teljesen odavan, hogy milyen jó, egyfolytában libabőrös, de szó szerint. Bár egy kalandosabb ponton azt mondta, hogy úristen, legközelebb inkább valami nyugisabb sorozatot válasszunk, mondjuk a Barátok köztet, bár a Berényi Miki is mindig gonoszkodik valamit. 

Vasárnap is pakolásztunk meg sorit néztünk, ettünk, fetrengtünk. De az egész hétvégéről mégis az maradt meg a legjobban, hogy úristen, mennyit nevettem. 

grace lee

2019. július 13., szombat

Tökmag

Sajnos Barni nagyon szereti a húst, és ha főzök, akkor általában valami húsosat kell, így ha bárhol másutt eszem/eszünk, akkor vagy halat, vagy valami húsmenteset választok. Most, hogy van időm csatangolni a városban hétközben, néha beülök enni. Szerdán voltam masszázson a Vígszínháznál, és utána ebédeltem egyet a Tökmagban, amit Violettel fedeztünk fel először. Nekem nem annyira jött be a züldség-hambijuk, de a levesek nagyon finomak, van zöldség-chipsük, és most egy salátát kóstoltam meg, ami zseniális volt. Volt benne hummusz, cékla-fasírt, meg még egy csomó minden, amiről fogalmam sincs, például ilyen apró zöld babocskák, amilyet még sosem láttam ezelőtt. Nem tűnik túl nagy adagnak, de annyira laktató, hogy csak a felét sikerült megebédelni, a másik felét hazavittem, és vacsorára pusziltam be. 


Van még egy salijuk, a kesudiókrémes brokkoli saláta, amit szintén muszáj kipróbálnom a jövő héten, a brokkolin kívül van benne alma, répa, lilahagyma, kesudióból van a krém, a tetején pedig dió és aszalt szilva. Nyálcsorgatóan hangzik, nem?

2019. július 12., péntek

gyötrelem



Ez meg itt a hajam, ma azt álmodtam, hogy hirtelenjében egészen hosszú volt, nem ilyen se-nem-rövid-se-nem-hosszú, elvékonyított, formátlan, semmilyen. Az elmúlt hetekben csomószor álmodtam szép hajas, hosszú hajas, fodrászhoz menős, egyéb hajmizériás álmokat, szóval eléggé foglalkoztat a dolog. Kb már nem is próbálkozom belőni, fél nap múlva úgyis csak lóg, egyszerűen betűröm a fülem mögé, és várom, hogy valami legyen. Nem tudom, hogy levágassam-e még jobban, vagy tényleg várjak, míg megnő értelmezhető hosszúságúra és akkor vágassam le

kiskutty

Kicsit meg vagyok sértődve, hogy épp, hogy csak kaphattam egy pici ízelítőt abból, hogy milyen az, amikor úgy kezdhetem a napot, hogy elmegyek úszni, jólesik, hogy hűvös a víz, és hajat sem kell szárítani, mert 5 perc alatt hullámosra szárad, csak farmertsort kell, papucs, trikó meg napszemüveg, és egész nap csak gyümölcsöt meg salit kívánok. Szóval nem értem, mi ez a 20 fok, bezzeg, mikor egész nap az érettségin kellett ülnöm, akkor 35 volt. A Bánkitó fesztiválról is lemondtunk, mert valamelyik éjjel 3 fokot mértek ott, és az a fesztivál akkor jó, ha két koncert közt lehet csobbanni. 2 éve annyit fagyoskodtunk, áztunk-fáztunk ott, nem akarok még egy olyat, ennyire nem vágyom fesztiválozni. Viszont jön haza Clara, meg Akua Naru is lesz a hajón. 

És járok haza sokat kiskutyázni. 2 napja úgy értem haza, hogy a teraszon aludt a napon épp, háttal nekem, és nem vett észre. Leültem mellé, és elkezdtem simogatni, ő meg nyújtózott, és felemelte a hátsó lábát, ahogy szokta, hogy a pocakját is simizzem. És akkor hirtelen rájött, hogy hát nem is tudja, ki van itt, felült, megszagolgatott, és akkor leesett neki, hogy én vagyok. Azt a boldog visítást. Ilyenkor mindig besírok kicsit, ez a legjobb típusú hazaérkezés, mikor pont alszik, és meglepem. 


almost

A Balatonon a fiúk (Barni és az öccse) születésük óta otthon vannak, és a múltkor kicsit értetlenkedtem nekik, hogy hogyan lehet az, hogy egy csomó ismerősüknek van vitorlása, de mi még sosem hajóztunk ki, pedig én nagyon szeretek vízen lenni. A srácok szeretik, ha én boldog vagyok, így szombaton délután összeszedtük a cókmókunkat, és kikutyagoltunk a (háztól 100 méterre lévő) kikötőbe, ahol a szép, fehér vitorlásán már várt minket az egyik hajóskapitány. Engem szépen előre tessékeltek, és felálltam a fa lépcsőre, amiről át kell mászni a hajóra. A hajó ebben a pillanatban pont távolodott a parttól, túl nagy lett köztem és a fedélzet közt a távolság, ezért megfogtam az árbocot, hogy közelebb húzzam magamhoz a vízen, és könnyebben át tudjak lépni. Ebben a pillanatban kifordult alólam a kicsi fa szerkezet, és én szépen, lassított felvételben bepottyantam a part és a hajó közé. 

Nekem valami miatt sokszor eszembe jut, amikor bringázom, vezetek, vagy főzök például, hogy mennyire a sors kezeire vagyunk bízva, egyetlen rossz mozdulat, egy szerencsétlen véletlen, és eltörhet valamid, összetörheted magad, vagy akár meg is halhatsz, kb önhibádon kívül. És hát elég egy törött csukló, vagy törött láb, hogy az ember hónapokra meg legyen lőve. És ahogy estem lefelé, emlékszem, hogy végigfutott az agyamon, hogy baaaaszd meg neeeeeee máááár, nem akarok megsérülni, nem akarom, hogy bajom legyen. 

Végül nem lett, mert megtartottam magam, kicsit lógtam ott, majd a fiúk, miután szépen biztonságba helyezték a sörüket, kihalásztak. Sikeresen felszálltam a hajóra, és miután mindenki megnyugodott, vagy két órán keresztül szeltük a habokat, napoztunk és fürödtünk. Mondjuk a bal térdhajlatom azóta is fekete, szóval azért megütöttem magam, de egész szépen megúsztam az ügyet. 

Valamelyik nap pedig autóval mentem haza Vácra, lenéztem, hogy állítsak a klímán, és mire felnéztem, már csak az előttem haladó autó szélsebesen közeledő fenekét láttam. Satufékeztem, és sikerült időben megállni, de azért eléggé leizzadtam. Milyen picin múlik...

Remélem, ti jobban vigyáztok magatokra!

Ez meg itt a kisállat:

2019. július 11., csütörtök

home

Szerintem nekem a munkás hétköznapokból nem a nyaralás meg az utazás hiányzik a legjobban, hanem az, hogy itthon lehessek. Annyira jólesik takarítgatni, átpakolni, szépítgetni, rendet tartani, lemosni az ablakokat, a teraszt - ezek azért igencsak háttérbe szoktak szorulni a hektikus hétköznapokon. Barni is teljesen belelkesedett, látva, hogy micsoda patikát csapok, pedig amúgy ő egy kicsit olyan, mint apukám, hogy nem annyir szereti a változást, ha a lakásról van, de már egész szépen betört, és néha már ő maga hozza fel, hogy újítsunk, így nekiálltunk kicsit pimpelni a kecót. Eltöltöttünk pár órát az Ikeában, vettünk növényeket, ládákat, egy új szekrényt, konyhai cuccokat, vettem a h&m home-ban párnahuzatokat. 

A legnagyobb hozzáadott értéke pedig az ikeás fellépőnek volt, ami az én családomban mindenki számára fontos és nagyra becsült használati tárgy, lehet rá ülni, virágot pakolni, meg mindenhova biztonságosan felmászni a segítségével - például ha az ember ablakot akar pucolni, vagy letörölgetni a szekrények, polcok tetejét. Komolyabb takarításhoz szerintem nélkülözhetetlen, főleg, hogy itt nincs is székünk egyáltalán, illetve forgó bárszék van, de olyan, amire a combnyaktörés veszélye nélkül rá lehet állni, nem volt. Lehet, hogy kissé túl sok szót fecséreltem a lépőre (ahogy nálunk hívják), mindegy is. 

Még ki kellene találni, hogy a hálóban hogyan tudunk több ruhát/cuccot tárolni, az a következő kör lesz, valószínűleg picit nagyobb beruházással. Szokták néha kérdezni, hogy miért nem adjuk ki ezt a lakást (35m2), és költözünk nagyobba, de ez egy szuper kis laki nagyon jó helyen, nagyon szeretem, szerintem van még benne lehetőség, és egyelőre van olyan nagy köztünk a szerelem, hogy nem érezzük, hogy el akarnánk vonulni. Majd ha tényleg élhetetlennek érezzük a mérete miatt, akkor elgondolkodunk ezen.

Szóval a legjobb érzés reggel, aránylag korán kelni, hogy minél hosszabb legyen a nap, és aztán reggelit csinálni, hallgatni a Big Little Lies soundtrackjét, tervezgetni a napot és élvezni a kis fészkünket.










2019. július 2., kedd

watch your back

Én csípőficammal születtem, egy évig kengyelt kellett hordanom babaként, és bár anyukámnak hála nagyon szépen helyrejöttem, de kissé elfordult a keresztcsontom, van egy S betű a gerincemben, és nem nagyon gáz, de problémás a hátam. Hosszabb ideig állni egyáltalán nem tudok (csak ha táncolok, mozgok), fáradékony a gerincem, és muszáj sportolnom, hogy karban tartsam. De az utóbbi egy évben egyáltalán nem foglalkoztam vele, nem jártam masszázsra, jógára, az edzőterem pedig megerősíti ugyan a hátat, de az én bajomra nem túl nagy segítség.

Pénteken, mikor voltunk a kollégákkal Miskolctapolcán a barlangfürdőben, a belépőt a suli fizette, én meg vettem magamnak masszázst, ha már lúd, legyen kövér (ez milyen mondás már) alapon - nagyon akartam pihenni. Végül egy 20 perces masszázst kaptam, mert nagyon be voltak táblázva, és talán úgy jellemezhetném az élményt, hogy simogatás. Én szeretem az erős masszázst, de már többször voltam olyan masszőrnél, hogy úgy éreztem, csak a bőrömet masszírozza, az izmokig el sem jut. Ehhez képest tegnap voltam egy masszőrnél-csontkovácsnál, aki többek közt triggerpont masszázst csinál, tulajdonképpen megkeresi az izomcsomókat, és azokat teljesen szétgyurmázza - fú, volt olyan is, hogy szépen, halkan, udvariasan sikítottam. Így utólag nagyon jó érzés, és minden feszültség eltűnt a hátamból, plusz ki is ropogtatta a derekam, nyakam, gerincem, de közben időnként úgy éreztem, elpusztulok. 

Most nyáron nagyon rá akarok állni, hogy rendbetegyem a hátam, fogytam is, izmosodtam, az állóképességem is tök jó az edzéstől, egy ideje járok úszni ide a szomszédba, szóval minden adott. Még egy jó jógastúdiót kéne találnom - tudom, hogy van egy csomó a közelben, csak ki kellene választani egyet és elmenni, azt meg olyan jó lenne nem egyedül.


2019. július 1., hétfő

és akkor elkezdődött

Csütörtök este vége lett az érettségiknek, az értekezleteknek, megtömtük hasunkat a Trófeában, pénteken elutaztunk Miskolctapolcára áztatni magunkat a barlangfürdőben, és ezzel le is zártuk az idei tanévet. Augusztus végéig gondolni sem nagyon akarok a sulira.  Hihetetlen, hogy eltelt ez az év. Majd írok egy kis évértékelőt, de most nincs kedvem agyalni rajta.

Szombaton semmit sem csináltunk, már azon kívül, hogy elmentünk sétálni, vásárolni,  vettem a WS-ben bugyikat meg fürdőruhákat, ebédeltünk a törzshelyünkön, az Ez is Budaiban, meg itthon fetrengtünk és kártyáztunk. Vasárnap strandoltunk a Külkerparkban, ahol én még sosem jártam, ültünk a medence partján, lógattuk a lábunkat a vízbe, és röhögcséltünk a nénik meg a bácsik úszásstílusain, meg ettünk Popsi jégkrémet, ami csak gyümölcs, nincs benne tej, és így én is megehetem.

Délután pedig átjött Olív, meg Barni egyik olasz-amerikai mukatársa, kicsit iszogattunk, majd elmentünk a Parkba Thievery Corporation koncertre, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Biztosan közrejátszott az is, hogy bennem volt, hogy végre kezdődik a nyári szünetem, másnap nem kell dolgoznom, csodálatos nyári hétvége van, Barnival imádjuk egymást, a barátaink nagyon cukik, a fröccsök hidegek, de ha mindez nem lett volna meg, akkor is azt mondanám, hogy a koncert az első pillanattól az utolsó hangig tökéletes volt. Nagyon jól éreztem magam, szpesöl tenksz Olívnak, nélküle nem lett volna olyan jó. 

Ma pedig kissé másnaposan ébredtem, felvettem a szemmaszkom és visszaaludtam 11-ig, mangót, dinnyét és főtt kukoricát reggeliztem, megnézem még a Big Little Lies új, tegnapi részét, és egyetlen fix programom van mára: csontkovács-masszázs délután 4-kor. Azt hiszem, ez méltó indítása a nyári szünetnek.

Itt pedig a reggelimen kívül az új, műanyag strandbirkim látható, sárgát akartam, de állítólag az tavalyi modell, így már nem kapható, ezért ezüst lett, mint a körömlakkom - mondjuk ez is nagyon tetszik, és iszonyúan kényelmes csattogni benne.