Kisoroszi Szigetcsúcs

Nem vagyok valami jó passzban, a héten fizikailag és lelkileg sem voltam a helyzet magaslatán. Szerdán konkrétan úgy éreztem, hogy depressziós vagyok, semminek nem láttam értelmét. Aztán úgy egy nap, meg egy hatalmas alvás után elmúlt. Voltam aztán két napot Siófokon a bátyámékkal és a gyerekekkel, egész nap fetrengtünk, strandoltunk, nagyokat úsztunk, beszélgettünk, este Imagine-t játszottunk, majd iszonyúan jót aludtam. Rég töltöttem velük és a gyerekekkel ilyen minőségi időt együtt. 

Aztán itthon megint lerobbantam úgy egy napra, most fizikailag, de már kicsit jobb. Ma reggel eszembe jutott, hogy lehet, hogy a természet hiányzik, és rögtön tudtuk is, hogy hova van kedvünk menni. Barni unokatestvére Leányfalun lakik, felhívtuk, hogy jöhetünk-e. Délelőtt főztem töltött paprikát, dobozokba raktam, és 2 körül már ott voltunk nála. Odafelé annyira zuhogott az eső, hogy már azt vizionáltam, hogy max kártyázni tudunk majd, de aztán mire megebédeltünk, kitisztult az ég, bepakoltuk a kutyát meg magunkat az autóba, és elindultunk Kisorosziba. 

Ez a hely egy csoda, verseng a gödi homok szigettel - ha nem jobb. Tahitótfalutól vezet egy kb 10 kilométeres út Kisorosziba, ahonnan nagyon rossz úton, szántóföldek közt lehet a kempingbe, a sziget csúcsához eljutni. Végig széles, sóderes part szegélyezi a csúcsot, egyik oldalról a Pilis és a visegrádi vár, a másikról Nagymaros. Gyerekkoromban egy barátnőm szüleivel sátoroztunk itt, később a barátainkkal jöttünk sokszor pár éjszakára, jártam itt anno sokszor az exférjemmel, de a vizslás fiúval is jöttünk kenuval. Szerintem amúgy azzal a leghangulatosabb, vagy Tahiból bicajjal. Jövünk máskor is, legközelebb strandolni.