new week, let me sleep

Úgy jött ki a hét, hogy csütörtökön mindkettőnknek programja volt estig, az anyósom pedig színházba ment, így nem tudott Danira vigyázni. Barni viszont mondta, hogy ő csütörtök reggel Vácra viszi az autóját szervízbe, így aztán Dani szerdával le is tudta az ovit és csütörtök reggel elköltözött Anyuékhoz két napra és két éjszakára. Mindketten tele voltunk tennivalókkal és programokkal, így végül csak péntek este voltunk kettesben, de az nagyon jó volt és kellett is, elővettük a backgammon táblát és jó sokat játszottunk a konhaasztalnál. Danit szombat dél körül hozta fel Apu a Nyugatiba, jól érezte magát a mininyaraláson, de itthon már iszonyú bújós szeretetgombóc volt, gondolom, hiányoztunk neki. Aztán szombat éjjel belázasodott, és már láttam, ahogy megint elúszik a hetem. De végül csak hétfőn fogtam őt itthon és jól volt, játszottunk sokat és elmentünk sétálni és a játszóra, úgyhogy ma már tudott menni oviba. Amúgy nekem nagyon nyűgös napom volt, előző éjjel rosszul aludtam és alig vártam, hogy Dani elaludjon ebéd után, de aztán nekem nem sikerült elaludnom. Ma is rosszul és keveset aludtam, jó lenne, ha ez nem folytatódna mostmár, ma este 9-kor ágyban szeretnék lenni. 

Most vasárnap este 7-től 10-ig volt próbánk. Nem szeretem ezt az időpontot, szeretek nyugiban rákészülni a hétfőre, együtt lenni, meleget vacsizni, Dani ilyenkor hosszan pancsol a kádban, hajat mosunk, sokáig olvasunk az ágyban, korán lefekszünk mi is. Ehhez képest már délután szeparálódnom kell, énekórázni és gyakorolni, aztán el kell indulnom fél7 körül, ők ketten hozzák le az estét, én pedig 11 körül érek haza teljesen felpörögve a csendes lakásba. De ez van, ilyen a rocksztár élet, élvezem nagyon, de tény, hogy jobban szeretek hétköznap próbálni. 

A próbahely tulaja mondta, mikor megérkeztem, hogy szeretne csinálni egy fotót rólunk, mint minden zenekarról, aki ott próbált, én meg mondtam, hogy persze, de közben puffogtam magamban, hogy nem lőttem be a hajam, nincs rajtam smink, és ez lesz az első közös fotónk, de aztán kiderült, hogy egy polaroid képet csinált csak, amin annyira picik vagyunk, hogy nem sok minden látszik, szóval mindegy is, kedves gesztus volt. Amúgy is olyan fura ez a próbaterem, le kell venni a cipőt és csak zokniban lehet bent lenni, nem lehet enni-inni (kivéve vizet), és ha bármit bepiszkolsz vagy foltot hagysz (mondjuk kiöntesz valamit), akkor 8e forint takarítási díjat kell fizetned. Mi persze szó nélkül elvagyunk ezzel és felvesszük a kis váltópapucsokat, meg titokban iszom a gyógyteámat a palackból, de mit szólnak ehhez a vérrockerek meg a Gaxsta Zolee? 

Na gyorsan felteszem a hozzávalókat a rakott krumplihoz aztán készülök a délutáni óráimra.

je suis back

Fu, hát a srácok jó nehezen jöttek ki a betegségből, mindkettő sokáig volt lázas, végül antibiotikumot kaptak, én meg hiába nem lettem beteg, közben úgy éreztem magam,  mint aki szobafogságban van. A héten egyszer tudtam elhagyni Nagykovácsit, amikor próbálni, énekelni mentem, de az mint egy kis miniszanatórium, olyan volt nekem. Ah, hagyjuk is azt a hetet tényleg. 

A következő, vagyis a múlt hét már jó volt, próbáltam utolérni magam. A hétfő a farsanggal indult, Dani egyértelműen, hónapok óta alma akart lenni, végül kartonpapírból rajzoltuk meg az alma formát, ő színezte ki, Anya segített felerősíteni a pulcsijára meg egy pántra a fejére, és végül tök jó érzés volt hogy a sok menő bérelt meg vásárolt jelmez közt saját készítésű alma jelmezzel nyomult. 

Voltam végre jógán, meg az edzőteremben is kikönyörögtem, hogy a gyerek betegsége miatt hosszabbítsák meg egy héttel a bérletem, hogy le tudjam járni. Csütörtökön elmentünk vacsizni Annával meg Olíviával, egy ponton mondtam nekik, hogy hihetetlennek érzem, hogy itt ülök a Hadikban velük életem cézár salátája fölött, és nem otthon anyukázom. És persze hálás voltam azért is, hogy nem a gyerekezésről kell beszélgetnem, jó sokat röhögtünk.   

Közben olyan nyűgös sztoriban vagyunk megint, egy elvarratlan családi történet, Barni síkideg miatta és én is aggódom, hogy mi lesz. Amióta beteg lett és meghalt Barni apukája, kezdek rájönni, hogy a felnőtt lét az igazából ez: hogy mikor épp minden rendben van aránylag, és lehetne élvezni az életet, biztos hogy bebaszódik valami, ami miatt lehet megint álmatlanul forgolódni éjszaka. 

aaand the family is down

Pénteken este Dani nagyon belázasodott, vasárnap pedig Barni is. Az összes tervünk ment a kukába és játszhattam ápolónőt egész hétvégén. Borzasztóak (voltak) az éjszakák is, így kialvatlanok és nyűgösek is vagyunk mindannyian. Vasárnap kaptunk kaját Barni anyukájától, ludas kását és rizskoch-ot, csak beadta az ajtón és már ment is, de nagyon jó érzés volt, hogy legalább főznöm nem kell. A srácoknak mondjuk nincs étvágyuk, Dani még hagyján, de Barni tényleg csak azért eszik, hogy ne éhgyomorra tolja a neocitránt. Dani tegnapra már aránylag jól volt, és ma már Barnit sem rázza a hideg, szóval remélem, túl leszünk rajta hamar. Végülis a januárt lehoztuk betegség nélkül, ez is valami, nem? Az viszont csodával határos, hogy nekem semmi bajom, pedig mindenki rám prüszköl. Pár napja pont hallottam egy rádióműsort a gyömbér áldásos hatásairól, és kb az első pillanattól tolom a reszelt gyömbért mézzel, amiről azt mondták, hogy szépen bevonja a nyálkahártyát és így ügyesen megvédi a kórokozóktól. Hát, nem tudom, lehet, hogy placebo, meg szerintem most aránylag jó formában is vagyok, a lényeg, hogy maradjon is így. 

Tegnap délután a srácok kicsit elfoglalták magukat, én meg beleültem egy kád forró, habos vízbe úgy fél órára. Nagyon rámfért, hogy kicsit ne kelljen senkinek teát csinálnom, az orrát fújni, legoautót javítani stb, hanem egy picit egyedül lehessek. Este meg elmentem vásárolni mert teljesen kiürült a hűtőnk, vettem friss kiflit, párizsit, sajtkrémet, túró rudit, zöldséget, almát - és jó volt a megérzésem, napok óta először láttam mindkettőt jóízűen falatozni. Vicces volt, hogy a fél óra kirándulást a helyi CBA-ba egyedül úgy éltem meg, mint valami csodás énidőt, haha. Mondjuk az előző két napnyi szobafogsághoz képest tényleg nyaralásnak tűnt. 

Ma reggel pedig egész normálisan felöltöztem, sőt, még szempillaspirált és parfümöt is  tettem fel, csak hogy embernek érezzem magam. Barni ma is itthonról dolgozik, nevetek rajta, hogy beszél valami fontos emberrel valami sürgős dologról, a háttérben meg Dani ordít, hogy folyik az orrocskáááám! De hát ilyen műfaj ez.