2013. október 31., csütörtök

Brrrr

Ma nagyon-nagyon fázom. Annyira nem várom a telet.

freeminds

Heti pozitív

Meg kell hogy állapítsam: újra kiegyensúlyozott vagyok. Gyanakodva figyelem magam, hátha van valami rejtett sunyiság, mert azt gondolom hogy korán van még ahhoz hogy így érezzek, de ez van, nyomtalanul eltűnt a szorító súly a mellkasomról. Egy csomó mindent csinálok, derűs vagyok, jókedvű és optimista, vagyis a régi önmagam. Persze fáj, és igazából nem erre vágynék ami most van, de a helyzethez képest jól vagyok, teljesen jól. Azt hiszem, lassan elkezdhetem szeretni a mostani életem. 

Azt gondolom, ez az a pillanat amikor készen állok rá, hogy ne csak túlélésre játsszak mint eddig, hiszen most már kimondhatom: túléltem, pedig voltak olyan pillanatok, mikor kételkedtem benne hogy sikerülni fog. Elkezdhetem megpróbálni kihozni a helyzetből a legjobbat, a legtöbbet, rövid és hosszútávon egyaránt. Ilyenek a(z egyelőre csak rövidtávú) tervek: 

  • Egy grafikus barátommal készíttettem szép, színes, tépkedős- meg szóróanyagokat, mert én szívesen dolgozom sokat, de először is kell nekem sok diák ahhoz, hogy sok-sok pénzem legyen számlákra, finom ennivalókra, finom borokra, ruhákra meg utazásra. Péntek este kapom meg az anyagot, szombaton pedig kirakom őket könyvesboltba, sulikba, könyvtárba, kocsmákba meg mindenhova, és akkor a jövő héttől úgy tervezem, hogy meggazdagszom. Drukkoljatok. Ugyanitt: PR tanácsokat szívesen fogadok.
  • Felfedeztem, hogy újra tudok jóízűen olvasni, most épp egy Paul Austert, de egy csomó mindenre kíváncsi vagyok, újra falni akarom a könyveket mint régen. Fura, hogy az iPadre letöltött könyveket nem tudom utána felrakni a könyvespolcra, vagy kölcsönadni anyunak, de hát ez van, ez a 21. század. 
  • Ma este New York sajttortát fogok sütni (legszívesebben a Starbucks-os epres sajttortát reprodukálnám, függő vagyok, de azt majd csak tavasszal fogom tudni megsütni, addig tökéletesítem az alapreceptet). A sajttortáknál nincsen finomabb! A kész sajttorta mellé pedig American Horror Story-t fogok nézni. 
  • Hosszú távra: nagyon szeretnék utazni. Ehhez viszont komolyan dolgoznom kell az 1. ponton. 
  • A többi (hosszútávú) terv (mint világmegváltás, béke és irodalmi Nobel díj, konkurenciának lenni Jamie Olivernek és a Morcheeba-nak, stb.) még kigondolás alatt. 

2013. október 30., szerda

The kids - a mystery

Ígérem nem váltok át gyerekes blogba, mert bár egyre többször tölthetem az időmet a két bátyám gyerekeivel, én azért csak kibicként, esetleg műkedvelőként alkothatok véleményt a kicsikről és a gyereknevelésről. Nekem sokkal több tapasztalatom van kutyanevelésben, és bár szerintem az sem egy könnyű szakma (ül! pacsit! jaaaaj ne vadászd le a macskát, na mostmár mindegy), azért ne hasonlítsuk össze a kettőt.

Tegnap 3 gyerekkel, két elsős fiúcskával és egy 3 és fél éves kislánnyal töltöttem a napot, és itt is aludtak mindannyian a kinyitott kanapémon. Jól ismerjük és imádjuk egymást, és én ezt az egészet nagyon élvezem. Sőt, őszintén szólva megtisztelőnek érzem hogy van kedvük velem lenni és itt aludni. Mindenesetre a friss, intenzív élmény elgondolkodtatott.

1. A családomban lévő gyerekek teljesen normálisak: okosak, cukik, barátságosak, óriási dumájuk van. Külön-külön nagyon könnyen kezelhetőek, szót fogadnak, de ha együtt vannak, az intelligenciahányadosuk úgy 20 pontot esik, felhúzzák egymást, megpróbálnak egymásra licitálni hülyeségben és rosszalkodásban, és egy idő után már a csillárról lógnak, vagy indiánüvöltve ugrálnak a szekrény tetejéről, miközben repkednek a fingós-hányós "poénok" (persze túlzok, de nem sokat). Ezt hogy lehet mondjuk 10 éven át állandó jelleggel bírni energiával és türelemmel? Én már egy nap után is megkönnyebbültem mikor leléptek reggeli után. 

2. Azok a szülők, akik hangoztatják hogy ők nem engedik hogy a gyerekek meséket nézzenek (TV, számítógép), azok vagy hazudnak, vagy azonnal árulják el, hogy mi mással tudják lekötni a gyerekeket, amíg nekik főzni/takarítani/stb. kell. 

3. Alapvetően nem tartok itthon kenyeret, édességet, pudingot, felvágottat, vagyis olyan dolgokat, amikről azt gondolom hogy nem kellene sokat ennem belőlük, pedig ha van itthon, akkor a legegyszerűbb dolog kivenni őket a hűtőből. Így rákényszerítem magam hogy azt egyem ami itthon van (zöldséget, gyümölcsöt, magokat, müzlit), vagy főzzek. Viszont ezt gyerekek mellett nem teheted meg, mert aránylag sokszor kell őket megetetni, és ők mézes, bundás meg májkrémes kenyeret kérnek, virslit, tojást, sült császárszalonnát, sütit, kekszet (tipikusan mindig mindenki mást kíván), és mindezt gyorsan. Gyümölcs még csak-csak, de zöldség? Hahaha. Volt egy lány a tanárképző tanfolyamon, aki azt mesélte, hogy ő a gyerekeinek répát és szárzellert rak ki amikor játszanak, és nem is kívánnak mást, de bennem vannak kétségek hogy ez a)normális b)igaz. 

És a gyerekekkel enni jó, mellettük diétázni szerintem kizárt. Arról már nem is beszélve, hogy miután megreggeliztünk (én menüileg a tojásos-császászalonnás fiúcskához csatlakoztam), ott maradt egy szelet vajas-mézes kenyér amit csak nem hagyhattam megszáradni, egy szelet májkrémes kenyér amit Bobekkel feleztünk el, meg úgy egy liter mézes-citromos tea a bögrékben, amit szintén nem hagyhattam kárba veszni. Futni akartam délelőtt (mert ugye az esti spinning helyett tömegzuhanyozás volt a program), de maximum gurulni tudnék elmenni. Felmerül a kérdés: hogy csinálják az anyukák hogy 2-3 gyerek után nem 1 tonnát nyomnak? 

4. Én bevallom, szoktam emelgetni a szemöldököm, mikor egy családnál minden csupa ragacs/morzsa/koszos edény/elöl hagyott ennivaló/játék/kupleráj. Mostantól minden szemöldökemelgetést megkövetek, én most 2 órát pakoltam és suvickoltam utánuk. Hogy lehet egy lakást a gyerekek mellett tisztán/szinten tartani?

5. Akarok én gyereket?

2013. október 29., kedd

Coolság

Már majdnem indultam spinningre, mikor kiderült, hogy szállóvendégeim lesznek: három miniember. Akkora cukiság vacsiztatni és zuhanyoztatni őket, rájuk adni a pizsójukat, kakaót vinni az ágyba, mesét keresni nekik. Olyan óriási a kanapém kinyitva, hogy hárman kényelmesen elférnek. Szerintem most jól megalapozom a cool nagynéni szerepemet.

Reggel meg majd elmegyek futni. 

A silver spooon in my mouth

Ma megint nagyon zaklatott éjszakám volt, pedig már egy ideje egészen jól alszom. Hajnal 4 körül arra ébredtem hogy valami furát álmodtam, ami felriasztott, és az elmúlt néhány hónap után én ilyenkor már jobbnak látom nem visszaaludni. De mivel túl korán volt még hogy elkezdődjön a nap, felkapcsoltam a villanyt és olvastam. Aztán persze felkelés előtt egy órával megint beájultam... Majd csörgött az óra, és persze akkor már tudtam volna aludni: ha 10 szundit nem nyomtam, akkor egyet sem. To cut it short: ma nem vagyok épp csúcsformában, a kávék sem segítettek, és a délelőtti óráim után egyáltalán nem bántam hogy nem jön ma már más hogy okítsam. 

Ma 3 gyerek is itt van nálunk (őszi szünet van. de a szülőknek persze nincs), és a délelőtti óráim után a kicsit (3 éves) nálam próbáltuk meg alvásra bírni, és miközben ő Eperkét nézett (a legkisebb jelét sem mutatva az álmosságnak, bezzeg én), én is jól betakaróztam mellette, és elmerültem a kulinária világában. Úgy egy évnyit visszaolvastam a spooon123 gasztroblogból, és minden második receptre rácsodálkoztam, hogy ezt is meg kell főznöm, ezt is, ezt tutira megsütöm (halálosak a tészta nélküli túrótorták), úúúú, áááá. Ebéd után voltunk, de úgy éreztem, bármit fel tudnék falni. Az tetszik a receptjeikben, hogy szabadon variálhatóak, vagyis alakíthatom őket aszerint, hogy épp mi van (vagy mi nincs) a hűtőmben, vagy hogy mit (nem) találok meg a közelemben lévő szocreál boltok hervasztó kínálatában (kérem ide a Culinarist a szomszéd utcába). 

Úgyhogy itt a kis fül alatt (Éhes vagyok!) mostantól nem csak a saját, kipróbált receptjeimet mentem el, hanem azt is, hogy én mit szeretnék elkészíteni a közeljövőben. És most hirtelenjében nagyon-nagyon várom a tavaszt és a friss zöldségeket-gyümölcsöket, de talán a spárgát a legeslegjobban.

Sokat főztem mostanában, nagyon jó új (köszi, Jamie) és régi, bevált (ciao, Italia!) receptekből varázsoltam gőzölgő, illatozó ételeket, volt hogy csak magamnak, volt hogy anyuék meg a kölkök örömére is. És újabban már egyedül is egész jókat tudok enni, de nagyon hiányzik, hogy legyen kinek főznöm. Ha értitek mire gondolok.

Elisandra. Szerintem ez az üzenet azt jelenti, hogy ha szarul vagy, főzzél, egyél. 

2013. október 28., hétfő

On my wishlist

Nagyon tetszenek Nemesi Anna ékszerei, de most különösen elvarázsolódtam. Hamarosan névnapom és szülinapom is lesz, na meg persze karácsony... Khhhmmm!



Közben rájöttem hogy mi tavaly megszüntettük a családban az ajándékozást, illetve már csak a gyerekek kapnak mindenfélét, a névnapokkal defaultból nem foglalkozunk, a szülinapom meg olyan remek időpontban van hogy azt meg mindenki elfelejti, úgyhogy gondolom ha nagyon kell, akkor vegyem meg magamnak. Annyira meg nem kell.

2013. október 27., vasárnap

Perfect day

Ma meghalt tinikorom egyik legkedvesebb zenésze, Lou Reed. Ő szerintem legalább akkora zseni volt mint John Lennon, az egyik, akit 20 éve ismertem meg, és még ma is hallgatok, annyira időtálló, annyira okos, annyira szép. A Transformer című albumát most is tudom végtelenítve hallgatni. Az egyik barátom pedig a Perfect day című dalát szeretné majd a temetésére, és amióta ezt tudom, annyira szomorú hallgatni azt is. Isten veled, Lou!


Relief

Ahogy ültem mellette az autóban, meséltem neki, hogy fizikailag olyan érzés, mintha az előző 3 hónapban valami nagyon nehéz dolog ült volna a mellkasomon, ott volt velem mindig, minden nap, és a múlt héten egyszercsak azt vettem észre, hogy valamikor eltűnt. Erre azt kérdezte, hogy vajon ezt hívják úgy, hogy nagy kő esett le a szívemről?

Az igazán finom müzli

Hétvégén, mikor nem kell korán kelnem és van időm nyugodtan tenni-venni itthon, villásreggelizni szoktam. De hétközben, még akkor is ha igyekszem időben kelni, hogy legyen időm nyugodtan készülődni, rendet rakni, kivinni a kutyát, reggelizni, rádiót hallgatni és közben picit olvasgatni, kikészíteni és átnézni az anyagot az első órámhoz, szóval egyszerűbb müzlit enni ilyenkor. Viszont egy ideje nem találok igazán jó müzlit, mind ízesített, cukros, vagy nagyon mű. Találtam a Culinarisban Dorset müzlit, ami a reggeliző pelyhek Ferrárija és tényleg úúú és ááá, de azt meg luxus lenne mindig tartani itthon. 

Amikor Pozsonyban voltam látogatóban, a barátnőm, aki igyekszik aránylag természetesen és egészségesen etetni a családját, mesélte, hogy ő maga készíti a müzlit. Megkóstoltam, és isteni volt. Miután hazaértem, elküldte a receptet, és azóta már a harmadik adag is elkészült - és nem hiszem hogy valaha vissza fogok térni a bolti müzlikhez. Nagyon tetszik, hogy a hozzávalók variálhatóak, és mindenféle finomságot beledobálhatok. És annyira jó elkészíteni is, mert szerintem a forró sütőtől bemelegedett konyhánál nem sok otthonosabb dolog van, de a piruló és mézben sülő magocskák illata talán még azt is veri.

Hozzávalók egy nagy adag müzlihez (én nagyon nagyvonalúan bánok a mennyiségekkel, majdnem mindent duplázok, mivel sok magocskával és szárított gyümölccsel szeretem):

500g zabpehely (nekem jobban bejött a darált típusú)
2 dl forró víz
méz
100g tökmag
200g napraforgómag
200g kevert mag (dió, mogyoró, kesudió, mandula, stb)
100g kókuszpehely
szárított gyümölcsök, csoki, macskafüle apróra vágva.
Ezt nem reklámnak szánom, de a DM-ben minden hozzávaló kapható.

  • A forró vízben feloldunk 1 evőkanál mézet, és ráöntjük a zabpehelyre. Összekeverjük, hogy a pehely felvegye a vizet. Egy nagy tepsit (ti tudjátok, hogy van ahol tepszinek hívják?) beborítunk sütőpapírral. Ráterítjük a nedves zabpehely felét, és forró sütőben megszárítjuk. Folyamatosan nézegetni és forgatni, kevergetni kell, mert nagyon hamar megég. Így lesz ropogós a müzli. Ugyanezt megtesszük a zabpehely másik felével is. 
  • Egy teflonos edényben felmelegítek 1-2 kanál mézet, és megpirítom rajta a tökmagot és a napraforgómagot, míg picit megbarnul. Zsírpapíron kihűtöm, majd apróra töröm (eléggé összeragad).
  • Egy serpenyőben enyhén megpirítom az apróra vágott diót, mogyorót (én a turmixgépet használom aprításra, had végezze az a piszkos munkát).
  • Összekeverek mindent: a zabpelyhet, a mézes és mézetlen magokat, a szárított gyümölcsöket és a kókuszpelyhet. Annyira finom!



Színház az egész világ

Tudtok ajánlani nagyon jó színdarabot nekem, amire elvihetem az anyukámat? 

See By Chloé

Már egy ideje szeretnék magamnak egy olyan parfümöt amivel nem az a helyzet hogy 10 éve használom, és emiatt nem érzem az illatát, és ami segít kicsit új hangulatot adni az új életemnek. Volt kint egy illat ami csak néhány hónapja jelent meg, sokszor szagoltam meg mikor bevásárolni mentem, sokszor fújtam belőle a csuklómra, és utána egész nap szimatoltam. Azóta most először találkoztam vele újra, és hát... Szíven ütött. Nagyon erősen visszahozta az emlékeket, és arra emlékeztetett a finom, almás, vaníliás, mézre emlékeztető illat, hogy milyen boldog voltam még nem is olyan régen, és hogy milyen pillanatok alatt illant el az életemből minden, amit addig biztosnak gondoltam. 

Normál körülmények közt az első szagminta után lendületből tettem volna vissza a polcra a kicsi, meseszép üvegcsét, de az új Ilonka nem hátrál meg ilyen könnyen. Nemrég eldöntötte, hogy többé nem kerüli az édesszomorú emlékeket ébresztő dolgokat, ízeket, helyeket, zenéket stb, hanem bátran szembe néz velük, és új, saját élményeket kovácsol belőlük az új életéhez. Így ennek az új parfümnek köszönhetően több, az illatomra vonatkozó bókot is bezsebelhettem pénteken, még egy fiú is megkérdezte hogy milyen parfüm van rajtam. Olyan érzés viselni ezt a parfümöt, mintha valami nagyon gyönyörű, egyedi ruha lenne rajtam. Teljesen odavagyok. És azóta már a szomorúság is elillant belőle.



I'm a party animal. Ja, nem.

Megvolt az első reggelig mulatozás, az első igazi ereszdelehajam, az első (második, harmadik) vodkaszódalime, az első hajnal 3-kor vett doboz cigaretta (fujj), az első másnaposság, mióta is? Majd másfél éve. Meglepő, hogy bár azt hittem az ember el tud felejteni felhőtlenül bulizni, úgy tűnik, mégsem. Vagy csak belejön újra, mint kiskutya az ugatásba. Bár ezzel a társasággal elég komoly tapasztalatom van mulatozás terén, mivel a koncertek után szinte mindig alakult valami, főleg a vidéki fellépések alkalmával. És hogy mennyire bízom bennük, az abból is látszik, hogy mivel hátizsákkal voltam, fél óra után lerakatták velem az egyik irodában, hogy ne kelljen cipelnem, és mivel sem kistáska nem volt nálam, sem zseb a rövidnadrágon, én, aki egy pillanatra sem tudok megülni a fenekemen, úgy pörögtem végig az éjszakát este 9-től reggel 4-ig, hogy semmi nem volt nálam, se pénz, se telefon, de még egy papírzsepi sem, mindez egy labirintus-szerű épületegyüttesben, egy többezres nézőszámot prezentáló buliban. Ne izgulj, mondták, vigyázunk rád, és tényleg. De azért mégis csodálkozom hogy egy kicsit sem sikerült elvesznem, pedig elég komolyan rajta voltam az ügyön.

Krú.

Ezer ismerőssel találkoztam, rengeteget beszélgettünk, és jó érzés hogy picit jobban vagyok. Megint el kellett mesélnem egy (őszerinte) közeli ismerősnek hogy mi történt, és megfogadom hogy ezt utoljára csináltam, mert nincsen már kedvem újra és újra kiadni, kelletlenül beszélni róla, magyarázni valakinek, akinek fogalma sincs, már most sem értem miért tettem ki ennek magam, minek válaszolok a kíváncsi kérdésekre. Illetve tudom: én egy őszinte lány vagyok, kedves és tisztelettudó, de elég volt. Mostantól az lesz a válasz hogy vége lett, így alakult, pont, és kénytelenek lesznek ezt tisztelni. 

A legeslegjobb viszont táncolni volt a buli végén, valami török (vagy szerb, nem is tudom, mindenesetre volt bennük egy nagy adag vicces-egzotikus energia) dj párosra, imádtam őket. Másnap reggel pedig hálát adtam a buli elején a vip cateringben elfogyasztott vaddisznószeleteknek és a krumplipürének, ugyanis az állapotom egyáltalán nem állt arányban az elfogyasztott alkoholmennyiséggel. Hál'istennek.

2013. október 26., szombat

Pics, or it didn't happen

Nem tudom pontosan hogy mi történt az elmúlt két hétben, és miért van ez, de valahogy könnyebb. Jobban érzem magam. Nem tudom mikor történt pontosan, de az a reménytelen, súlyos szomorúság eltűnt. Az elmúlt néhány napban többször kaptam azon magam, hogy jól érzem magam a bőrömben, és nem csak fizikailag. Egyre kevesebbet gondolok arra hogy mit vesztettem, és egyre könnyebb elképzelnem, hogy az életem akár fun, kalandos, élvezetes is lehet, hiszen minden tényező adott. Tudom, tudom hogy a helyén kell ezt kezelnem, hiszen ez nem egy állandó állapot. Tegnap is sírtam a bátyámnak egy kicsit mikor kérdezgetett és vigasztalt, és ma reggel is jobbnak láttam felkelni hogy ne agyaljak, de azért tény, hogy az őrületes hullámvasút során most először tisztán érzem a felfelé ívet.

Nagyon élvezem a spinninget. Biztos pont lett, hétfőn, kedden, szerdán és pénteken mehetek ha akarok (mindig akarok), utána szauna, zuhany, és végül frissen, kipihenve, lelazulva, és kiegyensúlyozottan tekerek haza. Jól érzem magam, és jobban is nézek ki. Jobban alszom, nem kell semmit bevennem, és ma éjjel 8 órát aludtam egyhuzamban, július eleje óta először. 

Onnan is tudom hogy jobban vagyok, hogy az első 1-2 hónapban a gyerekek másképp néztek rám, nem közeledtek hozzám, érezték hogy baj van, mondjuk nekem sem volt egy percnyi türelmem sem hozzájuk. Most pedig, ha átjönnek anyuékhoz, rögtön megkérdik itthon vagyok-e, és ha nem tanítok, azonnal kutyagolnak át. Le sem tudom őket vakarni, kíváncsiak rám, és jól érzik magukat velem. Ma majdnem az egész napot együtt töltöttük, segítettek főzni, ebédeltünk, kutyát üldöztünk, fociztunk, csavarogtunk a kutyával a Dunaparton meg a Főtéren, és nekem is jólesett velük lenni.  

Szóval szépen, lassan. És nem akarom elkiabálni, de talán a legnehezebb részén túl vagyok. 





                         

2013. október 25., péntek

Hitesd el velem

Még azon gondolkodtam a Társas játék kapcsán (az a technokollal odaragasztott műorr Pokorny lia arcán, hát ne haragudjatok, azonnal kirúgni a maszkmestert), hogy miért van az, hogy a mai filmekben (a színház teljesen más) a magyar színészekről mindről kínosan lejön, hogy ők színészek és szerepet játszanak? Miért van az, hogy én nem tudom nekik elhinni amit csinálnak, nem tudom őket azonosítani a szerepükkel, hanem mindig látom az erőlködést, és nem tudom elfelejteni hogy ők most játszanak, és néha én feszengek és érzem rosszul magam a tv előtt ülve helyettük is ? És nem (csak) a Barátok közt és Szomszédok szintű televíziózásról beszélek (ezekre mondjuk extrém módon igaz ez), hanem komoly, nagy, jó filmekről (izé, mindjárt jut eszembe példa). 

A kivételt nekem csak a művész filmek jelentik (Friss levegő, Pál Adrienn), valamint a nagyon fiatalok, gyerekszínészek. Láttam most a Napszúrás (ezen a linken megnézhető) című (rövid) filmet Péterfy Borival, és ott is, a 17 éves kislánynak simán elhiszem hogy ő az intézetis, szerencsétlen sorsú, küzdő tinédzser, de Bori nekem egy színésznő, aki alakítja a szerepét, és ennek végig tudatában vagyok. És például a Terápiában is, na jó, ott Mácsai Pál szerintem szenzációs, de például Nagy Ervin nekem ott Nagy Ervin marad. Míg a tinilánynál ott is el tudom felejteni hogy egy betanult, előre megírt szöveget mond el, ugyanez a szuperjóképű színésznél nem megy. Nem, nem azért mert tudom ki ő, és ismerem a munkásságát, és ráadásul színházban ő is fenomenális. Maguknak a filmeknek a minőségével lenne baj, a technikai háttérrel? 

Persze a külföldi filmeknél is előfordul hogy belefutok ilyen zavaró körülményekbe, például a Harry Potter Hermione szerepén rajtamaradt Emma Watsont látva mindig kinyílik a bicska a zsebemben, ő is borzasztóan hamis, affektálós, megjátszós minden filmjében. De láttam tegnap az itthon forgatott World War Z című filmet Brad Pittel, és működik, nem gagyi, teljesen hihető, eszembe sem jut hogy ez Brad Pitt, Angie pasija, hanem sodor a történet, vérpofi munka, pedig hát könyörgöm, nem egy Keresztapáról van szó. És nézem most az amerikai tucatsorozatokat, American Horror Story, Orange Is The New Black, Breaking Bad, (jó, a Walking Deadben van olyan aki a Barátok köztes színvonalon alakítja a szerepét, de azt ki is írják két évad után) és csak nézek, hogy minden amerikai sorozatszínész ennyire profi lenne, az utolsó statisztáig? Mi a különbség? Vagy én állok rosszul, túlságosan negatívan és gyanakvóan a magyar filmekhez, színészekhez? Avagy mit tud Hollywood amit mi nem? Ti nem érzitek ugyanezt?

Hiány

Akkor elmesélem, de ez nagyon titkos, hogy tudjátok, a sérült pici szívem teljesen elnyomta bennem az intimitásnak még a gondolatát is. De a múltkor spinningen nézegettem azt a szép, csodás testű (nagyon vékony, szerintem egy csomó testrésze vékonyabb mint az enyém, de olyan izmos, tökéletes módon) fiút, és annyira beleéltem magam a képzelgésbe, hogy meg kellett ráznom magam hogy elhessegessem az érzést. Utána nagyon elkeserítő volt a gondolat hogy nagy valószínűséggel még egy jó darabig nem lesz részem ilyesmiben, se ölelés, se simogatás, se kiskifli-nagykifli, se csókok, se szex. Basszus, ebbe nagyon rossz belegondolni. 



Sofia Bonati
Kieg.: Tegnap aludtam először az ágyam közepén. Sajnos nem egy örömteli érzés.

2013. október 22., kedd

Valahol el kell kezdeni

A kislányok álmai csodásak. 
Aztán felnőnek, és a bilibe lóg a kezük.