The kids - a mystery

Ígérem nem váltok át gyerekes blogba, mert bár egyre többször tölthetem az időmet a két bátyám gyerekeivel, én azért csak kibicként, esetleg műkedvelőként alkothatok véleményt a kicsikről és a gyereknevelésről. Nekem sokkal több tapasztalatom van kutyanevelésben, és bár szerintem az sem egy könnyű szakma (ül! pacsit! jaaaaj ne vadászd le a macskát, na mostmár mindegy), azért ne hasonlítsuk össze a kettőt.

Tegnap 3 gyerekkel, két elsős fiúcskával és egy 3 és fél éves kislánnyal töltöttem a napot, és itt is aludtak mindannyian a kinyitott kanapémon. Jól ismerjük és imádjuk egymást, és én ezt az egészet nagyon élvezem. Sőt, őszintén szólva megtisztelőnek érzem hogy van kedvük velem lenni és itt aludni. Mindenesetre a friss, intenzív élmény elgondolkodtatott.

1. A családomban lévő gyerekek teljesen normálisak: okosak, cukik, barátságosak, óriási dumájuk van. Külön-külön nagyon könnyen kezelhetőek, szót fogadnak, de ha együtt vannak, az intelligenciahányadosuk úgy 20 pontot esik, felhúzzák egymást, megpróbálnak egymásra licitálni hülyeségben és rosszalkodásban, és egy idő után már a csillárról lógnak, vagy indiánüvöltve ugrálnak a szekrény tetejéről, miközben repkednek a fingós-hányós "poénok" (persze túlzok, de nem sokat). Ezt hogy lehet mondjuk 10 éven át állandó jelleggel bírni energiával és türelemmel? Én már egy nap után is megkönnyebbültem mikor leléptek reggeli után. 

2. Azok a szülők, akik hangoztatják hogy ők nem engedik hogy a gyerekek meséket nézzenek (TV, számítógép), azok vagy hazudnak, vagy azonnal árulják el, hogy mi mással tudják lekötni a gyerekeket, amíg nekik főzni/takarítani/stb. kell. 

3. Alapvetően nem tartok itthon kenyeret, édességet, pudingot, felvágottat, vagyis olyan dolgokat, amikről azt gondolom hogy nem kellene sokat ennem belőlük, pedig ha van itthon, akkor a legegyszerűbb dolog kivenni őket a hűtőből. Így rákényszerítem magam hogy azt egyem ami itthon van (zöldséget, gyümölcsöt, magokat, müzlit), vagy főzzek. Viszont ezt gyerekek mellett nem teheted meg, mert aránylag sokszor kell őket megetetni, és ők mézes, bundás meg májkrémes kenyeret kérnek, virslit, tojást, sült császárszalonnát, sütit, kekszet (tipikusan mindig mindenki mást kíván), és mindezt gyorsan. Gyümölcs még csak-csak, de zöldség? Hahaha. Volt egy lány a tanárképző tanfolyamon, aki azt mesélte, hogy ő a gyerekeinek répát és szárzellert rak ki amikor játszanak, és nem is kívánnak mást, de bennem vannak kétségek hogy ez a)normális b)igaz. 

És a gyerekekkel enni jó, mellettük diétázni szerintem kizárt. Arról már nem is beszélve, hogy miután megreggeliztünk (én menüileg a tojásos-császászalonnás fiúcskához csatlakoztam), ott maradt egy szelet vajas-mézes kenyér amit csak nem hagyhattam megszáradni, egy szelet májkrémes kenyér amit Bobekkel feleztünk el, meg úgy egy liter mézes-citromos tea a bögrékben, amit szintén nem hagyhattam kárba veszni. Futni akartam délelőtt (mert ugye az esti spinning helyett tömegzuhanyozás volt a program), de maximum gurulni tudnék elmenni. Felmerül a kérdés: hogy csinálják az anyukák hogy 2-3 gyerek után nem 1 tonnát nyomnak? 

4. Én bevallom, szoktam emelgetni a szemöldököm, mikor egy családnál minden csupa ragacs/morzsa/koszos edény/elöl hagyott ennivaló/játék/kupleráj. Mostantól minden szemöldökemelgetést megkövetek, én most 2 órát pakoltam és suvickoltam utánuk. Hogy lehet egy lakást a gyerekek mellett tisztán/szinten tartani?

5. Akarok én gyereket?