2017. június 25., vasárnap

El ne bízd már magad

Az életem egy hullámvasút, mondjuk gondolom, mindenkinek. 

Amikor totál kiégek, mert minden reggel felébredek 5-kor és emiatt egyszerűen nem tudom kipihenni magam, összeomlok a suliban, mert nem bírom azt a nyomással kombinált óriási mennyiségű munkát, ami a nyakamba ömlik, közben full beteg vagyok, és elkeseredem, mert rájövök, hogy senki nem ér rám majd a szabadságom alatt, és haszontalanul telik el majd a nyár, akkor becsöppen egy közös nyaralás a csajokkal, egy álomutazás egyedül, sok-sok segítség és motiváció a lakásfelújításomhoz, meg még egy csomó olyan öröm és kurvajó dolog, amikről néhány napja még csak nem is álmodtam. 

Viszont fordítva is igaz, mert szombaton,  egy szuper nap és egy edzés után, mikor 100%-ig jól érzem magam, boldog vagyok, hogy milyen király minden, annyi minden izgalom vár rám, készülődöm, hogy találkozzam a csajokkal és a szokásos szombat délutáni iszogatásba bonyolódjunk kellemes zenék mellett, de sietek nagyon, hogy elérjem a vonatot, na és akkor úgy belerúgok véletlenül a kanapé lábába, hogy egy órán belül teljesen belilul a környéke, és csak sántikálva tudok közlekedni, mert iszonyúan fáj, ha ránehezedek. És azóta sem sokat javult a helyzet.

Velem mindig történik valami. 

elkezdődött

2017. június 19., hétfő

La mer

Meg olyan is volt, hogy ma délelőtt idegbetegen ülök a bizonyítványok fölött, és vésem befelé sokszor, hogy "Az elégséges szót közepesre helyesbítettem, dátum, aláírás", és akkor odaáll fölém a már sokszor emlegetett férfi kollégám, és szemrehányóan, már-már felháborodottan közli, hogy ő hívott hétvégén (tényleg hívott, kétszer is, nem hívtam vissza, legritkább esetben hívok bárkit vissza, 2017 van, hívjon üzenetet, meg különben is, random kolléga minek hívogat hétvégén), mert szedett cseresznyét és szeretett volna adni, de mivel nem hívtam vissza, az a cseresznye, amit nekem szedett, mostanra megromlott. Én meg így bambán nézek, hogy mi? 

És komolyan, egy jégcsap vagyok ezzel az emberrel az idióta megjegyzései óta, és olyankor veszi is az adást, de abban a pillanatban, hogy kicsit kedvesebb vagyok vele (értsd: olyan kedves, amilyen kedves mindenkivel vagyok), egyből cseresznyét hoz(na) nekem, de komolyan, neeee.  

Arra vágyom hogy egy egész hétig tökegyedül legyek valami csendes, homokos tengerparton, ne legyen se net, se tinder, olvashassak és napozhassak, legyen a közelben egy kis étterem, ahol bossa nova szól, finom a tengergyümölcseis spagetti és jéghideg a fehérbor, meg legyen egy kis szoba, fehér, finom illatú ágyneművel, ahol hallom a víz surrogását miközben alszom. És egy hétig senki ne szóljon hozzám.

grace lee

Burnout syndrome

Ha van olyan, hogy kiégés, akkor nekem van olyanom most. Nem tudom, miből gondoltam, hogy nekem múlt csütörtökön elkezdődik a nyári szünet, konkrétan azóta mást sem csinálok, csak dolgozom, ma úgy jöttem el, hogy csak a vezetőség és a portás volt bent rajtam kívül. Ma megint nagyon sokat stresszeltem, és még nem végeztem, reggelre viszont muszáj megcsinálnom. Ha rajtam múlna, minden tökéletesen készen lenne, de hát kurvára szükségem lenne egy csomó mindenre, amihez nem férek hozzá, mert aki segíteni tudna, az nem ér rám, mert az érettségik is mennek már közben. És holnaptól jegyző is leszek egy másik érettségin, és meg kéne írni az osztályfőnöki jelentést, el kéne mennem a másik suliba elintézni ott is az adminisztrációkat, szerdán bizonyítványosztás, amihez elhagytam egy nagyon fontos papírt, aztán beiratkozás, szintfelmérők, majd a saját érettségim. Azt gondoltam, hogy legalább a délutánjaim gondtalanok lesznek, de késő délután csak a kutyához van már kedvem, hogy dobáljam neki a labdáját. Ja meg ma kikapcsolódásképpen vasaltam. Közben nézem a Big Little Lies című sorozatot, és olyan fura, hogy az embereknek van életük, jönnek-mennek, kavarnak, kávét isznak a tengerparton, vannak kapcsolataik (oké, milyenek), én meg kábé a benti miniíróasztalom és a kanapém közt ingázom. Jó, hát ennyire nem rossz a helyzet, hát értitek, na. Amikor tanítok, annak van nagyon pozitív oldala is, szeretek angolt tanítani, és a gyerekeket is imádom, de ezt, ami most van, az csak viszi az energiát, a végletekig lemerít, főleg, hogy értelmetlennek találom - ezt csinálja, akinek hat anyja van. Valahogy nem jó a csí mostanában, nem tudom, mi van. 


Nutellát valaki? 

2017. június 18., vasárnap

Hygge

Befejeztem az ügy nagy részét, holnapra már csak úgy 2 órányi munka maradt, ha meg valamivel kapcsolatban kétségeim lennének, hétfőn délelőtt még kérhetek bent segítséget bent a suliban, ugyanis kiderült, hogy hétfő dél a határidő. A végén már annyira fájt az ujjam, hogy azon gondolkodtam, hogy tudnék-e bal kézzel írni, de aztán végül összeszorítottam a fogam és befejeztem, amit ma be akartam. 

Egyébként tök jó volt a nap (egy része), mert már nem vagyok levert, csak náthás. Úgy indult a nap, hogy összecsomagoltam a málnás-ananászos tartokat, amiket tegnap este sütöttem kínomban, meg pihenésképp, és átvittem a tesómékhoz bicajjal, eléggé örültek neki: 



Reggel rám írt Phoebe, hogy most jön haza Budapestről és mizu, és bár akkor én még pizsiben voltam, gyorsan összevarázsoltam magam, és 20 perc múlva már a parton ücsörögtünk a melegszendvicseink, a sütijeink meg a kávéink fölött. Utána elmentünk a piacra, mindketten bevásároltunk, megnéztük a könyvesboltot, majd hazasétáltunk. 

Van egy könyv, amit már csak szakmai szempontból is el akartam olvasni, és ma megvettem, ez az:


Eléggé gyanakszom, hogy nekem ez a hygge a véremben van. Majd leadom a drótot, hogy mi újság vele. Egyébként nagyon szeretném megnézni Dániát, kíváncsi vagyok rá. 

2017. június 16., péntek

Sorry for being late, I didn't want to come

Tegnap volt az utolsó tanítási nap, 4 db rövidített órával (mondjuk azt minek, némelyik gyereknek több idő bejönni meg hazamenni, mint amennyit itt tölt), amikorra fagyizást terveztem megint, de annyi dolgom volt, hogy nem is volt rá időm, hogy felmenjek a gyerekekhez. Illetve a nap végén fél órára megnéztem őket, összepakoltuk a termet, kiszedettem mindent a szekrényekből, kicsit dumáltunk, majd hazaengedtem őket. Utána egy soha véget nem érő, teljesen értelmetlen osztályozó értekezlet következett, amin azt hittem, eret vágok magamon. Ráadásul borzalmas volt a hangulat is, mindenki a türelme legvégét járta, kaptunk egy csomó lecseszést, majd a végén egy hosszú útbaigazítást a jövő héten kezdődő érettségikhez. Mondanám, hogy végre pihi, de a hétvégém a bizonyítványok és a törzslapok fölött való görnyedéssel fog telni. Komolyan, hihetetlen, hogy ezeket nem nyomtatják, hanem kézzel kell írni, 2017-ben, amikor már művégtagokat meg házakat is lehet nyomtatni. És ilyen tantárgyakat kell beírni kb másfél (nem viccelek) centire, hogy értékesítés idegen nyelven (angol), komplex természettudományok meg vendéglátógazdálkodás gyakorlata. Érted, nem az, hogy angol, vagy kémia. Ja, és ezekből van kb 20. És nálam a gyerekek nem -t szoktak szerezni általában, hanem elégségest. És egyet már el is rontottam, és most nem tudom, mi van, mert hétfőig már nem megyek be. Ha soha többet nem jelentkezem, akkor valami ideggyógyintézetben lekötözve pihenem ki a fáradalmakat. 

Éééés ha ez nem lenne elég, tegnap már éreztem, hogy valami nem jó, fájt a torkom és levert voltam, délután kivégeztem vagy 5 liter gyömbér-menta teát, lefekvés előtt pedig egy neocitránt is megittam, de persze szart sem ért, mert ma reggelre teljesen belobbant a fejem, úgyhogy most már arra is vigyáznom kell, hogy nehogy rácsöppenjen az orrom a bizikre. Mindegy, lemondtam az edzést meg az esti bloggertalálkát, amit már nagyon vártam, és az egész hétvégém a tied, írnoki munka. Happy, happy me. 


2017. június 14., szerda

Hogyan neveld a sárkányodat

Valahogy az van a fejemben, hogy szeretet mindent megold, de sajnos sokszor szembesültem már vele, hogy ez kurvára nincs mindig így. Hogy erős konfliktushelyzetben hiába próbálsz békíteni két embert, ha nekik fontosabb a saját igazuk, vagy egyszerűen ragaszkodnak a konfliktushoz. Hogy ha a másik haragszik rád, hiába kérsz bocsánatot, akkor is, ha úgy érzed, semmit nem követtél el, mert ő így is megbántva, sértettnek érzi magát. Ha egy kisgyerek hisztizik, hiába öleled és puszilgatod szét, ő folytatni fogja, míg ki nem tombolta magát. De a legdurvább, hogy ha valaki depressziós, akkor nekem az a logikus, hogy ha ott vagy, nagyon szereted, és elmondod neki, hogy számíthat rád, hogy minden rendben lesz, akkor jobban érzi majd magát és elmúlik a benne tomboló pokol. És basszus nem. Szerintem annál nincsen nehezebb, mint mikor nem tudsz segíteni valakinek, bármennyire szereted. Ennél már csak az rosszabb, ha ellened fordul. Mert te vagy ott, és te állsz hozzá a legközelebb. Been there, done that.

Az egyik barátom a világ egyik legszebb helyén van. Az óceánban szörfözik és kajakozik, hosszú szabadságát tölti, beutazza Európát. És véresen depressziós. Számomra ez hihetetlen, nyár, óceánpart, tenger gyümölcsei, csodás borok, szabadság, utazás, kalandok - hogy? Értem, tudom, hogy van ilyen, de mégis, hihetetlen. 

Szerencsés vagyok, hogy nekem mindössze akkorra a bajom, hogy nekem segít, ha eperrel eszem a nutellát. 

Semmi se jó

Néhány napja teljesen magam alatt vagyok, antiszoc, hullafáradt és nyűgös, mondjuk tutira hormonális alapon is, de ma ma már annyira nagy volt a baj, hogy ma elmentem és vettem magnéziumot, hogy nehogy véletlenül ilyesmin múljon. Ilyenkor leginkább kerülöm a társaságot, azért is, mert nekem nem esik jól, de főleg azért, mert tudom, hogy én sem okozok örömöt. A suliban is többen megkérdezték ma is, mi a baj, szóval valószínűleg látszik is rajtam, hiába igyekszem kompenzálni reggeli hajmosással, a legcsinosabb ruhámmal, sminkkel, illatfelhővel. A bizonyítványok megírása rengeteg, körülbelül 1 óra egy tanuló, és 26-an vannak az osztályomban, és egy idő után pihenni kell, mert begörcsöl a kezem - hétfő a határidő, így rá fog menni a hétvégém, ez is stresszel nagyon. A jövő héttől érettségik, jegyzői szerepkörben fogok tündökölni, amihez kurvára semmi kedvem, de tudják, hogy gyönyörűen és nagyon percízen írok, úgyhogy ma az igazgatóhelyettes kiskutya szemekkel mászkált utánam, sajnos nem tudtam nem elvállalni. Pénzt mondjuk nagy eséllyel nem kapok érte, de hát nem is azért dolgozom, ugye. Volt még valami, ami nyomasztott, mert szarul csináltam egész évben, illetve nem vettem elég szigorúan az osztályomnál, ők meg visszaéltek vele, de odamentem valakihez, akinek volt hozzáférése a dologhoz, őszintén elmondtam, hogy baj van, és enyhén szólva nem szabályszerűen, de 10 perces munkával megoldott mindent a két szép szememért. Iszonyú mázli, hogy jóban vagyok (majdnem) mindenkivel, és szeretnek a kollégáim. Persze azért viszek holnap neki köszönetképpen egy üveg bort. Nagyon megkönnyebbültem.

Tegnap volt az utolsó alkalom a délutáni felnőtt csoportommal, és úgy mentem oda, mintha a fogamat húzták volna, nagyon kész voltam. De 7-kor közölte a csoport, hogy vége az órának, kaptam egy nagy csomag csokit, de rengeteget, elvittek egy gyönyörű kerthelyiségbe, rendeltünk pizzákat, kaptam jéghideg meggyes söröket, és a végén nem engedtek fizetni. Szoktam apróságokat kapni tanfolyamok végén, vagy sikeres nyelvvizsgáknál, de ez most így a hányinger napom végén különösen jólesett. Nagyon cuki csoport, van köztük egy házaspár, akik majdnem 70 évesek, akik most találták ki, hogy ők megtanulnak angolul, és véresen komolyan tolják, nagyon ügyik - képzeljétek, a nő történész, tanár, és mivel nagyon érdekelte, néhány éve szerzett jogász diplomát, de most annak valami szakosított verzióját csinálja, most adta le a szakdolgozatát, és még azt kell róla tudni, hogy az ejtőernyőzés a hobbija, és életében több, mint ezerszer ugrott már. Hihetetlenül inspirálóak, nem? Ők azok amúgy, akik mindig dupla házit írnak, csak cukiságokat mondanak egymásról, mindig mosolyognak és nevetgélnek, mindenkihez van egy kedves szavuk, és minden alkalommal elmondják, hogy mennyire szeretik az angolóráimat, és mennyire jó, hogy ilyen sokat beszélünk. 

Úgy terveztem, hogy ma délután is biziket írok, de inkább fogtam a kutyit és csavarogtunk a városban, hogy elintézzek pár dolgot és magam is kimozdítsam kicsit ebből a lelkiállapotból.  Végül ez sem esett jól, inkább döglöttem volna a kanapén, de ő annyira boldog volt végig, hogy nem bántam meg. Fürdött a Dunában is, hihetetlen, hogy puli létére mekkora vizikutya. 




2017. június 12., hétfő

Trip-hop

Azt szeretném kérdezni, hogy közületek megy valaki Thievery Corporation-re? 

 

2017. június 11., vasárnap

szeretet, idő, naptej

Úgy lenne jó ezt a blogot írni, hogy közben kicsattanok a boldogságtól, és akkor biztosan lenne kedvem és motivációm szuper kis recepteket, lakberendezős, mesélős meg hangulat-posztokat írni ide. De sajnos hiába van egy általános kiegyensúlyozottság az életemben, van egy csomó nyüszögés, meg probléma is, sok kedvtelenség és csalódás. És olyankor úgy érzem, hogy nem tudok itt inspirálni. Aztán egy nap múlva megint vidámabban látok mindent... Most épp nagyon vidáman.

  • Örülök: ...mert csütörtökön lesz a tanév utolsó napja. Meg kell még írnom a bizonyítványokat, június végén lesz még néhány napnyi érettségi, de ennyi. Idén figyeltem magam, és ha végiggondolom a tanévet, nem az volt, hogy szeptemberben nagy energiákkal indultam, és szépen fogyott a lelkesedés, májusra pedig totálisan kiégtem, hanem végig teljesen hullámzó volt az energiaszintem és a napi csí. Nekem az a nehéz, mikor rossz idő van, hideg, nincs mit várni, a végtelen mókuskereket nem bírom. Ha sokat sportolok, akkor megtáltosodom (note to self: akkor talán mindig sportolj sokat), de ha tél van, és hányinger idő, akkor sokszor inkább alszom. Segít, ha van épp pasim, vagy összejövünk a barátokkal főzni. A főzés egész télen feltöltött. Na mindegy, a lényeg, hogy péntektől szabadságon vagyok augusztus végéig. 
  • Szomorú vagyok: ...hogy milyen sok sérült ember (férfi, bár gondolom, nő is) van. Jóképű, kedves, szimpi, tetszem neki, NAGYON tetszem neki, majd mikor kiderül, hogy ez számomra ijesztő és terhes (2 rövid randi után hiányzol, csak akkor lesz jó estém, ha újra foghatom a kezed, és én TUDOM, hogy ez most nagyon különleges és társai), és szólok, hogy szerintem kezeljük a helyükön a dolgokat, mert nem is ismerjük még egymást, de mondjuk egyáltalán, akkor totál kiakadás, szemét, bántó üzenetek... Jaj, hát na. De hát vannak ám nagyon kedves fiúk is! <3
  • Bicajbuzi-e vagyok: ...az egyik külsőm megsérült, és bementem a(z egyik) kedvenc bicajboltomba, lecseréltem mindkét külsőt picit vastagabbra, meg vettem új pedált, otthagytam egy csomó pénzt. Bármennyit el tudnék költeni biciklialkatrészre/biciklire. Jaj, de most suhanás van és boldogság. 
  • That is how I chill: ...tegnap egész nap nem csináltam lófüttyöt se, így nem tudom elmondani, mennyire örültem, hogy reggel, mikor elmentem a piacra, még csodálatos nyári reggel volt, de mire hazaértem, hideg volt és szélvihar. Úgyhogy bűntudat nélkül fetrenghettem a kanapén egész nap. Lett volna estére programom, mondjuk nem kőbe vésett, de nem mentem el, nagyon jó érzés volt.
  • We are family: ...a mai napot a bátyámmal és az unokaöcséimmel töltöttem, strandra mentünk, nagyon, nagyon jól éreztem magam velük. Utána elmentünk a Kakaóscsiga fesztiválra, ahol nem lehetett kakaóscsigát kapni, eléggé átverve éreztem magam. Mintha egy sörfesztiválon nem lehetne sört kapni. A tesóméktól hazabicikliztem, feltöltődve a fiúkkal, a vízzel és a napsütéssel, és most még azt sem bánom, hogy holnap hétfő. 

2017. június 8., csütörtök

jaaaj

Ma is elég rosszul aludtam, meg keveset is, meg hát akkora deficitem van, hogy a végemet járom. Még egy hét van a suliból, szóval már fél lábon is kibírom, de kész vagyok teljesen. Zombi üzemmód, nyüszögés stb. 

Annak ellenére, hogy nem válaszoltak a levelemre, tegnap megjelent egy rendőr (nem ő, sajnos) a suliban, és tartott az osztályomnak egy ofő órát, mondjuk sokszor eltért a témától, de azért hasznos volt. erre ma felhívnak a kapitányságról, hogy be kellene mennem tanúskodni az ügyben, meg a gyerekeknek is... Amin full ki vagyok akadva, mert nem tettem feljelentést, a levélben meg is írtam ezt, meg mondtam is tegnap, de azt mondja a csaj, h mivel tudnak a dologról, így kötelességük elindítani az eljárást. Mondtam, hogy én szívesen bemegyek, és elmondom, amit tudok, de  kölyköket hagyják ki ebből. Ha lesz még eset, akkor esetleg, de egy hét van a suliból, most minek csesztetni őket 1-2000 forintért? Jaj, hát ez is púp a hátamra. 

A tegnapi randim tök jó volt, csak hát úgy tűnik, időközben falakat építettem magam köré, basszus. Ilyenek jutnak eszembe, hogy milyen tök jó, könnyű egyedül lenni, és most majd bonyolítani kell az életemet, meg hazavinni őt bemutatni, meg mindig randizni, aztán eldönteni, hogy mi örökre összeillünk-e... áh. Közben persze szeretnék pasit, de úgy tűnik, elromlottam valahol útközben. Szeretnék megint 25 éves lenni, akkor még minden olyan magától értetődő volt. Mondták a lányok, hogy ne stresszeljek, csak érezzem jól magam, aztán majd meglátom. I'll try.

2017. június 7., szerda

Can't get no sleep

Néhány napja nem tudok aludni. Félálomban fetrengem végig az éjszakát, időnként megnézem az órát  (van egy sötétben világítós óra a hálómban hála apukám óramániájának, nálam amúgy a spejzben is órák vannak a falon, nem kér valaki órát?), és akkor 1:22, 1:48, 2:25... És így tovább, faszom, komolyan. Túl vagyok pörögve szerintem, mert annyi minden történés van, pedig figyelek, hogy ne este menjek edzésre, közvetlenül lefekvés előtt már ne pötyögjek, meg hát hulla szoktam lenni este. És mégsem. Mondjuk az lehet, hogy nem segít, hogy üres hassal fekszem le, ma éjjel azt álmodtam (ezek szerint mégiscsak aludhattam valamennyit), hogy egy kínai étterem nyílt pont velünk szemben (eléggé szeretem az édes-savanyú csirkét). 

Ma 5-kor elegem lett a céltalan forgolódásból, felkeltem és elmentem edzeni, ami jó volt, de most meg annyira álmos vagyok, hogy majd' lefejelem az asztalt. És 8 órám van ma, és randim is lesz még este. Majd megmondom, hogy moziba menjünk, és alszom a szép, izmos vállán. 

Meg amúgy mi ez a hideg meg szél? Rendeltem nagyon finom ebédet, szerintetek fél 12-kor már lehet ebédelni?

raphaelle martin

2017. június 6., kedd

Fuck you very much

Ja, és lightos randizásba is belekezdtem megint, több-kevesebb (inkább kevesebb) lelkesedéssel (szia! neked mi a kedvenc színed?). Már nem is emlékszem, mitől kaptam kedvem hozzá, de eddig tök jók a tapasztalatok, bár, mint tudjuk, nyugtával dicsérjük a napot. Mondjuk ma már megkaptam, miután kicsit megpróbáltam lecsendesíteni (egy igen ígéretes) fiatalember lelkesedését, hogy udvaroljon nekem a nyavaja, ami az egyik legviccesebb dolog, amit mostanában pasitól hallottam.

Amúgy pont most beszéltük meg a lányokkal, hogy a tinder szórakoztatóbb, mint a Super Mario Run, pedig ott is 13 000 pontom van már (enyhén függő vagyok, csak sajnos nincs rá időm). 

Jó, igazából nagyon rendesen viselkedem.  És beindult a budapesti bringaszezon is:

nyári kalandok

Debrecen bizonyára csodálatos város, de én csak végtelen templomokat és indokolatlan kiállításokat láttam belőle. 5 órát töltöttünk ott és 8 órát utaztunk - ja, én is érzem, hogy jobban is meg lehetett volna szervezni ezt a kirándulást. Tavaly mondjuk rosszabb volt (Pápa). A társaság viszont nagyon jó volt, a kollégáimra nincs panasz (akire van, az meg nem jön el kirándulni). Rájöttem amúgy, hogy pont ugyanolyan vagyok, mint a gyerekek, nyüszögök, pofákat vágok és trollkodok (a kollégáim legnagyobb derültségére), ha nem bírom a gyűrődést, de nem tudom felfogni, hogy lehet kizárólag olyan programot szervezni, ami senkit nem érdekel? Egyszerűen nem bírom elviselni az értelmetlen dolgokat. Miért nem megyünk közelebbi városba, hogy több időnk maradjon arra, amiről egy ilyen kirándulásnak szólnia kéne, hogy csapatot építsünk, együtt töltsünk egy kis kötetlen, munka-mentes időt, és jobban megismerjük egymást? 

A hétvége nagy részét a lányokkal töltöttem. Szerintem nekem sosem volt még ilyen fix és állandó kis hadseregem, akikhez bármivel, bármikor lehet fordulni, akikre mindig lehet számítani, legyen az fun, evésivásbulizás, tanács, vagy komoly beszélgetések. Látom magam körül, hogy sokan vannak, akinek nincsenek barátaik, és ilyenkor boldog vagyok, hogy nekem vannak, hogy mindig van kivel beszélnem, van kit meghallgatnom, van, aki segít kívülről látni a dolgaimat, van, akivel lehet programozni, vagy csak random összefutni éjfélkor és támasztani kicsit a pultot, mint Phoebe-vel pénteken. A szombat délutánunk zseniális volt, annyira jól éreztem magam. Aztán az x-edik Mojito környékén kaptam egy sms-t a telekomtól, amire muszáj volt válaszolnom, és amire ők is válaszoltak, nagyon udvariasan: 


2017. június 1., csütörtök

I feel (the weekend) coming

Azt hiszem, a koncentrációképességemről sokat elárul, hogy ma kiderült, hogy holnap nem Győrbe megyünk kirándulni, hanem Debrecenbe. Teljesen érthetetlen, honnan szedtem Győrt. Mondjuk Debrecenben sem jártam még sosem, gondolom az agyam úgy volt vele, hogy random ismeretlen város messze innen, mondjuk ezzel az erővel Ouagadougou-ra (na ki tudja fejből, melyik ország fővárosa?) is gondolhattam volna. 

Az osztályom a legfelső emeleten van a suliban, iszonyú meleg van fent. Volt osztályfőnöki órám a gyerekekkel, és azt gondoltam, hogy ma megejthetjük a (szexi) rendőrbácsis előadást, de képzeljétek, nem kaptam választ az emilemre (a rendőrkapitánynak kellett írnom), eléggé csalódott vagyok. Na szóval egymás után volt ofő óra meg angol, 6.-7. Napközben felmentem hozzájuk, hogy mizu, mondták, hogy írtak két témazárót, negyven fok van a termükben, nyöszörögtek, hogy a tökük tele van, mondjuk meg is értem. Úgyhogy gondoltam egyet, és az esélytelenek nyugalmával lementem az igazgatónőhöz, és megkérdeztem, hogy megengedi-e, hogy elvigyem az osztályomat az uccsó két órában fagyizni, pont volt nálam osztálypénz is. Legnagyobb megdöbbenésemre simán beleegyezett, még meg is dicsért, hogy milyen jó fej osztályfőnök vagyok. A kölkök is ezt mondták egyébként, nagyon hálás volt mindenki, én is örültem, szóval win-win.

Délután kicsit sorozatot néztem meg elvittem anyut meg aput vásárolni, majd már azon voltam, hogy lassan lefekszem és olvasok, mikor kiderült, hogy még csak fél 8. Gondoltam, tök jó, elmegyek futni, de aztán végül az edzőteremben kötöttem ki megint. Valahogy nagyon ráfüggtem a mozgásra, a héten már háromszor voltam, kedden nem fért bele. Mikor ritkábban járok, mindig igyekszem minél több dolgot csinálni, és így van, hogy 2 órát, szaunával együtt 2.5 órát is elcseszek ott. Most viszont, hogy sokszor járok, figyelek rá, hogy pont egy órát legyek ott csak (20/30 perc cardio + 40/30 perc gyúrás), 5 perc a zuhany, 5 perc alatt hazaérek, és így nincs az az érzésem, hogy ráment a fél délutánom, illetve el tudom intézni reggel, suli előtt is. Tudom, uncsi, hogy mindig erről beszélek, de eljutottam oda, ahova szerintem én a jógán kívül még soha semmilyen sporttal nem, hogy már attól termelődnek bennem az endorfinok, hogy elkezdem bepakolni az edzős táskám. És akkora sikerélmény az is, hogy jól érzem magam, és látom magamon az eredményt, hogy a kaját is van kedvem betartani (persze ésszel, mert éhezni nem vagyok hajlandó), például az anyutól gyereknapra kapott gigantikus epres Milka vasárnap óta ott ül a konyhaszekrény fiókjában, pedig nálam sosincs itthon csoki, mert 5 perc alatt megeszem. 

Úgy ítélem meg, hogy a hétvége elkezdődött, holnap este akarok egy pici szociális életet élni itt a városban, szombaton táncolni megyünk a lányokkal, vasárnap vízpartot tervezek, meg meg akarom nézni az ultimate kedvenc nyári filmemet, a Jackie Brownt. Meg még egy csomó mindent tervezek, majd mesélek még. 


A legnagyobb problémám amúgy, hogy minden reggel a madarakra ébredek 4-kor (!!!) egyszerűen nem értem, miért kell megőrülni attól, hogy felkel a nap, de legalábbis miért kell ennek örömére teli torokból üvölteni, persze pont az én ablakom mellett lévő fán, és mindenki egyszerre. De komolyan, nem hogy aludnának. 

2017. május 31., szerda

Helyzetjelentés

Semmi különös nincsen. Jó kis nyugis napok, reggelente edzés, suli, ami most, hogy kevesebb órám van, tök jó, aztán délután lazulás.


  • Tegnap reggeltől este 8-ig dolgoztam, aztán annyira nyár este volt, és annyira jó kedvem volt egész nap, hogy nem akartam azonnal hazamenni. Letekertem a partra, vettem egy fröccsöt és ott, egyedül üldögélve megnéztem a naplementét. Mostanában igyekszem 'megélni a pillanatot', és nem belemerülni a telefonomba megszokásból. Nem olyan könnyű, főleg, hogy ha egész nap tanítok, nincs időm ilyesmire. Aztán ha végre odajutok, meglepődve szoktam tapasztalni, hogy semmi eget rengető nem történt egész nap a virtuális világomban.

  • Vettem egy szűk, narancssárga, pamut ceruzaszoknyát, amit legszívesebben alváshoz sem vennék le, két nap alatt ezer bókot bezsebeltem érte - de tényleg, nagyon vidám. Nem olyan könnyű férfivázas bicajra felülni benne, de már kifejlesztettem a technikát. 
  • Pénteken nincs tanítás, Győrbe megyünk kirándulni a kollégákkal. Szerintem még sosem jártam Győrben, van kedvem menni.
  • Múlt héten találkoztam Tissel, aki rendkívüli módon cuki. Én csak a volt blogjából és a kommentekből ismerem őt, de azokból kiindulva biztos voltam benne, hogy meg fogjuk találni a hangot. Tudjátok, vannak olyan emberek, akikről 10 perc múlva már tudod, hogy simán lehetnétek legjobb barátnők, nagyon örülök, hogy megismerhettem. Ő sajnos nem itthon lakik, de biztos vagyok benne, hogy így barátkozunk majd még. Sétáltunk, elvittem az Ankertbe, ettünk, ittunk, dumáltunk, vihogtunk. Sok ilyen vidám, laza, színes embert szeretnék magam köré, mint ő. Annyi barátot, jó ismerőst szereztem már a blogon keresztül, és bár az utóbbi 1-2 évben zárkózottabb lettem ilyen szempontból, biztos vagyok benne, hogy csöppennek majd még így fontos emberek az életembe. 
  • Megkérdezte az edző csajszi, hogy miért edzek mindig hosszú ujjúban, még így nyáron is - és hát, azt hiszem, azt gondolom, hogy nem vagyok elég csinos ujjatlanban, és tudom, hogy ezek az élénk színű, kidugós ujjú edzős technikai felsők jól állnak. De elgondolkodtam ezen, úgyhogy elmentem a tescoba, és felpróbáltam pár nyári edzős ruhát. Teljesen megdöbbentem, hogy mennyire gyönyörű cuccaik vannak, meseszép színek, tök jó anyagok, szabás, és mindez teljesen korrekt áron. És azon lepődtem meg a legjobban, hogy milyen jól áll rajtam minden. Úgyhogy vettem nadrágot, melltartót, csodás színű felsőket, és most még nagyobb kedvvel járok az edzőterembe. Most, hogy az eredményét is érzem, óriási a lendület bennem.
  • Rájöttem, hogy muszáj reggel és tízóraira is ennem kenyeret ahhoz, hogy ne maradjak éhen, de azért nagyon odafigyelek, hogy mit eszem. Ma rákocskákat sütöttem, és óriási volt a kísértés, hogy spagettit csináljak hozzá, de hős vagyok és salival ebédeltem meg. 

2017. május 30., kedd

S U M M E R ❤

Szerintem ez a boldogság. 

Az év első nyári hétvégéje van mögöttem, vízparttal, jégkrémmel, barátokkal, zenével, családdal. Pénteken tök spontán megkérdeztem pillától, hogy nincs-e kedve a közös Belvárosi fesztiválozás után kijönni hozzám, itt aludni, és a kedvenc stégünkön tölteni a napot. Mivel szinte minden cucca van már itt nálam, csak a bikinijét kellett bedobnia a táskájába, hiszen ide már szinte haza jön. Péntek csilivilire takarítottam a lakást, telepakoltam az összes vázát a nagynénémtől kapott fehér és rózsaszín pünkösdi rózsákkal, egyenletesen elosztva őket a lakás különböző pontjain, hogy bármerre megyek, érezzem a finom illatot. 

Szombaton Pilla barátaival meghallgattunk egy szörnyen hangosított koncertet a belvárosban, ittunk két viceházmestert, dumáltunk és nevettünk egy csomót, majd beültünk valahova enni és hazajöttünk. Szombaton romantikusan megreggeliztünk a teraszon, majd lementünk egy kicsit a partra süttetni a hasunkat. Aztán mivel pont gyereknap volt, délre hazajöttünk és segítettünk főzni kicsit, én a csirkéért voltam felelős, Pilla meg a bodzás (rumos) limonádékért. Aztán jött a családom, akik végre megismerhették Pillát, ő meg ízelítőt kapott a Molnár családból, főleg ahogy a sógornőm úgy ült le, hogy kér egy pohár bort, mert nem bírja a saját gyerekeit (épp cipővásárlásból jöttek, és a kamaszoknak semmi sem jó). Együtt ebédeltünk, anyukám a csirke mellé petrezselymes újkrumplit csinált, meg meggyszószt - úristen, mennyei volt.

Aztán lementünk megint a partra és fetrengtünk, dumáltunk... És azóta is nagyon jó, nagyon-nagyon jól érzem magam a bőrömben, az életemben. Én úgy szeretem a nyarat. 


2017. május 27., szombat

Ride on, baby

Van egy barátom, aki néhány év alatt laza, leszarom, légyszi hívj meg egy sörre, mert nincs pénzem típusú fiatalemberből menő, sikeres üzletember lett. Néhány barátjával összeraktak egy vállalkozást, majd még egyet, ami hozott magával egy csomó lehetőséget, és azóta őrület van. Ez azért volt érdekes, vagy inkább megdöbbentő számomra, mert én a zenén keresztül ismerem, igazi művészember, nagyon tehetséges, de az a szétesett, megbízhatatlan fajta, ha valakiből nem néztem ki céltudatosságot, következetességet és profizmust, az ő - nos, ehhez képest le a kalappal. Egyébként eléggé depresszív alkat, és nem igazán boldog (sőt), a magánélete enyhén szólva romokban, de iszonyúan intelligens, tájékozott, elfogadó, a végtelenségig nyitott, nagyon, nagyon jó fej. 

És néhány hete fogta a motorját elindult tökegyedül, és most körbeutazza Európát. Amúgy semmilyen online platformon nem aktív, de ezt az utat részletesen dokumentálja, ír a városokról, ahol jár, a helyzetekről, amikbe belecsöppen, az érzéseiről, a motorozásról, a gyakorlati problémákról, az arcokról, akikkel összehozza a sors. Csak egy rövid bekezdést ír minden nap, de az általában olyan, hogy az a gondolat szokott bennem megfoganni, hogy remélem egyszer ír egy regényt, mert ez elképesztő, hogy tud 10 sorban ilyen érzéskavalkádot ébreszteni bennem? 

Sokat gondolok rá. 

2017. május 24., szerda

Bad day turns fine

Ma reggel majdnem sírtam, hogy suliba kell menni. Nem volt különösebb okom vagy baj, de halálosan nyűgös voltam és fáradt, nem volt itthon reggeli - egyszerűen úgy éreztem, nem megy. Induláskor benéztem anyuhoz, és kicsit toporzékoltam neki, hogy ma itthon akarok maradni, írjon igazolást, ő az én anyukám, megteheti, amin jót mulatott, pedig egy kicsit komolyan gondoltam. Aztán persze összeszorítottam a fogam, és elbicajoztam munkába, és persze nem volt annyira szörnyű, mint ha kétszer ilyen szörnyű lett volna, de elképesztően nyűgös voltam ma. A 3. órán mise volt a templomban, amit én azzal töltöttem, hogy sasszemmel figyelem a saját gyerekeimet, hogy ne rágózzanak/nyomkodják a telefonjukat/dumáljanak/röhögcséljenek, meg énekelek, óriási élmény mindenkinek. Utána viszont volt két lyukasórám, és mivel 2 percre lakom a templomtól, hazaugrottam.

Nem gyakran tudom megejteni, de nekem ezek a lopott másfél órák otthon kincset érnek. Beraktam a tornacipőim 60%-át a mosógépbe, elmosogattam, port töröltem a konyhában, felporszívóztam és felmostam, lecseréltem az ebédlőasztalon a futót, kidobáltam a hűtőből mindent, ami gyanús volt, csináltam tonhalsalátát, megebédeltem, ittam egy kávét, kicsit dobáltam a kutyának a labdát, majd visszamentem a suliba és megtartottam a maradék 3 órámat. Szerintem ritkán vagyok itthon ennyire hatékony, és nagyon jó érzés, hogy ennyi mindent elintéztem otthon

Suli után még eltekertem minimál-bevásárolni, elvittem a kutyát sétálni, felvettem a legkedvencebb kapucnis pulcsimat, sütöttem kacsamellet, hogy legyen mit vinni holnap ebédre, és most jó. Nem tudom, miért fáradtam el ennyire. 

Ezt a narancssárga napszemüveget,
évekig nem hordtam, de most újra ő a kedvenc. 
A gyűrűtartó macska és az Annától kapott Milonka figura
új havert kaptak, egy Kinder tojás kislányt, szerintem szupecuki a csaj. 
Bringásként egy ideje szinte nem is hordok mást, mint hátizsákot. A gyönyörű, piros Bosis hátim már jól kiszolgált, úgyhogy kerestem az utódját, és Lenszi volt olyan cuki, hogy nem bánta, hogy lemásolom a hátizsákját. Nagyon szeretem.

2017. május 23., kedd

:(

Nem akarok ilyen napokat, mint a tegnapi meg a mai. Nem szeretnék úgy élni, hogy felkelek, elmegyek dolgozni, hazamegyek és lefekszem. Tegnap legalább edzésre menni volt időm/energiám este. Az a baj a munkámmal, ami persze szuper is benne, hogy egész nap nagyon sok inger él, nagyon intenzív az egész, sok ember van körülöttem. A suliban is hosszú a nap, a gyerekek is fáradtak, nekik sincs mindig jó napjuk, a kollégáimnak is tele van a tökük időnként, a délutáni tanfolyamon sem mindenki jó fej. És persze én sem vagyok mindig az, néha türelmetlen vagyok. Hazaértem, és úgy érzem, hogy az lenne a legjobb, ha most egy hétig nem szólna hozzám senki. Jól esne elmenni futni vagy bicajozni valami nagyon jó zenével a fülemben, de zuhog az eső, meg izomlázam is van, majd holnap. Úgyhogy olvasok. 

Szalad a lakás, nagyon zavar, de az utolsó dolog, amire energiám van most, az az, hogy rendbe szedjem, majd hétvégén. A hűtőm is üres, holnap elfogy a kávém (úristen), de nem volt időm bevásárolni és főzni sem. És az van, ami ilyenkor szokott lenni: szendvics a büféből, kekszek a kávézóból, borsófőzelék műanyag dobozból. Szerintem ha az embernek nincsen ideje, szinte képtelenség egészségesen enni, pedig most pont van hozzá affinitásom. 

Olyan szép és vidám ez a konyha, várom a nyarat, hogy csinosíthassam a sajátom: 

2017. május 22., hétfő

Quinoa

A múltkor kölest kaptam köretként valami husi mellé, amikor ebédet rendeltem, és nagyon ízlett. Ezen felbátorodva körülnéztem alternatív köret-ügyben, és örömmel láttam, hogy mindenféléket lehet kapni, bulgurt, quinoát, árpát, kuszkuszt. Első körben vettem egy zacskó quinoát, otthon át akartam tenni a zacsiból egy dobozba (mert rend a lelke mindennek), majd sikerült úgy kinyitni, hogy az apró gyöngyöcskék 90%-a beterítette az egész konyhámat. Vagy egy órán keresztül takarítottam, de szerintem még 1-2 évig fogok találni itt-ott elrejtőzött quinoa magocskákat. Amit nem borítottam ki, az viszont megfőztem, és egész finom volt zöldfűszeres csirkemell mellé, meg uzsira eperrel és lekvárral.

2017. május 21., vasárnap

Things I do to unwind

Szombat délután a lányokkal találkoztunk, az A38 hajón, a kedvenc szórakozóhelyemen, ott volt Lick the Click!, egy elektronikus buli, amit nyaranta minden szombaton megrendeznek. Délután 2-kor kezdődik, este 8-ig tart, és este 7-ig happy hour van, vagyis egyet fizet, kettőt kap akció minden italra. Néhány napja olvastam pont egy cikket, hogy milyen fura, hogy a legtöbben este, éjjel szocializálódunk, pedig nappal mennyivel logikusabb lenne. És tényleg, nekünk annyira bejön, hogy elmegyünk erre a gyönyörű, Dunán billegő hajóra, szombat kora délután van, így még szinte az egész hétvége előttünk áll, süt a nap, jó a zene, hideg a Mojito, szimpik az emberek, a csajok viccesek és jókedvűek, és este 10-re még én is, akinek haza kellett vonatoznom, ágyban vagyok. Szóval ha nem fagytunk volna kockára a hideg szél miatt, és ha mindenki ott lett volna, akinek ott kellett volna lennie, 10 pontot adtam volna az élményért, de így csak majdnem tökéletes volt. Hazafelé a vonaton megismerkedtem egy fiúval, miközben hamburgerrel és karamellás fagyival tömtem a fejem, az I bike Bp-es hátizsákom miatt szólított meg, végig beszélgettük az utat (bármennyit tudok bicajokról beszélni), otthon pedig elkísért egy darabon, már én szóltam, hogy figyelj, te nem erre laksz. Nagyon fura srác volt, szóval ő sem egy sikertörténet, de úgy tűnik, működik ez az irl ismerkedés, és nem kell nekem menni utána, jön ez magától.

Mondjuk nem nagyon aludtam ki magam, mert fél 5-kor felébresztenek a kertben őrjöngő madarak (de szerencsére Anna sem aludt még, és kicsit szórakoztatott, elküldte például a világ legcukibb videóját), de aztán pihentem, kutyáztam, családoztam, ebéd után befejeztem a könyvemet és napoztam a parton, majd megnéztem egy filmet (Passengers) és néhány részt a 13 Reasons Why-ból (szerintem egyáltalán nem nyomasztó, viszont dögunalmas, 7 részt láttam, alig történik valami, de még kitartok), és... És ennyi volt a hétvége. Hónapok óta először nem kell izgulnom, stresszelnem semmi miatt, se esküvő, se ballagás, se osztálykirándulás, nyelvvizsgák letudva, érettségik csak egy hónap múlva. 

nem, nem volt még érkezésem Birkit venni, ez egy 1500 ft-os, tavalyi, lidlis pacsker

eper, joghurt, banán, nutella

Elég sok kajás oldalt követek a FB-on, de kettő van, aminek igazán van értelme. Az egyik The Kitchn, ahol szuper kajás, konyhás cikkek vannak, ötletek, praktikák és receptek, a másik pedig a Tastemade, ahol nyálcsorgató kajás videókkal borzolják az ízlelőbimbóimat mindig. Ha látok valami nagyon szimpit, el szoktam menteni, és aztán sosem nézem meg újra, de jó ötletek megmaradnak. Láttam fagyi ötleteket is az utóbbi időben, amiknek összeturmixolt banán volt az alapjuk, és akkor eszembe jutott, hogy van egy csomó jégkrém formám, és hát itt a nyár, süti helyett a jégkrém a tökéletes desszert. 

Össze is állt a fejemben, hogy mit szeretnék, szombat délelőtt vettem joghurtot, banánt, epret és nutellát. Összeturmixoltam a joghurtot a banánnal és egy kicsi mézzel, a formákat megtöltöttem eperrel és nutellával, a réseket kitöltöttem a banános krémmel, és...


Csináltam nutella nélkül is, de sajnos nutellát muszáj bele rakni. Majd még kísérletezek. 

2017. május 19., péntek

Fuck the police (pun intended)

Jaaaaj:) és a legfontosabbat nem is meséltem. Tegnap a kórházból hazafelé bementem a rendőrségre. Az osztályomból tűnik el időnként pénz, valaki fosztogatja a többieket, és csak most kezdtük el sejteni, hogy valószínűleg az osztályon belül zajlik a dolog, eddig azt gondoltuk, hogy valaki egy másik osztályból lop. Nagyon gáz, tettem már lépéseket, beszéltem kölykökkel, a meglopott gyerekek szüleivel, a kollégáimmal, a főnökséggel... Nem akarok részletekbe belemenni, de egyelőre nincs megoldás. És mivel most egy egész pénztárca eltűnt iratokkal együtt, azt mondtam az osztálynak, hogy ha legközelebb bármi történik, bevonom a rendőrséget is. Nem tudom, hogy ez hogyan működik, úgyhogy tegnap bementem, és kértem, hogy adjanak tanácsot, mit érdemes tenni egy ilyen helyzetben, van-e értelme őket bevonni. 

Szóval bementem, és beszéltem valakivel, aki azt mondta, van arra lehetőség, hogy valaki tőlük kijön, és egy osztályfőnöki óra keretein belül tart egy kis előadást a gyerekeknek arról, hogy mit érdemes tudni egy ilyen helyzetről, mi történik, ha ők nyomoznak egy ilyen helyzetben, hogyan vonható felelősségre valaki, aki lop, és hogyan előzhető meg az ilyesmi - szóval hogy érezzék az egész súlyát. Ő azt mondja, rendszeresen tartanak ilyen előadásokat, és sokszor már ez is elég, hogy a bűnös betojjon annyira, hogy befejezze a dolgait, de ha mégis folytatódik a lopássorozat, akkor beszélhetünk arról is, hogyan tudnak ők segíteni vagy közbelépni, végső esetben a kezükbe venni a dolgokat.

Szerintem ez szuper ötlet, úgyhogy meg is szervezem, kicsit izgulok miatta, de valamit muszáj lépni. De nem is azért mesélem ezt az egészet, hanem mert bementem, beszéltem a recepcióssal, aki kérte, hogy üljek le, várnom kell egy kicsit, de mindjárt szól egy kollégájának, aki tájékoztat. Nem akartam bemenni, mert ott igen nagy volt a tömeg, úgyhogy leültem a bejáratnál a lépcsőre és méláztam. Már vagy 20 perce ücsörögtem ott, és épp kezdett elegem lenni, mikor kinyílt mögöttem az ajtó, és egy egyenruhás fiatalember állt meg mellettem. Felálltam, rám mosolygott, bemutatkoztunk, és én ott elvesztem. 5 percet ha beszélhettünk, illetve főleg ő, és nem tudom igazából, hogy mivel fogott meg, mert kb velem egyidős lehetett, nem volt nálam sokkal magasabb, kopaszodott, de mégis, teljesen elvarázsolt a mosolya, a kedvessége, a kisugárzása (Pilla szerint az egyenruhája), az, ahogy beszélt. Ha hinnék ilyesmiben, azt mondanám, ilyen lehet a szerelem első látásra. Mialatt beszélt, alig bírtam visszafogni magam, hogy ne érjen fülig a szám, és aztán teljesen kótyagos voltam, ahogy hazafelé sétáltam - nagyon fura érzés volt. 

Értelemszerűen ennyi a történet, hiszen fogalmam sincs, kicsoda ő, a nevét sem tudom (mondta, de hát...), meg hát bizonyára várja otthon a felesége és a 10 cuki gyereke, de mégis szívmelengető érzés, hogy ez megtörtént velem, hogy történhet ilyen velem, hogy lehet valaki ilyen hatással rám. És szerintem értelmezhetem ezt az egészet jelként, hogy újra készen állok az ismerkedésre. Úgyis elhatároztam, hogy IRL találkozom majd a nagy szerelmemmel, és lám, úgy tűnik, simán történhet ilyesmi. 

More life

Tegnap ugye nem dolgoztam, sőt, végül betegszabit sem kellett kivennem. Ma viszont rengeteget, volt egy pontja a napnak, mikor egyszerre kellett volna bent ülnöm felügyelni egy vizsgán, SOS javítanom kellett volna egy másikat, hogy gyorsan készen legyen az idegennyelvi része, és egy kollégám haza tudja vinni javítani a többit, és közben kiírtak helyettesíteni is. Aztán kiderült, hogy csak félreértés, de amilyen elvárások vannak időnként, komolyan elgondolkoztam, hogy hogyan fogom ezt a hármat egyszerre kivitelezni. Na mindegy, nem annyira érdekes, csak kissé szürreálisnak éreztem. Aztán elmentem edzeni, meghallgattam közben egy csomó zseni zenét és minden a helyére került.

Aztán itthon csináltam magamnak vacsit. Nyílt egy új, modern, csilivili hentes hozzánk nagyon közel, benéztem tegnap, hát ott minden kapható, ami szem-szájnak ingere, de olyan cuccok, amiről én nem is tudom, hogy micsodák (meg amúgy lehet, hogy nem is akarom tudni). Hosszas gondolkodás után igen kreatív módon vettem egy csirkemell-filét, és ma egy részét megsütöttem vacsira salival, a maradék meg a holnapi ebéd lesz, anyuék is nálam menzáznak majd. Nem olyan sokszor eszünk együtt, de hétvégén szoktunk azért. Olyankor (már így nyáron) varázsolok a teraszon terülj-terülj asztalkámat, felbontok egy üveg bort, és akkor hosszasan, olaszosan ücsörgünk.

ez a ma esti szitu volt

Ezt a Kislaki Matacs Chardonnay-t a Lidl-ben találtam, és szívem-lelkem nyitva állt, nagyon akartam szeretni, de nem. Pedig gyönyörű a címkéje, imádom a nevét és az ára is korrekt volt, de nekem túl testes, túl muskotályos, a rossz tokaji borok jutnak róla eszembe. Szeretek kísérletezni, és elég jól el szoktam találni a saját ízlésem, de rég nyúltam így mellé borral. 

Tudjátok, meséltem, van a Spotify-nak ez a fícsöre, hogy minden hétfőn összeállít neked személyre szólóan egy válogatást azok a zenék alapján, amiket hallgatni szoktál. Szerintem egy a fícsör egy csoda. Főleg azért szeretem, mert egy csomó olyan zenét szokott mutatni, amiket nem ismerek, és tényleg bejönnek. 

És most ez, hát ah, mindenhez jó: bicajozáshoz, duna-parti naplementéhez, piacramenéshez, súlyzók emelgetéséhez stb. Nagyon szeretem. 

2017. május 18., csütörtök

Done

Túl vagyok a gyomortükrözésen (úristen, mikor lettem nyugdíjas?). Kb 10 percet voltam bent, ebből 2 perc volt maga a vizsgálat, a többi a rákészülés, beszélgetés és a papírjaim kinyomtatása. Tényleg nagyon kellemetlen, oldalt fekszel, és miután befújták lidokainnal a torkod (egyebet én nem kaptam) letolnak egy kb 1- 1.5 cm átmérőjű csövet a torkodon, egészen a gyomrodba. Olyan szürreális az egész helyzet, hogy nem is nagyon tudod, most mi van, ez most komoly-e, aztán egyszer csak vége. Hál'istennek semmi bajom, már azt leszámítva, hogy egy fejlődési rendellenesség miatt rosszul záródik, aminek záródnia kéne (vagy valami ilyesmi), de amúgy minden szép és egészséges a hasamban, szóval tulajdonképpen örülünk. Valószínűleg visszatérő probléma lesz nálam a reflux, szóval meg kell tanulni időnként együtt élni vele és okosan enni. Pl. utoljára 4 órával lefekvés előtt egyek - ezt mondjuk nem látom magam betartani, de igyekszem. 

Szerintem amúgy a fogfúrás-tömés sokkal rosszabb ennél. 

Ma emiatt nem dolgoztam, és betegszabit se kellett kivennem, mert elengedett az igazgatónőnk, és így aztán szuper napom lett, beleértve azt is, hogy végére értem az összes érettségi dolgozatnak, kijavítottam mindet, óriási megkönnyebbülés volt letudni. Akarok mutatni zenéket is, meg mindenféle kalandjaim is voltak a rendőrséggel meg quinoával, szóval majd mesélek, de nem most, mert muszáj aludnom. 

2017. május 17., szerda

You make my heart sing

Találtam a piacon palántákat, úgyhogy ültettem egy csomó koriandert, remélem, jól érzi majd magát a kertben és nem kell többé vadásznom. Van bazsalikom és rozmaring is, a mentát és a citromfüvet pedig már szinte irtani kell, úgyhogy semmi sem akadályozhat meg, hogy egész nyáron mediterrán receptekkel kísérletezzek a konyhában. Eljött az az idő is, hogy minden vázát tele tudok pakolni virágokkal, a piacon is szoktam venni a néniktől, de a kert is csupa virág. Ha időmilliomos leszek (ez már csak hetek kérdése), kicsit agyalok rajta, hogyan lehetne minimális anyagi ráfordítással szebbé tenni a teraszt is, csináltam már Pinterest boardot és gyűjtögetem az ötleteket.

Ma felügyeltem a szakmai érettségiken, aztán két végzős fiú fent várt, mikor végeztem. Ők nagyon cukik, igazi jó barátok, és édesek, meg kell zabálni őket (bárcsak rakhatnék be ide fotókat, vagy inkább beülhetnétek egy órámra velük, hogy értsétek - nem lehet nem szeretni őket). Na és ma kaptam tőlük egy kis csomagot azzal a jelszóval, hogy csak otthon nyithatom ki. Ők ott voltak a szerenádomon néhány hete, és készítettünk persze fotókat. Volt egy olyan, hogy középen állok, és a két fiú két oldalról puszit ad nekem. Na és ezt a fotót kinyomtatták, bekeretezték, becsomagolták és elhozták nekem - tudom, hogy szeretnek, mondják mindig, meg hogy hiányoznak nekik az óráim már most is, de ez akkora kedvesség volt, teljesen elolvadtam. Mindenki, akinek szeretethiánya van, menjen középiskolai tanárnak. Na jó, nem, de értitek.

Egyébként (tudom, hogy nagyon izgultok) tegnap végülis nem esett meg a gyomortükrözésem, csak UH-n voltam (teljesen negatív), és csütörtökre kaptam időpontot, úgyhogy rákészülésképpen megint éhezem. Szerintem a vacsi meg a reggeli hiánya jobban megvisel, mint a gondolat, hogy letolnak egy csövet a torkomon és körülnéznek a gyomromban. Rejtélyes okokból azzal szórakoztatom magam (már mikor nem érettségiket javítok), hogy recepteket nézegetek, és tervezgetem, milyen isteni kajákkal kényeztetem majd magam, ha újra ehetek. A török kajáldák közül a Három testvér a kedvencem (bár az a fiú, akivel 10 évig voltam együtt, mindig gyrost akart ott enni, és egy idő után már kiütésem volt a török kajától), és náluk van paradicsomos, joghurtos padlizsán saláta. Tegnap reprodukáltam, sütöttem padlizsánt (sütés után a padlizsánt hagytam kicsit kihűlni, és engedtem, hogy kifolyjon a leve, mert az keserű lehet) és cukkinit (gondoltam az nem árthat), felkockáztam, egy kis paradicsomot összefőztem hagymával, fokhagymával, az egészet sóztam, borsoztam, fűszereztem, meglocsoltam joghurttal és voilá. Ma is azt vittem ebédre, nekem nagyon ízlik. 



2017. május 15., hétfő

Faszom legyen szerelmes

A múltkor már kijelentettem itt, hogy csodás, itt a nyár, bár közben megint volt némi télikabátos időszak, mikor igencsak be kellett fűtenem mindig, mikor itthon voltam. De közben egyéb bizonyítékokat is találtam, és asszem elmondhatom, hogy ha egy dolgozós hétfő reggel a madárcsicsergős, napsütötte teraszomon talál full nyaralás-érzés közepette, akkor visszavonhatatlanul nyár van. Mondjuk nem bánnám, ha nem síszerkóval kellene váltogatni néhány naponta a lenge nyári ruhákat, de ne legyek telhetetlen. 

De a lényeg, hogy mivel kifutottak a végzősök, ma csak 10-re megyek és fél 2-kor végzek is, és a héten ez a legnehezebb napom. Holnap pedig nem is dolgozom délelőtt egyáltalán, mert gyomortükrözésre megyek, yolo. A gyógyszer szedése mellett teljesen eltűnnek a refluxos tüneteim, de ha abbahagyom, azonnal, másnapra visszatérnek. Mivel már fél éve szedem, és nem akarom így leélni az életem, a szupercuki dokim azt javasolta, hogy körülnézne, mi történik a hasamban, és ki vagyok én, hogy vitatkozzam vele, még úgysem voltam gyomortükrözésen soha, biztosan buli (nem). A legnagyobb problémám, hogy ma délutántól a holnapi időpontomig semmit nem ehetek, hát mi vagyok én, aszkéta? 

A tegnap délutánt tekergéssel töltöttük mi ketten, a bicajom és én. Sajnos a mesés bicikliutunk nem alkalmas kerékpározásra hétvégente, életveszély a babakocsik, kisgyerekek és kutyák miatt, de tényleg, mintha a város egész csigalassú lakossága azzal szórakozna, hogy egyszerre, párhuzamosan és keresztben is használja a kerékpárutat, szinte mindenre, csak arra nem, amire való. Tegnap tanúja voltam, amint a két irányból egyszerre ért oda 1-1 babakocsit toló nő meg a sleppjük (értsd: férj, kisgyerek, kutya), megörültek egymásnak és megálltak beszélgetni, a két irányból érkező kerékpárosok pedig (velem együtt) megálltak és várták, hogy akkor talán. Persze észrevették magukat, de mire a két babakocsit, a gyerekeket, kutyákat meg mindenkit biztonságos távolságra helyezték az úttól, az nem egy perc volt, és nekem közben azért a fejemben elhangzott egy-két nyomdafestéket nem tűrő gondolat, főleg, hogy a kerékpárút mellett van kijelölt gyalogút és sétány is. Dióhéjban: hétvégén a bicajutat nem lehet bicajozásra használni, vagy csak lépésben lehet haladni. 

Az a tervem, hogy ilyenkor, hétköznap fogok bicajtúrázni, ha időben végzek, fel akarom fedezni a Duna másik oldalát, viszek egy törcsit, fürdőruhát, könyvet meg egy üveg vizet (minden másra ott a mastercard), aztán annyi. Az elmúlt hetek intenzív időszaka után van kedvem egyedül lenni, és olyan elképesztő helyek vannak a környéken, pl. Kisoroszi verhetetlen, és Szentendre is pont jó távolság tőlünk filmbeillő bicajúton. De például a Pilist is van kedvem felfedezni, jó, mondjuk oda lehet, hogy nem egyedül kellene mennem, mert amilyen jól tájékozódom, nem találok haza és megesznek a farkasok. 

Ja, igen, az esküvő jól sikerült (ofkorsz), majd mesélek. Életemben először fordult elő, hogy hajnalig roptam, és aztán nem voltam másnapos, asszem, felnőttem. Igaz, a saját esküvőm után sem voltam, lehet, hogy az volt a fordulópont. 

Ezt meg tegnap találtam, mondjuk tudtam, hogy itt van, mert képeken láttam már, mennyire kreatív és bölcs


2017. május 12., péntek

Confessions of a sofa-addict

Meglehetősen kialvatlanul értem haza. Sietősen indultam csütörtök reggel, úgyhogy szép kis kuplerájt hagytam. Így most a maradék lendületemet abba fektettem, hogy összekapjam a lakást, kipakoljak a hátizsákomból, és csak akkor éreztem úgy, hogy végre rányugodhatok a kanapéra, mikor minden a helyére került, és még két szál pünkösdi rózsa is piroslott az egyik vázámban. Nem tudom, hogy miért érzem ennyire fontosnak, hogy a környezetem rendben legyen, nyugalmat sugározzon, főleg, ha én magam kicsit szét vagyok csúszva  - akkor is, ha csak kialvatlan vagyok, de simán képes vagyok ilyesmire akkor is, mikor hazaérek éjjel egy buliból. És így tudok zavartalanul fetrengni a kanapén, spárgát enni buggyantott tojással és Girot nézni. Ja, és elkezdtem a 13 Reasons Why című sorit, a pilot után mondjuk úgy, hogy érdekes. 

Jaaaaj holnap esküvő, nincs kedvem, mit vegyek fel? 


Hát ez is megvolt

Ahhoz képest, hogy szétstresszeltem magam és rémálmaim voltak életem első saját szervezésű osztálykirándulása miatt, most megkönnyebbült és jó érzésem van az egésszel kapcsolatban. Persze a sikerben elég sok szerepet játszott a szerencse-faktor: úristen, milyen nyári időnk volt, pont abban a másfél napban, mikor ott voltunk, a srácok rövidnadrágban, pólóban töltötték a napot. Pedig a lelkükre kötöttem, hogy úgy készüljenek, hogy nagyon hideg lesz, így mindenki meleg ruhákkal készült, én konkrétan egy sarkvidéki túrán sem fáztam volna, aláöltözetet is vittem, meg sapkát - jobb félni, mint megijedni, na. De tökéletesen sikerült kiválasztani a helyet is: Verőce, Csattogóvölgy, meleg szívvel ajánlom őket. Megérkeztünk, körülnéztünk, és akkor Windows háttér, de bármilyen irányba néztünk: 


Aztán az is volt még, hogy úgy volt, hogy a központi épületben leszünk elszállásolva, de aztán mondták, hogy mégiscsak 6 és 4 személyes faházakat kapunk, megnézük őket, és hát aww. A legideálisabb felállás, amit egy osztálykirándulásra el tudok képzelni. Én is, meg a kollégám is saját faházat kaptunk, annyira jó volt. Megérkeztünk, lepakoltunk, ebédeltünk, amit hoztunk, volt 3 óra szabadidő, foci, tollas. Aztán kalandparkoztunk úgy egy órát, amin 1 lány kivételével mindenki végigment, és nagyon vicces volt, szuper program ekkora tiniknek, nagyon élvezték. Aztán a kollégám irányításával bográcsoztunk, amibe sikerült egy csomó mindenkit bevonni, aki meg nem pucolt krumplit/répát/kevergetett stb, az a végén pakolt - közben persze volt foci, zene, éneklés, gitározás, sminkelés, szóval nagyon laza volt az egész. A kaja is nagyon finom lett, én kétszer szedtem. Utána volt másfél óra pihi, majd este 9-kor elmentünk egy két órás éjszakai túrára egy fiatal srác vezetésével, világbajnok ötlet volt, a nap fénypontja. Hál'istennek, mire visszaértünk, jól elfáradt mindenki, aztán még 1-ig ökörködtek, addigra elcsöndesedtek, és akkor mi is elmentünk aludni, mondjuk sajnos fél 6-kor már felébredtek, és akkor már én sem bírtam aludni. Reggel kaptunk svédasztalos reggelit, és az az érzés, mikor bementünk a full retro étkezőbe, és megláttuk a friss, forró, gőzölgő bundás kenyér halmokat, ami mellé ovis teát lehetett inni a reggeli napsütésben... Ezt nevezem én tökéletes lezárásnak. 

Nem tudom, hogy én vagyok ilyen mázlista és szuperrendesek a gyerekeim, vagy tényleg megértették, miről szól (kéne, hogy szóljon) egy ilyen kirándulás, de annak ellenére, hogy két emberről tudom, hogy dohányzik, egyetlen cigarettát, alkoholra utaló jelet nem láttam, nem kellett fegyelmezni, noszogatni őket, partnerek voltak, lelkesek, volt kedvük a programokhoz, és a szabadidőben sem csak a telefonjukat nyomogatták, hanem együtt ökörködtek, és minket is sokszor bevontak. De sokat elmond róluk, hogy például van egy fiú, aki cukorbeteg, és ezt nem tudtam, de többiek odafigyelnek, hogy mit eszik-iszik, és hogy azt neki szabad-e, megnézik az összetevőket a csomagoláson - szóval hihetetlenül jó a közösség.

Ami pedig a legdurvább, hogy a kollégám és én is nagyon jól éreztük magunkat, ezt nem láttam jönni. Azt mondja ez a srác, hogy elképesztő, hogy milyen laza vagyok, mennyire nem stresszelek semmin, hogy ő is teljesen lelazult és felöltődött mellettem, és szerinte ez a gyerekekre is átragad. Nem tudom, lehet, hogy kölcsönösen jó hatással vagyunk egymásra az osztállyal, mondjuk tény, hogy a problémásak, a parti állatok, a notórius pofavágók közül senki nem volt ott. Az anyagi vonzata miatt nem tudjuk 100%-ig kötelezővé tenni az osztálykirándulásokat, és szerveznek nekik programot ilyenkor a suliban, vagy hoznak igazolást (évi 3 napot tud igazolni a szülő). 

Na és hazafelé vonattal jöttünk, nagyon megdicsértem őket, hogy milyen rendesek voltak, és megígértem, hogy szervezek még közös programot idén. És most azon gondolkodom, hogy júniusban elviszem őket egy egynapos kenutúrára a Dunakanyarban.  

2017. május 10., szerda

Looking forward

Ma úgy érzem magam, mint akit agyonvertek. Biztos azért, mert az idő ilyen nyomott, vagy nem tudom. Délig dolgoztam (nálam már csak a tanítványaim voltak nyűgösebbek), most azt találtam ki, hogy alszom gyorsan egy órát, hátha egy power nap segít, majd megebédelek, és aztán halálosan aktivizálom magam, mert egy csomó mindent el kell intéznem. Este pedig még elmegyek edzésre, mondjuk addig elmúlhatna az izomlázam, mert kb megmozdulni sincs kedvem.

Holnap osztálykirándulásra megyünk, közel ide, egy táborba az erdő közepén. Egyrészt kurvára nincs hozzá kedvem, mert úristen, én vagyok a felnőtt, a tanár, enyém minden felelősség mindenért, intéznem kell, hogy legyenek programok, legyen kaja, minden flottul menjen és jól érezzék magukat, de közben ne legyen semmi baj. Másrészt viszont szerintem már az is szuper, hogy elmegyünk, a gyerekek übercukik, a problémásak nem jönnek, és tutira jól fog sikerülni, már akkor is, ha csak kirándulunk, főzünk, activityzünk és beugrózunk, este tábortüzezünk, éjjel pedig éjszakai túrázunk. 

De akkor is iszonyúan stresszelek. Legyen már péntek délután. 

Ja, és szombaton esküvőre megyek, azon még egy másodpercet nem gondolkodtam. Mit veszek fel (szabadtéri lesz, úgyhogy szerintem nagykabátot, sálat, sapkát), hogy viszem el a cuccokat, ott alszom-e, ha nem, hogy jövök haza. Nem vagyok valami lelkes. 

Na jó, megpróbálom összekapni magam.

2017. május 8., hétfő

Pacsker, bőrradír

2 kérdésem lenne:

  1. Van tapasztalatotok Birkenstock-ügyileg? Konkrétan az egy pántos Madridra (KATT) vagyok kíváncsi. Mennyire könnyű/kényelmes? 
  2. Mi a különbség a peeling és a bőrradír közt? Ha van ilcsis biológiai hámlasztó peelingem, mellé lehet/kell bőrradírozni? Tudtok ajánlani jó, szemcsés bőrradírt?
Kösziii:)

Chill Monday

Az életem meglehetősen pörgős, ha nincs épp mit csinálnom, találok olyat, amivel aktivizálhatom magam. Vagy nem is tudom, ez mostanában így van. Ritkán van olyan, hogy hosszabb ideig ülhetek és csak nézhetek ki a fejemből, és én sem tudom elterelni magamat. Ma a magyar érettségin felügyeltem, ami azt jelenti, hogy 4 órán keresztül rá voltam kényszerítve, hogy bambuljak ki az ablakon. Ez nem olyan vizsga, ahol puskáznak a kölykök, szóval nem kell megfeszülni a figyelésükben, adminisztráció nincs olyan sok, olvasni viszont nem lehet... Szóval pihentem, meditáltam, meglepően gyorsan elszállt az a 4 óra. És délben végeztem is. Mondom, mostantól a munkám sokkal lazább, mint általában lenni szokott. Egy csomó időm marad mindenre. 

Kicsit még szerveztem az osztálykirándulást, telefonálgattam, emileket írtam, megszereztem a bevásárlólistát a bográcsgulyáshoz, aztán hazamentem. Itthon maradékot ebédeltem, majd elmentem edzésre. Már előtte is nagyon volt kedvem, de ott meg úgy éreztem, szárnyalok, pedig nagyon durva volt. Utána, fél 7 körül elvittem a blökit sétálni, a városba meg a Duna-partra, ahol a kutya fürdött, én meg szívtam magamba a napsütést és a víz illatát. Azok a fények, a bogárdöngicsélés... Annyira jól érzem magam most, hogy itt a nyár, tökéletes az időzítés, hogy most lesz sokkal kevesebb órám, és a nyári szünet is közeleg. Érzem, hogy tök jó dolgok fognak történni.



Még az osztálykiránduláson kell túl lenni, eléggé stresszelek rajta. A közelbe megyünk egy táborba az erdő közepén, bográcsozunk, játszunk, meg befizettem egy profi szervezésű éjszakai túrát. Másnap nem tudom, mit csinálunk, én gondoltam, hazajövünk, de a srácok még aktívkodni akarnak. Majd kitalálok valamit. Ja, a hétvégén pedig esküvőre megyünk! Na, és utána leszek szabad, mint a madár. 

2017. május 7., vasárnap

I need more weekend

A ballagás előtti két napon szinte alig aludtam. Általában az a forgatókönyv, hogy valamelyik szőrmók ilyen-olyan indokkal felébreszt (ki akarok menni, be akarok jönni, pisilnem kell, köhögőrohamom van, elfogyott a vizem, hányok stb), utána meg eszembe jut mindenféle stresszelnivaló valami aktuális dologgal kapcsolatban, és utána már nem bírok visszaaludni. A pénteki ballagásra már olyan állapotban mentem, hogy többször is előfordult, hogy beszéltek hozzám, és trükkösen vissza kellett kérdeznem, hogy kiderüljön, miről lehet szó, mert elfelejtettem figyelni, gondolom, örültem, hogy fél percig nyitott szemmel aludhatok. 

Na de végül lezajlott rendben minden, a gyerekeim egy csomót segítettek, iszonyúan cukik, és minden, amiért én voltam felelős, 100%-ig jól sikerült. Péntek délután jött hozzám Pilla, ott is aludt nálam. Királyrákos, paradicsomos spagettit csináltam neki, meg epres-mascarponés kosárkákat, mert ő ezeket még csak képekről ismerte, no meg persze boroztunk. Hullák voltunk mindketten, úgyhogy 10 körül már aludtunk. 

Meg vannak mostanában táltosodva a meteorológusok, annyira profin bejön, amit mondanak, pedig én úgy voltam vele, mint a mama, akit egyszer hallottam a piacon, hogy édes ez az Aigner Szilárd, én imádom, de azt sem szabad elhinni, amit kérdez. De a héten nagyon számított, hogy milyen idő lesz, és mindenben igazuk lett. Reggel a teraszon reggeliztünk a napsütésben a lilaakác alatt, igazi kora nyári reggel volt. Aztán elmentünk Szentendrére, ami nincsen túl messze tőlünk, és ott töltöttük a napot. Sétáltunk, napoztunk, különböző teraszokon üldögéltünk, ebédeltünk, fagyiztunk, ittunk akkora Aperol spritzet, mint a fejem, és most nem túlzok. Aztán este Pilla hév-re szállt, én meg buszra, és mindenki hazament a saját városába. Annyira jó nap volt, teljesen feltöltődtem úgy 5000 kalóriával, mondjuk jól el is fáradtam. Többet kéne csavarognunk mindenfelé. 



Holnap pedig fél 6-kor kelek, 7-re kell bemennem, mert felügyelek a magyar érettségin, és még hajat is kell mosnom.