Csütörtökön meg autóba ültem, felszedtem a gyerekeket a két bátyáméknál, és elmentünk a Westendbe megnézni a Star Wars-t. Beparkoltam a parkolóházba, amit sosem szoktam, most így utólag fogalmam sincs, miért, van néhány fóbiám, amiről utólag kiderül, hogy teljesen értelmetlen. Lehet, hogy a pókok is cuki kis simogatnivaló állatok, kellene tennem velük egy újabb próbát (nem).
A két bátyám egyébként kissé aggódott, hogy jó ötlet-e egyszerre bevállalnom a 4 gyereket, mert kettesével is tudnak durvák lenni (tesós veszekedések), de én meg tudom, hogy velem sokkal normálisabban viselkednek, mint a szüleikkel, velem valahogy nincs feszkó, elfogadják a nemet, meg hát nem kicsik ők már. Csatlakozott hozzánk Clara is a 15 éves öccsével, és akkor felpakoltunk gumicukorral, pattogatott kukoricával meg üdítőkkel, és moziztunk. Közben kétszer ki kellett menni Pannával pisilni, Bálint (a mi 15 évesünk) pedig szintén elindult kifelé, és a vészkijáraton ment ki, ahol ugye nem lehet visszajönni, és ott leizzadtam, hogy nabazdmeg, egy gyerekkel kevesebb, de aztán valahogy visszatalált.
Mondanám, hogy kurvajó volt a film, de nem, mondjuk éjszaka alig aludtam, lehet, hogy csak nem értettem, mi történik, vagy a sok drámát és nyüszögést nem bírta feldolgozni a szervezetem. Adam Driver viszont továbbra csodálatos, annyira régen láttam olyan színészt (oké, Jude Law-n kívül), aki ennyire lenyűgöz szőröstül, bőröstül. Utána ettünk mekit, ahol már Pilla is ott volt, és kifejtette a gyerekekről kialakult véleményét (tudjátok, elég sok baj van veletek) a gyerekeimnek, akik közben vigyorogva tömték az arcukba a sajtburgereket - azt hiszem, ezek azok a pillanatok, amiket az ember soha nem felejt el. Olyan jó érzés összemixelni a barátaimat, a családomat meg blogger életemet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése