2015. március 30., hétfő

It's Monday, but it's okay

Hosszú napom volt, a lyukasóráimban is helyettesítettem, aztán meg itthon is jött még két diákom. A suliban nem volt kedvem társasági életet élni, néha szeretek trécselni a kollégákkal, de időnként annyira fárasztó, hogy még a szünetekben is beszélgetni kell, úgyhogy ahogy beértem az asztalomhoz, már raktam is a fülemre a fülhallgatót*. Érzem néha, hogy udvariatlanság, mert rajtam kívül nem csinálja senki így, de a mentális egészségem érdekében nekem így jó. 

Aztán vinni kellett a blökit sétálni, mert mindig tűkön ül már, mikor becsukom az utolsó diákom után a kaput. Belebújtam a pöttyös dzsekimbe, fogtam a pórázt, kiléptünk a kapun, és akkor láttam, hogy itt nemsokára armageddon lesz. Őrjöngve fújt a szél, az ég teljesen fekete volt, és mondtam a kiskutyának, hogy Totó, gyorsan-gyorsan szagolássz, mert ha így folytatjuk, nem sokáig leszünk már Cansasban. Úgyhogy hazasiettünk, becsuktam és bereteszeltem magunk után a kaput, feltekertem a fűtést, behúztam a sötétítőket, lámpát és gyertyákat gyújtottam, megetettem a négylábúakat, bekapcsoltam a tévét, és most már tőlem jöhet bármilyen vihar, szél meg eső.

Megszerettem a hétfőket így, hogy hosszúak és fárasztóak, de aztán az este csak az enyém, tökéletes pihenés és töltekezés van, ez most már tradíció. De ha itt az igazi tavasz, akkor indulhatnak újra az aktív programok. Hiszen a legszuperebb hétfő esti program az volt, mikor Pillanattal halacskákat vacsoráztunk, majd egy pohár Olivér társaságában egy Andrássy úti épület tetejéről néztük a naplementét, nagyon várom, hogy megint csináljunk olyat. Mert attól, hogy hétfő, még lehet a hét első napja nagyon jó.



*A legjobb barátom most a Spotify, hallgatom a laptopomon, itthon a hangfalra csatlakoztatva, az iPaden és a telefonomon is. Bármilyen zenét lehet rajta hallgatni, egyszerűen mindent megtalálok, ritkaságokat is, ráadásul vannak hangulat-listák, és néhány nap alatt egy csomó új zenét találtam. Szerintem nem drága, de amiért lett nekem most, az az, hogy ha most valaki (családtag, de persze bárki lehet) meghív, akkor féláron tied az előfizetés, ami kb. 750 forint egy hónapra. Én (érdek nélkül) imádom. 

Epres Pavlova

Csütörtökön délután voltunk a Solinfo Caféban, ami a Wesselényi utcában van (6 szám), és egy design lámpabolt kávézója. Nagyon szép hely, modern, letisztult, ötletes, és persze gyönyörűek a lámpák, nekem New York ugrott be róla, ott voltak ilyen stílusúak a helyek. De a lényeg, hogy valami sütit szerettem volna enni, körülnéztem a pultban, és a legnagyobb meglepetésemre volt Pavlova, ami legkedvencebb sütim a világon, pedig életemben eddig csak kétszer ettem. Annyira finom volt, hogy kaptam még egy szeletet, pedig nem vagyok egy telhetetlen típus. Könnyű, roppanós sült hab, rajta tejszínhabb, a tetején pedig vastag eperszeletek. Ha arra jártok, üljetek be egy szeletre a kedvemért. De komolyan:).

Every cloud has a silver lining

Azért összeszedem azt is, hogy mi volt jó a hétvégében, hogy ne úgy nézzek vissza, hogy pfff. 

  • A gyönyörű, színes körmeim (mondjuk amilyen gyorsan nő a körmöm, már látom, hogy nekem ez egy hétig fog csak tartani).
  • Anyukám csirkepörköltje nokedlivel, tejföllel, céklasalátával.
  • Hogy szombaton és vasárnap is magamtól ébredtem, és nem kellett órát beállítani.
  • Az Interstellar, ami egynek jó volt. 
  • A napsütéses görkorizás a Tesco parkolójában vasárnap reggel a kicsikkel és a kutyikkal.
  • A kanapém.
  • A tiszta, napsütötte lakásom.
  • Az együtt autózás. 
  • A veszekedés utáni kibékülés. 
  • Az ölelések, simogatások, szeretgetések.
  • Az esti bringázás.
  • A jól sikerült fordítás, amit egy jótékonysági programnak készítettem.
  • Az apple crumble tejszínhabbal.
freestylehippiesoul

2015. március 29., vasárnap

Love me tender

Szombaton borzalmas rossz kedvem volt egész nap, és bármit csináltam, bármennyire próbált mindenki a kedvemre tenni, nem múlt el. Semmi nem volt jó, sehogyan, ha egy kicsit jobban kevésbé tartom magam, simán tudtam volna zokogni egy sort. Görcs volt a gyomromban, a torkomban, és egyszerűen nem akartak eltűnni, és a legrosszabb az, hogy semmi okom nem volt a dologra, ráadásul vendégeink voltak, szóval nem jött jókor. 

Végül aztán délután kínomban fogtam magam, és elmentem egyedül csavarogni egy kicsit, szereztem kávét, mert már csak három kapszula volt itthon, és olyan nincs, hogy hétfő reggel van, és nincs kávé. És a mászkálás se volt jó, nehéz volt a táskám, túl melegen öltöztem fel, szóval a nyűgösségem nem múlt el, de már kezdtem látni kívülről, hogy nevetséges vagyok, meg azt is, hogy mennyire idegesítő lehetek a körülöttem lévőknek. És mire hazaértem, szerintem akarattal, mert már szégyelltem a királykisasszony-nyűglődésemet, de elmúlt.

Rémlik, hogy régen gyakrabban történt velem ilyen, hogy teljesen váratlan helyzetekben megmagyarázhatatlan rossz kedvem lett, elsöprő, torokszorító. Például néhány éve voltam egy fesztiválon az akkori pasimmal, meg egy baráti párocskával, és a végén, már éjfél körül, voltunk egy zseniális koncerten, és egyszer csak ott volt a rossz kedv, meg a tégla a gyomromban, és ott álltam a tömegben, körülöttem a felhőtlenül bulizó, táncoló barátaim, és én csak otthon akartam lenni az ágyamban, a fejemre húzott takaró alatt. Érthetetlen.

És igen, mostanában előfordult párszor megint, és az is, hogy nagyon hullámzik a hangulatom. Valószínűnek tartom, hogy ez hormonális dolog lehet (az időzítést mondjuk nem értem), de én másnál nem szoktam látni ilyet, hogy együtt vagyunk, és ő egyszerűen, ok nélkül, megszűnhetetlenül rosszkedvű. Mondjuk tény, hogy nálam azért nagyon egyértelmű, ha van ilyen, mert nekem az érzelmeim a homlokomra vannak írva, nem nagyon tudok úgy tenni, mintha, de hát könyörgöm, ne már, értitek, ott a pasim, meg még két másik ember, és próbálok jópofizni, de nem megy. Ma jobb volt, de nem ez volt életem hétvégéje. Lapozzunk.

2015. március 27., péntek

Nahát

A héten féltem bent aludni, mert vasárnap óta fel van túrva a körút, és villamospótló buszok járnak a Moszkva és a Király utca közt. Izgultam, hogy milyen állapotok uralkodnak vajon reggel a csúcsforgalomban, ezért ma reggel még korábban keltem, mint szoktam, és már fél 7 előtt elindultam. Úgy tűnik, a többi utas is aggódott, hogy mi lesz, és inkább metróval utazott ma reggel, vagy biciklivel, nem tudom, de a Moszkván 1 percenként (tényleg) indulnak a négyes/hatos buszok, és teljesen egyedül ültem a járművön, mikor elindult. Kicsit nézegettem, hogy nem sikerült-e garázsjáratra ülnöm, de nem, 7 perc múlva már le is szálltam a Nyugatinál, én, meg mondjuk még 4 utas rajtam kívül, gyorsabban értünk be, mint villamossal szoktunk. Wow.

2015. március 26., csütörtök

Surprise

A tegnapi posztot 2 nap alatt írtam meg, lopott negyed órák alatt, és ma is hiába próbálkoztam, nem sikerült összehoznom még csak egy rövid szösszenetet sem, pedig annyi minden történik. Most is épp a vonaton, Budapest felé robogva pötyögöm ezt is a telefonomon, pedig ott utálok írni.

A legcukibb dolgot, ami mostanában történt velem, azért elmesélem. Tudjátok, én külön háztartásban, de egy udvarban lakom a szüleimmel. Amikor nem vagyok otthon, van, hogy bemennek meglocsolni a virágokat, vagy kinyitni az ablakokat, mert egész délelőtt süti a lakást a nap. Szigorúan megegyeztünk, hogy ki kell bírniuk, nem pakolhatnak és nem végezhetnek házimunkát, bármilyen állapotban hagyom a lakást, és be kell vallanom, néha annyira rohanok, hogy simán katasztrófa sújtotta területté lehetne nyilvánítani a lakást, mikor induláskor visszanézek. Nagy ritkán van, hogy hazaérek munka után, és anya jön elém, hogy ne haraguuuudj, véletlenül elmosogattam (<3). 

És tegnap hazaesem, 15 percem van, hogy egyek mondjuk egy banánt, toljak egy kávét, és rohanjak tovább a kozmetikushoz. Érzékelem, hogy valami furcsa... Valahogy olyan ragyogó a lakás, és világosabb is van, mintha ráküldtek volna valami jó kis tavaszi Instagram filtert. És akkor rájövök: lemosta az ablakokat. A tőlem kapott csoda-törlőkendőkkel. És arra fogta, hogy ki kellett őket próbálni. Ilyen cuki anyukám van.

Majd még mesélek, beért a vonat!

2015. március 25., szerda

Helyzetjelentés

Nos. Hétfőn megint estig tartó napom volt, diákok este 6-ig. Napközben persze kitaláltam, hogy este majd jóóól elmegyek sportolni valamit, de annyi energiám volt csak, hogy elvigyem a kiskutyát sétálni, átöltözzek szuperkényelmesbe, lemossam a sminkem, csináljak egy zöldség- meg egy gyümölcssalit, feltelepedjek a kanapéra, bekapcsoljam a tévét, és slussz. Viszlát, hétfő! Aztán tegnap én-napot tartottam, anyuéknál ebédeltem, sétáltam a kutyival, elmentünk görkorizni a Duna-partra, de nyilvános helyen nem megy valami jól, aztán jöttek hozzám a kölykök meg apu, csináltam nekik melegszendókat, majd miután elmentek, kitakarítottam, este pedig dolgoztam még, készítettem a feladatokat a versenyre. Most jó nekem.

Örülök: ...a suliban a héten angol nyelvi verseny lesz, amin keményen dolgozunk. Van beugró feladat, a kölyköknek egy ppt prezit kell készíteniük adott témáról. Nekem két induló csoportom van, és segítek nekik felkészülni, meg elkészíteni a feladatokat, és nagyon élvezem a brainstormingot, a kreatívkodást, a lelkesedést. Örülnék, ha kicsit több lehetőségem lenne tehetséget gondozni, de most ez is szuper élmény. Ja, és ma a nyolcadik órámat előrehozhatom a negyedikbe, hurrá.

Szomorú vagyok: ...olyan jó lenne, nem lennék felnőtt, és nem kellene a sajátomat, és mások életét is komolyan befolyásoló döntéseket hoznom. Honnan tudjam, hogyan lesz jó?

Alig várom:  ...kb. fél éve nem jártam kozmetikusnál, pedikűrösnél és manikűrösnél. A múlt héten végre kértem időpontot, és ma mindent bepótolok. Lehet, hogy kipróbálom a zselés körmöket is, mert Ivory kezén láttam csudaszép színes francia manikűrt (ilyesmit, csak áttetszőt), és én is szeretnék letisztult, igényes, nőies, mégis egyedi, színes körmöket a mostani ovis mancsaim helyett. Lehet, hogy megbánom, de szeretném kipróbálni. Mennyi időnként kell a zselével járni manikűröshöz, hogy mindig szép legyen?

Meglepődtem: ... tegnap jöttem rá, hogy jövő héten csütörtökön kezdődik a tavaszi szünet! Ennél jobb hírt nem is kaphattam volna, azt hittem, még hetekre van. Kellene kicsit utazni, mondjuk azt nem ártana most azonnal kitalálni.

Hangulat: ...valószínűleg a csodás tavaszi idő miatt fel vagyok töltődve, jókedvű vagyok, nem agyalok. Legalábbis nem nagyon. Energiát ad, hogy minden napra van valami jó kis tervem, mindig van mit várni, ráadásul beszereztem 1-2 új, tavaszi cuccot is (többek közt álmaim tornacipőjét), amiktől különösen jól indulnak a reggelek. Szóval jókedvű, energikus, tevékeny.

Ezt hallgatom: ...ez a dal eredetileg egy Elton John szerzemény, és számomra az egyik legkedvesebb szám a világon. De leginkább akkor szeretem, ha Billy Paul énekli, mert van benne egy csomó vidámság és életszeretet is. Mostanában ezt a dalt rakom be először reggel, fogmosás mellé (I <3 Spotify), és azonnal táncolok is, amihez tökéletes partner egy vidáman ugrabugráló, fekete kiskutya. Most nektek küldöm szeretettel.


2015. március 23., hétfő

Let the good times roll

Bármennyire is prüszkölök a vasárnapi boltbezárás ellen, tegnap rájöttünk, mire jó. A Tesco üres parkolójában, a szép, hibátlan aszfalton tökéletesen lehet görkorizni, zavartalanul róni a hatalmas köröket. Tegnap megtanultam fékezni és lassítani többféleképpen, megfordulni, és már tudok meglepően gyorsan suhanni. Még mindig nem estem el, és egyre biztosabb lábakon állok. 

És jó volt a hétvége, pénteken suliban voltam, minden intéznivalónak többször neki kellett futnom, de végül minden sikerült. Most már csak április 20-ig le kell adnom a szakdolit, nyáron pedig felkészülni és levizsgázni. Kicsit izgulok, de minden csak rajtam áll.

Egyébként együtt voltunk végig, reggeliztünk nagyokat, szombat reggel az Eco Caféban indítottunk (szuper az a hely), hazaautóztunk hozzám vidékre, koriztunk, bringáztunk, kutyáztunk sokat, beszélgettünk, segítettünk vasárnapi ebédet főzni anyukámnak, bolhapiacoztunk, dolgoztunk, megnéztük az Avatart (az egyik kedvenc filmem), romantikáztunk. És nagyon jó volt. Azt hiszem, mindketten hátradőltünk egy kicsit, és abbahagytuk a stresszelést. Most nem tudom, mi van, mi lesz, de eszembe jutott, hogy lehet, hogy tényleg igaz, hogy néha el kell engedni a dolgokat ahhoz, hogy visszataláljanak hozzánk.

Jó, tudom, attól még nem tűnnek el a problémák, hogy nem foglalkozunk velük.

2015. március 17., kedd

A szőrmegallér

A múltkor a pasim valamit keresett nekem az egyik fiókjában, és előszedett egy szép, régi, világos (mű)szőrmegallért. Szerintem meglepődött, hogy mennyire belelkesültem tőle, és rám hagyta, hogy persze, ha tetszik, használjam csak nyugodtan, és igen, én már láttam lelki szemeim előtt, hogy milyen jól tudom majd használni a helyes kis tavaszi kabátjaimhoz. És tessék, tényleg nagyon feldobta már a fekete bársonyzakómat is - és még mennyi tervem van vele! A gyerekek a suliban azt mondták, hogy trónokharcás. Nagyon tetszik. Olyan kár, hogy ilyesmit manapság nem lehet kapni.



Itt a plüsskutya épp öltögeti rám a nyelvét.

Hush

Azt nagyon nem szeretem a suliban, hogy nincsen olyan hely, ahol egyedül, csendben lehetnék, mindig jön valaki, megtalál valamivel, vagy csak csevegni akar, és sokszor még a fejemen lévő fülhallgató sem elég egyértelmű jelzés, hogy nem szeretnék. Megint dupla lyukasórám van, kint süt a nap, és legszívesebben mennék bicajozni a szép bringámmal a szép városban. Mellesleg figyelitek a csengőm? Pillanattól kaptam szülinapomra. :)
 

2015. március 16., hétfő

LOVE

De mindez mindegy, mert hazajövök, és itthon csupaszeretet vár, és ez a lényeg.

már tudok görkorival kutyát sétáltatni, meg a füvön kutyakakát összeszedni

ő egy nagyon veszélyes kisoroszlán, ketrecben tartjuk

imádja. rárakjuk, és már horkol is

Fcuk

Ma úgy kiabáltam az egyik osztállyal (a kicsikkel nem bírok továbbra sem, de tényleg, rejtély, hogy mit kellene velük csinálnom), hogy megfájdult a torkom. Annyira szomorú vagyok ilyenkor, a legrosszabbat hozzák ki belőlem, pedig engem tényleg nagyon nehéz kihozni a sodromból. Gyűlölöm, hogy fegyelmeznem kell, és nem értenek a szép szóból, leszarják, ha kéred őket, vagy ha pozitívan erősíted meg őket, 10 másodperc csendet nem bírsz elérni, beszélek, fontos dolgot próbálok eljuttatni az agyukig, és legalább 8 ember beszélget és nevetgél párhuzamosan velem. Ilyenkor legszívesebben kijönnék a teremből, hogy fuck this shit, ha nekik nem kell, nekem főleg nem, de nem tehetem meg, el kell érnem, hogy valamennyire működjön a dolog, és dolgozzunk. 

Azon már ki sem akadok, hogy ma írattam velük témazárót a múlt időből, és a szájukba rágtam, hogy addig nem megyünk tovább, míg nem megy mindenkinek, mert ha megy a múlt idő, akkor már bármiről tudunk beszélgetni, erre tudunk majd építeni, és szétgyakoroltattam velük, feleltek, mindenkinek el kellett mesélnie a hétvégéjét vagy az előző napját vagy ötször, nekem, egymásnak, mit csinált, mit nem csinált, minden órán írtak az igék 3 alakjából, jelentésekből, játékosan kérdeztünk, hétvégéről, nyaralásról, macskafarkáról, és tényleg azt hittem, hogy profi munkát végeztem, és basszus, lófütty. Néztem, miket írnak a dolgozatba, és egy csomó embernek látványosan fogalma nincs, de úgy kvázi semmiről, hogy tagadsz, hogy kérdezel, milyen a szórend. ("Tanárnő, hogy van az angolul, hogy VOLT?" "You went Kenya when?" "Tudna mondani néhány kérdőszót? Mert nem jut eszembe egy sem. Csak sorolja fel őket, majd kiválasztom, ami kell.") Én tudom, hogy az angol nyelv teljesen más, mint a magyar, és hogy ezek a gyerekek nem az eszükről híresek (legalábbis nem mindegyik), de mindent megtettem, és pontosan tudták, milyen feladatok lesznek, és mindezek ellenére nem voltak képesek tanulni rá egy kicsit. Pedig ők nem szakmunkások, hanem szakközépiskolások. Jó, biztosan lesz, akinek jól sikerül, de nem ez lesz a jellemző.

Síííírok. Néha annyira elkeserítő tanárnak lenni. És a kollégák azt mondják, hogy minden újonnan érkező évfolyam egyre gyengébb. Bevallom, sokszor eszembe jut, hogy jelentkezem valami menő, válogatott diákanyaggal rendelkező suliba, hátha.  

A hétvége vége

A múlt hetet majdnem végig külön töltöttük, illetve csak 1-1 este találkoztunk, így egészen más volt együtt lenni hétvégén, és akkor is csak szombat reggeltől vasárnap estig, mert volt egy csomó készülnivalóm, amihez kellett a laptopom meg a könyveim. Intenzívebb volt az együtt töltött idő, koncentráltabb, és nyugodtabb is valahogy, pont olyan, amilyenre most szükségem van. 

Köszi a tanácsokat, végül egy hozzánk közeli kis kávézóban voltunk reggelizni, ami tökéletes volt, de legközelebb kipróbálunk más helyeket is, a Kinót, meg a Brióst például. Egyébként a Briósban reggeliztem egyszer, mikor megnyílt, de borzasztóan lassú volt a kiszolgálás, persze adok nekik újabb esélyt, mert az évekkel ezelőtt volt, na meg van bundás kenyerük. 

A szombatot egyébként végigdideregtem, nem tudom, hogy tényleg ennyire hideg volt-e, vagy az én tartalékaim vannak lemerülve, de mentünk az utcán, és kabátban, sálban, sapkában, kesztyűben, és vacogott a fogam. Vasárnap meg már durva tavasz volt, és pulcsiban mászkáltunk. Szombaton meg voltunk a Decathlonban, ahol én úgy 6-7 éve járhattam utoljára, most meg mindent meg akartam venni, annyira jó cuccok vannak szuper áron, oda vagyok a saját márkás termékeikért. Vettem görkorit (mert azért mentünk) meg sisakot, amit bringázáshoz is akartam már, mert a kerékpáros ismerőseim csúnyán néznek rám, hogy anélkül tekerek, meg egy pulcsit meg cicanadrágot, és mindent fillérekért. A kori iszonyú jó, legszívesebben abban aludnék, és már álmomban is korizom, ébren meg konkrétan mindent abban csinálok.


Főzök, például
Vasárnap pedig aludtunk, ettünk, meg koriztunk. És ma még a hétfő is egészen oké, nem is értem, mi van velem.

2015. március 13., péntek

Reggelizünk?

Bár úgy terveztem, hogy suli után azonnal indulok, egyszerűen nem volt erőm bemenni Budapestre, lefeküdtem aludni egy órát, hátha egy kis power nap segít, de nem, a kedvem sem a legjobb, és ami az aktivitást illeti, ennyi volt a mai napom, majd elintézem a sulit hétfőn.

Úgyhogy csináltam tonhalkrémes vacsit, vittem anyunak és apunak is, készülök a holnapi próbára, megnézem a heti Girls adagot és kialszom magam.


Kitaláltuk, hogy mivel ma nem találkozunk, holnap reggel aránylag korán bevonatozom, és romantikus reggelizős randival indítjuk a napot. Általában a Budai Pékségbe járunk, mert az közel van hozzá meg a kutyasétáltatós terepünkhöz, de jó lenne kipróbálni valami mást. Tudom, hogy 1001 jó kávézó van, de nektek van kedvenc reggelizőhelyetek Budapesten? Olyan, ami hangulatos, finom a kávé, van jó reggeli (nem csak péksüti, hanem szendvicsek, bagel, ilyesmi is), és szívesen látják a négylábúakat is?

Busy

A tegnapi nap híre, hogy lett témavezetőm, aki önszántából elvállalt, nagyon örülök. Mondjuk mereven elzárkózik előle, hogy találkozzunk, mindent a fach-jában kell, hogy hagyjak, azzal jelszóval, hogy így nem kell időpontot egyeztetnünk, ez mondjuk kicsit gyanús. 

Tegnap végül hál'istennek nem kellett bemennem Budapestre, viszont volt egy csomó dolgom, el kellett vinni állatorvoshoz a macskát (úgy tűnt, fáj a füle, de semmi baja, most a fogára tippelünk, megfigyelés alatt tartom) és a kutyát (oltásért), fordítanom kellett, dolgozatokat javítani, segíteni a pasimnak az egyik új projektjében, na és persze össze kellett pofozni a portfólióm olyan formába, hogy át tudjam küldeni a témavezetőnek (én már nem is emlékszem, hogy működtek ezek a dolgok a Dropbox előtt, most csak bepakolok mindent egy mappába, átküldöm a linket, és voilá, lát mindent). 

Mivel napok óta csak fél órákat töltök itthon, olyan kupi generálódott a hét eleje óta, hogy szégyen. És mivel én dolgozni csak tökéletes rendben és tisztaságban tudok, a takarítást is be kellett illeszteni a teendők közé. Úgyhogy hajnal 1-kor fejeztem be a dolgozatok kijavítását, viszont mindennel készen lettem. Szerintem régen volt utoljára ennyire termékeny napom. 

És ma megint be kell mennem a fővárosba egyetemezni, de hideg van és álmos vagyok és nincskedveeeeem. 

2015. március 12., csütörtök

Március 15.

Ma reggel nagyon nehéz volt kibújni a meleg takaró alól, pedig magamtól ébredtem. Tegnap csak fél órám volt otthon suli után, aztán rohanhattam is a vasútàllomásra, be Budapestre. És ma megint jönnöm kell. Szeretem ezt a jövést-menést, élvezem a pörgést, de kicsit fáradt vagyok, kérek sok kávét, tegnap délután még az is kimaradt valahogy. Mondjuk a villamoson, meg a Nyugatiban sietve már úgy éreztem, hogy nincsen korán, hiszen úgy tűnt, az egész város ébren van és siet a dolgára.

Mivel holnap áramszünet lesz a suliban, ma tartjuk meg az ünnepséget, de mivel Budapestről jövök, nem sikerült ünneplőben jönnöm, a szép, vasalt, fehér ingem a sulikarácsony óta otthon unatkozik a szekrényemben. Majd megpróbálok hazaugrani még az ünnepség előtt, vagy ha minden kötél szakad, megkérem aput, hozza el a blúzom a suliba. Esetleg bízom benne, hogy a mellemre tűzött eper annyira illik ehhez a tavaszi ünnephez, hogy mások szerint is kiváltja a kokárdát. 




2015. március 11., szerda

I love you, Lush

Tegnap a nagy budapesti rohangászás közepette benéztem egy Lush üzletbe, akartam venni sampont, mert egy ideje a DM-es polcokon nem találok olyat, ami bejönne, meg arclemosót, mert Niveát használok jó ideje, de azt sem annyira szeretem. Nekem mindig elgyengül a lábam, ha belépek egy boltjukba, sőt, elég elsétálnom előtte, teljesen elvarázsol az az illat, ami körbelengi a Lush üzleteket. Mondjuk tény, hogy nagyon drága, ezért nagyon ritkán veszek ezt-azt, pedig még a Body Shopnál is jobban szeretem. Jártam egy ideig egy DJ fiúval, aki munkakapcsolatból lett szerelem (-szerűség), és abban az időben a Lush Snow Fairy tusfürdőjét használtam, ami egy édes cukorkaillat, és hát ugye mindig frissen zuhanyozott állapotban libbentem be a randikra, és a fiú, emlékszem, olvadozott a bőröm illatától mindig, én voltam a cukorka illatú lány

No és tegnap, bár próbáltam jól viselkedni, vettem két szilárd sampont, egy rózsásat és egy mézeset, mert ugye két helyen lakom, meg egy méhviaszos, krémes arctisztítót, plusz kaptam termékmintákat is, banános arcradírt, pl. És mivel reggel ugye egyenesen Budapestről jöttem, itt van nálam a cucc, mellettem, a kis piros hátizsákom mélyén, szépen papírba csomagolva, és még így is többen megkérdezték a körülöttem ülők, hogy mi ez a nagyon finom illat? És tényleg, mintha egy rózsakert mellett üldögélnék, isteni, fantasztikusan finom.

Ha tehetném, legszívesebben az egész fürdőszobámat feltölteném Lush cuccokkal. Már nagyon várom a következő hajmosást. És szerintem ha legközelebb arra járok, beszerzek egy szappant is, had induljon extra jól a nap.


Ismeritek? Használjátok? Rossz tapasztalat esetleg (az árán kívül)? Mi a kedvenc, amiről úgy gondoljátok, hogy mindenkinek használnia kellene?

2015. március 10., kedd

Fehér?

Tegnap ezt a képet küldte nekem cuki Zsofff, nézzétek, kik jutnak róla eszetekbe? :)

Most meg ülök itt a tanáriban, zöldalmát eszem, bámulok ki az ablakon, kint tombol a tavasz, úúúúgy mennék futni haza ebédelni.

Más. Úgy tetszenek a fehér tornacipők. 



De mások hogy tartják tisztán? Főleg az ilyen vászoncipőket?  Különösen kutya mellett?:)

Helyzetjelentés

Lecseréltem az oldalsávból a fotókat sajátokra, egy kivételével - a szemüveges cicát nagyon szeretem, ő a nappalim falán is itt van velem. Majd bővítem még a sort, ha készülnek szép, új, ilonkás fotók. 

  • Örülök: ...ma este egyedül vagyok itthon, készítek tonhalkrémet meg salit, megnézem a Walking Dead maradék részeit, meg dolgozatokat javítanék, ha nem felejtettem volna őket a suliban. Ma erre van szükségem, no meg arra, hogy jó korán lefeküdjek aludni, és kialudjam magam. A hét maradék napjai extrán pörgősek lesznek, de ma kell nekem egy kis láblógatás. Egyedül.
  • Szomorú vagyok: ...nem találok témavezetőt a szakdolgozatomhoz. Azt mondták, keressek olyat, akit ismerek (nincs ilyen, ezer éve jártam oda), vagy akinek a profiljába illik a témám (nem találok ilyet). Akiket eddig megkérdeztem, nem vállalnak el, mert túlságosan elfoglaltak. A tanszékvezető (aki szintén nemet mondott, mert már túl sok szakdolgozója van) azt mondta, ezt személyesen kell intézni, menjek be, és kuncsorogjak a tanároknál, de mire én suli után beérek Budapestre, már nem nagyon vannak ott. Körülbelül csak alá kéne írni a témabejelentőmet, maga a szakdoga kvázi kész van, esküszöm, nem is nagyon zaklatnám őket. Nem nagyon tudom, mit csináljak. 
  • Izgulok: ...szerdán megint megyek bloggertalálkára! <3
  • El vagyok keseredve: ...ööö. Szerintem kicsit meghíztam. :) Mondjuk tény, hogy iszonyú jókat eszem mostanában, és egészségeseket is. Csak sokszor. És sokat!
  • Alig várom: ...az egész tavaszt. Annyira jó! Esküszöm, én már azt is érzem, hogy mindjárt itt a nyár. Mondjuk ebben biztosan közrejátszik az is, hogy ma végignéztem a tavaly nyári fotókat. Ó de jó. :) Ma sárga tornacipőben, nyitott kabátban mentem suliba. Autóval. 
  • Tervezem: ...el kell vinnem a macsekot állatorvoshoz, mert szerintem fáj a füle. Szerintem fülatka. Mondanám, hogy milyen cuki nevű kis állat, de inkább rohadjon meg, és hagyja békén a kiscicám cakkos fülecskéit.
  • Hangulat: ...végül csak rendbe jött ez a hétfő. Úgyhogy pihenős, töltekezős, blogolós, befelé figyelős. Ja, meg zombis. 

ezért a szoknyáért ölni tudnék. 

2015. március 9., hétfő

Görkoris Ilonka

És a legfontosabb a hétvégével kapcsolatban, hogy újra elkezdtünk görkorizni, és már egészen ügyesen megy. Annyira lelkes vagyok, hogy legszívesebben le sem venném. Szinte egész hétvégén kint lógtunk a téren, itt mellettünk, a kutyasétáltatós parkban a blökikkel, bár ők meglehetősen megnehezítik  terepet, meg voltunk a főtéren is, ami azért az én koritudásomhoz komoly kihívás volt. Jutalomképp beültünk a helyi luxuscukiba, a Desszertszalonba, ahol kaptam rózsaborsos meg sós karamellás macaront, úgyhogy utána megújult energiákkal tudtam suhanni a nyolc kicsi keréken. És képzeljétek, még egyetlen egyszer sem estem el. 

Arra számítottam, hogy az unokaöcsim lesz a görkoris-társam, de kiderült, hogy ősz óta kinőtte a koriját. Úgyhogy nekiadtam az enyémet, amit apu szerzett valahonnan, és egy darabig majd közösen használjuk, aztán majd veszek magamnak egy másikat. Kell nekem egy görkori, szerintem nagyon jól meg fogok tanulni, és úgy tervezem, hogy az egyik kedvenc hobbim lesz.


nyau

Ma van az a nap, amikor már reggel fél 7-kor, amikor kikecmergek a párnák közül, azt várom, hogy este legyen és bekúszhassak az ágyamba újra. Hello, hétfő!

2015. március 8., vasárnap

Fcuk

Még csak annyit, hogy én vasárnap, mert olyankor lassú víz van, és van időm, el szoktam menni a Lidl-be bevásárolni a következő hétre, ez már a megszokott vasárnapi ritmus része. Veszek kaját, péksütit, zöldséget, gyümölcsöt, virágot. Mivel hétfő reggeltől szerda délutánig mindig nagyon zsúfolt a program, jó érzés, hogy van kaja a hűtőben, tudok szendót vinni a suliba, van narancs meg banán a reggelihez, és bármikor össze tudok dobni egy ötperces ebédet vagy egy salit vacsira. Legalábbis eddig ez volt. Kösz ezt is, buzi kormány. 

Pics, or it didn't happen

Mostanában egész sokat fényképezek megint, hétköznap is, az apró dolgokat, ha nincsen nálam fotómasina (amit persze nincs mindig kedvem cipelni, meg félek is, hogy elhagyom), akkor telefonnal. Jó érzés utólag visszanézni ezeket a pillanatfelvételeket.

Ez a macska épp, hogy beszélni nem tud. Itt szerintem azon volt felháborodva, hogy még mindig pizsamában vagyok, - no meg hogy még mindig nem kapott reggelit.



Az egyetemi tennivalók miatt sokat mászkáltam csütörtökön az 5. kerületben, Egyetem tér, Szerb utca, Károli kert - mennyire szép az a környék! Ha legközelebb lesz időm bringával tekeregni Budapesten, azt a környéket fogom felfedezni. A Tip-Top bár is ott volt valahol, ugye, Lenszirom? 

ELTE angol tanszék. Annyira tetszik ez az épület. Sajnos én még nem ide jártam, hanem oda, ahol most a Dürer kert meg  a Keleti Blokk van.


A zene mellett a legfőbb motivációm a futáshoz. 

Recap

Jó, hát tudom, megkaptam már, a héten nem írtam, de cserébe sokszor gondoltam, rá, hogy milyen jó lesz majd ezt megírni, de aztán nem úgy alakult. Úgy érzékelem egyébként, hogy más bloggerek is így vannak ezzel, és talán normális is ez, hogy kicsit mindannyian a valódi életünkre koncentrálunk. Egyébként írtam is valamelyik nap egy posztot, csak nem voltam vele elégedett, aztán nem raktam ki. Pedig egy csomó minden történt, jó is, kicsit rossz is, de főleg jó. És leginkább kb. egy szabad percem sem volt, illetve volt, de csak hétvégén, de akkor meg úgy sütött a nap, hogy nem lett volna kedvem otthon ücsörögni. Igazi tavasz van, minden szempontból, szinte egy perccel sem vagyok többet otthon, mint amennyit muszáj, mindig menni kell, akad is tenni-, találkozni- és mennivaló bőven, és ez így lesz a következő hetek során is. Már most kétszer olyan energikus vagyok, mint télen voltam. Azért a biztonság kedvéért ma is és tegnap is aludtam egy kicsit ebéd után, mert a hétvége, az ugye hétvége. 

  • Kedden voltunk megint fallabdázni, reményeink szerint megyünk majd minden kedden, aztán szerda délután elmentem futni is, idén először nem az edzőteremben, azzal a jelszóval, hogy már nincsen hideg. Tényleg nem fáztam, jó meleg a futónacim, és kaptam profi meleg aláöltözetet is még a kapcsolatunk elején a pasimtól, rá a kék futódzsekim, sál, sapka, kesztyű. A Duna-parton kocogtam, nagyon szép idő volt, bár közben besötétedett, és mivel nincsen arra közvilágítás, bevallom, visszafelé már nézegettem magam mögé. Péntek este már az ellenkező irányba indultam, a város felé, arra van fény is, meg nagyobb a forgalom. Érdekes amúgy, hogy most tüdővel bírom, de a vádlim kevésbé, félek, hogy begörcsöl, szóval csak óvatosan tolom a kilométereket. Közben kitaláltam, hogy majd reggelente korábban kelek egy órával, és akkor kocogok, de egyrészt keljen fél6-kor a nyavalya, másrészt pedig reggelent iszonyú hideg van. Nem baj, napok, hetek kérdése a jó idő (ugye?).
  • Lett egy új diákom, egy régi barátom, egy nagyon cuki srác, aki jógaoktató itt a városban, az egyetlen igazán hiteles, akit ismerek, miatta szerettem meg a jógát, még az esküvőm reggelén is elmentem az órájára. Jönni fog (szeretne) hetente kétszer, bár nem tudom egyelőre, hogy fogunk időpontokat találni, de muszáj lesz, kell a pénz. 
  • Úgy döntöttem, hogy kiegészítem a diplomámat, ehhez csak egy (már kész) extra szakdolgozat és egy vizsga kell, és egy csomót kellett emiatt szaladgálnom az ELTE különböző épületeiben, ami egyrészt nagyon izgalmas, másrészt komoly időutazás volt. 
  • Találkoztam Pillanattal, jól megbeszéltünk mindent, nekem jobban esett, mint egy óra a pszichiáternél. A Legelő Salátabárba ültünk be a Dob utcában, én kvázi végigettem az étlapot, olyan finom ott minden. Olyan stílusban nyomatják egyébként a salikat, ahogy én szoktam, lehet benne gyümölcs is, meg magocskák, én még kacsamellet is kaptam hozzá, mmm, összeszalad a számban a nyál most is, ha rá gondolok. No és persze vannak turmixok, meg répalé, ami nekem a kedvenc italom. Érdemes megnézni a hozzávalókat a honlapjukon, szerintem szuper kis ötletadó a tavaszi vacsikhoz, én azt tervezem, hogy a közeljövőben mindent megkóstolok a menüjükből - itthon. Ja, és állítólag az egyetlen étterem Budapesten, ahol Nespresso kávé van, nagy pirospont.
  • Péntek este elvittem a pasim meg egy diákomat egy slam poetry estére, itt, a városban. Bár youtube videókról jól ismerem a slammer srácokat (és lányokat) és a munkásságukat, a fiúk közül néhányat pedig személyesen is, most voltam először ilyen estén. A diákom elképesztően jó verseket és szövegeket ír, és szeretném, ha fellépne ő is, és neki is van hozzá kedve. Most már képben van, hogy mások mikkel lépnek fel, milyen a színvonal, és legközelebb ő is szeretne már színpadra lépni, én pedig segítek neki felkészülni. Menő, nem? Nekem egyébként nagyon-nagyon tetszett az este, a random helyi arcok is simán hozták a profik által mutatott színvonalat, és a pasimmal megbeszéltük, hogy iszonyat jó érzés ennyi jó fej, nyitott, intelligens embert egyszerre egy helyen látni, beszélhetünk a fellépőkről éppúgy, mint a közönségről.  
  • Ma (illetve tegnap vacsira, csak mára is maradt) pedig főztem vaníliás-kókusztejes édesburgonya krémlevest, anyukám pedig megfőzte a specialitását, vadast. Szerintem a vadasnál nincsen finomabb étel, főleg úgy nincs, ahogy anyu kezei alól kerül ki. Utána pedig őszibarackos túrótorta volt desszertnek. Most egy darabig ezzel a menüvel akarok álmodni.

2015. március 2., hétfő

No regrets

Csak eltelt ez a nap is, minden rendben, a kedvem is megjavult, pedig hazafelé meg is áztam elég rendesen. De aztán itthon itt volt az unokahúgom, kaptam ölelést, meg finom puszikat, megosztotta velem a kekszét és az almáját, befontam a haját, ami pont ugyanolyan, mint az enyém, sétáltunk kicsit az esőben a kutyával, beszélgettünk, és ez jól helyretette a buta önsajnálatomat. Az óráim után pedig megnéztem a Girls két legutolsó részét (a negyedik évad veri az első hármat, imádom), és megint megállapítottam, hogy bármely másik sorozatnál jobban szeretem ezt az őrült lányt meg az idióta barátait. Annyira jó érzés látni, hogy mások élete is tele van rossz döntésekkel, bénázásokkal, rossz mondatokkal, szerencsétlen történésekkel - és ez így teljesen jól van így, az ő történetükben és az enyémben is. 

Én kislányként azt gondoltam, gondolom ti is, hogy majd összetalálkozom a jóképű, okos, engem végtelenül, 90 éves koromig imádó nagy ő-vel, romantikusan megkéri a kezem, összeházasodunk, csettintésre születik három szőke, kék szemű, hiperintelligens, művészlelkületű gyerekünk, és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Volt olyan pillanat, hogy elhittem, hogy oké, kész, a terv visszavonhatatlanul megvalósult, de mint tudjuk, ez enyhén szólva nem így történt - de mostanra eljutottam odáig, hogy megértsem, ez egyáltalán nem baj. Micsoda kalandok, mennyi izgalom, könyvet kell írnom! Ezekről mind lemaradtam volna, ha az eredeti forgatókönyv válik valóra. És én már most biztos vagyok benne, hogy ha egyszer nagyon öreg leszek, és a kutyámat simogatom, meg a lekvárokat főzöm befelé (haha), azt fogom mondani az unokáimnak, hogy semmit nem bántam meg, minden úgy volt jó, ahogy volt - a rossz, a szörnyű is, nem csak a jó - úgysem tudok semmit visszacsinálni. Volt olyan idő, nem olyan régen, mikor ezt másképp gondoltam, hogy azt írtam, bárcsak az elmúlt 4 évet kitörölhetném az emlékezetemből. De őszintén szólva, kezdem úgy látni, hogy most jó helyen vagyok, és a sok szar, a rengeteg átsírt éjszaka is kellett hozzá, hogy itt, így legyek. Azt nem mondom, hogy meg tudtam bocsájtani az exférjemnek, de most már el tudom képzelni, hogy eljön a nap, mikor meg tudok,  

És azt gondolom a mostani kapcsolatomról is, hogy nem tökéletes, és néha nagyon szenvedélyes jelenetekben találom magunkat, de basszus, lehet, hogy ez teljesen normális, és a fejemben élő elképzelt, idilli, konfliktusok nélküli kapcsolat csak egy álomkép. Onnan is tudom, hogy így van, hogy  minden hajcihő ellenére nagyon jó benne lenni, és nincsenek kétségeim, hogy nagyon jó helyen vagyok. Mikor külföldön éltem a férjemmel, az nagyon menő volt, és izgi: utazás, audi, francia nyelv, külföldi barátok, gyönyörű táj, egy csomó más kívülről jól hangzó lófütty, de közben meg nem volt ott anyu, meg apu, a Duna, a tesóim meg a gyerekeik, a kutyám meg a macskám, és nem lehetett a a többi bloggerrel IRL találkát megbeszélni, vagy rókatündért nézni magyarul a moziban néhány nappal a premier után, és nem tudtam éjszaka egyedül bicajozni az ötkerben, és nem volt olyan munkám, amire büszke vagyok, és nem voltak tini tanítványaim, akik isszák a szavaimat, meg egy csomó ilyen dolog, amim nem volt ott nekem, és hiányzott, nagyon. Nagyon. Most pedig semmilyen hiányérzetem nincsen, semmilyen szempontból. 

To be continued

Utána még az is volt, hogy taxival mentem el a vasútállomásról a suliba, hogy valamennyire beérjek, és így taxi 800 + vonat 650 + 350 villamosjegy = 1800 ft-ba került eljutnom ma reggel munkába, hát basszus. Aztán a vadiúj mini hangszóróm, amit azért vettem, hogy ne kelljen 10 kg-os magnót vagy hangfalat cipelnem az órákra a 2 kg-os laptop meg a tankönyvek mellett, nos persze a cukker mini hangfalat nem látja a laptopom, ráadásul míg ezt kiderítettem, elment az órából 20 perc, mire dolgozni kezdtünk. 

Aztán annyira elegem volt, hogy gondoltam, a 3 lyukasórám alatt hazajövök, gyalog, persze, a nehéz cuccommal, egy 25 perces sétányit, mert nincs nálam a bringám, és az utcánkban szembetalálom magam egy óriási, mérges kinézetű kutyával, amire nekem az a reakcióm, hogy megfordulok, körbegyalogolom a háztömböt, és felhívom anyukám, hogy nyissa ki a hátsó kaput, mert a kulcsom a suliban felejtettem. Igen, én, a kutyaimádó, rettegek az utcán egyedül sétafikáló kutyáktól. Egyetlen örömöm, hogy pénteken indulás előtt tökéletesen kitakarítottam, és annyira jó volt a szép, tiszta, illatos, mondjuk kicsit hideg lakásba betoppanni, meg megpuszilgatni a göndör, fekete kutyaorrot. 

Sírni tudnék, nem akarom ezt a mai napot. Menjen vissza a suliba, és tartsa meg a maradék óráimat, meg az üljön be az értelmetlen értekezletre, aki akar. 

Komolyan vannak ilyen napok, mikor semmi sem sikerül? Tudom amúgy, hogy indokolatlanul nyüszögök, és bocs, de ma ez van. Küldök nektek kompenzációképp egy nagyon cuki dalt, jó?

Fcuk

Nem is tudom, mikor volt ennyire szerencsétlen reggelem, mondjuk gondolom, egy idő után már én is úgy vagyok vele, hogy semmi nem jó. Budapesten aludtunk, úgyhogy 5:45-kor kellett volna ébredni, de elaludtam nagyon, egy órát. A pasimnál bluetooth-os hangfal van, nekem meg rákapcsolódva maradt a telefonom, de mivel le volt a hangfal halkítva, hiába ébresztett, nem volt hangja.  

Mindegy, összeszedtem magam, két falat reggeli, kávé, egy csomó cucc, mivel a tornacipőm, hajvasalóm, könyvem, fényképezőgépem, miegymás kell otthon is, aztán elindultunk, a textilszatyrom füle pedig leszakadt a ház előtt. A Moszkván alig bírtuk átverekedni magunkat, jegyet is kellett vennem, majdnem elütött a villamos, rámcsöngetett, majdnem szívrohamot kaptam. És közben nagyon szúr a zöld kiskutyás pulcsim az egész felsőtestemen, pedig nem is szokott. És persze nagyon el is kések.  

És még értekezlet is lesz délután, és aztán diákok estig, nyüssznyüssznyüssz. 

Pedig láttuk tegnap Lizát, a rókatündért, és tényleg (róka)tündéri volt, és a Birdmant is megnéztük, mondjuk azt szerintem nem értettem, de oké. Akkor most legyen kedd.