Let the good times roll

Bármennyire is prüszkölök a vasárnapi boltbezárás ellen, tegnap rájöttünk, mire jó. A Tesco üres parkolójában, a szép, hibátlan aszfalton tökéletesen lehet görkorizni, zavartalanul róni a hatalmas köröket. Tegnap megtanultam fékezni és lassítani többféleképpen, megfordulni, és már tudok meglepően gyorsan suhanni. Még mindig nem estem el, és egyre biztosabb lábakon állok. 

És jó volt a hétvége, pénteken suliban voltam, minden intéznivalónak többször neki kellett futnom, de végül minden sikerült. Most már csak április 20-ig le kell adnom a szakdolit, nyáron pedig felkészülni és levizsgázni. Kicsit izgulok, de minden csak rajtam áll.

Egyébként együtt voltunk végig, reggeliztünk nagyokat, szombat reggel az Eco Caféban indítottunk (szuper az a hely), hazaautóztunk hozzám vidékre, koriztunk, bringáztunk, kutyáztunk sokat, beszélgettünk, segítettünk vasárnapi ebédet főzni anyukámnak, bolhapiacoztunk, dolgoztunk, megnéztük az Avatart (az egyik kedvenc filmem), romantikáztunk. És nagyon jó volt. Azt hiszem, mindketten hátradőltünk egy kicsit, és abbahagytuk a stresszelést. Most nem tudom, mi van, mi lesz, de eszembe jutott, hogy lehet, hogy tényleg igaz, hogy néha el kell engedni a dolgokat ahhoz, hogy visszataláljanak hozzánk.

Jó, tudom, attól még nem tűnnek el a problémák, hogy nem foglalkozunk velük.