2014. január 31., péntek

What makes you happy

Ma is volt olyan osztály, akinek behoztam mára, péntekre a táncolós dalt, a Happyt, és megmutattam nekik a magyar változatot, amit Budapesten forgattak erre a számra, úgy, hogy random járókelőket állítottak meg, hogy táncolgassanak erre a dalra. Annyira vidám és hangulatos, és tényleg büszke vagyok, mert lejön a videóról, hogy milyen jó fej módon és halál lazán odaállt mindenki a kamera elé vigyorogva táncolgatni.

Lehet hogy én is ilyen voltam tininek (remélem hogy nem) mint egyik-másik osztályom (szerencsére nem mindenki), mert végig fújolták a videót, hogy úúúúúristen hogy néz ki, meg de gáz, és milyen szar ez a szám. Megkérdeztem, hogy ha őket megállítanák, vállalnák-e, hogy táncolnak? Jéééézusom tanárnő, dehogy, hát az mennyire ciki már?

Hát ennyire ciki:

Mickey

Ma már nem akarom elvinni az autót, de állítólag ónos eső esett, remélem itt a környék kimaradt, mert én bizony ma bringázni fogok. Meg olyan is volt ma reggel, hogy felöltöztem, harisnya, kisszoknya, miegymás, majd mivel még volt egy csomó időm ő meg nagyon könyörgött, kivittem a blökit a térre egy kicsit, majd visszajöttem, a harisnyámra felhúztam egy farmert, a vastag kötött pulcsimra meg még egy vastag kötött kardigánt. Közben pedig a nyáron jár az eszem. Péntek van, csináljatok mindenféle izgit!

2014. január 30., csütörtök

Találka

Szóval suli után randevúm volt egy pécsi fiúval, akit néhány éve ismertem meg, és talán mindössze kétszer találkoztunk (és buliztunk együtt) zene, meg üzlet kapcsán (a cége szponzorálta néhány koncertünket), de nagy volt a szimpátia. Most pedig egy másik cég kapcsán jár ide a városba néha, és megkeresett. Persze felesége van, és úgy beszél a lányról, hogy szerintem minden nő arra vágyik, hogy a pasija így meséljen róla, egy tőle 300km-re lévő cukrászdában egy süti fölött, egy kvázi vadidegen lánynak. 

Nagyon jót beszélgettünk, teljesen feltöltődtem tőle. Egy csomó minden mellett feszegettük azt is, hogy vajon miért van az, hogy vidéken a jobbnál jobb kávézók üresen kongnak hétköznap, csak péntek-szombat este van valami élet, emiatt zár be áprilisban a kedvenc helyem is (a péntek nem termeli ki az egész hét rezsijét), és ő is ezt meséli Pécsről. Ez a fiú arra mutatott rá, hogy itthon nincsen kultúrája a kávéházi életnek, annak, ami külföldön sok helyen alap, hogy az emberek egy héten egyszer-kétszer munka után beülnek valahova egy italra, kicsit dumálnak, kibeszélik, kieresztik a gőzt, és utána indulnak haza, már kicsit kikapcsolva a munkából. Itthon meg egy csomó családnak/párnak az a program a munka után, hogy elmennek a teszkóba ahol minden fasságot összevásárolnak, majd hazamennek tévét nézni. Mást el sem nagyon tudnak képzelni. 

Meg azt is mesélte még, hogy a felesége multinál dolgozott sokáig, szétstresszelte magát mindig, és kitalálta, hogy ő gyerekekkel szeretne foglalkozni. Munka mellett, levelezőn elvégezte az óvónő képzőt (3 év), elment óvónőnek, kivirult, imádja, és most nagyon boldog, még úgy is, hogy összébb kellett húzniuk a nadrágot, mert most sokkal kevesebbet keres. Szerintem ez annyira jó történet.

És hallgattam magam is, ahogy mesélek arról, hogy mi újság velem, hogyan élek, hogyan érzem magam manapság, és szerintem egy külső szemlélőnek kiegyensúlyozottnak, elégedettnek, boldognak tűnhetek. És azt hiszem, a körülményekhez képest tényleg jó kis életem van.

Kispéntek

Azt vettem észre, hogy mostanában kevesebbet blogolok, mert 
1. nincsenek lyukasóráim, ellenben ezer órám van (a héten már 2x volt 7 órám egy nap, és holnap is annyi lesz) és a szünetekben készülgetek vagy szendvicset majszolok, így nincs rá időm 
2. délután további magántanítványokkal foglalkozom és nincs rá időm
3. este üveges szemekkel bambulok magam elé, próbálok semmire sem gondolni, és nincs rá időm agyi kapacitásom.

Ellenben ma annyira jó napom volt, hogy el kell mesélnem. 
Úgy indult, hogy jól kialudtam magam (ez fontos. Mostanában már este 9 körül ágyban vagyok (rock&roll), olvasok, fél 10-kor már alig bírom nyitva tartani a szemem, 10-kor már alszom mint a bunda. Nekem ez a koránkelés másképp nem megy, így viszont reggel fél 6 körül magamtól, ébresztő nélkül felébredek, negyed 7-ig még kuckózok a meleg paplan alatt, és aztán egész könnyedén kelek). 

Aztán felvettem a legmenőbb szoknyám, amit anyukám a saját terveim alapján varrt nekem: 


Aztán pedig besöpörtem ezer bókot a szoknyámra és a stílusomra a kollégáktól és a diákoktól, de tényleg, szinte minden osztály odavolt, ezt az egyik lánytól kaptam, szerintem nagyon cuki: 


Egyébként az elmúlt néhány napban több osztályban is komolyan megnyílt nekem néhány diák, nem tudom mit csinálok jól, de valami nagyon-nagyon működik, mintha falak dőlnének le, úgy örülök. És nem csak a cukiskodás megy, hanem kőkeményen adom lefelé az anyagot, és aztán mindent kikérdezek, és figyelnek, tanulnak, és haladunk. 

Suli után randiztam egy jóképű, nagyon jó arc fiatalemberrel, szigorúan csak baráti alapon (ezt majd még kifejtem), akivel macaront ettem és lattét ittam. Majd hazamentem, leraktam az autót (túl csúszós volt az út a héten a bringához), homlokon csókoltam a macskát, összeszedtem a kutyát, beraktam a fülembe a Daft Punk lemezt, majd elsétáltunk a kedvenc helyemre. Vittem Kinder Countryt a pultos lánynak, akit nagyon szeretek, ittam egy óriási forró almalét fügepálinkával (csak a hideg miatt), dumáltunk egy órát (a plüsskutya legnagyobb bánatára), majd visszaraktam a fülembe a Daft Punkot, és a blöki meg én hazasétáltunk.

Tulajdonképp semmi különös... De olyan jó nap volt. 

2014. január 28., kedd

Happy skirt

Mondjátok ha rosszul gondolom, de szerintem kellene nekem egy napsárga szoknya, kompenzálandó ezt a ronda szürke januárt.







All we hear is

Nekem, tudjátok, anyukám varrónő volt, ami mellé ideális tevékenység a rádióhallgatás, úgyhogy én hozzá vagyok szokva, hogy szól a rádió. Különösen, mióta már nem szeretem a zenét mióta kevesebb zenét hallgatok, szeretem, ha mindenféle érdekes témákról duruzsolnak a fülembe, okosodhatok, tájékozódhatok. Szombaton és vasárnap reggel van például gasztro műsor, a múltkor a lakáséttermekről volt szó, meg hogy az idei év legmenőbb alapanyaga a karfiol lesz, Amerikában például alig ismerik, hát ez milyen érdekes?

De sajnos pont reggel 7 és 8 közt, mikor készülődöm és reggelizek, mikor a leginkább praktikus lenne hogy szólnak a hírek, meg ilyen-olyan érdekességek, nos akkor persze politikai témák, beszélgetések, interjúk vannak, illusztris meghívott vendégekkel: Orbán Viktor, Gyurcsány Ferenc és társaik. Valamelyik nap konkrétan Vona Gáborral reggeliztem. Tényleg azt gondolják hogy az ember így akarja indítani a napot? Vagy Miley Cyrust hallgatok (Mr2) vagy gyűlölködést (Mr1)?

Feladom. Többet nem hallgatok reggelente rádiót.  

JordanGraceOwens

2014. január 26., vasárnap

Hétfő

Csak abban reménykedem, hogy holnapra helyrerázódik bennem a csí, mert úgy órákat tartani hétfőn, hogy nem csak a kölkök, hanem én is nyűgös vagyok és motiválatlan... Hát, sok sikert magamnak. Kitaláltam már, hogy beviszem a Pharrel Williams-féle Happy-t szöveggel együtt az órák végére, had induljon jól a gyerekek hétfője, meg az enyém is. Tényleg olyan kis boldog hangulata van, megmutattam a kicsiknek itthon valamelyik nap, és ők észrevették hogy az egyik (végtelenített) részben megy a Gru2, hát az ő szívük is el lett rabolva azonnal, itt táncikáltunk hármasban, annyira jó volt. 

Aztán holnap még vacsoracsatát is tartunk itt nálam, jön néhány barátnőm, én főzök valami nagyon bonyolultat (nem), eszünk, dumálunk, meg kibontunk egy üveg bort. Muszáj valahogy a szürke hétköznapokból kihozni valamit, különben megőrülök. 


Huss

Nagyon remélem, hogy csak a hormonjaim játszanak velem, de nem is emlékszem mikor voltam utoljára ilyen rossz passzban. Nyűgös vagyok, rosszkedvű, csalódott, türelmetlen és igazságtalan másokkal, udvariasságból csinálok olyan dolgokat amikhez semmi kedvem, miközben úgy érzem, értem senki nem tesz semmit. Egész hétvégén nem csörgött a telefonom, komolyan, senki nem keres, nem telefonál, nem ír ha én nem nyomulok. 

Budapesten összetalálkoztam egy barátnőmmel, csak egy percet tudtunk beszélni, mert sietett, és mielőtt elindult, még megkérdezte, hogy "de jól vagy?", és leesett, hogy nagyon régen nem kérdezte meg ezt tőlem senki. A saját családomban is csak a gyerekek a téma mindig, pedig annyira jólesne ha időnként megkérdeznék tőlem, hogy vagyok, és esetleg tényleg kíváncsiak lennének rá, hogy mi van velem. Egy csomó minden történik, amit nem értek, amin teljesen kiakadok, és nem tudom, hogy én vagyok hiperérzékeny, vagy más tapló, és figyelmetlen, és leszarnak magasról? És nem (csak) barátokról van szó, hogy simán továbblépjek a dolgon, hanem családról. 

Szombaton még minden rendben volt. Csavarogtam a gyönyörű, forraltbor illatú Budán, kicsit oda is képzeltem magam, milyen lehet ott lakni. Lett új, rövidebb, egészségesebb frizurám, meg új, profi, jó arc fodrászom (Juci). Körülbelül fél órán keresztül csorgattam a nyálam a Body Shopban, és úgy fél évre előre bevásároltam, mondjuk mentségemre szolgáljon, hogy majdnem minden le volt árazva, és azóta minden zuhanyozás után csupa papayaillat a lakás, meg én is. Ebédeltem KFC-s csirkeszárnyakat meg káposztasalátát, de csakis a plüsskutya kedvéért, mert a KFC-s csirkecsontokért bármeddig hajlandó két lábon állni. Aztán este már nem volt kedvem sehova sem menni, és azóta meg ilyen nyuszika, b****g a létrádat hangulatom van. Múljon el!

2014. január 24., péntek

Tiny Furniture

Olyanok vannak, hogy 

  • az országban mindenütt esik a hó, csak itt nálunk nem. Kis cuki mediterrán pöttyöcske vagyunk az ország térképén. 
  • valamelyik nap, miközben a diákjaim dolgozatot írtak, megnéztem az egyik lány körömlakkját, amiről azt mondta, hogy bőr hatása van. Kivittem a tanári asztalhoz, és kipróbáltam: kilakkoztam vele az egyik körmöm. Kapásból nagyon ronda foltos lett, és a kinézetének semmi köze nem volt a bőrhöz, mondjuk matt volt, de annyi. A durva az volt, hogy mire hazaértem 2-3 órával később, már lepattogzott, nem kicsit, hanem mondjuk a körmöm feléről. Én nem tudom, mennyibe kerülhet egy ilyen lakk, mondjuk egy ezres?  Az én OPI körömlakkjaim 2800 ft-ba kerülnek, a kis színes hadseregem 2 éves, és azok, amelyeket mindig rendesen visszazártam (van 1-2 amit néha nem, azok picit besűrűsödtek, és kopnak is) még mindig hibátlanok, és 2 rétegben, fedőlakkal 4-5 napig gyönyörűek. Mindig megkapom, hogy de az OPI milyen drága, hát könyörgöm, számoljunk már, melyik éri meg jobban - oké, gondolom ez a ColoRama cucc extrém módon szar, de akkor is.
  • Én nem tudom hogyan kell lepattintani egy kedves kollégát úgy, hogy barátok maradhassunk, ne romoljon meg a kollegiális viszonyunk, ne sértődjön meg, de abbahagyja a nyomulást. Ugyanis ma randevúra hívott, én pedig próbáltam úgy tenni, mintha ezt nem vettem volna észre. Egyre inkább hív ide-oda, mindig beszélgetni akar, és úúúgy néz rám, és ez kezd kellemetlen lenni. Ma is úgy búcsúzott el a tanáriban, hogy jó hétvégét, Ilonka, és még a kollégák is felkapták a fejüket, hogy jó hétvégét Ilonka? és mi? nekünk nem is kívánsz? nagyon kínos volt, alig győzött magyarázkodni. És mielőtt rákérdeznétek, jó fej, de nem hozzám való, és nem, nem akarok tőle semmit. Azt tudja hogy a házasságomnak vége, de mást nem nagyon tud a magánéletemről. Most kamuzzak be egy lovagot? 
  • tudom, hogy nektek végül nem jött be annyira, de én már a 3. évadot nézem, és imádom a Girls-t, zseniális, függő lettem. Ez a film, a Tiny Furniture, Lena egy korábbi filmje pedig a ma esti szívmelengető programom. 

Hajajj

Bejelentkeztem szombatra a Close szalonba, és igen, megcsalom Bélát, ugyanis ez a lány fogja levágni a hajam. És bár a honlapjuk szerint ő egy senior hairstylist (oké), és jó arcnak is tűnik, azért kicsit izgulok. 

És ha már Budapesten vagyok, akkor picit csatangolhatok és barátnőzhetek is, meg megnézhetem a leárazások végét, szerezhetek Body Buttert a Body Shopból, meg folytathatok egyéb ilyen szofisztikált, intellektuális tevékenységeket.  Még egy picit tanítok itt, aztán elmegyek edzeni meg szaunázni, majd tanítok még otthon is (kell a pénz fodrászra meg body shopra), és kezdődhet a hétvége.

2014. január 23., csütörtök

Passzív

Tegnap délután végre nem kellett itthon tanítanom, így kitakarítottam teljesen, már borzasztóan ráfért a lakásra. Én nem is tudom más (sokat) dolgozó embereknek mikor van ilyesmire idejük, én sajnálom az enyémet rá. Majd este elmentem egy koncertre, ahol találkoztam régi ismerősökkel, és megállapítottam, hogy a korban hozzám illő, jó fej, tevékeny, okos, sármos, cuki pasiismerőseimnek mind olyan problémái vannak, hogy vajon jól választottak-e iskolát a gyerekeiknek.

Ma pedig suli után bevásároltam (szereztem juharszirupot meg rózsaszín tulipánt, imádom a lidl-t), hazajöttem, megsétáltattam a blökit, majd a vacsorámmal az ölemben elterültem a kanapémon, és ma már nem tudok/akarok megmozdulni. 

Szeretnék még kiakadni azon, hogy menő budapesti fodrász szalonokba 2014-ben nem lehet emailben bejelentkezni, csak telefonon. Miért? 

dogooder

2014. január 21., kedd

Stresszoldás

Végül nem a lyukasóráimban, hanem az óráim után mentem el az edzőterembe. A szabadban való futáshoz képest milyen könnyű a futógépen kocogni! Lépcsőztem is, nem voltak sokan, jól bírtam, élveztem, annyira jó volt. És ami főleg nagyon tetszik, hogy nagyon helyes a társaság. Nem cicababák és kopasz izomagyak járnak, hanem normál emberek, akik munka után elmennek edzeni. A mai nap legjobb pillanata végül az volt, amikor edzés után elfeküdtem a törölközőmön az egyébként üres, forró szaunában, és 20 percen keresztül csak léteztem. Aztán citrom illatú zuhany, majd egy vaníliás-epres turmix ebéd helyett: ahhh. Mint ahogy annalight is írta valamelyik nap: nem értem, én ezt miért nem csináltam eddig. 

couldn't agree more

Zene

Kaptam az A38-tól hírlevelet, mindig szoktam. És megnéztem az aktuális fellépőket: Phoebe Killdeer, Marge, Bin Jip, húha, mondom, erős hetük van, melyikre menjek el? Az egyik énekesnő különösen szimpi volt a leírás alapján, belehallgattam, instant szerelem, na jó, akkor ma este elmegyek meghallgatni, biztosan találok valakit aki eljön velem, ha meg nem, egyedül is el tudok menni. Aztán rájöttem, hogy nem koncert lesz, hanem csak a Dunatévén adják le egy régi koncertjét (a többi fellépőnek is), ó. Úgyhogy annyi maradt nekem, hogy Amparo Sanchez a fülhallgatómban melengeti a szívem, miközben dolgozatot javítok a lyukasórám alatt. Melengesse a tieteket is.
 

2014. január 20., hétfő

How long till summer?

Esküszöm hogy nem azért mert a januárban is a pozitívumot keresem, mert hát valljuk be, nehéz benne megtalálni. Nagyon utálom, olyan kilátástalan, a jövő hétre hideget mondanak, hétfő is van, fáj a torkom megint, nyűgös vagyok, na. 

De ma az egyik itthoni diákommal a reklámok, hirdetések volt a téma, és elővettem egy régi ELLE Dekort hogy megbeszéljük a benne lévő hirdetéseket. Egy júniusi szám volt, végiglapoztam, és  hát aaaaaaahhhhh, nyár. És belegondoltam megint, hogy hát jó, tényleg nem könnyű ezekkel a kölkökkel, van velük nyűg, de június elején lerakjuk szépen a lantot, és lesz 2 és fél hónap nyaram csak magamnak, kezdhetem a piacon a napot, úszni járok a strandra, égetik majd a kavicsok a talpam a Dunaparton, a salim mellé jéghideg rozéfröccsöt iszom, nyitott ablaknál olvasok hajnalig, viszem az unokaöcsihugikat mindenfelé, koncertekre és kiülős helyekre járok, csokibarna leszek, és hordom majd a szép színes nyári ruháimat, és ki tudja milyen csodák várnak még rám? Mikor lesz már nyár? 











Hmmm, sajnos akárhogy számolgatom, eléggé messze van. De hogy jobban bírjam türelemmel, úgy döntöttem kicsit gatyába rázom magam, jógáztam, megittam úgy egy liter banán-narancs-uborka-körte-gyömbérlevet, és bepakoltam az edzőcuccomat, amit holnap, a 3 lyukasórám alatt fogok bevetni. Igyekszem lelkesedni, pffff.

2014. január 19., vasárnap

Cupcake

Bár nem sokszor kóstoltam, először úgy egy éve New Yorkban, nem volt nehéz megállapítanom, hogy a cupcake nem az én világom. Egy darab piskóta, krémmel a tetején. Én a tészta nélküli sütiket szeretem, a pohárkrémeket, a sajttortát, a jégkrémet, ilyesmit. De anyukám vágyakozott egy muffinforma után, én meg valamelyik nap vettem neki, azzal a feltétellel, hogy ne muffin, ami az én szememben csak egy darab sült tészta, hanem inkább cupcake legyen. Ma megsütöttük, ő a tésztáért, én a krémért voltam felelős. És tessék. 



Cukik, nem? És egész finomak, a tésztába alma van sütve, a krém sajtkrémes, citromos. Én mégis továbbra is macaron rajongó leszek. Kár hogy azt nem tudom megsütni. 

Monday

Na jó, nekem most van elegem a januárból, holnap reggel megint meg fogok halni, és folyamatosan nyüszögni fogok péntek délutánig. Nem is tudom mit kell ilyenkor csinálni hogy az ember kicsit jókedvűbb és energikusabb legyen. Ugorjunk mondjuk március végére.  És kérek egy ilyen szoknyát.

Sunday morning

Szeretnék hetente 2-3 vasárnap reggelt. Annyi dolog marad mindig erre napra: ágyban lustálkodás, finomat reggelizés, ágyneműhúzás, mosás, takarítás, ebédfőzés, kutyasimogatás, macskaszeretgetés, dolgozatjavítás, órákra készülés, séta a városban, kanapén henyélés, bevásárlás, filmnézés, levélírás, receptkeresgélés, délutáni alvás, vasalás, semmittevés, időben lefekvés. Hogy férjen bele ennyi minden egy rövidke napba?

2014. január 18., szombat

Smooth Saturday

Ma reggel így indult a napom: 



Aztán beültünk a kisautóba a plüsskutya meg én, és elautóztunk abba a városba, ahol gimibe jártam, ahol rengeteget tanultam és okosodtam, ahol tinikorom nagy kalandjai történtek, és ahol először voltam nagyon, viszonzottan szerelmes. Azért mentünk, hogy meglátogassuk az egyik legkedvesebb barátnőmet, aki nem olyan régen kiköltözött Budapestről a pasijával és a két cuki lányával. Bizony, gondoltak egy nagyot, kiadták a fővárosi lakásukat, és kibéreltek egy meseszép, világos, tágas, kertes házat ebben a kisvárosban. És milyen jól tették.

Megérkeztünk, és volt nagy öröm. Kaptunk ebédet amit a barátnőm pasija főzött, kirándultunk egy óriásit, beszélgettünk rengeteget, előszedtük a vicces, csitrikori emlékeinket, ajándékokat bontogattunk, hallgattunk zenét, majd megérkeztek a lányok, kaptam puszikat meg öleléseket, majd nemes egyszerűséggel lesimogatták a blökiről a bundát. Miközben vezettem hazafelé a sötétben és a kutya horkolását hallgattam, azon gondolkodtam, hogy milyen jó nekem, hogy ilyen szeretetinjekciókat kapok nap mint nap. Meg hogy milyen jó nekem. Pont.

Harmónia

Csütörtök este kaptam egy levelet, amiről először azt gondoltam, hogy össze fogok tőle omlani, romba dönti a 6 hónapos gyógyulási folyamatot, és újra nagy kérdőjeleket ébreszt bennem. Kicsit gondolkodtam rajta, kaptam némi tanácsot (), aztán pénteken munka közben már eszembe sem jutott a dolog. 

Majd este elmentem megnézni-meghallgatni Grecsó Krisztiánt, akitől teljesen feltöltődtem, és meg is nyugodtam, mert ha léteznek ilyen okos, öniróniával és csodás humorral rendelkező, ráadásul nagyon jó könyveket író fiatal férfiak itthon, akik nem mellékesen meglepően vonzóak is, akkor olyan nagy baj nincsen ezzel a világgal. 

Az irodalmi estről egyenesen, mindenféle előzetes egyeztetés nélkül elmentem a kedvenc helyemre, ahol a pultoson kívül nem találtam más ismerőst. Leültem a pulthoz egy bárszékre egyedül, rendeltem egy forraltbort meg két tepertőkrémes-lilahagymalekváros pirítóst, és megvacsoráztam. Mire végeztem, befutottak a barátaim, és az este hátralévő részében egy picike asztal köré gyűlve, alig elférve beszélgettünk és nevettünk. Hajnal fél 1 körül értem haza, és meglepődve tapasztaltam, hogy még itthon is hangosan dudorászom, és mosolyogva gondolok vissza Grecsó történeteire, meg a barátaimmal lefolytatott beszélgetésekre. A levél csak akkor jutott eszembe megint. És egyáltalán nem izgatott.

6 és fél hónap. Ennyi kellett hogy meggyógyuljon az összetört szívem. 

2014. január 16., csütörtök

Chill

Megint nem ez lesz az a hét amikor eltűnnek a hurkák a derekamról, de azért hogy megnyugtassam a lelkiismeretem, mindig megvan a napi nagy séta, és mozgok annyit, hogy mindig meglegyen egy pici izomláz valahol. De ha Ilonka egy hosszú, fárasztó nap után comfort kaját kíván, akkor Ilonka comfort kaját kap: ma épp banános, liszt nélküli palacsintát. És kap hozzá vadiúj Girls részeket is (egyébként meg tessék, Lena ennyire menő). 

Holnap este pedig Grecsó Krisztiánnal randevúzom (sajnos sokadmagammal), nagyon szeretem őt. Körülbelül egyszerre kezdtem kezdtem tőle és Ulickajától olvasni, és történeteik hasonlóan elragadóak. És hát ahogy írnak mindketten... ❤ 

Egyébként elképesztő hogy megint itt a hétvége - és ezt most nem panaszkodásképp mondom. A péntek estével kapcsolatban pedig a szemem előtt egy pohár Nyakas Irsai Olivér (esetleg Aligvárom) lebeg, milyen jó, hogy ilyen könnyen valóra váltható álmaim vannak.

Late night tales

Ma nagyon jó napom van, mert 
  • ...csak 30 perces órák vannak, mondjuk nekem abból 7 darab. Szerintem ilyen hosszú órák pont elegek lennének máskor is, a diákok is egyetértenek ezzel, meg kellene szavazni. 
  • ...virágos kisruhában jöttem, feltűztem a hajam, sminket tettem fel, meg az egyik meseszép nyakláncom, hát valami öröm nekem is kell. 
  • ...hoztam kolbászos-pritaminpaprikás kiflit tízóraira, meg joghurtot és smoothie-t.
  • ...tegnap este főztem csirkés-ananászos curryt barnarizzsel, és azt is csomagoltam, szóval éhen már nem maradok.
  • ...zseniális ötletem támadt reggel, és beraktam a táskámba a fülhallgatómat, és most a lyukasórámban (mert 7 óra mellé persze kell az is) itt búg a fülemben a kellemes funky, a basszusgitár meg a hammond orgona*, legszívesebben mennék táncolni most azonnal. Mondjuk ennél aszociálisabb már nem is lehetnék, de a boldogságérzetem úgy 30%-al nőtt, úgyhogy nem érdekel. 
  • ...nincs délután órám!
Némi üröm az öröm mellé, hogy délután osztályozó értekezlet lesz, de ha meleg van, teli van a hasam, és nem kell mást csinálnom, csak okosan nézni, akkor az én kedvemet nem lehet elrontani. 


*Ez a Late Night Tales sorozat, ismeritek? Különböző zenekarok összeválogatják a kedvenc dalaikat, és kiadják egy egész album formájában. Ez a Jamiroquai válogatása (nem Jamiroquai dalok), 70-es évekbeli csodás, könnyed, jókedvű diszkó számok, úgy 5 éve folyamatosan rajta van az aktuális mp3 lejátszómon, megunhatatlan. 

2014. január 15., szerda

Frufrufru

Nem, még mindig nem jutottam el fodrászhoz. Rendesen hosszú már a hajam, be lehet fonni két copfba, és azt nagyon szeretem. A frufrum mondjuk fél órája vágtam le, úgyhogy az nem hosszú. Közben találtam cuki rövidfrufrus frizurákat:






Hmmm. 

Jaj ne

Félév van az iskolában. A jövő héttől új órarendem van, és sííírok. Ugrik a két későn kelős, 10-re menős reggelem, pedig annyira utálok korán kelni, és annyira szerettem hogy volt két olyan reggel amikor tovább aludhattam, de nem, most járhatok mindig 8-ra, vagyis kelhetek minden nap 6-kor. És persze hogy ki tudjam magam pihenni, esténként 10-kor le kell feküdnöm, ami valljuk be, egy felnőtt embernél kicsit sem reális, és sajnálom is a jó kis estéimet. Ezentől lesz olyan, hogy 8-ra megyek, utána van 3 lyukas órám, majd folyamatosan órák délután 3-ig. Meg olyan is,  hogy lesznek óráim 11-ig, majd a következő 2:20-kor... Esküszöm, olyan az új órarendem, mintha direkt ki akarnának cseszni velem. A rengeteg lyukasóra alatt kéne eljárnom edzeni, hogy legyen a dolognak értelme, olyankor úgyis kong az ürességtől az edzőterem... Na majd jövő héten kipróbálom, hátha működik.

2014. január 14., kedd

A szőnyeg

Vettem egy új szőnyeget a konyhába. Az a típusú meleg, színes, molnárilonkás cucc, amit nem szoktam otthagyni, főleg nem ennyi pénzért (2000ft). 

Aztán kiderült hogy nem csak nekem tetszik: 




És kezdődik a tulipánszezon is!

2014. január 12., vasárnap

Attitude

Néha tudom, hogy kéretlenül osztom az észt, szóljatok nyugodtan rám. Nem tudom miért, de néha úgy érzem, hogy mi hárman, a józan eszem, az optimizmusom és én olyan jól látjuk a dolgokat. Persze ez nem jelenti azt hogy tényleg, de az talán igaz, hogy egy külső, független szemlélő segíthet tisztán látni a dolgokat. 

Ez most azért mondom, mert eszembe jutott, hogy egyszer egy nagyon kedves bloggernek, aki (saját elmondása szerint is) sokat nyüszög a blogjában, mondtam mikor személyesen találkoztunk, hogy nekem fura, hogy ő mindig úgy érzi, hogy a jelene szörnyű, és ebbe jól bele is éli magát, milyen szar minden, nyüsznyüsz, és mindig azt várja, hogy majd akkor milyen jó lesz, amikor eltelik majd x idő, és majd ez meg az történik, lediplomázik, lesz jó állása, lesz pasija, új albija, nem tudom. És igen, ezek majd biztos jók lesznek, de akkor majd más baja lesz, és mást fog megint várni, több legyen a fizuja, vagy legyen még jobb albija, vagy másik pasija, értitek. És szerintem ha az ember épp olyan élethelyzetben van, ami nem a legrózsásabb, akkor is meg kell próbálni jól érezni magunkat, örülni dolgoknak, és megélni a jelent - főleg ha az ember fiatal, csinos és egészséges, mint az említett bloggerina. Ti ezt nem így látjátok? 

Nekem van egy nagyon kedves volt tanárnőm még a gimiből, aki amerikai, és ott is él, és 4. stádiumú rákja van, de őrületes erővel küzd, és él, és virul. Úgy egy hete megírtam neki hogy mi történt velem, a válást, meg mindent, mert szerettem volna ha tudja. Nagyon megdöbbent, és írt egy csomó mindent, olyan dolgokat, amiket mondjuk a bölcs és józan anyukája mond az embernek két ölelés közt, amikor nagyon nagy a baj. 

Amit el akarok nektek mesélni, az az, hogy a tanárnőm elmesélte, hogy az ilyen nagy hullámvölgyektől, szenvedéstől, zuhanásoktól szerinte jobb emberek leszünk. Érzékenyebbek, empatikusabbak, mélyebb gondolkodásúak. Megtanuljuk értékelni azt amink van - közhely, de tényleg. És hogy az ember megtanulja, hogy a boldogság nem feltétlenül a homokban lovaglás a tengerparton, vagy ha mindenünk megvan amire épp vágyunk, hanem értékelni kell azt is, ha épp eseménytelen az életünk - vagyis semmi rossz nem történik. Annak is lehet, sőt, kell örülni. 

Az én életem most ilyen: eseménytelen. És bevallom, most nem is különösebben törekszem rá, hogy sokkal kalandosabb legyen. Rakom egyik lábam a másik után, végzem a munkám amilyen jól csak tudom, igyekszem örömet okozni magamnak olyan apróságokkal, mint a reggelim, a blogom, a családom, a barátaim, a könyvem, az esti hosszú csavargás a kutyával, az ölembe göndörödő macska, mikor megdicsérnek hogy csinos vagyok, egy mozi, ilyesmik. Ebben mondjuk jó voltam mindig, tudom hogyan kell örülni az élet kicsi dolgainak. De valljuk be, forgolódhatnék álmatlanul amiatt ami történt, vagy hogy mi lesz a válással, hogyan fogom lezongorázni és mennyire fog megviselni, mikor, hogyan lesz pasim, olyan, aki nem horkol akivel igazán jók vagyunk együtt, és mikor lesz gyerekem, amire persze nagyon-nagyon vágyom, vagy úgy általában, mi lesz velem, milyen lesz az életem, hiszen annyira más most minden, mint ahogy elképzeltem. 

De ez van, és nem tudok mást tenni, mint hogy megpróbálom jól érezni magam így, ahogy most vagyok, egyedül, önálló nőként. És tudjátok, ahhoz képest hogy a sebeimet nyalogatom még mindig, azt hiszem, meglepően jól megy. Legalábbis dolgozom az ügyön.

Ma reggel ilyen

Imádom a vasárnap reggeleket, mert lehet sokáig aludni, nyugiban reggelizni és répa-narancs-almalét csinálni, meleg van és rend, a kutya somolyogva mászkál utánam, a macska rendületlenül alszik a szőnyeg közepén, a mosógép dolgozik, én meg készítem elő a hozzávalókat az ebédhez, miközben már azt tervezgetem, hogy ebéd után milyen film nézése közben fogok bealudni a kanapén. 

Csak azt nem értem, hogy hová lett a hétvége? 

2014. január 10., péntek

TGIF

Megint lyukasóráim vannak, de kit érdekel, ha már csak 2x45 percet kell tanítanom, és mehetek haza, meg mindenféle funságot csinálni

2014. január 9., csütörtök

Prettiness

A kanapém nincsen rátolva a falra, mert túl széles, és nem fér be a két könyvespolc közé, meg tetszik is, hogy a tér közepén van. Emiatt viszont van mögötte egy elég széles hely, ahová konkrétan ezt a komódot néztem ki, szerintem jópofa, és jó sok mindet el tudnék benne süllyeszteni. Rátennék valami jópofa lámpát meg néhány színes apróságot, fölé meg a képeimet, amiket nemsokára tényleg bekeretezek. Annyira feldobná az egész nappalit!

            

Az alsó kettő kerül főlé, a legfelső a konyhába.

Vacsi

A múltkor vettem a lidlben mélyhűtött epret mert megkívántam, és ma egészséges vacsi gyanánt kifacsartam két narancs levét, összeturmixoltam egy nagy darab uborkával meg egy csomó fagyasztott eperrel, kitöltöttem egy pezsgőspohárba, és most elbizonytalanodtam, hogy nem kellene-e egy adag fehérrumot is hozzáturmixolnom. Felejtsd el, Ilonka. 

Look around you

Ma megint ezer (na jó, 3, persze nem egymás után) lyukasórám van, és gondolkodtam rajta hogy hazamegyek kicsit, de akkor persze rohannom kellene, itt meg meleg van, tudok csendben internetezni meg olvasni, és tulajdonképpen nem is bánom hogy picit pihenek. Mondjuk nem ártott volna, ha nem csak két narancsot hozok magammal, amivel ki kell húznom ebédig (fél4), de reggel nem volt már időm csomagolni, kénytelen leszek körülnézni a büfében, de ott sajnos a mennyiségre mennek a minőség helyett, óriási szendvicseket árulnak, amik nem annyira finomak, cserébe viszont jó drágák. 

Laza hetem van, napi 3-4-5 óra, és még a délutáni diákjaim sem aktivizálták magukat túlságosan. Most, hogy eltelt néhány nap, kiderült, hogy mégiscsak jól kipihentem magam, fel vagyok töltődve, nyugodt vagyok, kisimult, szuper izomlázam van mindenütt az edzéstől és már várom a következőt, és közeleg a hétvége (kispéntek). Este óriásit sétáltunk a blökivel, ami nagyon szépen lezárja a napom, mert kicsit át tudom gondolni a dolgaimat, meg gondolom a plüsskutya is az ő vállát nyomó nagy gondokat.

Ilyen problémáim vannak, hogy a múltkor az egyik barátnőmmel a randink után bementünk a Reserved-be a Mammutban, és bár neki akartunk vásárolni, végül én vettem két nagyon csinos leárazott ruhát (na jó, neki is találtunk egyet), egy feketét és egy vajszínűt, és most kellene valami alkalom, ahová felvehetem őket (egyszerre csak egyet). Konkrétan ezzel a haditervvel a fejemben nézegetem a Müpa meg a Zeneakadémia programját.

Meg hogy megvegyem-e a komódot a kanapé mögé, amit ezer éve kinéztem, mert nem olcsó, ennyi pénzből utazhatnék nyáron, de nekem az is fontos hogy egyre szebb legyen a lakás, és a nappalin még dolgoznom kell. A komód fölé akarom rakni a bekeretezésre váró képeimet is, meg jó lenne oda egy pici lámpa - na majd összerakom és megmutatom, mit szeretnék. 

Gianmarco Magnani


2014. január 8., szerda

Customer feedback

Internet, kütyük. Függő vagyok. Imádom. Rengeteg időt töltök velük. Wifiaddikt vagyok. Alapnak tartom, hogy mindent azonnal elérek, látok, és hogy három kütyüt, plusz ezer dolgot használok egyszerre, mégis hasítanak a megabájtok, minden azonnal, pillanatok alatt betöltődik, takkra működik. És el is vagyok kényeztetve. Engem a programok ne kérdezgessenek, hanem találják ki a gondolataimat, minden legyen szinkronizálva, és legyen kompatibilis mindennel. És ha mégis valami bug csúszik a rendszerbe, szabályosan érzem, ahogy a pumpa felmegy bennem. Hibaüzenet? A feltöltés nem sikerült?? Próbáljam meg újra??? Mi van????

És íme a három top mumus.

  1. Index - megnyitom, érkeznek a hírek a reggelim mellé. Katt, bejön a nyitóoldal, emelem a számhoz a müzlis kanalat. És akkor szép lassan megindul az egész oldal jobbra, én meg követem a szememmel, megáll a kanál a kezemben, wtf, hová megy az olvasnivalóm, földrengés van? És akkor szépen az oldal helyére becsúszik egy k**vanagy, totál érdektelen reklám. Ilyenkor már 250/300 a vérnyomásom, de mikor KAMU bezáró X van a reklám jobb felső sarkában, ami megnyitja a reklámot, na azt neee... Olyankor már csukom is be az egész böngészőt. Kell nekem szívroham a reggelim mellé?
  2. Youtube - nem használom túl sokat, de persze időnként megnézek valami videót. Az elején elindul valami reklám, oké, 3 mp után kikapcsolható, annyit kibírok. De hogy nézek valami kellemes kis zenét, és kiírják, hogy 6 MILLIÓ FORINT AZONNAL! Azon totál ki szoktam akadni. Teljesen. 
  3. Blogok - szinte mindenki használja, időnként még én is, a kedvenc Paul Auster* regényeim tele vannak vele, és nem bíííírom, nem értem, nem akarom. Erről beszélek: * Igen, a kis csillagról, vagy a számocskáról, ami arra utal, hogy lent, lábjegyzetben valami extra információt találunk. A baj vele, hogy én nem tudom megcsinálni hogy ilyenkor én legörgetek a lap aljára, és megkeresem az extra információt, mert sokszor a mondat közepén vagyok, és megakasztana. Ezért én általában végigolvasom a posztot (regénynél oldalt), majd elolvasom a lábjegyzeteket, de akkor már fogalmam sincs mire vonatkoznak, így elkezdem keresgélni a posztban a csillagocskákat, de persze nem találom őket, és én ilyenkor szoktam eljutni oda, hogy nyuszika, b***meg a létrádat, és hagyom az egészet.

Ti hogy vagytok ezekkel?

*Ő konkrétan külön kisregényeket ír a lábjegyzetekbe, őrjítő. Egyébként pedig hihi.

Jó helyen

Nem tudom, fura-e ha egy a 30-as évei közepén járó nő a szüleiről áradozik, de nekem olyan jó, hogy ők vannak. Nekünk mindig jó volt a kapcsolatunk, kivéve a tinédzser éveimet, mert lázadtam én is rendesen, de a tavalyi nyár, és a kálváriám sokkal, de sokkal közelebb hozott minket egymáshoz. Velem együtt megjárták a poklot ők is, borzasztó lehetett látni azt amin a kicsi lányuk keresztül megy, és sokszor sírtak velem együtt, de közben maximálisan, 100%-osan támogattak, amit soha nem tudok nekik eléggé megköszönni. Ők nagyon aktívak, jókedvűek és pozitívak (70-en túl mindketten), tájékozottak és nyitottak, szerencsére egészségesek is, egyszerűen élmény velük lenni, jó velük beszélgetni - és ez nem csak az én véleményem. Emellett nekem anyukám a példaképem, ha ismernétek, értenétek, miért mondom. 

Valamelyik este már későn (10 körül?) jutott eszembe hogy a bicajom köhög, és átmentem apuhoz, mondtam neki, hogy bicajjal megyek reggel suliba, de megkértem, hogy másnap délután, ha hazaértem, nézzen rá legyen szíves (ő ezermester, úgy kell neki örömet szerezni hogy elrontasz valamit, és ő megjavíthatja), mert az első kerekemmel van valami gebasz, ami miatt nagyon fura hangja van. Ő mondta, hogy jó, és bambulta tovább az internetjét. Aztán másnap mondtam neki, mégsem kell bicajt szerelni, mert megjavult. Magától. Ő mondta, hogy oké, ha nem, hát nem. Persze anyu később elárulta, hogy apu előző este 11-kor kiment, és megszerelte a bringám, hogy nekem ne kelljen surrogó járművel iskolába tekernem. 

Tegnap meg meséltem anyunak, hogy persze diétázom, zöldség-gyümölcs, de az egyik osztály teljesen kezelhetetlen volt ami kissé lehangolt, és utána szembe jött az egyik kollégám a tanáriban, és épp egy Twixet evett, és azóta semmi másra nem tudok gondolni, csak a Twixre (Twix Twix Twix!!!). De nem akartam megvenni a büfében, mert ott elképesztően drága minden, gondoltam majd hazafelé a kisboltban feleannyiért. Vajon volt-e a kisboltban Twix? Nem, nem volt, utána pedig estig tanítottam, szóval nem jutottam hozzá. És most a Twixről fogok álmodni - meséltem neki. És persze, ma, amikor az óráim után bejöttem a kapun, az én anyukám már jött is elém, hogy tessék, vettem neked olyan csokit!

Hát ilyen cukik ők. 

Busy, busy

Ma csak 10-re kell mennem dolgozni, így reggel végre, először mióta tanítok, elmentem futni. Vittem a kutyust is, aminek ő először nagyon örült, aztán meg kissé szemrehányóan pillantgatott rám felfelé, mert ugye futás közben nem lehet olyan jól pisilgetni meg szagolászni, pedig az elején meg a végén is elengedtem egy kicsit. Mondjuk amilyen hordó hassal rendelkezik, rá is ráfér. Kb 25 percet futottunk még félsötétben-ködben, aztán itthon kicsaptam az ablakokat-ajtót, és további 25 percet ugráltam erre a videóra. Úristen hogy el lehet lustulni másfél hónap alatt. Szerintem még sosem esett ennyire jól a reggelim.

Ma fél3-ig tanítok, és ma nem jön magántanítványom, és így hirtelenjében nem is tudom, mihez kezdjek a rengeteg ölembe pottyant szabadidővel, aaah. Megfogadtam egyébként (na tessék, ezt is), hogy jóóól ki fogom használni minden percemet. Azokon a napokon, mikor délután is tanítok, hagyom magam pihenni és lábat lógatni, de a többin csinálok valami hasznosat, tevékenyet vagy funt, mint például sport, vagy randik, vagy mozi, vagy ilyesmi. A sport mára már megvolt, de kell még valami tevékeny és fun.

2014. január 7., kedd

Bimbam

Kicseréltem a csengőm, mert brutál, nagyon gáz hangja volt, volt hogy majdnem szívrohamot kaptam mikor megszólalt, gyűlöltem. Az új ilyen cuki mély bimbam, kifejezetten kellemes a fülnek. Eddig, ha megszólalt a brutál csengő, a kutya üvöltve rohant, hogy engedjem ki, aztán pedig szaladt a kapuhoz ugatva fogadni a vendéget. Most pedig megszólal a csengő (bimbam), ő pedig békésen durmol tovább az asztal alatt. Én kimegyek, beengedem a tanítványom, a plüssházőrző pedig meglepetten néz ránk mikor bemegyünk, hogy hát eeez, hogy került ide? Persze gondolom hamar rájön majd mi az ábra, és lesz megint üvöltve rohanás. 

2014. január 6., hétfő

Macskanő

Huh, gyilkos hosszúak a hétfőim. Mivel semennyi agysejtem nem maradt, valószínűleg mindenki jobban jár, ha nem állok neki filozofálni, pedig szándékomban állt. Kompenzációképpen viszont tessék, plüsskutya, itt épp boldogan kirándul velem. Szeretjük ezt a környéket, cukik a házak, van macskanő, és nem járnak autók, mi kell még? A második képen szintén ő, a Dunaparton, jelszóra (akadály!) felugrik a gátra, és utána nagyon boldog hogy ezzel örömet szerezhetett nekem, és jön csekkolni hogy én is hasonlóképp elégedett vagyok-e, a képen ez látható. A harmadik fotón pedig szép színesek a konfettik, de kizárólag a résekben.




Zzzzz

Én is körülbelül annyit tudok elmondani, mint mindenki más akinek a mai volt az első munkanapja idén, hogy megszólalt az ébresztő reggel 6-kor, és majdnem meghaltam, de tényleg, 20 percet kellett állnom a forró zuhany alatt hogy emberi formát öltsek, mondjuk ezt beleszámoltam az időmbe, mert tudtam hogy így lesz. Én ezt nem értem, elméletileg teljesen kipihentem magam, feltöltődtem, akkor mi van? 

A diákokkal sajnos nem lehet mit kezdeni, pedig laza kis  nyuszifeladatokat találtam ki az első napra, újévi fogadalmakat, hogy felírtuk a tábla egyik felére, hogy I hope to/I'm planning to/I would like to/stb, a másikra meg összeszedtüktem nagy kínkeservesen, hogy quit smoking/do more sports/be nicer/stb, és megkértem őket, hogy akkor legyenek szívesek ezeket összepárosítva 5 mondatot a füzetbe. És nem bmeg, ment a nyivákolás, hogy ők ezt nem tudják, fáradtak, nem megy, nehéz (???). Kicsit noszogattam őket, sikertelenül, úgyhogy mondtam, hogy oké, akkor csütörtökön dolgozatot írunk belőle. A legjobb úton haladok hogy igazi szar arc tanár legyen belőlem, de egyszerűen nem tudom mivel tudnám motiválni őket. Le vagyok sújtva, úgy szeretném ha szeretnék az angolt, én annyira lelkes vagyok, ők miért nem (oké, ez költői)?

A másik tragédia, hogy gyümölcssalátát hoztam tízóraira, pedig sült császárszalonnát kívánok puha fehérkenyérrel és lilahagymával. De legalább van most két lyukasórám (most lenne magánórám, de lemondták), ami miatt normál esetben nagyon nyűgös lennék, de most jólesik itt ülni és nézni ki a fejemből. Remélem 10:50-ig történik valami csoda, és jól hazamehetek aludni.

emilydove

2014. január 5., vasárnap

Chin up

Szóval igen, borzasztóan elkámpicsorítottam magam, aztán hogy ebből kizökkenjek, szépen kisuvickoltam a lakást (pedig nem is volt piszkos, csak a héten erre nem nagyon akarom pazarolni az időt), majd elmentem bevásárolni a hétre mindenféle finom és egészséges cuccot: rengeteg zöldséget, salátát, gyümölcsöt, húst, túrót, tojást, hogy majd szuperfitt tízóraikat meg ebédeket vihessek a suliba. Azt hiszem, a vasárnap esti egyedül teszkózásnál (volt egy kis lidl is) nincs szomorúbb. Így aztán nem lett sokkal jobb a kedvem, de hogy ezt ellensúlyozzam, vettem magamnak egy kisebb csokor rózsát. Az utolsó adag volt, ott árválkodott gyönyörűen, rám várt. Felraktam a konyhaasztalra egy napsárga futót, vázába raktam a rózsát, úgyhogy nálam már tavasz van!

Fcuk

Tudom, azt mondják, a csalódásaink és a rossz élményeink nevelnek erősebb, okosabb, érettebb emberré, tanulunk belőlük, csakúgy mint a hibáinkból. De ha létezne egy olyan "szépészeti" beavatkozás, jó sok pénzért, 1 millió forintért akár, lobotómia például, amitől garantáltan kitörlődnének bizonyos emlékeink, én holnap reggel már feküdnék is szike alá, akkor is, ha utána évekig fogalmam sem lenne, minek a részleteit fizetem. 

Oké, holnap ezt vissza fogom szívni, de el tudjátok képzelni milyen lelkiállapotba hoztam magam egy szimpla gondolatmenettel. A végén úgy miszlikbe aprítottam egy méretes tárgyat, ami rá emlékeztet, hogy még én is elcsodálkoztam milyen indulat van bennem. Nem tudom elmondani, mennyire jólesett. 

Need an appointment with Jude Law

Szerintem nem sok ember van rajtam kívül, aki -t rajzol a fogorvosos időpontja mellé a vadiúj határidőnaplójába. 

2014. január 4., szombat

Narancssárga

Persze nekem is elegem van a nagy zabálásokból, finom, de egészséges ételeket kívánok. Salátát? Nem, nem annyira... Inkább valami meleget. És mi van itthon? Nem sok minden... Találtam a hűtőszekrényben némi sárgarépát, egy hervadozó sütőtököt, úgyhogy őket felszeleteltem, tepsibe raktam, közé dobtam egy csomó megtisztított fokhagymát, kapott egy ág rozmaringot, sót, borsot, egy pici olívaolajat, mézet csurgattam rá, bekapcsoltam a sütőt, elindítottam a Wolverine-t (sose nézzétek meg), és 20 perc múlva, villával a kezemben már azon bosszankodtam hogy nem kétszer ennyit csináltam. Isteni! A desszert, hogy a stílusos maradjak, egy narancs volt. 


Soon

Lehet hogy nem teljesen egészséges szombaton reggel fél 8-kor már egy bögre mézes-citromos hársfateával a konyhában ülni miközben a sütőben már készül a müzli a jövő hétre, és nem is érzem magam teljesen kialudva. Még a kutya is azonnal újra összegöndörödött és horkolásba kezdett amint beengedtem. De muszáj kicsit előrébb hoznom az ébredés óráját és rákészülni a hétfő reggelre, mert érzem, hogy az a reggel fél 7-es ébredés, majd az este fél7-ig tartó munka sokkolni fogja a szervezetemet. Ennél talán csak lélekben lesz megterhelőbb ráhangolódnom a munkára. És akkor gondoljunk bele, hogy a diákok mennyire lesznek lelkesek.

Bár igazából nincsen okom panaszkodni. Ez a több mint 2 hét nekem nagyon jó hosszúnak tűnt, sokat pihentem, csináltam mindenféle értelmetlen dolgokat amik jólestek a lelkemnek meg a testemnek, és most stressz nélkül kezdhetek újra a munkámnak, nem így a diákok, mivel másfél hét múlva le kell zárni a jegyeiket, hihi. És belegondolni, hogy nyáron 2 hónap ugyanilyen gondtalan láblógatás, csak akkor karácsonyi mizéria helyett dunaparttal, utazással, rozéfröccsökkel meg csodás idővel - szerintem a legjobban választottam munkahelyet.  

2014. január 3., péntek

Good, good

Ma sokáig aludtam (le kell szoknom a hajnal 2-ig kukorékolásról), majd egy csomót barátnőztem<3, ebédeltem a Vapianoban, megvettem álmaim pulcsiját (illetve kaptam anyukámtól a születésnapomra), hazaugrottam egy kutyaorrpuszira, és most rohanok tovább társasági életet élni. Nem panaszkodom.