Jó helyen

Nem tudom, fura-e ha egy a 30-as évei közepén járó nő a szüleiről áradozik, de nekem olyan jó, hogy ők vannak. Nekünk mindig jó volt a kapcsolatunk, kivéve a tinédzser éveimet, mert lázadtam én is rendesen, de a tavalyi nyár, és a kálváriám sokkal, de sokkal közelebb hozott minket egymáshoz. Velem együtt megjárták a poklot ők is, borzasztó lehetett látni azt amin a kicsi lányuk keresztül megy, és sokszor sírtak velem együtt, de közben maximálisan, 100%-osan támogattak, amit soha nem tudok nekik eléggé megköszönni. Ők nagyon aktívak, jókedvűek és pozitívak (70-en túl mindketten), tájékozottak és nyitottak, szerencsére egészségesek is, egyszerűen élmény velük lenni, jó velük beszélgetni - és ez nem csak az én véleményem. Emellett nekem anyukám a példaképem, ha ismernétek, értenétek, miért mondom. 

Valamelyik este már későn (10 körül?) jutott eszembe hogy a bicajom köhög, és átmentem apuhoz, mondtam neki, hogy bicajjal megyek reggel suliba, de megkértem, hogy másnap délután, ha hazaértem, nézzen rá legyen szíves (ő ezermester, úgy kell neki örömet szerezni hogy elrontasz valamit, és ő megjavíthatja), mert az első kerekemmel van valami gebasz, ami miatt nagyon fura hangja van. Ő mondta, hogy jó, és bambulta tovább az internetjét. Aztán másnap mondtam neki, mégsem kell bicajt szerelni, mert megjavult. Magától. Ő mondta, hogy oké, ha nem, hát nem. Persze anyu később elárulta, hogy apu előző este 11-kor kiment, és megszerelte a bringám, hogy nekem ne kelljen surrogó járművel iskolába tekernem. 

Tegnap meg meséltem anyunak, hogy persze diétázom, zöldség-gyümölcs, de az egyik osztály teljesen kezelhetetlen volt ami kissé lehangolt, és utána szembe jött az egyik kollégám a tanáriban, és épp egy Twixet evett, és azóta semmi másra nem tudok gondolni, csak a Twixre (Twix Twix Twix!!!). De nem akartam megvenni a büfében, mert ott elképesztően drága minden, gondoltam majd hazafelé a kisboltban feleannyiért. Vajon volt-e a kisboltban Twix? Nem, nem volt, utána pedig estig tanítottam, szóval nem jutottam hozzá. És most a Twixről fogok álmodni - meséltem neki. És persze, ma, amikor az óráim után bejöttem a kapun, az én anyukám már jött is elém, hogy tessék, vettem neked olyan csokit!

Hát ilyen cukik ők.