2019. május 25., szombat

SÁO

Nagyon durva (két) hetünk volt, Barni elképesztően sokat dolgozott és rengeteget stresszelt, én meg kicsit átvettem a gyomorgörcsölést tőle, azt hiszem, izgultam helyette is. Közben ettől függetlenül szépen leamortizáltam magam egészségileg és energiaszintileg egyaránt. Nem volt jó, de túlvagyunk rajta, a jövő hét már sokkal lazább lesz.

Péntek este zárta le a hetét, aztán hazajött későn és azonnal lefeküdtünk aludni. Megbeszéltük, hogy szombaton feloldjuk az egész hetes feszültséget, és végre figyelünk egymásra - amire az elmúlt időszakban sem időnk, sem energiánk nem volt. Aludtunk, ameddig tudtunk (fél 9, ez mindkettőnknél erős rekord), majd rövid készülődés után bevásároltunk a tőlünk 50 méterre lévő piacon (ami annyira Franciaország nekem, nagyon szeretem) egy csomó zöldséget és gyümölcsöt. Aztán elmentünk, vettünk nekem telefont (fél óra alatt, nem kellett sorban állni, és szuperkedves-ügyes volt az ügyfélszolgálatos lány), egy másik helyen vettünk fóliát meg tokot, és be is üzemelték nekem a telefont, majd elmentünk ebédelni. 

Nekem a KHAN a kedvenc ázsiai éttermem Budapesten, sokszor áradoztam már itt róla, és sokmindenkit elvittem már, hogy megosszam velük is az élményt. Barni is velem járt ott először, és tetszett neki a hely, de azt mondta, hogy a Gozsdu udvarban lévő SÁO, ami egyébként a KHAN idősebb tesója, sokkal jobb - hangulatosabb, nagyobb, profibb, és jobbak a kaják is szerinte. Ma először eljutottunk oda együtt, és végigettük az előételeket, ahogy én szoktam ázsiai helyeken - azt hiszem, tudnék csak rákocskás nyári tekercsen élni. Tökéletes ízorgia. 

Nagyon tetszett a hely, gyönyörű és színes, dizájnra egyértelműen veri a Khant. Nagyon kedvesek az arcok, gyors és profi a kiszolgálás (a Khanban is), a kaja - szerintem a Khanban jobb, Barni szerint itt. Az árak ugyanolyanok. De gondolom, mindegy is, melyik jobb, örülni kell, hogy két ilyen magas színvonalú, autentikus, mégis nagyvárosi és modern ázsiai étterem is van Budapesten. 

És a telefonom fényképező-tudását is kipróbáltam azonnal.











2019. május 24., péntek

didergek

Csütörtökön olyanom volt, hogy egész nap fáztam, pedig a szép, sárga, télikabát-kategóriájú gyapjúkabátom volt rajtam, meg meleg sapi, de még a lábam is fázott a tornacipőmben, mint télen szokott. Délután angolos munkacsopi volt, aminek fél 6-kor volt vége, aztán elmetróztam a Deákig, mert színházjegünk volt az Örkénybe. Barni autóval jött otthonról (na ebben nem hasonlítunk, nem értem ezt benne, mindenhova autózik), és mivel gyilkos dugó volt a városban, egy kerek órát vártam rá a Madách téren szédelegve, nem tudván, hogy mikor érkezik. Aztán megnéztük az előadást (A mélyben - majd erről is írok), és ültem ott hullafáradtan, és megállás nélkül reszkettem. Aztán későn este beléptünk a lakásba, ami hetek óta egy jégverem, én pedig leültem a kanapéra, és elkezdtem pityeregni, hogy nem hiszem el, hogy jövő héten június, és egész nap fázom, de még itthon is. Persze aztán álltam 5 percet a forró zuhany alatt, és akkor jobb lett, de asszem most lett végérvényesen elegem ebből a hányinger időjárásból.

Persze, tök fáradt vagyok, az év vége már mindig nagyon nyűgös, de közben meg kompenzálni szokta az, hogy nyár van és meleg, lehet hordani a nyári kollekciót, ki lehet ülni a teraszokra fröccsözni. Most meg... Nagyon elegem van. A múltkor tök beteg voltam egy héten keresztül, de végül nem maradtam itthon, mert egyrészt Vácon van a háziorvosom, és ő nem ír ki úgy, hogy nem lát (azóta átiratkoztam Budapestre), másrészt annyi angolos kolléga hiányzott, hogy nem volt pofám ezt megcsinálni a többiekkel. Ezt amúgy azóta bánom, mert érzem, hogy azóta sem tértem vissza önmagamhoz, ráadásul a múlt hétvégén sem sikerült semmit pihenni. 

NA de a lényeg az, hogy mára lemondtam mindent, a délutánra megbeszélt edzést, de még a romantikus vacsit is a pasimmal, és itthon maradtam olvasni meg kialudni magam. Holnap a piacon indítom a napot, aztán elmegyünk telefont venni nekem, aztán ázsiait ebédelni a kedvencem (KHAN) tesójába (SAO), délután pedig... Délután pedig azt csinálom majd, amihez kedvem lesz. Lehet, hogy hazaautózom a kiskutyámhoz, lehet, hogy elmegyek valamelyik közeli fürdőbe áztatni magam és szaunázni, lehet, hogy csak ülök itthon a kanapén, esetleg főzök-sütök valamit. 

És hát igen, lehet, hogy főleg ezért fázom:

kasiq jungwoo

2019. május 21., kedd

a halogatás királynője

Vizsgákat kellene javítanom, de nagyon erőteljesen, így várható volt, hogy amint hazaérek, le fogok ülni blogolni. Régen egyébként ezerszer rosszabb voltam, én voltam a lány, akinek mindenütt késedelmi dijat kell fizetnie, meg mindent az utolsó (utáni) pillanatban csinál. Mondjuk ezt munka kapcsán hál'istennek sosem csináltam, és aztán szépen-lassan minden területen kinőttem - szerintem egyrészt azért, mert iszonyúan nyomasztó, rengeteg szorongást okoz, ha az ember el van maradva a dolgaival, másrészt mert csodálatosan könnyű érzés, ha nincsen a gyilkos típusú to-do listádon semmi (a normál listán lehet néhány dolog).  Ja, hát ebben is felnőttem. 

Ugyanitt szeretném elmondani, hogy
  • a The Body Shopban van gyömbéres kollekció, még nem szagoltam, de bizonyára otthagyhatatlan. Imádom a gyömbért, csinálok is gyorsan gyömbér teát (addig sem kell javítani).
  • volt egy 20%-os Marionnaud utalványom (nem emlékszem, hol kaptam, de szeretnék még ilyet, honnan szerezzek?), és vettem egy 100 milis Acqua di Gioia parfümöt, a zöldet, amivel már régóta szemezek. Eredetileg nem ezt akartam, hanem a Cacharel Amor Amor-t (állítólag azt is kivonják, és ezért nem volt), de ki akartam használni a kupont, ezért némi szimatolás után ad hoc választottam valamit. Rizikósnak éreztem, mert egyszer vettem egy óriási J'adore Dior parfümöt, ami akciós volt a reptéren, és ott valahogy ízlett, de aztán soha többé nem bírtam használni, minden próbálkozásnál alig várom, hogy lemossam magamról (mert még mindig megvan, és időnként futok vele egy újabb kört - csak hát minek). De ez! Nagyon tetszik, a pasim bolondul érte, és a suliban is többen megdícsérték - nagyon tiszta, iszonyúan friss, üde illat, mint egy svájci, frissen legelt füves domboldal, csobogó patakkal meg legelő tehenekkel. Jó, a tehenek megzavarhatják az illatképet kissé, de tényleg nagyon finom. A sógornőm szokta mondani, hogy nekem mindig olyan finom illatom van - muszáj tartani magam a hírnevemhez, és úgy örülök, hogy találtam valami újat.
  • az aldiban van olyan rózsacsokor, ami mindenféle színes rózsákból áll, és 800 forint. Hiánypótló. 
  • Annyi mindenkin láttam azóta rakott szoknyát, hogy elment tőle a kedvem.
  • Még mindig nem csinálok fényképeket, mert annyira szar fotókat lő az ezer éves (4?) telóm, de már elhatároztam, hogy szombaton veszek újat, és akkor terveim szerint újra lefotózok mindent, ami szép és színes és milonkás. És majd jól feltöltöm ide őket. Addig pedig:
cuckoo

2019. május 20., hétfő

koin

Én a bevételem egy részét, a magántanítványoktól érkezőt készpénzben kapom, ami azért jó, mert nem nagyon kell kivennem pénzt a számlámról. A múltkor viszont egy hétvégén keresztül nem fértem hozzá a számlámon lévő pénzhez (don't ask), és épp aznap este mentem egy koncertre, meg utána Vácra, de gondoltam, hogy nem baj, mert olyan 15 ezer forintnak lennie kell a pénztárcámban. Majd megnéztem, és kb üres volt - amin annyira meglepődtem, hogy az is eszembe jutott, hogy esetleg valaki kivehetett belőle pénzt. Aztán leültem, és leírtam, hogy a héten kitől mennyi pénzt kaptam, majd azt is, hogy mire költöttem (ebéd itt, kávé ott, csekk, bevásárlás, kifli stb), és kijött az egész pluszmínusz kb nullára. Tehát tényleg kivett valaki a pénztárcámból egy csomó pénzt: én.

Ezen annyira kiakadtam, hogy egyrészt ennyire nem érzem, hogy mennyit költöttem a héten, másrészt, visszanézve a listát, mennyi értelmetlen kiadásom van (850 forint egy teáért egy kávézóban, atyaég). Na. Én a magántanítványoktól érkező lóvét mindig amolyan ajándéknak élem meg, örülök neki, ha van, plusz zsebpénz, de nincs nagy baj akkor sem, ha épp kevesebb bevétel jön innen. De lehet, hogy nem így kéne hozzáállni. 

Na, és Phoebe mondta, hogy ő használ egy alkalmazást, amiben vezeti a bevételeit és a kiadásait, és akkor eszembe jutott, hogy én is használtam egy ilyet régen, méghozzá egy szuper, díjnyertes, magyar alkalmazást, a KOIN-t. Praktikusan fel lehet vezetni, hogy mikor, mire mennyit költöttél, vannak kategóriák, be lehet állítani feladatokat, nagyon egyértelmű és átlátható, és a lényeg, amiért én a legjobban szeretem, hogy csodálatosan szép a grafikája, van rajta kutya meg bicikli, és az ikonok is vércukik, nézzétek: 

Egyébként azóta, mikor költök, vagy kapok valahonnan pénz, alig várom, hogy beírhassam a koinba, nagyon szeretem, hogy jól átlátok így minden pénzügyet. Ráadásul, mivel tudom, hogy be kell írnom, kétszer meggondolom, hogy elköltsem-e azt a pénzt - Phoebe is ugyanezt mesélte egyébként. Nagyon jó kis cucc, sokkal jobb, mint az excel, amit régen használtam, és utáltam. Van ios-re, androidra is, töltögessétek, ha nincs még ilyenetek.

2019. május 15., szerda

do not forget to drink water and get sunlight. you are basically a houseplant with complicated emotions

Nagyon ellentmondásos érzés egyszerre meglehetősen szarul (fizikailag) és nagyon jól (egyébként) érezni magam. Kb vonszolom magam és nyűglődöm egész nap, de közben meg olyan jó minden. Gondolkodtam rajta, hogy otthon maradok, és kipihenem magam, de igazából csak a kollégákat meg a gyerekeket szívatnám vele, és tulajdonképpen elténfergek itt, lázas nem vagyok, nem tüsszögök, nem köhögök, szóval.

Suli után haza fogok autózni, mert otthon van az adóbevallásom, alá kell írni meg feladni, tanítok is majd egyet, meg egy icipicit családozom. Hétvégén is voltam otthon, meglátogattam a nagynénémet, akinek stroke-ja volt az előző nyáron, elvittem hozzá a kutyát is, aki bőszen őrizte a házat, míg mi trécseltünk. Még mindig nagyon szomorú, mivel pár hónapja meghalt a húga, a keresztanyám, és kicsit magát hibáztatja, hogy ha nem került volna otthonba, hanem ő gondozta volna, akkor talán másképp alakulnak a dolgok... Nyilván nem, és igyekszem megnyugtatni őt mindig. Nála vannak a keresztmamám cuccai, és nagyon szeretné, ha én hordanám a ruháit, vagy legalább néhány dolgot, kabátot stb, és ajánlgatja nekem, meg felpróbáltatja velem a 83 évesen elhunyt keresztmamám ezer éves, hatalmas, ódivatú ruháit, elmesélve, hogy melyiket honnan kapta, hol viselte... És értem, hogy ezek az emlékek fontosak neki, a szívem szakad meg, és udvariasságból fel is próbáltam pár dolgot, de nem tudok mit kezdeni velük. Mondtam neki, hogy próbálja meg elengedni, majd apu segít neki, és elviszik a vöröskereszthez őket, ott biztos jó helyre kerülnek. Végül elhoztam egy nagyon szép, vörös-fekete mintás, kötött takarót, amit kimostam és be is izzítottam otthon, a kanapénkon, igazán vidám, színes, milonkás irányba vitte el a lakást. 

Ezeket a rózsákat pedig anyukám kertjéből hoztam, elmondhatatlanul finom az illatuk:

2019. május 14., kedd

így élünk mi

Valahogy sikerült megfáznom, pedig én vagyok az a lány, aki még 20 fokban is simán sapkát húz, ha a legkisebb szellő is fújdogál (gyűlölöm a szelet), de hát ez van. Hétvégén is nyűglődtem kissé, hétfőn jól voltam, de mára megint nagyon nyűgös vagyok, a hangom is tiszta Edith Piaf. Mondjuk dolgoznom muszáj, de majd csoportmunkáznak a gyerekek. A múlt héten annyi energiám volt, 3x voltam edzeni is, olyan jó volt, most minek kell ez, hogy akadályozzon?

Tegnap nagyon hosszú napom volt, végre elintéztem a bankot másfél óra alatt, csomagot kellett váltanom, aztán meg a parkolást 5 perc alatt, pedig azt hittem, fordítva lesz. Itt van az autóm bent, többé nem kell fizetnem azért, hogy a ház előtt parkolhasson. Tanítottam is még délután, csak úgy, a Zsiráfnál lévő füves lépcsőkön, aztán bloggertalálkoztunk Pillánál. Fél 11 körül értem haza, annyira fáradt voltam, hogy csak ilyen homályos, félálom-emlékeim vannak arról, hogy hazaérek, fogat mosok, áthúzom az ágyneműt, majd felébresztem Barnit, aki dolgozás közben bealudt a kanapén, mivel ő is totál kivan a munkája miatti stressztől, hogy jöjjön aludni. Természetesen tök szarul aludtam, mert hát milyen egyszerű lenne az élet, ha egy gyilkos nap után ki tudnám pihenni magam. 

A héten 1001 program lesz, délutáni felügyelet az érettségin, haza is kell ugranom Vácra valamelyik délután, lesznek plusz óráim, két színház, egy születésnap - majd meglátom, mihez lesz energiám, mindenesetre most így, kicsit lázasan legszívesebben visszamásznék az ágyba és magamra húznám a takarót. 

És Ti, hogy vagytok?

2019. május 9., csütörtök

egyedül

A csütörtököm általában olyan, hogy van reggel 3 órám ugyanazzal a csoporttal, majd van 2 és fél óra szünetem, van egy tanórám, újabb másfél óra szünet, majd értekezlet estig, félidőben egy óra szünettel. 

Ja, hát nem túl praktikus. Jó lenne, ha a szünetekben idejárulnának a tanítványok, és legalább tudnék pénzt keresni, de hát ki ér rá ilyenkor. 

De ma a középső órám, mivel a gyerekek előrehozottan érettségiznek angolból, elmaradt, ezért tudtam, hogy lesz a délutáni programig 4 és fél óra szünetem, így elterveztem, hogy nagyon megérdemlem, hogy megjutalmazzam magam. Az óráim után magamra húztam a piros, lakk esőkabátom meg a türkizkék sapim, elmentem a Batyira, vettem magamnak ebédre egy hummuszos, spenótos, céklás, kecskesajtos, kesudiós zöldségcsodát Francziskánál (csodálatos az a hely), hazavillamosoztam vele, melegítőt húztam, beraktam az új Trónok harcát, feltelepedtem a kanapéra, és itt majszolgattam-pihentem vagy 3 órán keresztül. Mondjuk most vissza kell mennem a suliba, de fú, nagyon jó volt kicsit itthon, tök legálisan lazulni egy esős munkanap közepén.

Utána pedig Pillával találkozom, akit azóta nem láttam, hogy elröppent Amerikába, szóval .


2019. május 7., kedd

eklektika

Nagyon szeretem az eklektikus, szedett-vedett összeállításokat a lakberendezésben, a várostervezésben és az öltözködésben is. Én magam is kicsit eklektikus vagyok, színes, vidám, kissé kaotikus, néha rendetlen, szedett-vedett, mégis harmonikus - szóval illik hozzám. Láttam valakin a múltkor egy meseszép, fényes, zöld rakott szoknyát, és annyira beindította a fantáziámat, hogy mennyire jól tudnám integrálni a stílusomba... Valahogy így. Szeretnék egy fényes (lehetőleg zöld, vagy valami fém színű) rakott szoknyát nyárra.





take me back to where I belong

Barni mindig zümmög valami zenét, miután felébred és sertepertél a lakásban, teljesen random, nagyon régi dalok szoktak eszébe jutni, iszonyú vicces, hogy néha mi bukkan fel a repertoárjában, amivel aztán szoktunk utazni kicsit, rákeresni, meghallgatni, vihogni rajta. A múltkor a Süsü zenéjét kezdte el dudorászni, én pedig imádom Süsüt. Régen bakeliten is hallgattam a részeket, és eszembe jutott, hogy hátha fenn vannak Spotifyon... És képzeljétek, tényleg fenn vannak az egész mesék, 3 sztori az elejétől a végéig. Úgyhogy meghallgattam őket, és nem tudom elmondani, mennyire visszahozta a komfortos, boldog gyerekkor-érzést, miközben főzés, vagy pakolászás közben hallgattam. Időutazás. Bodrogi, Sztankay és a többiek, meg azok a Bergendy zenék... Zseniális, úgy, ahogy van, így, felnőtt fejjel is.

2019. május 6., hétfő

rain

Nekem az esőről mindig az jut az eszembe, hogy a kisállat, mikor esőben sétálunk, megállunk a járda szélén, és szépen, illendően körülnézünk, hogy jön-e autó, mielőtt átjutunk az út másik oldalára, akkor nem ül le, ahogy tudja, hogy illene neki, hanem csak berogyaszt a hátsó lábaival kicsit, hogy nehogy vizes legyen a feneke, és ott guggolva várja, hogy tovább induljunk. ❤️

2019. május 3., péntek

random happiness

Fekszem az ágyunkban, ölemben a laptop, álmos vagyok, boldogan, tele élményekkel. Az imént értem haza a Pata Negrából, ittam egy pohár bort a pasimmal meg a kis barátaival. Ma két órám volt össz-vissz, ez már ilyen laza időszak. Voltam a sulink ballagásán, ami nálunk éjjel van - fura, de gyönyörű. Voltunk délután a pasim keresztlányának a meglepi szülinapján, találkoztam Barni exével, meg az ő új pasijával, egész sokat beszélgettünk, jó volt.

Néha az ilyen teljesen random hétköznapok hozzák a legnagyobb változást ez ember életében. Mesélek majd erről még, csak most jobb, ha alszom.

on the road again

Szerdán megint elmentünk csavarogni, elképesztően gyönyörű idő volt. Megnéztük a Bory várat Székesfehérváron, ti már jártatok ott? Ez egy apró, tündéri Disney-kastély Fehérvár közepén, egy szobrászművész építette magának (!) kb 40 éven keresztül, tele van szobrokkal és festményekkel, de tényleg bárhova nézel, mindegyik kis eldugott ficakban van valami szobor, vagy színes biszbasz, teljesen odavoltam, vagy 2 órán keresztül csámborogtunk benne, ideális kiránduló célpont, ha esetleg kerestek ilyesmit. Most, ebben a Trónok Harca-hangsúlyos időszakban amúgy is lelkesebb vagyok minden iránt, ahol picit nagyobb az esély, hogy felbukkan egy sárkány, vagy egy befalazott királylány, de egyébként is nagyon különleges ez a hely. 

A pasim Székesfehérvárra járt főiskolára, úgyhogy rengeteg dolgot mutatott és mesélt mindenfelé, nagyon izgi volt kicsit belelesni az emlékeibe. Voltunk enni a Placcban, ami egy tó közepén lévő étterem, és bár nagyon jó élmény volt ücsörögni ott, a napon, végül nem ettünk olyan nagyon jót. Aztán egyszer csak leült egy néni és egy bácsi a mellettünk lévő asztalhoz, rendeltek egy-egy sört, és elmesélték a pincérnek, hogy épp ma van 50 éve, hogy megismerkedtek ebben az étteremben. Erre mondta a pincér, hogy ő még fele annyi ideje sem él... És tényleg, 50 év, úristen. Nagyon jó érzés volt látni őket, ahogy csendesen beszélgetve iszogatták a pohár sörüket. Azt hiszem, ezek az élet nagy dolgai. 

Aztán még elkirándultunk Inotára, felmásztunk néhány dombra, fetrengtünk a selymes fűben azon a gyönyörű helyen - ezek meg az én életem nagy pillanatai. Van ott egy régi, használaton kívül lévő gyár, megnéztük azt is, nagyon vonzódom a régi, elhagyatott helyekhez, amikről ordít, hogy micsoda történetük van, meg hát gyönyörűek is ezek a régi, téglából épült ipari épületek. Ha esetleg van köztetek bárki, aki játszott a Szibéria című, zseniális, nyomozós-kutatós játékkal - teljesen az a hangulat jön vissza nekem az ilyen kihalt helyektől.