2019. május 25., szombat

SÁO

Nagyon durva (két) hetünk volt, Barni elképesztően sokat dolgozott és rengeteget stresszelt, én meg kicsit átvettem a gyomorgörcsölést tőle, azt hiszem, izgultam helyette is. Közben ettől függetlenül szépen leamortizáltam magam egészségileg és energiaszintileg egyaránt. Nem volt jó, de túlvagyunk rajta, a jövő hét már sokkal lazább lesz.

Péntek este zárta le a hetét, aztán hazajött későn és azonnal lefeküdtünk aludni. Megbeszéltük, hogy szombaton feloldjuk az egész hetes feszültséget, és végre figyelünk egymásra - amire az elmúlt időszakban sem időnk, sem energiánk nem volt. Aludtunk, ameddig tudtunk (fél 9, ez mindkettőnknél erős rekord), majd rövid készülődés után bevásároltunk a tőlünk 50 méterre lévő piacon (ami annyira Franciaország nekem, nagyon szeretem) egy csomó zöldséget és gyümölcsöt. Aztán elmentünk, vettünk nekem telefont (fél óra alatt, nem kellett sorban állni, és szuperkedves-ügyes volt az ügyfélszolgálatos lány), egy másik helyen vettünk fóliát meg tokot, és be is üzemelték nekem a telefont, majd elmentünk ebédelni. 

Nekem a KHAN a kedvenc ázsiai éttermem Budapesten, sokszor áradoztam már itt róla, és sokmindenkit elvittem már, hogy megosszam velük is az élményt. Barni is velem járt ott először, és tetszett neki a hely, de azt mondta, hogy a Gozsdu udvarban lévő SÁO, ami egyébként a KHAN idősebb tesója, sokkal jobb - hangulatosabb, nagyobb, profibb, és jobbak a kaják is szerinte. Ma először eljutottunk oda együtt, és végigettük az előételeket, ahogy én szoktam ázsiai helyeken - azt hiszem, tudnék csak rákocskás nyári tekercsen élni. Tökéletes ízorgia. 

Nagyon tetszett a hely, gyönyörű és színes, dizájnra egyértelműen veri a Khant. Nagyon kedvesek az arcok, gyors és profi a kiszolgálás (a Khanban is), a kaja - szerintem a Khanban jobb, Barni szerint itt. Az árak ugyanolyanok. De gondolom, mindegy is, melyik jobb, örülni kell, hogy két ilyen magas színvonalú, autentikus, mégis nagyvárosi és modern ázsiai étterem is van Budapesten. 

És a telefonom fényképező-tudását is kipróbáltam azonnal.











2019. május 24., péntek

didergek

Csütörtökön olyanom volt, hogy egész nap fáztam, pedig a szép, sárga, télikabát-kategóriájú gyapjúkabátom volt rajtam, meg meleg sapi, de még a lábam is fázott a tornacipőmben, mint télen szokott. Délután angolos munkacsopi volt, aminek fél 6-kor volt vége, aztán elmetróztam a Deákig, mert színházjegünk volt az Örkénybe. Barni autóval jött otthonról (na ebben nem hasonlítunk, nem értem ezt benne, mindenhova autózik), és mivel gyilkos dugó volt a városban, egy kerek órát vártam rá a Madách téren szédelegve, nem tudván, hogy mikor érkezik. Aztán megnéztük az előadást (A mélyben - majd erről is írok), és ültem ott hullafáradtan, és megállás nélkül reszkettem. Aztán későn este beléptünk a lakásba, ami hetek óta egy jégverem, én pedig leültem a kanapéra, és elkezdtem pityeregni, hogy nem hiszem el, hogy jövő héten június, és egész nap fázom, de még itthon is. Persze aztán álltam 5 percet a forró zuhany alatt, és akkor jobb lett, de asszem most lett végérvényesen elegem ebből a hányinger időjárásból.

Persze, tök fáradt vagyok, az év vége már mindig nagyon nyűgös, de közben meg kompenzálni szokta az, hogy nyár van és meleg, lehet hordani a nyári kollekciót, ki lehet ülni a teraszokra fröccsözni. Most meg... Nagyon elegem van. A múltkor tök beteg voltam egy héten keresztül, de végül nem maradtam itthon, mert egyrészt Vácon van a háziorvosom, és ő nem ír ki úgy, hogy nem lát (azóta átiratkoztam Budapestre), másrészt annyi angolos kolléga hiányzott, hogy nem volt pofám ezt megcsinálni a többiekkel. Ezt amúgy azóta bánom, mert érzem, hogy azóta sem tértem vissza önmagamhoz, ráadásul a múlt hétvégén sem sikerült semmit pihenni. 

NA de a lényeg az, hogy mára lemondtam mindent, a délutánra megbeszélt edzést, de még a romantikus vacsit is a pasimmal, és itthon maradtam olvasni meg kialudni magam. Holnap a piacon indítom a napot, aztán elmegyünk telefont venni nekem, aztán ázsiait ebédelni a kedvencem (KHAN) tesójába (SAO), délután pedig... Délután pedig azt csinálom majd, amihez kedvem lesz. Lehet, hogy hazaautózom a kiskutyámhoz, lehet, hogy elmegyek valamelyik közeli fürdőbe áztatni magam és szaunázni, lehet, hogy csak ülök itthon a kanapén, esetleg főzök-sütök valamit. 

És hát igen, lehet, hogy főleg ezért fázom:

kasiq jungwoo

2019. május 21., kedd

a halogatás királynője

Vizsgákat kellene javítanom, de nagyon erőteljesen, így várható volt, hogy amint hazaérek, le fogok ülni blogolni. Régen egyébként ezerszer rosszabb voltam, én voltam a lány, akinek mindenütt késedelmi dijat kell fizetnie, meg mindent az utolsó (utáni) pillanatban csinál. Mondjuk ezt munka kapcsán hál'istennek sosem csináltam, és aztán szépen-lassan minden területen kinőttem - szerintem egyrészt azért, mert iszonyúan nyomasztó, rengeteg szorongást okoz, ha az ember el van maradva a dolgaival, másrészt mert csodálatosan könnyű érzés, ha nincsen a gyilkos típusú to-do listádon semmi (a normál listán lehet néhány dolog).  Ja, hát ebben is felnőttem. 

Ugyanitt szeretném elmondani, hogy
  • a The Body Shopban van gyömbéres kollekció, még nem szagoltam, de bizonyára otthagyhatatlan. Imádom a gyömbért, csinálok is gyorsan gyömbér teát (addig sem kell javítani).
  • volt egy 20%-os Marionnaud utalványom (nem emlékszem, hol kaptam, de szeretnék még ilyet, honnan szerezzek?), és vettem egy 100 milis Acqua di Gioia parfümöt, a zöldet, amivel már régóta szemezek. Eredetileg nem ezt akartam, hanem a Cacharel Amor Amor-t (állítólag azt is kivonják, és ezért nem volt), de ki akartam használni a kupont, ezért némi szimatolás után ad hoc választottam valamit. Rizikósnak éreztem, mert egyszer vettem egy óriási J'adore Dior parfümöt, ami akciós volt a reptéren, és ott valahogy ízlett, de aztán soha többé nem bírtam használni, minden próbálkozásnál alig várom, hogy lemossam magamról (mert még mindig megvan, és időnként futok vele egy újabb kört - csak hát minek). De ez! Nagyon tetszik, a pasim bolondul érte, és a suliban is többen megdícsérték - nagyon tiszta, iszonyúan friss, üde illat, mint egy svájci, frissen legelt füves domboldal, csobogó patakkal meg legelő tehenekkel. Jó, a tehenek megzavarhatják az illatképet kissé, de tényleg nagyon finom. A sógornőm szokta mondani, hogy nekem mindig olyan finom illatom van - muszáj tartani magam a hírnevemhez, és úgy örülök, hogy találtam valami újat.
  • az aldiban van olyan rózsacsokor, ami mindenféle színes rózsákból áll, és 800 forint. Hiánypótló. 
  • Annyi mindenkin láttam azóta rakott szoknyát, hogy elment tőle a kedvem.
  • Még mindig nem csinálok fényképeket, mert annyira szar fotókat lő az ezer éves (4?) telóm, de már elhatároztam, hogy szombaton veszek újat, és akkor terveim szerint újra lefotózok mindent, ami szép és színes és milonkás. És majd jól feltöltöm ide őket. Addig pedig:
cuckoo

2019. május 20., hétfő

koin

Én a bevételem egy részét, a magántanítványoktól érkezőt készpénzben kapom, ami azért jó, mert nem nagyon kell kivennem pénzt a számlámról. A múltkor viszont egy hétvégén keresztül nem fértem hozzá a számlámon lévő pénzhez (don't ask), és épp aznap este mentem egy koncertre, meg utána Vácra, de gondoltam, hogy nem baj, mert olyan 15 ezer forintnak lennie kell a pénztárcámban. Majd megnéztem, és kb üres volt - amin annyira meglepődtem, hogy az is eszembe jutott, hogy esetleg valaki kivehetett belőle pénzt. Aztán leültem, és leírtam, hogy a héten kitől mennyi pénzt kaptam, majd azt is, hogy mire költöttem (ebéd itt, kávé ott, csekk, bevásárlás, kifli stb), és kijött az egész pluszmínusz kb nullára. Tehát tényleg kivett valaki a pénztárcámból egy csomó pénzt: én.

Ezen annyira kiakadtam, hogy egyrészt ennyire nem érzem, hogy mennyit költöttem a héten, másrészt, visszanézve a listát, mennyi értelmetlen kiadásom van (850 forint egy teáért egy kávézóban, atyaég). Na. Én a magántanítványoktól érkező lóvét mindig amolyan ajándéknak élem meg, örülök neki, ha van, plusz zsebpénz, de nincs nagy baj akkor sem, ha épp kevesebb bevétel jön innen. De lehet, hogy nem így kéne hozzáállni. 

Na, és Phoebe mondta, hogy ő használ egy alkalmazást, amiben vezeti a bevételeit és a kiadásait, és akkor eszembe jutott, hogy én is használtam egy ilyet régen, méghozzá egy szuper, díjnyertes, magyar alkalmazást, a KOIN-t. Praktikusan fel lehet vezetni, hogy mikor, mire mennyit költöttél, vannak kategóriák, be lehet állítani feladatokat, nagyon egyértelmű és átlátható, és a lényeg, amiért én a legjobban szeretem, hogy csodálatosan szép a grafikája, van rajta kutya meg bicikli, és az ikonok is vércukik, nézzétek: 

Egyébként azóta, mikor költök, vagy kapok valahonnan pénz, alig várom, hogy beírhassam a koinba, nagyon szeretem, hogy jól átlátok így minden pénzügyet. Ráadásul, mivel tudom, hogy be kell írnom, kétszer meggondolom, hogy elköltsem-e azt a pénzt - Phoebe is ugyanezt mesélte egyébként. Nagyon jó kis cucc, sokkal jobb, mint az excel, amit régen használtam, és utáltam. Van ios-re, androidra is, töltögessétek, ha nincs még ilyenetek.

2019. május 15., szerda

do not forget to drink water and get sunlight. you are basically a houseplant with complicated emotions

Nagyon ellentmondásos érzés egyszerre meglehetősen szarul (fizikailag) és nagyon jól (egyébként) érezni magam. Kb vonszolom magam és nyűglődöm egész nap, de közben meg olyan jó minden. Gondolkodtam rajta, hogy otthon maradok, és kipihenem magam, de igazából csak a kollégákat meg a gyerekeket szívatnám vele, és tulajdonképpen elténfergek itt, lázas nem vagyok, nem tüsszögök, nem köhögök, szóval.

Suli után haza fogok autózni, mert otthon van az adóbevallásom, alá kell írni meg feladni, tanítok is majd egyet, meg egy icipicit családozom. Hétvégén is voltam otthon, meglátogattam a nagynénémet, akinek stroke-ja volt az előző nyáron, elvittem hozzá a kutyát is, aki bőszen őrizte a házat, míg mi trécseltünk. Még mindig nagyon szomorú, mivel pár hónapja meghalt a húga, a keresztanyám, és kicsit magát hibáztatja, hogy ha nem került volna otthonba, hanem ő gondozta volna, akkor talán másképp alakulnak a dolgok... Nyilván nem, és igyekszem megnyugtatni őt mindig. Nála vannak a keresztmamám cuccai, és nagyon szeretné, ha én hordanám a ruháit, vagy legalább néhány dolgot, kabátot stb, és ajánlgatja nekem, meg felpróbáltatja velem a 83 évesen elhunyt keresztmamám ezer éves, hatalmas, ódivatú ruháit, elmesélve, hogy melyiket honnan kapta, hol viselte... És értem, hogy ezek az emlékek fontosak neki, a szívem szakad meg, és udvariasságból fel is próbáltam pár dolgot, de nem tudok mit kezdeni velük. Mondtam neki, hogy próbálja meg elengedni, majd apu segít neki, és elviszik a vöröskereszthez őket, ott biztos jó helyre kerülnek. Végül elhoztam egy nagyon szép, vörös-fekete mintás, kötött takarót, amit kimostam és be is izzítottam otthon, a kanapénkon, igazán vidám, színes, milonkás irányba vitte el a lakást. 

Ezeket a rózsákat pedig anyukám kertjéből hoztam, elmondhatatlanul finom az illatuk:

2019. május 14., kedd

így élünk mi

Valahogy sikerült megfáznom, pedig én vagyok az a lány, aki még 20 fokban is simán sapkát húz, ha a legkisebb szellő is fújdogál (gyűlölöm a szelet), de hát ez van. Hétvégén is nyűglődtem kissé, hétfőn jól voltam, de mára megint nagyon nyűgös vagyok, a hangom is tiszta Edith Piaf. Mondjuk dolgoznom muszáj, de majd csoportmunkáznak a gyerekek. A múlt héten annyi energiám volt, 3x voltam edzeni is, olyan jó volt, most minek kell ez, hogy akadályozzon?

Tegnap nagyon hosszú napom volt, végre elintéztem a bankot másfél óra alatt, csomagot kellett váltanom, aztán meg a parkolást 5 perc alatt, pedig azt hittem, fordítva lesz. Itt van az autóm bent, többé nem kell fizetnem azért, hogy a ház előtt parkolhasson. Tanítottam is még délután, csak úgy, a Zsiráfnál lévő füves lépcsőkön, aztán bloggertalálkoztunk Pillánál. Fél 11 körül értem haza, annyira fáradt voltam, hogy csak ilyen homályos, félálom-emlékeim vannak arról, hogy hazaérek, fogat mosok, áthúzom az ágyneműt, majd felébresztem Barnit, aki dolgozás közben bealudt a kanapén, mivel ő is totál kivan a munkája miatti stressztől, hogy jöjjön aludni. Természetesen tök szarul aludtam, mert hát milyen egyszerű lenne az élet, ha egy gyilkos nap után ki tudnám pihenni magam. 

A héten 1001 program lesz, délutáni felügyelet az érettségin, haza is kell ugranom Vácra valamelyik délután, lesznek plusz óráim, két színház, egy születésnap - majd meglátom, mihez lesz energiám, mindenesetre most így, kicsit lázasan legszívesebben visszamásznék az ágyba és magamra húznám a takarót. 

És Ti, hogy vagytok?

2019. május 9., csütörtök

egyedül

A csütörtököm általában olyan, hogy van reggel 3 órám ugyanazzal a csoporttal, majd van 2 és fél óra szünetem, van egy tanórám, újabb másfél óra szünet, majd értekezlet estig, félidőben egy óra szünettel. 

Ja, hát nem túl praktikus. Jó lenne, ha a szünetekben idejárulnának a tanítványok, és legalább tudnék pénzt keresni, de hát ki ér rá ilyenkor. 

De ma a középső órám, mivel a gyerekek előrehozottan érettségiznek angolból, elmaradt, ezért tudtam, hogy lesz a délutáni programig 4 és fél óra szünetem, így elterveztem, hogy nagyon megérdemlem, hogy megjutalmazzam magam. Az óráim után magamra húztam a piros, lakk esőkabátom meg a türkizkék sapim, elmentem a Batyira, vettem magamnak ebédre egy hummuszos, spenótos, céklás, kecskesajtos, kesudiós zöldségcsodát Francziskánál (csodálatos az a hely), hazavillamosoztam vele, melegítőt húztam, beraktam az új Trónok harcát, feltelepedtem a kanapéra, és itt majszolgattam-pihentem vagy 3 órán keresztül. Mondjuk most vissza kell mennem a suliba, de fú, nagyon jó volt kicsit itthon, tök legálisan lazulni egy esős munkanap közepén.

Utána pedig Pillával találkozom, akit azóta nem láttam, hogy elröppent Amerikába, szóval .


2019. május 7., kedd

eklektika

Nagyon szeretem az eklektikus, szedett-vedett összeállításokat a lakberendezésben, a várostervezésben és az öltözködésben is. Én magam is kicsit eklektikus vagyok, színes, vidám, kissé kaotikus, néha rendetlen, szedett-vedett, mégis harmonikus - szóval illik hozzám. Láttam valakin a múltkor egy meseszép, fényes, zöld rakott szoknyát, és annyira beindította a fantáziámat, hogy mennyire jól tudnám integrálni a stílusomba... Valahogy így. Szeretnék egy fényes (lehetőleg zöld, vagy valami fém színű) rakott szoknyát nyárra.





take me back to where I belong

Barni mindig zümmög valami zenét, miután felébred és sertepertél a lakásban, teljesen random, nagyon régi dalok szoktak eszébe jutni, iszonyú vicces, hogy néha mi bukkan fel a repertoárjában, amivel aztán szoktunk utazni kicsit, rákeresni, meghallgatni, vihogni rajta. A múltkor a Süsü zenéjét kezdte el dudorászni, én pedig imádom Süsüt. Régen bakeliten is hallgattam a részeket, és eszembe jutott, hogy hátha fenn vannak Spotifyon... És képzeljétek, tényleg fenn vannak az egész mesék, 3 sztori az elejétől a végéig. Úgyhogy meghallgattam őket, és nem tudom elmondani, mennyire visszahozta a komfortos, boldog gyerekkor-érzést, miközben főzés, vagy pakolászás közben hallgattam. Időutazás. Bodrogi, Sztankay és a többiek, meg azok a Bergendy zenék... Zseniális, úgy, ahogy van, így, felnőtt fejjel is.

2019. május 6., hétfő

rain

Nekem az esőről mindig az jut az eszembe, hogy a kisállat, mikor esőben sétálunk, megállunk a járda szélén, és szépen, illendően körülnézünk, hogy jön-e autó, mielőtt átjutunk az út másik oldalára, akkor nem ül le, ahogy tudja, hogy illene neki, hanem csak berogyaszt a hátsó lábaival kicsit, hogy nehogy vizes legyen a feneke, és ott guggolva várja, hogy tovább induljunk. ❤️

2019. május 3., péntek

random happiness

Fekszem az ágyunkban, ölemben a laptop, álmos vagyok, boldogan, tele élményekkel. Az imént értem haza a Pata Negrából, ittam egy pohár bort a pasimmal meg a kis barátaival. Ma két órám volt össz-vissz, ez már ilyen laza időszak. Voltam a sulink ballagásán, ami nálunk éjjel van - fura, de gyönyörű. Voltunk délután a pasim keresztlányának a meglepi szülinapján, találkoztam Barni exével, meg az ő új pasijával, egész sokat beszélgettünk, jó volt.

Néha az ilyen teljesen random hétköznapok hozzák a legnagyobb változást ez ember életében. Mesélek majd erről még, csak most jobb, ha alszom.

on the road again

Szerdán megint elmentünk csavarogni, elképesztően gyönyörű idő volt. Megnéztük a Bory várat Székesfehérváron, ti már jártatok ott? Ez egy apró, tündéri Disney-kastély Fehérvár közepén, egy szobrászművész építette magának (!) kb 40 éven keresztül, tele van szobrokkal és festményekkel, de tényleg bárhova nézel, mindegyik kis eldugott ficakban van valami szobor, vagy színes biszbasz, teljesen odavoltam, vagy 2 órán keresztül csámborogtunk benne, ideális kiránduló célpont, ha esetleg kerestek ilyesmit. Most, ebben a Trónok Harca-hangsúlyos időszakban amúgy is lelkesebb vagyok minden iránt, ahol picit nagyobb az esély, hogy felbukkan egy sárkány, vagy egy befalazott királylány, de egyébként is nagyon különleges ez a hely. 

A pasim Székesfehérvárra járt főiskolára, úgyhogy rengeteg dolgot mutatott és mesélt mindenfelé, nagyon izgi volt kicsit belelesni az emlékeibe. Voltunk enni a Placcban, ami egy tó közepén lévő étterem, és bár nagyon jó élmény volt ücsörögni ott, a napon, végül nem ettünk olyan nagyon jót. Aztán egyszer csak leült egy néni és egy bácsi a mellettünk lévő asztalhoz, rendeltek egy-egy sört, és elmesélték a pincérnek, hogy épp ma van 50 éve, hogy megismerkedtek ebben az étteremben. Erre mondta a pincér, hogy ő még fele annyi ideje sem él... És tényleg, 50 év, úristen. Nagyon jó érzés volt látni őket, ahogy csendesen beszélgetve iszogatták a pohár sörüket. Azt hiszem, ezek az élet nagy dolgai. 

Aztán még elkirándultunk Inotára, felmásztunk néhány dombra, fetrengtünk a selymes fűben azon a gyönyörű helyen - ezek meg az én életem nagy pillanatai. Van ott egy régi, használaton kívül lévő gyár, megnéztük azt is, nagyon vonzódom a régi, elhagyatott helyekhez, amikről ordít, hogy micsoda történetük van, meg hát gyönyörűek is ezek a régi, téglából épült ipari épületek. Ha esetleg van köztetek bárki, aki játszott a Szibéria című, zseniális, nyomozós-kutatós játékkal - teljesen az a hangulat jön vissza nekem az ilyen kihalt helyektől. 





2019. április 30., kedd

a zárkózottságról

Tegnap volt az utolsó ülésem a pszível. Pont egy csomó más dolog foglalkoztat, úgyhogy nem annyira agyaltam rajta, hogy vajon milyen lesz. De a héten előfordult, hogy bepörgettem valami teljesen értelmetlen gondolatmenetbe magam, amivel már magamat is idegesítem, és ez olyan gyakran megtörténik, hogy eldöntöttem, hogy például ezt még elmondom neki. És elmondtam, egy olyan szorongást, amit még soha senki másnak, és nagyon jó érzés volt - ahogy szavakba öntöttem, valahogy nem tűnt már olyan súlyos problémának. És mondott néhány megnyugtató szót, pozitívakat, anélkül, hogy ítélkezett volna, inkább igyekezett megérteni, hogy miért gondolkodom így. Nem elemeztük túl a kérdést, de segített, hogy elkezdjem elengedni.

Most őszintén szólva kicsit sajnálom, hogy vége, és nem lesz már meg a lehetőségem, hogy olyasmiket is elmondjak, amiket magamnak is nehezen vallok be, valakinek, aki kívülálló, józan gondolkodású, és azon igyekszik, hogy segítsen nekem. De az egyik tanulság, amit elviszek magammal, az az, hogy kommunikáljak bátrabban és nyitottabban, és ez valószínűleg ilyen szempontból is érvényes. Nekem összességében az a benyomásom, hogy az emberek önzőek, és nagyon szeretnek magukról mesélni, hálásak érte, ha van hallgatóságuk, de nagyon ritkán tapasztalom, hogy őszintén kíváncsiak lennének a másikra - azaz rám, vagy egyáltalán eszükbe jutna bármilyen szinten, hogy a másik is szívesen mesélne, már ha bárki megkérdezné, hogy hogy van. Nekem általában nagyon nehéz megnyílnom - valószínűleg ez az egyik oka, hogy blogot írok, hogy mesélhessek magamról - szinte soha nem kezdek el én magamtól mesélni, csak ha a másik kérdez, és úgy érzem, őszintén érdekli, mi  van velem. Ha pedig igen, az nekem nagyon nagy erőfeszítés és ezért ez eléggé ritkán történik meg. 

De még mindig tök jó a helyzetem, mert tudom, hogy egy csomó embernek nem igazán vannak barátai - nekem vannak, és talán megpróbálhatom elmesélni nekik, ha valami nyomaszt, vagy valami jó. Akkor is, ha nekem ez amúgy pokoli nehéz. 

Nagyon furcsa számomra, hogy itt a suliban például még mindig alig ismernek, Annán kívül, akivel már kétszer is voltam iszogatni, és a sulis ügyeken túl is érdekeljük egymást, szinte senki nem tud rólam olyasmit, hogy van-e párkapcsolatom, vagy milyen filmeket szeretek, vagy van-e kutyám, vagy hogy milyen ember vagyok, ha épp nem dolgozom - annak ellenére, hogy nagyon jó a kapcsolatom egy csomó mindenkivel, segítenek mindenben és kedvesek. A múltkor az egyik nagyon cuki kolléganő a konyhában, mikor kettesben voltunk, megkérdezte, van-e gyerekem - és azonnal bocsánatot kért, hogy ilyen tolakodó volt ezzel a kérdéssel, pedig nem is tudja, mennyire örültem neki. Mondjuk biztos vagyok benne, hogy rajtam is az látszik, hogy zárkózott vagyok, és elvagyok a kis dolgaimmal, meg az órákra készüléssel mindig. Lehet, hogy kellene szerveznem valami sörözést.

2019. április 29., hétfő

same shit(storm), different day

Fú, ma pusztító napom volt, kezdve onnan, hogy hajnal 2-től egyáltalán nem bírtam aludni soha többé, folytatva azzal, hogy ebből kifolyólag zombiként billegve tengettem az egész napom, egészen odáig, hogy ha esetleg naivan azt gondolnám, hogy az élet smooth sailing, és minden szépen, csobogó patakként folydogál a medrében, közeledik a nyári szünet, és épp semmi, de semmi nincsen, ami miatt aggódni vagy szorongni kéne, na akkor tutira érkezik egy váratlan és mindent elsöprő szarvihar, ami minden, de minden tervem és nyugalmam elsodorja. Gondolom, ismeritek az érzést. Jó, igazából nincs nagy baj, csak valahogy minden nagyon bebonyolódott, és nincsen igazán jó döntés.

Na de nem is ez a lényeg, hanem hogy olyan jó dolgok is történtek, mint hogy

  • Ilyen épületek is vannak Budapesten, olyan csodásak! Mondjuk bele sem merek gondolni, hogy mennyi pókcsalád lakozhat ennyi futónövény közt... Brrr. De nagyon szép.


  • Találkoztam Gabesszel, aki elutazik Amerikába úgy fél évre, és szerettem vona tőle elbúcsúzni. Kapott tőlem egy pici búcsúajándékot (már egészen sok tacsis fülit és nyakláncot ajándékoztam a szívemnek kedveseknek):

  • A kutyája, Metró pedig annyira bölcs és kedves: 


  • És aztán hazaértem, és feltelepedtem a kanapéra egy nagy adag tejszínhabos eperrel, és megnéztem a legújabb GOT részt (amiből nem láttam semmit, annyira sötét volt az egész, így küzdöttek meg rohangáltak a képernyőn, de hogy ki kivel volt, és mit művelt, arról fogalmam sem volt egy pillanatra sem), és erről nincsen fotóm, de eskü így volt.
Most már csak az a kérdés, hogy ha ma is lefekszem aludni fél10-kor, mint tegnap, akkor ma is ébren forgolódom már hajnal 2-től? Tutira nem.

2019. április 27., szombat

a csapatommal csapatom

Ma délutántól pedig egyedül vagyok itthon, Barni elutazott, és csak holnap jön haza. Gondoltam rá, hogy hazamegyek Vácra legalább egy délutánra, de kicsit fáj a torkom, meg nagyon kellett már egy pici idő egyedül. Délután beszéltem anyuval egy csomót, nagyon hiányoznak a szüleim, és tudom, hogy én is nekik. Nem tudom, jól csináltuk-e, hogy így összenőttünk, és hogy csak most igyekszem igazán leszakadni róluk - tudom, hogy az a normális, ha én a saját életem élem, de sokat gondolok rájuk, és annak ellenére, hogy legalább 2 hetente otthon vagyok, hát... Hiányoznak. Tervezek szervezni néhány közös programot a következő hetekben, első körben jó lenne megnézni a Fortepan kiállítást a várban, remélem, jó lesz. 

a kedvenc napom

A piacon kezdtem a reggelt, és jelentem, 400 forintért vettem egy csomag spárgát. Elképesztően jó ilyenkor a piac, azzal kezdem, hogy végigjárom az egészet jól, kicsit fel is mérem a terepet, megnézem az árakat, meg inspirálódom, de leginkább gyönyörködöm és szociális életet élek. Imádom a piacokat. Ebédre sütöttem kacsamellet epres salátával, meg grilleztem spárgát és cukkinit - én tök jól elvagyok csak a zöldségekkel, a pasim viszont húsevő, de igyekszem terelgetni. A héten sütöttem édesburgonyát, Jamie-nél olvastam, hogy ő simán, héjastul bedobja őket a sütőbe egy órára, szóval nem szaroztam én sem - amikor kivettem, őket, egy mozdulattal meg tudtam őket szabadítani a kabátkájuktól. Kicsit szétnyomkodtam őket, meg kaptak némi sós-újhagymás tejfölt, és kész. Most ez a kedvenc kajám, és Barninál is nagy sikert aratott. 



Holnap pedig fölmegyünk Barni szüleihez, az apukája husikat grillez, én viszem a salit meg a sütit, utóbbit még nem találtam ki, mi legyen. A múltkor pedig autózás közben tök véletlenül belefutottunk a Nyakas borászatba, és ha már ott jártunk, benéztünk a boltjukba is, és képzeljétek, 1100 forint volt egy üveg Irsai, az ingyen van, nem? Úgyhogy elhoztunk egy 6-os készletet, és azóta boldogan borozgatok esténként itthon - hétvégén meg van, hogy ebédhez is. 

Fú, a Khanban pedig Violettel ezt a bodza illatú sav blanct ittuk (ő szépen, gyakorlatiasan lenyomozta, én csak ráböktem és ittam) bodza illata van, atyaég, milyen finom volt, kell egy üveggel szereznem.

anneliesdraws

and it's suddenly summer

A héten szépen, lassan visszatért az energiaszintem, de ez a front durva volt. Azért mikor pénteken hajnal 4:50-kor jelzett a telefonom, hogy ébresztő, mehetek edzeni, akkor úgy éreztem, hogy meghalok. De egy óra múlva, mikor ráálltam a futógépre, hogy bemelegítsek, akkor már nagyon jó érzés volt, hogy ekkora lelkierőm van, és az a reggeli edzés át is lendített a heti holtponton - azóta kifejezetten jól érzem magam a bőrömben megint. 

Boldog vagyok attól, hogy jó idő van, és pólóban lehet flangálni a városban, reggelente farmerdzsekiben tekerek be, és mire beérek, már melegem van. Mostanában hazafelé, ha nem érzem úgy, hogy minél gyorsabban haza akarok érni, akkor más útvonalon bicajozom, mint amerre szoktam, és tekergek kicsit a fürge kis járgányomon, amerre kedvem tartja.  Így alakult, hogy elkavarodtam a múltkor a Boráros térre, és ha már arra jártam, megnéztem az Adidas outletet, amiről már több barátnőm nagy lelkesedéssel mesélt. Fú, és tényleg meglepően jó, egyrészt nagyon szép cuccok vannak, nincs az az érzésem, hogy a gagyi maradékot szórják ki, másrészt tök jó áron lehet találni edzős ruhákat, kb 5 ezerért vettem a nadrágokat, és 4-ért a felsőket - vannak persze drágábban is, de ilyen áron is simán lehet válogatni, és méretek is vannak. A legtöbb sportruhám a tescoból és a lidlből származik, és ott sem sokkal olcsóbbak. Úgyhogy most újabb motivációm akadt, hogy mozogjak - és tényleg, ha van szükségetek ilyesmire, mindenképp nézzetek be. 

Az új Solange (ő Beyoncé húga) albumot hallottátok már? Annyira csodálatosan kora nyári, mindig táncolgatok kicsit, ha hallgatom, nem lehet nem. 

2019. április 24., szerda

slow motion

Csak érdeklődnék, hogy ti hogy vagytok? 

Azt, hogy csigalassúsággal vonszolom magam, nyűgös vagyok, olyan fáradt, mintha valami naaagy betegségből épültem volna fel, nyomás van a nyakamban és a fejemben, és legszívesebben csak aludnék, azt ugye a frontnak köszönhetem? Mikor lettem ilyen nyanya? És mikor lesz ennek vége?

Tegnap végülis nem is hagytam el a lakást - illetve végül de, hogy este találkozzam Violettel és Tamkoval, végigegyük az előételek sorát és igyunk egy kis bort is a Khanban - igaz, az is nehezemre esett, hogy indulás előtt valami normális ruhát rángassak magamra a melegítő helyett. Mondjuk ezt is olyan megterhelőnek találtam, hogy hatalmas hálát éreztem, amikor a vacsi végén csak be kellett ülnöm a pasim autójába, és a itthon, a ház előtt kiszállni belőle. 

Szóval? Nálatok is van baj? 

ana hard

2019. április 22., hétfő

.

A mai nap pedig a húsvéti nyúl bűvöletében telt, először Barni családjával it Budapesten, aztán Vácon az enyémmel. Jó érzés volt délután hazaérni a tiszta, patent kis lakásunkba, azzal a tudattal, hogy semmi dolgom. És hogy még holnap sem kell dolgoznom, csinálhatom, amihez kedvem van, aludhatok, edzhetek, vásárolhatok, intézkedhetek, BÁRMIT csinálhatok. Barnival megbeszéltük, hogy picit jobban odafigyelünk mostantól, eljárunk edzeni (mondjuk eddig is eljártunk, csak kicsit rendszeresebben), elmegyünk masszázsra meg csontkovácshoz, meg kicsit szebben is eszünk majd - csak előbb még el kell pusztítanuk a nyolc kinder tojást, meg a Lindt nyulakat, amiket húsvétra kaptunk.

gone girl

Pénteken elutaztunk Békésszentandrásra Barni barátaival, családokkal, gyerekekkel és egy kölyök labradorral. Egy kicsit féltem tőle, mert egyrészt ők ezer éve barátok, én meg nem olyan régóta ismerem a bandát, másrészt én, ha lehetőségem van pihenni, akkor nem feltétlenül vágyom hosszú, tömény szociális élményre olyan emberekkel, akik nekem nem a legbensőbb köröm. Sőt, igazából a legbensőbb körömmel, a családommal és a legjobb barátaimmal sem igénylem a több napos, szorosan együtt eltöltött kalandokat. De mivel nem voltak nagy elvárások, mindenki pihenni jött, Barni pedig pontosan tudja, hogyan érzek, mivel nyíltan kommunikálom felé az ilyen gondjaimat, nagyon jól sikerült az út. 

Mindenkinek egymás melletti, de külön apartmanja volt, a lakrészek előtt pedig nagy asztal padokkal, így ott lehetett bandázni. Sokszor együtt ettünk, illetve becsatlakozott, akinek kedve volt, én úgy vittem sonkát, tojást, kalácsot, zöldségeket, hogy ne csak nekünk jusson, és, mint utólag kiderült, a többiek is így készültek - jó érzés volt gyártani a katonákat a srácoknak. Volt egy üveg ananászos rum, amit a gazdája bedobott a közösbe (örök hála), meg hoztunk a sörfőzdéből málnás búzasört, ami csodálatosan finom. Mellé pedig egész nap tollasoztunk, fociztunk, beszélgettünk, zenét hallgattunk, fogócskáztunk a kölykökkel. Szombaton elmentünk kirándulni a szarvasi arborétumba és megnéztük a Minimagyarországot. 

Viszont én, ha besokalltam, simán elmentem és aludtam egy órát a szobánkban, lezuhanyoztam vagy csak nyomkodtam kicsit a telefonom. Aztán frissen, feltöltődve folytattam az estét. Én Barnit ezzel sosem nyomasztom, ő sokkal jobban pörög mint én, ráadásul ezek a srácok kb a tesói, bármeddig képes bandázni velük, de tökéletesen megérti, ha én időnként kicsit egyedül akarok lenni. Néha van, hogy becsatlakozik mellém egy kis sziesztára, vagy csak bejön megszeretgetni, de sosem nyomul, hogy menjek már. És ez így nagyon jó. Esténként mondjuk 10-kor elvonult aludni mindenki, szóval nem toltuk túl. 

Vasárnap pedig Barnival elmentünk Békéscsabára, és megnéztük az Andy Warhol kiállítást - a közelében sem volt annak, amit Tamkóval láttam Metzben, de azért örültünk, hogy van ilyen itthon. 



cukkiniii

Elmesélem nektek, hátha másnak is épp akkora örömhír mint nekem, hogy a Vapianoban a tésztákat lehet kérni cukkini tésztával is. Én időnként szoktam itthon csinálni, tökgyalun lereszelem, kicsit megpirítom sóval, borssal, fokhagymával, és működik szinte bármilyen feltéttel - paradicsommal, pesztoval, anyukám vadasával. Nem annyira semleges, és talán nem is okoz akkora kielégülést, mint egy jó kis Barilla spagetti, de kárpótol a tudat, hogy csupa zöldség lapul a szósz és a sajt alatt. 

Nekem nagyon fontos, hogy legyen itthon finom, meleg kaja, amikor a pasim, aki simán lehozza a munkanapját evés nélkül, hazaér. Fontos, hogy le tudjam ültetni enni valamit, ami meleg, és amit szeret. Fontos, hogy tudjak magamnak saját készítésű ebédet csomagolni, és minél ritkábban kelljen beülnöm valahova menzát enni. De néha tudatosan elengedem ezt, és olyankor jó érzés beülni valahova enni. És én mostantól kicsit többször szavazok majd a Vapianora.


2019. április 18., csütörtök

hey, bunny

Ma reggel vérre menő tárgyalásokat kellett folytatnom a bennem élő felelősségteljes háziasszonnyal, aki szerint húsvétra ragyognia kell az ablakoknak és a lakás össze többi pontjának, a hűtő tele kell, hogy legyen több fogásnyi húsvéti ennivalóval és mindenféle sütikkel, a kalács házilag kell, hogy készüljön, és friss virágnak kell illatoznia minden vázában. Meglehetősen nehéz volt őt meggyőzni, hogy nem dől össze a világ, ha ezt most mind elengedem, kicsit felporszívózok, valami minimál menüvel készülök, stressz helyett pedig szépen lelazulok, nem próbálok meg megfelelni senkinek (legfőképpen magamnak nem), és csupán azt csinálom, amihez kedvem van. 

Úgyhogy ma ablakmosás helyett egész nap a Pilisben csavarogtam és élveztem a napsütést meg a virágos fákat, este levágattam a hajam szép rövidre (még alá is nyírtuk kicsit hátul, van simogatható, szúrós rész, imádom), főztem sonkát, sütöttem almás pitét, vettem kalácsot és zöldségeket, holnap délben pedig jól elutazunk pihenni meg kirándulni. Vasárnap jövünk haza, hétfőn pedig tudunk mindkettőnk családjával húsvétolni picit.


2019. április 17., szerda

szia, tavaszi szünet

Már sokszor rájöttem, hogy ha egész nap csak tanítok, majd hazaesek, kicsit nyomkodom a telóm vagy filmet nézek majd lefekszem, akkor hiába történik ez aránylag korán, a következő nap kb másnaposan ébredek és borzasztóan fáradt vagyok. Nagyon fontos, hogy a meló és a lefekvés közt legyen valami olyan program, ami kikapcsolja az agyam, elvisz kicsit máshova. Úgy alakult, hogy a pasimnak a munkája miatt el kell látogatnia egy csomó budapesti meg vidéki helyszínre, és örül, ha nem kell egyedül mennie, így ha tudok, vele tartok. Hétfő délután elmentünk a Budai várba, és vagy két órán keresztül bóklásztunk benne, bejártuk keresztül kasul - simán vannak olyan helyek benne, ahol még sosem jártam. Kedden pedig Szentendrére mentünk (nekünk az háztól-házig 20 perc, olyan jó), és ott is sétálgattunk vagy két órán keresztül. És bár este még kellett tanítanom egy órát, de mégis, tökéletesen kipihentnek érzem az agyam, szerintem azért, mert kicsit kirándultunk meg üldögéltünk a napsütésben. 


Mára végeztem az órákkal, már csak főzés van, meg mindenféle laza program, délben végzek, tartok Mamintinek egy órát, aztán huss, hazamegyek, és kezdődhet a tavaszi szünet. Most valahogy olyan könnyű a suli, minden szépen halad a maga útján, semmi stressz. Reméljük, ez így is marad.

2019. április 13., szombat

mozdulatlan utazás

Konkrét okkal mentem a pszichológusomhoz anno, méghozzá azért, mert depressziósnak (mármint a szó annak az értelmében, hogy sokat voltam ok nélkül rosszkedvű és szomorú)  éreztem  magam egy olyan helyzetben, amikor minden okom meglett volna rá, hogy boldog legyek. Megvolt a tippem is, hogy mi az ok: akkorát csalódtam az exférjemben annak idején, hogy attól félve, hogy ez megint megtörténik, nem mertem igazán beleengedni magam a mostani kapcsolatomba, nem tudtam igazán megélni azt. Voltak fenntartásaim a hölggyel szemben, akihez kerültem, de aztán ezeket - hál'istennek - gyorsan elengedtem, mert tudtam, hogy csak akkor van az egésznek értelme, ha én maximálisan nyitott vagyok a közös munkára, és hamar kiderült, hogy nagyon jól működünk együtt. Már az első néhány alkalom is nagyon durva volt, nagyon jólesett beszélni olyan dolgokról, amiket ezer éve jó mélyre temettem magamban, és nem, hogy másnak nem beszéltem róluk, de nem is gondoltam rájuk. Óriási érzelmek, érzések szakadtak fel belőlem, mertem sírni, őszintén kimondani, bevallani magamnak dolgokat. Felszabadító érzés volt. 

Most, hogy újra elmeséltem, és átrágtuk, teljesen másképp látom már ezt az egész sztorit - magát a házasságot, az exemet sem tartom olyan tökéletesnek, és így, utólag már a jeleket is látom. Sokmindent megértettem. Tudom, hogy érthető, hogy megsérültem, és  így könnyebb lett megbékélni az egésszel és felszámolni a károkat. Már tudom, hogy ez az egész nem rólam szólt, és így sokkal könnyebb elengedni. Egy csomó más dolog is előkerült: a gyerekkorom, a szüleimmel való kapcsolatom, a teljesen mindennapi reakcióim szituációkra, a suli -   sok szempontból nagyon durva belső utazás volt ez az időszak nekem, és azt gondolom, hogy minden pénzt megért. A Barnival való kapcsolatom pedig nagyon szépen elmélyült. Sokkal jobb lett a kommunikációnk, és elképesztő volt látni, hogy Barni milyen pozitívan reagál mindenre, amit nagy nehezen kibökök neki. Szépen, lassan igazi szövetség alakult ki köztünk, közös célokkal, tervekkel - és szinte biztos vagyok benne, hogy nem itt tartanánk, ha ősszel nem kérek külső segítséget. 

Most április végén közös megegyezéssel be fogjuk fejezni a terápiát, és azt hiszem, nagyon régóta nem éreztem magam ilyen könnyűnek, régen nem aludtam ilyen jól.


anahard

itthon, otthon

Tegnap este pedig hazajöttem Vácra, hogy enyhítsem a kutyahiányomat, meg megnézzem, hogy milyen az élet itthon. Még mindig nagyon furcsa érzés, hogy már nem itt lakom - illetve az a furcsa, hogy már egyáltalán nem furcsa. Nagyon-nagyon szeretem a mostani életünket, a miniatűr, de rendkívül praktikus lakást, ahol már attól kupleráj lesz, hogy a fotelen hagyod a pulcsidat, bírom a közös reggeleket, amikor Barni egy órával (!) korábban kel, hogy én 6-tól nyugodtan tudjak készülődni a fürdőszobában, és mire kijövök, ő már hangosan énekelve, ezerrel pörögve pakolászik, nagyon szeretem az estéinket, a kártyacsatákat, a sok színházat, a spontán csavargásokat, meg hogy nyugodt szívvel, hiányérzet nélkül képesek vagyunk este 9-kor bemászni az ágyba. Nagyon szeretem Budát is, meg a környéket, mondjuk jó lenne egy lidl, vagy egy szuper piac sétatávolságra, de itt a fonódó a ház előtt, és az azért eléggé jó. És a sulink és a ház közti 8 kilométert, meg az útvonalat is nagyon szeretem, pont mondta Pilla pasija a múltkor, hogy kicsit sajnálja, hogy ilyen közel lakik a munkahelyéhez, milyen jó lenne hosszabban bicózni reggelente - de tényleg, szerintem nem lehetne ennél jobban kezdeni a napot.

Apropó, reggelz: egy ideje reggelente, munka előtt járok edzeni hetente háromszor, ami azt jelenti, hogy 5-kor kell kelnem, és 6-kor már kezdem az edzést - azokon a napokon kb kétszer annyi energiám van, mint a többin, és szinte mindig megjegyzi valaki, hogy mennyire kipihentnek tűnök. Hát ja, jó lenne ez így, és tény, hogy a magántanítványok (még mindig van szabad kapacitásom, ha valaki szeretne) meg a főzés mellett nem igazán jut rá időm délután vagy este, de az 5-ös ébredés azért az hosszú távon szerintem nem embernek való.

Hoztam haza egy hegynyi javítanivalót, vizsgát, esszét, dolgozatot, ami némileg csökkenti a komfortérzetemet, de majd megcsinálom gyorsan (haha), és akkor lehet bűntudat nélkül fetrengni meg kutyázni.

2019. április 12., péntek

Este pedig színházba mentünk, a Nézőművészetis Soha senkinek című darabot nézük meg a Szkénében, ami egy egy- (na jó, két)személyes darab, és elég nehéz. Egyébként tetszett, de utána mondtam Barninak, hogy most szeretném egy kicsit hanyagolni a minimál színházat, és jó lenne sok színészt, meg szép, látványos díszleteket, igazi nagy színházat látni. Nagy színházért pedig hova máshova mehetnénk, mint a Nemzetibe, és az én tesóm ott dolgozik, és ott igazán látványos volt a színház még a Jordán Tamás, meg az Alföldi idejében, és akkoriban sokat is jártunk, de én irtózom a Vidnyánszkitól - és a tesóm szerint jobb, ha ez így is marad. 

busy but supersweeeet

Hosszú és kimerítő volt a hét, nagyon sok dolog volt, mégis nagyon úgy érzem, hogy a helyemen vagyok minden szempontból. A suliban őrület volt, eljutottunk egy vizsgához azzal a csoporttal, akik miatt sokszor nem aludtam, mert egyrészt iszonyúan jól tudnak angolul, van, aki kb anyanyelvi, másrészt rendkívül flegmák, legtöbbször teljes nihil  uralkodik, harmadrészt borzalmas a csoport-dinamikájuk, és egymást sem bírják - jópár tanárt elfogyasztottak már, és saját elmondásuk szerint is azért én kaphattam őket szeptemberben, mert más nem szívesen vállalta őket el. Egy ideig vért izzadtam velük, de aztán rájöttem, hogy ezt el kell engednem, olyan tinédzsereknek próbálok megfelelni, akiknek senki nem tud - úgyhogy csináltam a dolgom vidáman, leszartam, hogy tetszik-e nekik, heti egyszer pedig, ha a többi órán dolgoztak rendesen, akkor sorozatot néztem velük - és azóta tök jól működik a rendszer, sőt, a hangulat is jó. Most ezt a vizsgát nagyon komolyan vették, sokat készültünk rá és odatették magukat, levizsgáztattam őket, és parádésan sikerült mindenkinek, nagyon nagy dicséreteket kaptunk. Miután levizsgáztattam a 15 gyereket, azt mondta a kolléganőm, hogy "te most mindent megérdemelsz", és kirakott elém egy picike üveg Unicumot - gyűlölöm az unicumot, de azért ittunk egyet. 

De nem is ez volt a legjobb a hétben, hanem hogy kellett írniuk egy esszét is, és az egyik fiú mondta, hogy ő berakta az övét a fakkomba, aminek én látványosan örültem. Mikor furán néztek rám, meséltem, hogy még sosem kaptam semmit a fakkomba, és mindig irigykedve nézem a kollégákét, hogy mindenféléket kapnak, és van, akinek csoki van benne - hát mit kell csinálni, hogy az embernek csokit rakjon valaki a fakkjába? És akkor másnap odajött egy másik srác, Mr. Flegma but Superintelligent, és mondta, hogy szeretné kivenni az órát (negyedévente bizonyos feltételek mellett lehet két órát kivenni, van kis bérletük, aláírod, és akkor nem kell bejönniük órára), és mikor aláírtam a bérletét, mondta, hogy egyébként pedig hagyott egy fontos dokumentumot a fakkomban. Mint utólag rájöttem, egy tábla Milka csokit.

2019. április 9., kedd

weekend

Megbeszéltük, hogy a hétvégére nem szervezünk semmit, mert kezdek kicsit besokallni attól, hogy péntek délutántól vasárnap estig mindig be vagyunk táblázva. Nekem kell, hogy spontán programok legyenek, hogy időnként azt csináljam, amihez kedvem van, és ne azt, amit muszáj. Így pénteken elmentünk ebédelni, majd kanasztáztunk éjfélig, én a kanapén, Barni velem szemben a fotelben, körberaktuk magunkat rágcsákkal, mindenféle jó zenéket hallgattunk, nagyon pihentető volt.

Szombaton reggel az óbudai piacra mentünk, vettem újkrumplit, paradicsomot meg birsalmasajtot - igazából tele volt a hűtő, de imádok piacra járni (ajánljatok, ha tudtok jót Budapesten). Spárgát kerestem, de az ára még fölötte van a lélektani határomnak, várnom kell még egy kicsit a spárgás quiche-sel. 

Délután a pasim mamájánál ebédeltünk - úgy hívja az anyukáját, hogy mama, szerintem ez annyira kedves. Az öccse is ott volt, nagyon szeretem, hogy ők is ilyen családközpontúak. Ebédeltünk, kicsit dumcsiztunk, meg kávéztunk a teraszon, aztán mindenki ment a dolgára. Nekem nagyon kutyahiányom van, szinte minden éjjel kutyásat álmodom, úgyhogy kimentünk Szentendrére, és kutyát sétáltattunk Barni unokatesójával, egy goldit, aki nagyon cuki, és rengeteget lehet vele labdázni. Nagyon szeretem ezt a fiút, B unokatestvérét, neki van az a sztorija, hogy lett egy csaja, aki nagyon szimpi volt nekünk, mikor nyáron a Balcsin találkoztunk, aztán kiderült róla, hogy egy hisztérika, majd mikor szakítottak, nem bírta elfogadni, és mászkált a srác után, megjelent a fiú törzshelyén, majd ha találkoztak, úgy tett, mintha minden rendben lenne köztük, bemászkált a háza udvarába kutyázni, majd írt neki egy sms-t, hogy asszem jogod van tudni, hogy ideköltöztem (a faluba, ahol a srác lakik), és azóta ott is lakik. How creepy.

Szóval szegény fiú nem valami szerencsés a lányokkal, és nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne próbáljam meg összehozni valamelyik nagyon cuki barátnőmmel, de már nyúltam ezzel nagyon csúnyán mellé, úgyhogy inkább nem erőltetem, pedig elég nagy a kísértés. Amúgy most randizik egy építész lánnyal, aki elsőre teljesen normálisnak tűnik, de hát majd kiderül. Szóval a fiúk is küzdenek a tinder varázslatos és rejtélyes világával, nem csak a lányok. 

Hazafelé megálltunk vásárolni egy dm-nél, beugrottunk a h&m-be is, és teljesen spontán vettünk egy tavaszi dzsekit, illetve kettőt, ugyanolyat mindkettőnknek, farmer, de az ujja és a kapucnija pulcsi anyag. Az S-es tök jó volt rám, és nagyon jól állt mindkettőnknek - lehet, hogy láma, de annyira dúl köztünk a l'amour, hogy úgy érezzük, belefér, hogy tesóknak öltözünk. 


2019. április 7., vasárnap

street music

Reggelente szokott lenni a Nyugati aluljáróban egy fiú, aki utcazenél. Mindig lassú, szívhezszóló balladákat játszik, mint például a Mad World. Szerintem reggel fél 7 körül az aluljáróban sietők nagy része amúgy halálosan nyűgös és nyomott, de ha ennek tetejébe kap még egy Mad World-öt is, szerintem az enyhén szólva nem segít. Régen, a gimi utáni néhány évben sokat utcazenéltem (egyébként az akusztika miatt nagyon hálás dolog aluljáróban játszani), és tapasztalatból tudom, mennyire más a reakciója az embereknek valami vidám zenére, sőt, dobni is sokkal jobban dobnak - kár hogy ő azt sosem játszik, vagy én legalábbis még nem hallottam (a Mad World-öt már sokszor). 

Mondjuk én már bicajozom, és egy darabig nem is áll szándékomban visszaszállni a metróra, őszig pedig hátha vidámodik kicsit a repertoár. És egyébként utcazenészt minden  sarokra!

2019. április 4., csütörtök

be massive

Voltunk hétvégén egy szuper mulatságon a Dunakanyarban, különböző szabadtéri, duna-parti helyszíneken játszottak dj-k délután 2-től. A barátaink nagy része bemondta az unalmast, így csak kettecskén vonatoztunk ki Barnival, miután nyárira cserélte a gumikat az autómon apukámmal, megebédeltünk anyuékkal és megjárattuk a kutyát a városban. Verőcén is volt egy helyszín, a Forrás, ami az egyik kedvenc helyem a környéken, anno az esküvőmet is ott szerettem volna, de végül nem ott lett. Alig voltak arcok, akik meg igen, azok barátok és ismerősök, úgyhogy a teraszon, a kőfalon ücsörögve meggysöröztünk meg nógrádi ropiztunk, miközben lógott lefelé a lábunk (kis túlzással) a Duna fölé. Tökéletes szombat délutáni program volt. Aztán 6 körül átvonatoztunk Nagymarosra a Piknik Manufaktúrába, mert ott is volt helyszín, de megállapítottuk, hogy Nagymaros átváltozott Siófokká, és nem a szó jó értelmében - egymillió fővárosi arc, fehér gyúrós pólókban, 20 perc sor pisilni és innivalóért is - mondjuk megértem, hogy népszerű volt az esemény, de mi inkább majd akkor megyünk, ha nincs tömeg meg fesztivál-hangulat. Úgyhogy megvacsiztunk a parton, hazavonatoztunk, és este 8-kor már kutyahorkolás mellett bújtunk ágyba. Kicsit nyugdíjasan toljuk, de nekünk tökéletes így. Őket kell amúgy követni a szabadtéri elektronikus bulikért.

2019. április 1., hétfő

saláták és körömlakkok

Gondoltam, megosztom veletek a jelenlegi kedvenceket. Persze vannak ezer éves fixek, amiket már ezerszer elmeséltem, de mindig akad valami új, amit épp nagyon szeretek.

  • A piros, gyümölcsös, édes illatokat szeretem, időnként megpróbálok elkalandozni tőlük, de örök szerelmek mindig ebbe a kategóriába tartoztak. Gyengéim a Hermés illatok, annyira mások, mint bármi más, mindegyik egzotikus, különleges, semmihez nem hasonlítható. A Hermés Rhubarbe Écarlate pedig a kettő együtt: mint valami édes, fűszeres, gyümölcsös koktél egy buja, fülledt tengerparti éjszakán - tudom, hogy klisé, de tényleg ilyen, isteni. Sajnos drága, és nem túl tartós, de pár óra után amúgy is szoktam frissíteni magamon az illatot, szóval ezzel együtt imádom, különlegesnek érzem magam, ha viselem.



  • Ráfüggtem a matt rúzsokra, nagyon feldobják az arcot, meg a kedvemet is, mindig kicsit jobb a napom tőlük. Nekem gyorsan eltűnnek a számról, a MAC éppúgy, mint a Body Shop, ilyenkor újraapplikálom. Most viszont találtam egy nagyon tartósat, kb lemosni sem lehet, mivel ez egy lip tint, kicsit meg is színezi az ajkakat. Tök véletlenül futottam bele a DM-ben a Rouge Signature-be, van egy csomó szín, kipróbáltam, megvettem egy málnás-pirosat, azóta nem hordok mást. És azóta a barátnőimnek is ezt veszem, ha van valami alkalom.

  • Juc a a bloggercsopink, a Support hivatalos szépségtanácsadója, rendelt a most nagyon hype-olt, de meglepően barátságos árú The Ordinary-től, megkérdezte, hogy mi kérünk-e valamit, és nekem muszáj volt kipróbálnom, amit ajánlott. És nekem ez nagyon bejött. 3 hete használom esténként, és nem tudom, pontosan mit csinál, de valahogy szebb, egységesebb tőle a bőröm. Nagyon bejött, szeretnék még mást is kipróbálni tőlük. 

  • Ez a The Body Shop gyömbéres sampon eredetileg korpás hajra való, de nekem is nagyon bevált, nagyon szép, erős, fényes tőle a hajam - de nem ez a lényeg, hanem hogy friss gyömbér illata van, alig várom a hajmosást mindig. És van picike üvegcsében is, így edzésre is tudom hordani. 


  • A Loreal Very Different szempillafestéket pedig egy pár napja vettem, hogy a szokásos Lancome Doll Eyes spirálom kicsit lassabban fogyjon, legyen más opcióm is mellé. Nem pereg, semmi panda-effekt egy hosszú nap után, nagyon szépek a pilláim tőle (bár az én albínó szempilláimnak kevesebb festék is elég lenne). A kék tubusú, vízálló változatot vettem, és meglepően tartós, annak ellenére, hogy meleg vízzel viszont simán lejön, nem kell kétfázisú lemosóval suvickolni. Ahogy a képen látszik, el lehet "törni", hogy jobban hozzáférj a pillákhoz, én mondjuk ezt nem használom, működik enélkül is. Bejött nekem, szerintem nagyon megéri a 4000 forint körüli árát.

2019. március 27., szerda

kutty

És még azt is szeretném elmesélni, hogy a hétvégét teljes szimbiózisban töltöttem a plüsskutyámmal, anyukám sütött nekem Pavlovát, én pedig elvittem az unokahúgomat, hogy válasszon valamit a születésnapjára, és vettünk neki egy vagány farmerdzsekit. Ennél jobb terápiát el sem tudok képzelni. 

ez már a tavaszi kollekciós bunda

busy

Valamelyik nap kicsit beszéltem Selindával viberen, és megírtam neki, hogy olyan az időbeosztásom, hogy zsonglőrködnöm kell az óráimmal. Soha, semmire nincsen időm, mert ha véletlenül lenne, akkor aznap biztos, hogy bejelentkezik egy magántanítvány, vagy színházba megyünk, vagy egyéb programunk van. Mostanában a vizsgákon sokszor beosztottak felügyelni, és rájöttem, hogy az a kedvenc tevékenységem, mert ugye nem lehet laptopot bevinni, nem lehet telefont nyomkodni, csak ülni kell, és megbizonyosodni róla, hogy a gyerekek nem puskáznak, meg fel kell írni, hogy mikor ment ki pisilni, meg mikor jött vissza. És közben ülök és pihenek és csodálatos. Sajnos nem emlékszem, hogy mikor ültem otthon a kanapén utoljára úgy, hogy valami sorit néztem, vagy olvastam, vagy blogoltam, mert ha véletlenül akad egy kis időm otthon, akkor azonnal ingerenciám támad port törölni vagy spenótfőzeléket főzni. Itt az iskolában pedig mindig az óráimra készülök, például szívem szerint most is azt tenném, de gondoltam, faszóm, blogolok egy kicsit, kell a pihenés. A pasim egyébként már mondta, hogy ne mártírkodjak, ha úgy érzem, pihenjek, de hát most is van otthon 4 pimpósodó banán, amiből banánkenyeret kellene csinálni, meg hát ki takarítja ki a fürdőszobát vagy rak rendet a hűtőben? 

Egyébként észrevettem magamon, hogy itt az iskolában időnként eszembe jut, hogy úgy elszívnék  egy cigit, pedig nem is dohányzom. Szerintem inkább az van benne, hogy milyen jó lenne kikapcsolni a mókuskerékből egy picit. De hát ezért csak nem fogok elkezdeni dohányozni.

Ami pedig a hétvégéket illeti, most is be van táblázva már péntek délutántól vasárnap délutánig, mondjuk szuperjó programokkal, de lehet, hogy nem bánnám, he nem lenne semmi terv. 

Apropó, színház: A múltkor a pasim leült a gépe elé és elköltött vagy 50e forintot jegyekre, úgyhogy most folyamatosan színházba járunk. Például megnézünk minden Mucsi-Scherer darabot a szkénében, és nagyon-nagyon jók - utoljára a Nehéz-t, a Kutyaharapást és a Fajok eredetét láttuk, és mindig az jut eszembe, hogy elképesztő az az energia, amit ezek a színészek minden este beleraknak a munkájukba. Mindhárom darab zseniális. 

2019. március 22., péntek

je ne sais quoi

Tegnap éjjel fél1 körül feküdtünk le, előtte megittam 3 cidert. Nagyon jó érzés volt a végtelen értekezlet után kicsit kimozdulni, nem a suliról beszélgetni, másokkal találkozni, jó zenét hallgatni, iszogatni, elszívni egy cigit. A Nemdebárban voltunk egyébként, nagyon szeretem azt a helyet. Vicces, hogy amikor először ott jártam, talán szeptemberben, támasztottam a pultot, vártam a fröccsömre, lenéztem a pultra, ami tele van matricázva, és az első dolog, amit megláttam, az a régi zenekarom egy kis matricája, még kis kép is van rólam, rólunk. Szóval azonnal a szívembe zártam a helyet. Ja, és tegnap még Terivel is összefutottam ott, milyen pici Budapest.

Mivel mostanában fél 10 körül már aludni szoktam, hogy bírjam a tempót, így az éjfél utáni fekvéstől meg a ciderektől elég nyúzott voltam de mégis, nagyon jó volt a suli ma (nekem ilyenkor segítenek a színes ruhák, a szépen belőtt haj, az átlagnál látványosabb-színesebb smink, valami nagyon finom illat). Szuper dolgokat csináltunk a kölykökkel, olyan jól érzem magam köztük, elképesztően jó közösség, rengeteg sikerélményem van, meg a kollégák közt is óriási cukik vannak, szépen belerázódtam a közösségbe. Rengeteg vizsgát lepörgettünk az elmúlt két hétben, mindenki eléggé kivan, de most belegondoltam, hogy nincsen 3 egész hónap a suliból, és jön a nyári szünet... Meg a tavasz mindig könnyebb kicsit. Megbeszéltük, hogy majd csinálunk sulin kívül ezt-azt, nagyon van most hozzá kedvem. 

Viszont borzalmasan feszült vagyok, kb mintha nem is önmagam lennék, ma délután is fél órán keresztül, toporzékolásig kerestem a kocsikulcsot a 35 m2-n, a végén már a hűtőbe is benéztem, meg megkotortam a szemetest is... A kulcs eközben végig ott volt kirakva a konyhapulton, én tettem oda. Nem tudom, mi van, hogy őrültem meg 3 nap alatt, és hova lett a kiegyensúlyozott Milonka, de tényleg, figyelem kívülről magam és nem értem. Mindenesetre vettem magnéziumot meg D-vitamint (köszönöm a tanácsot, Bea!!!), hátha kiűzik belőlem a hisztérikát. 

Most meg itthon vagyok Vácon, másfél óra alatt értem ide Budáról kocsival a 45 perc helyett, ez a péntek délutáni forgalom pokol. De mindegy, mert anyukám megvacsoráztatott, már a kanapén fekszem pizsamában a pihe-puha, frissen vágott  bundájú kiskutyával együtt, várja a könyvem, hogy olvassam, nagyon ki fogom magam aludni, reggel meg piacra megyünk anyuval meg Pannával. 

lori roberts