2019. július 16., kedd

le weekend

Vasánap este elalvás előtt töbször elmondtuk egymásnak, hogy annyira jó volt a hétvége, meg hogy nagyon jól éreztem magam, mert hát tényleg így volt. 

Pénteken főztem, édesburgonyát és újkrumplit paradicsommal, csirkével meg zsályával, bedobáltam őket a Barni szüleitől kapott cserépedénybe, és sültek együtt vagy 3 órán keresztül - friss ciabattával ettük, nagyon finom lett. Este elmentem a Gellért térre a Palackba, hogy a bloggerlányokkal együtt találkozzunk Clarával, aki már egy éve Norvégiában él. Nekem ő óriási példaképem a hogyan váltsuk valóra az álmainkat témakörben, mert kitalálta magának ezt az országot, megnézte többször, megtanult norvégul, jelentkezett egy jópár állásra, felszámolta az itthoni életét úgy kb teljesen, kiköltözött, és azóta egy csodálatos, fjordos, jávorszarvasos, északi fényes helyen dolgozik állatorvosként. Mindezt kb egy éven belül. Mondjuk abszolút jellemző a sorsra, hogy azóta egy magyar, itthon élő fiúval dúl köztük a l'amour, de hát úgy szép az élet, ha zajlik, nemde? 

Barni is benézett egy sör erejéig, aztán elsétáltunk az A38 hajóig megnézni az Akua Naru koncertet. Nagyon tetszett, meg hát Barnival bulizni elképesztően jó, nagyon vicces és szórakoztató. Onnan még átmentünk a Nemdebárba, ahol a haverjaival is pörögtünk kicsit, aztán végül hazataxiztunk, ami mindent elárul az általam elfogyasztott fröccsök mennyiségéről, merthogy ugye valami miatt allergiás vagyok a taxikra. Bár kivételesen nagyon pozitív élmény volt, merthogy hazavitt a fiatalember (Bolt), mondta, hogy 1500, ami sokkal kevesebb, mint amennyiért haza szoktak vinni, viszont nálunk egy ezres és egy húszezres volt, és mondta, hogy elég lesz az ezres (?). Mondtuk, hogy akkor fizetünk kártyával, de mondta, hogy nem kell, egy ezres volt a fuvar, jó éjt. Szóval ajánlom ezt a Bolt applikációt, kicsit olyan, mint az Uber talán, de nekik is sárga autóik vannak. 

Másnap meglepő módon nem voltunk másnaposak (illetve én azért elég nyűgös voltam), így aztán ikeáztunk, szereltünk, meg Stranger Thingset néztünk. Barni még nem látta, így megnézem vele az első évadtól, teljesen odavan, hogy milyen jó, egyfolytában libabőrös, de szó szerint. Bár egy kalandosabb ponton azt mondta, hogy úristen, legközelebb inkább valami nyugisabb sorozatot válasszunk, mondjuk a Barátok köztet, bár a Berényi Miki is mindig gonoszkodik valamit. 

Vasárnap is pakolásztunk meg sorit néztünk, ettünk, fetrengtünk. De az egész hétvégéről mégis az maradt meg a legjobban, hogy úristen, mennyit nevettem. 

grace lee

2019. július 13., szombat

Tökmag

Sajnos Barni nagyon szereti a húst, és ha főzök, akkor általában valami húsosat kell, így ha bárhol másutt eszem/eszünk, akkor vagy halat, vagy valami húsmenteset választok. Most, hogy van időm csatangolni a városban hétközben, néha beülök enni. Szerdán voltam masszázson a Vígszínháznál, és utána ebédeltem egyet a Tökmagban, amit Violettel fedeztünk fel először. Nekem nem annyira jött be a züldség-hambijuk, de a levesek nagyon finomak, van zöldség-chipsük, és most egy salátát kóstoltam meg, ami zseniális volt. Volt benne hummusz, cékla-fasírt, meg még egy csomó minden, amiről fogalmam sincs, például ilyen apró zöld babocskák, amilyet még sosem láttam ezelőtt. Nem tűnik túl nagy adagnak, de annyira laktató, hogy csak a felét sikerült megebédelni, a másik felét hazavittem, és vacsorára pusziltam be. 


Van még egy salijuk, a kesudiókrémes brokkoli saláta, amit szintén muszáj kipróbálnom a jövő héten, a brokkolin kívül van benne alma, répa, lilahagyma, kesudióból van a krém, a tetején pedig dió és aszalt szilva. Nyálcsorgatóan hangzik, nem?

2019. július 12., péntek

gyötrelem



Ez meg itt a hajam, ma azt álmodtam, hogy hirtelenjében egészen hosszú volt, nem ilyen se-nem-rövid-se-nem-hosszú, elvékonyított, formátlan, semmilyen. Az elmúlt hetekben csomószor álmodtam szép hajas, hosszú hajas, fodrászhoz menős, egyéb hajmizériás álmokat, szóval eléggé foglalkoztat a dolog. Kb már nem is próbálkozom belőni, fél nap múlva úgyis csak lóg, egyszerűen betűröm a fülem mögé, és várom, hogy valami legyen. Nem tudom, hogy levágassam-e még jobban, vagy tényleg várjak, míg megnő értelmezhető hosszúságúra és akkor vágassam le

kiskutty

Kicsit meg vagyok sértődve, hogy épp, hogy csak kaphattam egy pici ízelítőt abból, hogy milyen az, amikor úgy kezdhetem a napot, hogy elmegyek úszni, jólesik, hogy hűvös a víz, és hajat sem kell szárítani, mert 5 perc alatt hullámosra szárad, csak farmertsort kell, papucs, trikó meg napszemüveg, és egész nap csak gyümölcsöt meg salit kívánok. Szóval nem értem, mi ez a 20 fok, bezzeg, mikor egész nap az érettségin kellett ülnöm, akkor 35 volt. A Bánkitó fesztiválról is lemondtunk, mert valamelyik éjjel 3 fokot mértek ott, és az a fesztivál akkor jó, ha két koncert közt lehet csobbanni. 2 éve annyit fagyoskodtunk, áztunk-fáztunk ott, nem akarok még egy olyat, ennyire nem vágyom fesztiválozni. Viszont jön haza Clara, meg Akua Naru is lesz a hajón. 

És járok haza sokat kiskutyázni. 2 napja úgy értem haza, hogy a teraszon aludt a napon épp, háttal nekem, és nem vett észre. Leültem mellé, és elkezdtem simogatni, ő meg nyújtózott, és felemelte a hátsó lábát, ahogy szokta, hogy a pocakját is simizzem. És akkor hirtelen rájött, hogy hát nem is tudja, ki van itt, felült, megszagolgatott, és akkor leesett neki, hogy én vagyok. Azt a boldog visítást. Ilyenkor mindig besírok kicsit, ez a legjobb típusú hazaérkezés, mikor pont alszik, és meglepem. 


almost

A Balatonon a fiúk (Barni és az öccse) születésük óta otthon vannak, és a múltkor kicsit értetlenkedtem nekik, hogy hogyan lehet az, hogy egy csomó ismerősüknek van vitorlása, de mi még sosem hajóztunk ki, pedig én nagyon szeretek vízen lenni. A srácok szeretik, ha én boldog vagyok, így szombaton délután összeszedtük a cókmókunkat, és kikutyagoltunk a (háztól 100 méterre lévő) kikötőbe, ahol a szép, fehér vitorlásán már várt minket az egyik hajóskapitány. Engem szépen előre tessékeltek, és felálltam a fa lépcsőre, amiről át kell mászni a hajóra. A hajó ebben a pillanatban pont távolodott a parttól, túl nagy lett köztem és a fedélzet közt a távolság, ezért megfogtam az árbocot, hogy közelebb húzzam magamhoz a vízen, és könnyebben át tudjak lépni. Ebben a pillanatban kifordult alólam a kicsi fa szerkezet, és én szépen, lassított felvételben bepottyantam a part és a hajó közé. 

Nekem valami miatt sokszor eszembe jut, amikor bringázom, vezetek, vagy főzök például, hogy mennyire a sors kezeire vagyunk bízva, egyetlen rossz mozdulat, egy szerencsétlen véletlen, és eltörhet valamid, összetörheted magad, vagy akár meg is halhatsz, kb önhibádon kívül. És hát elég egy törött csukló, vagy törött láb, hogy az ember hónapokra meg legyen lőve. És ahogy estem lefelé, emlékszem, hogy végigfutott az agyamon, hogy baaaaszd meg neeeeeee máááár, nem akarok megsérülni, nem akarom, hogy bajom legyen. 

Végül nem lett, mert megtartottam magam, kicsit lógtam ott, majd a fiúk, miután szépen biztonságba helyezték a sörüket, kihalásztak. Sikeresen felszálltam a hajóra, és miután mindenki megnyugodott, vagy két órán keresztül szeltük a habokat, napoztunk és fürödtünk. Mondjuk a bal térdhajlatom azóta is fekete, szóval azért megütöttem magam, de egész szépen megúsztam az ügyet. 

Valamelyik nap pedig autóval mentem haza Vácra, lenéztem, hogy állítsak a klímán, és mire felnéztem, már csak az előttem haladó autó szélsebesen közeledő fenekét láttam. Satufékeztem, és sikerült időben megállni, de azért eléggé leizzadtam. Milyen picin múlik...

Remélem, ti jobban vigyáztok magatokra!

Ez meg itt a kisállat:

2019. július 11., csütörtök

home

Szerintem nekem a munkás hétköznapokból nem a nyaralás meg az utazás hiányzik a legjobban, hanem az, hogy itthon lehessek. Annyira jólesik takarítgatni, átpakolni, szépítgetni, rendet tartani, lemosni az ablakokat, a teraszt - ezek azért igencsak háttérbe szoktak szorulni a hektikus hétköznapokon. Barni is teljesen belelkesedett, látva, hogy micsoda patikát csapok, pedig amúgy ő egy kicsit olyan, mint apukám, hogy nem annyir szereti a változást, ha a lakásról van, de már egész szépen betört, és néha már ő maga hozza fel, hogy újítsunk, így nekiálltunk kicsit pimpelni a kecót. Eltöltöttünk pár órát az Ikeában, vettünk növényeket, ládákat, egy új szekrényt, konyhai cuccokat, vettem a h&m home-ban párnahuzatokat. 

A legnagyobb hozzáadott értéke pedig az ikeás fellépőnek volt, ami az én családomban mindenki számára fontos és nagyra becsült használati tárgy, lehet rá ülni, virágot pakolni, meg mindenhova biztonságosan felmászni a segítségével - például ha az ember ablakot akar pucolni, vagy letörölgetni a szekrények, polcok tetejét. Komolyabb takarításhoz szerintem nélkülözhetetlen, főleg, hogy itt nincs is székünk egyáltalán, illetve forgó bárszék van, de olyan, amire a combnyaktörés veszélye nélkül rá lehet állni, nem volt. Lehet, hogy kissé túl sok szót fecséreltem a lépőre (ahogy nálunk hívják), mindegy is. 

Még ki kellene találni, hogy a hálóban hogyan tudunk több ruhát/cuccot tárolni, az a következő kör lesz, valószínűleg picit nagyobb beruházással. Szokták néha kérdezni, hogy miért nem adjuk ki ezt a lakást (35m2), és költözünk nagyobba, de ez egy szuper kis laki nagyon jó helyen, nagyon szeretem, szerintem van még benne lehetőség, és egyelőre van olyan nagy köztünk a szerelem, hogy nem érezzük, hogy el akarnánk vonulni. Majd ha tényleg élhetetlennek érezzük a mérete miatt, akkor elgondolkodunk ezen.

Szóval a legjobb érzés reggel, aránylag korán kelni, hogy minél hosszabb legyen a nap, és aztán reggelit csinálni, hallgatni a Big Little Lies soundtrackjét, tervezgetni a napot és élvezni a kis fészkünket.










2019. július 2., kedd

watch your back

Én csípőficammal születtem, egy évig kengyelt kellett hordanom babaként, és bár anyukámnak hála nagyon szépen helyrejöttem, de kissé elfordult a keresztcsontom, van egy S betű a gerincemben, és nem nagyon gáz, de problémás a hátam. Hosszabb ideig állni egyáltalán nem tudok (csak ha táncolok, mozgok), fáradékony a gerincem, és muszáj sportolnom, hogy karban tartsam. De az utóbbi egy évben egyáltalán nem foglalkoztam vele, nem jártam masszázsra, jógára, az edzőterem pedig megerősíti ugyan a hátat, de az én bajomra nem túl nagy segítség.

Pénteken, mikor voltunk a kollégákkal Miskolctapolcán a barlangfürdőben, a belépőt a suli fizette, én meg vettem magamnak masszázst, ha már lúd, legyen kövér (ez milyen mondás már) alapon - nagyon akartam pihenni. Végül egy 20 perces masszázst kaptam, mert nagyon be voltak táblázva, és talán úgy jellemezhetném az élményt, hogy simogatás. Én szeretem az erős masszázst, de már többször voltam olyan masszőrnél, hogy úgy éreztem, csak a bőrömet masszírozza, az izmokig el sem jut. Ehhez képest tegnap voltam egy masszőrnél-csontkovácsnál, aki többek közt triggerpont masszázst csinál, tulajdonképpen megkeresi az izomcsomókat, és azokat teljesen szétgyurmázza - fú, volt olyan is, hogy szépen, halkan, udvariasan sikítottam. Így utólag nagyon jó érzés, és minden feszültség eltűnt a hátamból, plusz ki is ropogtatta a derekam, nyakam, gerincem, de közben időnként úgy éreztem, elpusztulok. 

Most nyáron nagyon rá akarok állni, hogy rendbetegyem a hátam, fogytam is, izmosodtam, az állóképességem is tök jó az edzéstől, egy ideje járok úszni ide a szomszédba, szóval minden adott. Még egy jó jógastúdiót kéne találnom - tudom, hogy van egy csomó a közelben, csak ki kellene választani egyet és elmenni, azt meg olyan jó lenne nem egyedül.


2019. július 1., hétfő

és akkor elkezdődött

Csütörtök este vége lett az érettségiknek, az értekezleteknek, megtömtük hasunkat a Trófeában, pénteken elutaztunk Miskolctapolcára áztatni magunkat a barlangfürdőben, és ezzel le is zártuk az idei tanévet. Augusztus végéig gondolni sem nagyon akarok a sulira.  Hihetetlen, hogy eltelt ez az év. Majd írok egy kis évértékelőt, de most nincs kedvem agyalni rajta.

Szombaton semmit sem csináltunk, már azon kívül, hogy elmentünk sétálni, vásárolni,  vettem a WS-ben bugyikat meg fürdőruhákat, ebédeltünk a törzshelyünkön, az Ez is Budaiban, meg itthon fetrengtünk és kártyáztunk. Vasárnap strandoltunk a Külkerparkban, ahol én még sosem jártam, ültünk a medence partján, lógattuk a lábunkat a vízbe, és röhögcséltünk a nénik meg a bácsik úszásstílusain, meg ettünk Popsi jégkrémet, ami csak gyümölcs, nincs benne tej, és így én is megehetem.

Délután pedig átjött Olív, meg Barni egyik olasz-amerikai mukatársa, kicsit iszogattunk, majd elmentünk a Parkba Thievery Corporation koncertre, amiről csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Biztosan közrejátszott az is, hogy bennem volt, hogy végre kezdődik a nyári szünetem, másnap nem kell dolgoznom, csodálatos nyári hétvége van, Barnival imádjuk egymást, a barátaink nagyon cukik, a fröccsök hidegek, de ha mindez nem lett volna meg, akkor is azt mondanám, hogy a koncert az első pillanattól az utolsó hangig tökéletes volt. Nagyon jól éreztem magam, szpesöl tenksz Olívnak, nélküle nem lett volna olyan jó. 

Ma pedig kissé másnaposan ébredtem, felvettem a szemmaszkom és visszaaludtam 11-ig, mangót, dinnyét és főtt kukoricát reggeliztem, megnézem még a Big Little Lies új, tegnapi részét, és egyetlen fix programom van mára: csontkovács-masszázs délután 4-kor. Azt hiszem, ez méltó indítása a nyári szünetnek.

Itt pedig a reggelimen kívül az új, műanyag strandbirkim látható, sárgát akartam, de állítólag az tavalyi modell, így már nem kapható, ezért ezüst lett, mint a körömlakkom - mondjuk ez is nagyon tetszik, és iszonyúan kényelmes csattogni benne. 




2019. június 25., kedd

hajbaj

Úgy 2 hete voltam fodrásznál megint, levágattam a hajam nagyon rövidre, mert az nyáron iszonyúan praktikus, és jobban is tudom kezelni. Nagyon puha és vékonyszálú, és ha rövid, plusz jól le van vágva, akkor bingo, nincs szarakodás, kicsi formázó, kicsi hajvasaló-hullám, és 3 napig én vagyok Carrie a rövid hajú korszakából. Nagyon szeretem a fodrászomat, zseniális dolgokat szokott művelni a fizurámmal, és nem tudom, mit csinált ez alkalommal másképp, de annyira szar lett most a hajam, egyszerűen semmit nem bírok kezdeni vele. Kb egy hétig találtam rövidnek, mostanra pedig már se nem rövid, se nem hosszú, semmi formája, elől és hátul ugyanolyan hosszú, és csak lóg. Azért persze annyira rövid azért van, hogy ne bírjam összefogni, szóval nem vagyok kisegítve így sem. Gondolkodtam rajta, hogy elmegyek megint, de 8 ezer forintért nem fogok két hetente fodrászhoz járni. Nem értem és nyűgös vagyok emiatt. 

celeste keller

i think i had a brainfart

Leütöttem az utolsó karaktereket, végignéztem, hogy minden rendben-e, becsuktam a google dokumentumot, felnéztem a faliórára, és meglepve konstatáltam, hogy még csak délután 3 óra van. Nagyon jó érzés volt letudni, abban a tudatban, hogy itt az egész délután, és bár a következő3 nap reggeltől estig be van táblázva, ma már kivételesen semmi dolgom. Barni hazajött, hozott pad thai-t, hogy ne kelljen főznöm és tudjunk lazulni. Römiztünk egy jópár kört, elmentünk sétálni, hazajöttünk, halálos nyugalomban rápillantottam a telefonomra, és akkor vettem észre az üzenetet - tökéletesen elfelejtettem elmenni megtartani a magánórámat a Délihez, szerintem sosem csináltam még ilyet. Hát, ez most így alakult. 

ajjaj

Szöveges értékelést kell írnom kb 90 gyereknek - csoportosat meg egyénit is kell. Visszaolvastam, miket írtam félévkor, nehéz nem ismételni magam, vagy bármi újat hozzátenni. Arról már nem is beszélve, hogy a banda nagy részét már nem is fogom tanítani, így legszívesebben azt írnám, hogy 'nagyon szerettem a közös munkát, sok vicces dolog történt, sok sikert mindenhez, viszlát!'! De ezt 50 különböző, egyedi formában megfogalmazni elég komoly kihívás. Ebben vagyok most. A lakás és az erkély természetesen ragyog, minden vázában friss virág, a ruhák kimosva, kivasalva, összehajtogatva, a fiókokban Marie Kondo sem találna kivetnivalót... Mindig ilyen, ha itthonról kell dolgoznom. Több, mint a fele, és az összes csoportos készen van már egyébként, és ma suliba sem kell mennem, de ma estig el kellene készülnöm - ideális esetben hamarabb is, hogy este tudjunk csinálni valamit. 

madame lolina

2019. június 24., hétfő

víz

A múlt hétvégét megint a Balaton partján töltöttük, most egészen más stílusban, mint a múltkor. Most csak ketten voltunk, illetve Barni öccse is, meg a barátnője, de ők pont ugyanannyira vágynak az elvonulásra, mint mi, úgyhogy nagyon minimálisan éltünk társasági életet, csak a vacsi, meg némi esti kártyacsata erejéig. Voltunk egy délután Balatonalmádiban babázni, olyan szép, levendulával keretezett volt a kilátás a barátaink házából, hogy nem bírtam levenni rólam a szemem napozás meg dinnyeevés közben. Késő délután mentünk vissza Barniék nyaralójába, még elképesztő hőség volt, pont, ahogy szerintem ennek egy balatoni nyaralás során lennie kell. Szerencsére a strandnak egy olyan bejárata van hozzánk közel, amit főleg a helyiek használnak, és ez az oldal egész nyugis, a vízbe is egy egészen eldugott kis lépcsőn szoktunk bemenni, amit csak az használ, aki nagyon jól ismeri a terepet. Nagyon furcsa érzés 'helyinek' érezni magam a Balatonon, a - szintén főleg a helyiek által használt - büfében úgy készítik a salátámat, ahogy én szeretem, és nem kell kifizetnem azonnal, hozzáírják a számlánkhoz. De a legjobb az egészben az, amikor hajnalban felébredek, magamra rántom a fürdőruhám meg a farmersortom, 3 perc alatt kicsattogok a partra, és beúszom jó messzire a selymes vízben, lebegek, és nézem a csodaszép házikókat, amik olyankor onnan, a hűs vízből pont olyan aprónak tűnnek, mint a problémáim.

Megnéztem a Hatalmas Kis Hazugságok vadiúj részeit (úúú, ma is lesz egy), és arról is az jut mindig eszembe, hogy milyen jó lehet vízparton (tengerparton, óceánparton) élni, friss halat, rákokat sütni vacsorára sok citrommal és fokhagymával (emlékeztek még Selinda nyálcsorgató posztjaira?), tavasztól-őszig csokibarnának lenni, reggeli előtt úszással kezdeni a napot, és a naplemente mellett is csobbanni egyet. 

A Duna is hiányzik, itt Budapesten még nem sikerült integrálnom a természetes vizet a napjaimba. 



2019. június 21., péntek

are we there yet?

  • A múltkor egy matek órát kellett helyettesítenem, és előre megbeszéltük a matekos lánnyal, hogy nem ad már anyagot, ne kínozzuk az utolsó (előtti?) héten a gyerekeket, filmezzek velük, beszélgessünk, vagy amihez kedvük van. Végül kimentünk a közeli parkba, a fiúk fociztak és gördeszkáztak, én pedig leültem a lányokkal a fű árnyékos részére dumcsizni. Na és akkor szúrtam ki, hogy az egyik lánynak szeplői lettek frissen, de olyanok, mint a rajzfilmekben meg a mesekönyvekben a copfos kislányok pofiján: olyan feketék és élesen kirajzolódóak voltak a pöttyök, mintha fekete filctollal rajzolták volna oda, szerteszét szórva az arcán - egy darabig nem hittem el, hogy igaziak. Csodaszép volt, nagyon tetszenek a szeplők. Milyen szépek az emberek, különösen ebben a korban. Bár én a mai fejemmel nem akarnék újra kamasz lenni, az a nagy önbizalomhiány, meg érzelmi hullámzás, ó anyám.
  • Lett netflixünk, meg amikor a telefont vettem, kiderült, hogy a TV-Internet előfizetésünkhöz automatikusan van HBO GO-nk is - csak épp időnk nincsen, hogy bármelyiket nézzük. Én úgy általánosságban sajnálom az időt a bambulásra, de remélem, majd nyáron le tudok annyira lazulni, hogy úgy érezzem, belefér egy csomó időt sorikkal tölteni. Meg hát mostanában bármit nézünk, valamelyikünk tuti bealszik rajta, szóval mindegy is.
  • A héten a szóbeli érettségik miatt reggel 7-re jártam suliba, és ez a jövő héten is így lesz. Barni cuki, és be szokott vinni, mert ugye csiniben nem tudok bicajozni, meg reggel 7-kor még nincs forgalom, és 20 perc alatt ott vagyunk autóval. Csütörtökön egyébként eljött értem délután is, és 2 óra, azaz 120 perc alatt tettük meg az utat a sulitól hazáig - ugyanez az út tömegközlekedéssel 30, bicajjal 25 perc. Mondjuk szerintem gyalog is gyorsabb lett volna. Elképesztő a budapesti csúcsforgalom, megeszik az autók a várost, és ez nagyon szomorú. 
  • Mondjuk volt két nap, mikor csak délre kellett mennem, aludtam 9-ig, reggeliztem, olvasgattam, kilakkoztam a körmöm - iszonyúan jólesett napközben itthon lenni egyedül. Nem tudom elmondani, hogy mennyire várom a nyári szünetet.
maggie cole

2019. június 18., kedd

Saláták, körömlakkok

Mondjuk pont beújítottam egy csomó csodás, nyári színű körömlakkot is, nyári színekkel bővítve az Essie hadsereget, de nem erről akarok írni, hanem hogy olyan csodálatos salit csináltam ebédre, hgy legszívesebben mindenkivel megkóstoltatnám. Annyi volt a titok, hogy olasz napok vannak a lidl-ben, és ezért volt itthon ricotta meg laktóz enzim, citromos olívaolaj tavalyról Horvátországból, meg a Pillától kapott tescos  füstölt tengeri só. Sosem gondoltam volna, hogy ennyit számít, hogy meg-megroppanak a fogad alatt a finom sókristályok, de ez valami isteni. A ricottának pedig, amióta először kóstoltam (nem olyan nagyon régen), nem tudok ellenálni. Az édessége, simulékonysága elképesztő harmóniában van a friss ruccolával és az édes koktélparadicsommal. Szóval nagyon finomak együtt. Ha belegondolok, hogy eredetileg csirkét meg édesburgonyát akartam sütni... Éljen a nyár!

2019. június 14., péntek

home sweet home

Persze jellemző rám, hogy ha van egy napom pihenni, akkor én hazajövök ebédet főzni anyukáméknak. 

Ugyanitt: van friss pisztráng és leveles bébicukkini a lidlben, a vajon párolt kukorica pedig isteni.


szívecske

Tegnap, mikor egy barátunk mesélte, hogy vele is hasonló történt, eszembe jutott, hogy hányszor előfordult már velem is, hogy valami durva, stresszes, munkás-tanulós-megfelelős időszak végén, ahelyett, hogy vígan ugrándoztam volna a boldogsággal vegyes megkönnyebbüléstől, totál lebetegedtem. 

Ma van első olyan reggelem, hogy nem kellett iskolába mennem, mert minden osztálynak egyedi programja van (többnyire strandolnak), aludhatnék, ameddig tudok (fél 7), meleg nyár van, ami a kedvencem, kész a reggeli gyümölcs-zöldség smoothie-m, mehetek strandolni, meglátogathatom anyukámékat, végre kiganézhatom a lakást, vagy elbringázhatok a belvárosba valamelyik trendi kávézó teraszán people-spottolni - bármit, amihez kedvem van, és én mégis úgy érzem, hogy sötét felhők ülnek a fejem felett, az agyamon, a szívemen. Tegnap csak úgy tudtam elmagyarázni Barninak, hogy mi a baj, hogy nem vagyok jól. Nem vagyok beteg, csak borzasztóan szomorú, és sötéten látok mindent, és ez most nem olyan, sokkal erősebb mint amikor a hormonok játszanak velem. 

Nagyon jó volt Barninak beszélni róla, hibátlanul aludtam utána egész éjjel, még arra sem ébredtem fel, hogy ő felkelt. És valahogy most tudom, hogy ha huzamosabban kipihenem-kialszom magam, jól eszem (őrületes salátákat tervezek, minden nap pacra fogok járni), lesz időm magamra, töltődöm, akkor ki fognak simulni az idegeim és eloszlanak a felhők is. 

Kicsit megnehezíti a helyzetet, hogy június végéig még van munka, érettségiztetek, de így is sokkal lazább lesz, mint eddig volt, lesz egy csomó időm.

Hát, ez van. A leengedett sötétítőktől, a hőségtől, a nyártól, a reggeltől és a szabadság-érzéstől pedig annyira Párizs hangulatom lett:


2019. június 12., szerda

final countdown

Rengeteg dolgot csináltunk hétvégén, tipikusan megpróbáltunk mindent belepréselni a napokba, amikre amúgy egyáltalán nincsen időnk. Vasárnapig balatonoztunk Barni családjával, ami jó lett volna, csak én annyira kimerültnek éreztem magam, hogy kis túlzással csendben ültem végig, nem ittam alkoholt, sokat aludtam, egyedül jártam ki a partra, esténként 10 előtt lefeküdtem, csak Barnit engedtem be a kis komfort zónámba. Nem igaz, mert kártyáztam, dumáltam meg bandáztam is velük, csak hát a normál Milonkához képest egy uncsi, passzív lány szerepét játszottam. Ebből ők csak annyit vettek le, hogy én tökéletesen antiszoc és rossz fej vagyok. Mondjuk ez igaz is volt, de megpróbáltam elmondani, hogy ha fáradt vagyok, akkor ez van, nincs energiám szociálisan brillírozni - és én ahhoz vagyok szokva, hogy ilyenkor a család tudja ezt a helyén kezelni, békén hagynak, és ilyenkor is szeretnek, úgy, ahogy nekem jó. De sajnos volt belőle végül konfliktus az apukájával, ami nekem nagyon-nagyon szarul esett - egyszerűen nem értem, hogy miért olyan nehéz elfogadni, hogy valaki nem mindig olyan, amilyen ideális esetben lehetne. Megjegyzem, ezt már eljátszottuk egyszer Krakkóban is, szóval eléggé szomi vagyok emiatt.

Vasárnap délelőtt hazajöttünk, délután pedig elmentünk egy hip-hop buliba a Kopaszi gátra, ahol annak ellenére tök jól éreztem magam, hogy maga a buli szerintem kifejezetten rossz volt. Akkor már volt kedvem kicsit pörögni is, meg ittam pár sört is, este 11-kor viszont már ágyban voltunk. 

Hétfőn padig hazamentünk Vácra, becsobbantottuk a kisblökit a Dunába, anyuékkal ebédeltünk, majd lefeküdtünk kicsit aludni ebéd után, és 3 órával később ébredtünk fel. Este pedig Csernobilt néztünk. 

Szóval én azt hiszem, az utolsó energiáimból gazdálkodom, nagyon kéne egy hét, amikor semmit nem csinálok, csak alszom, napozom, fürdök, eszem, iszom, és kezdem elölről. Hamarosan.

2019. június 11., kedd

a piros non+

Bár suliba nem kellett mennem, azért a pasimat megkértem, hogy ugorjon be nekem a munkahelyemre elhozni egy csomagot. Bár mostanában nem nyűgöznek le a non+ legújabb darabjai, van egy piros ruha, amit egy ideje, bár sosem próbáltam fel, visszajárok nézegetni. Nekem nagyon bejön ez a szuperkényelmes, kapucnis stílus, az összes tőlük származó ruhám hasonló, de piros még nem volt, és ez a zsebes pulcsiruha nagyon tetszett. És szerda este fölnéztem az oldalukra, és láttam, hogy már csak a két kicsit méret van, de féláron - úgyhogy megrendeltem. De nem bírtam volna ki nélküle a hétvégét, úgyhogy Barni elhozta nekem, itthon 20 perc alatt összepakoltunk, és söpörtünk is le a Balcsira, hogy idén először csobbanjunk benne.


just bees and things and flowers

Pénteken nem kellett iskolába menni, hanem kirándultunk. Illetve ilyen kisdobos-módra voltak különböző feladatok különböző helyszíneken a Normafánál, azokat időre kellett megoldani a csapatoknak, és az összesítés végén kiderült, hogy ki nyert. Én az egyik helyszínen voltam házigazda egy kolléganőmmel, és bevallom, nem kellett túl sok energiát fektetni az egészbe, elmondtuk, mit kell csinálni, én mértem az időt, meg kicsit csiviteltünk a gyerekekkel, és ennyi. Két csapat között pedig üldögéltünk egy farönkön egy nagy fa alatt, és hallgattuk a döngicsélő méheket. Mennyei volt. 

2019. június 5., szerda

cherry tomatoes to sweeten your life

Nagyon motiválatlannak érzem magam a sulival kapcsolatban. Ma egész nap vizsgaanyagokat fénymásoltam és/vagy vizsgákon felügyeltem, és úgy érzem, sosem lesz vége ennek a napnak. Pedig mostanában nagyon sokat mozgok, reggelente járok gyúrni és bicajjal járok suliba (mondjuk a kettő egymás után nem mindig esik jól), és sokkal több energiám van, mint amúgy lenni szokott. Csak már nem nagyon látom értelmét itt kínozni a gyerekeket meg magunkat, a tananyagot befejeztük, a vizsgák lementek vagy zajlanak, kb a zárásra készülünk.

Tegnap hazaértem, és azonnal főzni akartam, semmi nem kapcsol úgy ki. Vettem a piacon egy nagy halom édes koktélparadicsomot, nem azt a picit, kőkeményet, hanem kicsit nagyobbakat, puhábbakat. Magában is isteni. Kicsit összerottyantottam a félbevágott parikat egy adag csíkokra vágott császárszalonnával (szintén piac) és fokhagymával, mikor még forró volt, belekevertem egy egész csokor friss, összetépett bazsalikomot, ráhalmoztam a frissen lecsepegtetett pennére - és kb ebben a pillanatban lépett be az ajtón a pasim. egy csomó frissen reszelt parmezánt raktunk rá. A legegyszerűbb kaja, a legnyáriasabb íz. Ebédre is hoztam belőle, a napom fénypontja volt eddig.

A csajok is ezt szokták kérni, ez a kép tavaly nyáron Gyömbérkéék (ex)teraszán készült.

2019. június 4., kedd

things I do

A jövő héten vége a tanításnak, és kezdődik a nyári szünet. Már csak himi-humi dolgokat csinálunk a suliban, filmezünk, beszélgetünk, vizsgákra készülünk, vizsgázunk. Szóval nagyon, nagyon közel van, mégsem tudom elképzelni, hogy milyen lesz majd a hétfő, amikor nem kell majd bejönni tanítani, és aztán még két hónapon keresztül ugyanígy. Nem vállaltam osztályt a jövő évre, mert ebben a suliban van ilyen, hogy nemet mondasz valamire, és elfogadják - ezt még mindig nagyon nehéz megszoknom az előző munkahelyem után. Szóval igen, az én napjaim már ebben a hangulatban telnek, hangolódom a nyárra. És tudom, hogy most nagyon-nagyon jó nekem.
  • Azonnal találnom kell egy olyan helyet, ami aránylag közel (bicótávolságra) van hozzánk, és nyugiban tudom napoztatni a testem valami szép, chilles vízparton. 
  • Péntek délután elmentünk andalogni a rakparton meg a környéken. Van egy pár hely közel hozzánk, amivel régóta szemezünk, és mindenhova beültünk enni vagy inni valamit, közben meg csodáltuk a gyönyörű épületeket. A Clark Ádám térig sétáltunk el, és végül beültünk a Belgába vacsizni, én teletömtem a hasam feketekagylóval meg sültkrumplival, meg ittam málnás sört. 11-kor már ágyban voltunk.
  • Szombaton piacoztam, aztán Barni szüleinél ebédeltünk, délután pedig megnyitottuk a lányokkal a Lick szezont a hajón. 
  • Vasárnap pedig a pesti oldalon csavarogtunk, annyira jó érzés, hogy ilyen szép idő van már. Ott is épületeztünk, ami mindkettőnk mániája, meg ettünk Chez Dodo macaront - ez főleg az enyém. Kicsit sikerült most visszahozni magunkat együtt töltött minőségi idő terén az elmúlt hetek stresszes őrülete után.
 

talk to me

Arckrémet meg arclemosót kerestem, mert elfogyott a régi. Már egy ideje nézegetem a Bioderma Hydrabio családot, és most volt rá 20% engedmény, így tegnap elmentem a Westendben lévő gyógyszertárba, hogy megveszem. Az arclemosót akartam mindenképp, mert bár tényleg nagyon jól tisztít, az eredeti változat, az agyonhájpolt Sensibio micellás víz az én bőrömet kicsit szárította, de most végre kiadták tápláló változatban is - nem arctej, de nem is tonik, nem olajos, nem tudom, mi ez, de hidratál, és nagyon bejött. 

Krémet is szerettem volna, de van több fajta, szérum, éjszakai krém, fényvédős - álltam ott, próbálgattam őket és dilemmáztam, hogy mi legyen. A szérum nagyon jó, én is ezt használom - szól hozzám valaki. Odanézek, egy nagyon csinos, tőlem talán pár évvel idősebb nő mosolyog rám. Nem eladó, vásárló ő is, az egész, ezer terméket rejtő polc előtt pont azért a termékért állt meg, mint amit én tanulmányoztam éppen. Kicsit dumcsiztunk, ő már többször újra vette a szérumot, arckrémként használja, van, hogy kever bele egy kicsi alapozót, azt mondja, nagyon jól működik. Én felvilágosítom az arclemosóról, meg megvádolom, hogy álruhás eladónő, kicsit nevetgélünk. 

Én annyira szeretem a kedves, közvetlen, önzetlen embereket. Anyukám jut erről eszembe, aki olyan kedélyesen és bensőségesen beszélget a piacon az emberekkel, hogy meg szoktam kérdezni, hogy honnan ismerted? Ő pedig csodálkozva pillant rám: most láttam ezt az embert életemben először.

2019. június 3., hétfő

Shivaree

Ismeritek a Kill Bill végén lévő számot, a Good Night Moon-t? Gondolom, igen, de abban már nem vagyok biztos, hogy azt is sokan tudják, hogy az amerikai Shivaree számáról van szó - sajnos a zenekar már nem létezik, pedig annyira kedves zene, mostanában nagyon sokat hallgatom megint. Ma épp a Snake a kedvencem. Meg még egy csomó másik számuk, általában minden nap más.

chill out

Azt hiszem, mindenkit megviselt ez a hajóbaleset, mi is sokat beszélünk róla. Az én fejemben annyit tutira helyretett, hogy tudjam, hogy mi az, ami fontos, és mi az, ami egy másodpercnyi idegeskedést nem ér meg, el kell engedni. Például mikor takarításkor Barni megígéri, hogy letakarítja még az erkélyt is, de helyette a telefonját nyomogatja, majd be is alszik, akkor jobb, ha tudom, hogy és örülni kell, hogy itt van, egészséges, szeret, minden rendben van az életünkben, úgyhogy ahelyett, hogy nyomulnék, hogy na de a terasz, hagyom a picsába, és inkább hozzábújok sziesztázni.

Én amúgy is a világ egyik legnyugodtabb emberének tartom magam, de most, ha lehet, egy kicsit még jobban zen üzemmódba helyeztem magam. Ki tudja, mi lesz honap, ameddig lehet, igyekszem elégedettnek lenni azzal, ami van.

2019. május 25., szombat

SÁO

Nagyon durva (két) hetünk volt, Barni elképesztően sokat dolgozott és rengeteget stresszelt, én meg kicsit átvettem a gyomorgörcsölést tőle, azt hiszem, izgultam helyette is. Közben ettől függetlenül szépen leamortizáltam magam egészségileg és energiaszintileg egyaránt. Nem volt jó, de túlvagyunk rajta, a jövő hét már sokkal lazább lesz.

Péntek este zárta le a hetét, aztán hazajött későn és azonnal lefeküdtünk aludni. Megbeszéltük, hogy szombaton feloldjuk az egész hetes feszültséget, és végre figyelünk egymásra - amire az elmúlt időszakban sem időnk, sem energiánk nem volt. Aludtunk, ameddig tudtunk (fél 9, ez mindkettőnknél erős rekord), majd rövid készülődés után bevásároltunk a tőlünk 50 méterre lévő piacon (ami annyira Franciaország nekem, nagyon szeretem) egy csomó zöldséget és gyümölcsöt. Aztán elmentünk, vettünk nekem telefont (fél óra alatt, nem kellett sorban állni, és szuperkedves-ügyes volt az ügyfélszolgálatos lány), egy másik helyen vettünk fóliát meg tokot, és be is üzemelték nekem a telefont, majd elmentünk ebédelni. 

Nekem a KHAN a kedvenc ázsiai éttermem Budapesten, sokszor áradoztam már itt róla, és sokmindenkit elvittem már, hogy megosszam velük is az élményt. Barni is velem járt ott először, és tetszett neki a hely, de azt mondta, hogy a Gozsdu udvarban lévő SÁO, ami egyébként a KHAN idősebb tesója, sokkal jobb - hangulatosabb, nagyobb, profibb, és jobbak a kaják is szerinte. Ma először eljutottunk oda együtt, és végigettük az előételeket, ahogy én szoktam ázsiai helyeken - azt hiszem, tudnék csak rákocskás nyári tekercsen élni. Tökéletes ízorgia. 

Nagyon tetszett a hely, gyönyörű és színes, dizájnra egyértelműen veri a Khant. Nagyon kedvesek az arcok, gyors és profi a kiszolgálás (a Khanban is), a kaja - szerintem a Khanban jobb, Barni szerint itt. Az árak ugyanolyanok. De gondolom, mindegy is, melyik jobb, örülni kell, hogy két ilyen magas színvonalú, autentikus, mégis nagyvárosi és modern ázsiai étterem is van Budapesten. 

És a telefonom fényképező-tudását is kipróbáltam azonnal.











2019. május 24., péntek

didergek

Csütörtökön olyanom volt, hogy egész nap fáztam, pedig a szép, sárga, télikabát-kategóriájú gyapjúkabátom volt rajtam, meg meleg sapi, de még a lábam is fázott a tornacipőmben, mint télen szokott. Délután angolos munkacsopi volt, aminek fél 6-kor volt vége, aztán elmetróztam a Deákig, mert színházjegünk volt az Örkénybe. Barni autóval jött otthonról (na ebben nem hasonlítunk, nem értem ezt benne, mindenhova autózik), és mivel gyilkos dugó volt a városban, egy kerek órát vártam rá a Madách téren szédelegve, nem tudván, hogy mikor érkezik. Aztán megnéztük az előadást (A mélyben - majd erről is írok), és ültem ott hullafáradtan, és megállás nélkül reszkettem. Aztán későn este beléptünk a lakásba, ami hetek óta egy jégverem, én pedig leültem a kanapéra, és elkezdtem pityeregni, hogy nem hiszem el, hogy jövő héten június, és egész nap fázom, de még itthon is. Persze aztán álltam 5 percet a forró zuhany alatt, és akkor jobb lett, de asszem most lett végérvényesen elegem ebből a hányinger időjárásból.

Persze, tök fáradt vagyok, az év vége már mindig nagyon nyűgös, de közben meg kompenzálni szokta az, hogy nyár van és meleg, lehet hordani a nyári kollekciót, ki lehet ülni a teraszokra fröccsözni. Most meg... Nagyon elegem van. A múltkor tök beteg voltam egy héten keresztül, de végül nem maradtam itthon, mert egyrészt Vácon van a háziorvosom, és ő nem ír ki úgy, hogy nem lát (azóta átiratkoztam Budapestre), másrészt annyi angolos kolléga hiányzott, hogy nem volt pofám ezt megcsinálni a többiekkel. Ezt amúgy azóta bánom, mert érzem, hogy azóta sem tértem vissza önmagamhoz, ráadásul a múlt hétvégén sem sikerült semmit pihenni. 

NA de a lényeg az, hogy mára lemondtam mindent, a délutánra megbeszélt edzést, de még a romantikus vacsit is a pasimmal, és itthon maradtam olvasni meg kialudni magam. Holnap a piacon indítom a napot, aztán elmegyünk telefont venni nekem, aztán ázsiait ebédelni a kedvencem (KHAN) tesójába (SAO), délután pedig... Délután pedig azt csinálom majd, amihez kedvem lesz. Lehet, hogy hazaautózom a kiskutyámhoz, lehet, hogy elmegyek valamelyik közeli fürdőbe áztatni magam és szaunázni, lehet, hogy csak ülök itthon a kanapén, esetleg főzök-sütök valamit. 

És hát igen, lehet, hogy főleg ezért fázom:

kasiq jungwoo

2019. május 21., kedd

a halogatás királynője

Vizsgákat kellene javítanom, de nagyon erőteljesen, így várható volt, hogy amint hazaérek, le fogok ülni blogolni. Régen egyébként ezerszer rosszabb voltam, én voltam a lány, akinek mindenütt késedelmi dijat kell fizetnie, meg mindent az utolsó (utáni) pillanatban csinál. Mondjuk ezt munka kapcsán hál'istennek sosem csináltam, és aztán szépen-lassan minden területen kinőttem - szerintem egyrészt azért, mert iszonyúan nyomasztó, rengeteg szorongást okoz, ha az ember el van maradva a dolgaival, másrészt mert csodálatosan könnyű érzés, ha nincsen a gyilkos típusú to-do listádon semmi (a normál listán lehet néhány dolog).  Ja, hát ebben is felnőttem. 

Ugyanitt szeretném elmondani, hogy
  • a The Body Shopban van gyömbéres kollekció, még nem szagoltam, de bizonyára otthagyhatatlan. Imádom a gyömbért, csinálok is gyorsan gyömbér teát (addig sem kell javítani).
  • volt egy 20%-os Marionnaud utalványom (nem emlékszem, hol kaptam, de szeretnék még ilyet, honnan szerezzek?), és vettem egy 100 milis Acqua di Gioia parfümöt, a zöldet, amivel már régóta szemezek. Eredetileg nem ezt akartam, hanem a Cacharel Amor Amor-t (állítólag azt is kivonják, és ezért nem volt), de ki akartam használni a kupont, ezért némi szimatolás után ad hoc választottam valamit. Rizikósnak éreztem, mert egyszer vettem egy óriási J'adore Dior parfümöt, ami akciós volt a reptéren, és ott valahogy ízlett, de aztán soha többé nem bírtam használni, minden próbálkozásnál alig várom, hogy lemossam magamról (mert még mindig megvan, és időnként futok vele egy újabb kört - csak hát minek). De ez! Nagyon tetszik, a pasim bolondul érte, és a suliban is többen megdícsérték - nagyon tiszta, iszonyúan friss, üde illat, mint egy svájci, frissen legelt füves domboldal, csobogó patakkal meg legelő tehenekkel. Jó, a tehenek megzavarhatják az illatképet kissé, de tényleg nagyon finom. A sógornőm szokta mondani, hogy nekem mindig olyan finom illatom van - muszáj tartani magam a hírnevemhez, és úgy örülök, hogy találtam valami újat.
  • az aldiban van olyan rózsacsokor, ami mindenféle színes rózsákból áll, és 800 forint. Hiánypótló. 
  • Annyi mindenkin láttam azóta rakott szoknyát, hogy elment tőle a kedvem.
  • Még mindig nem csinálok fényképeket, mert annyira szar fotókat lő az ezer éves (4?) telóm, de már elhatároztam, hogy szombaton veszek újat, és akkor terveim szerint újra lefotózok mindent, ami szép és színes és milonkás. És majd jól feltöltöm ide őket. Addig pedig:
cuckoo

2019. május 20., hétfő

koin

Én a bevételem egy részét, a magántanítványoktól érkezőt készpénzben kapom, ami azért jó, mert nem nagyon kell kivennem pénzt a számlámról. A múltkor viszont egy hétvégén keresztül nem fértem hozzá a számlámon lévő pénzhez (don't ask), és épp aznap este mentem egy koncertre, meg utána Vácra, de gondoltam, hogy nem baj, mert olyan 15 ezer forintnak lennie kell a pénztárcámban. Majd megnéztem, és kb üres volt - amin annyira meglepődtem, hogy az is eszembe jutott, hogy esetleg valaki kivehetett belőle pénzt. Aztán leültem, és leírtam, hogy a héten kitől mennyi pénzt kaptam, majd azt is, hogy mire költöttem (ebéd itt, kávé ott, csekk, bevásárlás, kifli stb), és kijött az egész pluszmínusz kb nullára. Tehát tényleg kivett valaki a pénztárcámból egy csomó pénzt: én.

Ezen annyira kiakadtam, hogy egyrészt ennyire nem érzem, hogy mennyit költöttem a héten, másrészt, visszanézve a listát, mennyi értelmetlen kiadásom van (850 forint egy teáért egy kávézóban, atyaég). Na. Én a magántanítványoktól érkező lóvét mindig amolyan ajándéknak élem meg, örülök neki, ha van, plusz zsebpénz, de nincs nagy baj akkor sem, ha épp kevesebb bevétel jön innen. De lehet, hogy nem így kéne hozzáállni. 

Na, és Phoebe mondta, hogy ő használ egy alkalmazást, amiben vezeti a bevételeit és a kiadásait, és akkor eszembe jutott, hogy én is használtam egy ilyet régen, méghozzá egy szuper, díjnyertes, magyar alkalmazást, a KOIN-t. Praktikusan fel lehet vezetni, hogy mikor, mire mennyit költöttél, vannak kategóriák, be lehet állítani feladatokat, nagyon egyértelmű és átlátható, és a lényeg, amiért én a legjobban szeretem, hogy csodálatosan szép a grafikája, van rajta kutya meg bicikli, és az ikonok is vércukik, nézzétek: 

Egyébként azóta, mikor költök, vagy kapok valahonnan pénz, alig várom, hogy beírhassam a koinba, nagyon szeretem, hogy jól átlátok így minden pénzügyet. Ráadásul, mivel tudom, hogy be kell írnom, kétszer meggondolom, hogy elköltsem-e azt a pénzt - Phoebe is ugyanezt mesélte egyébként. Nagyon jó kis cucc, sokkal jobb, mint az excel, amit régen használtam, és utáltam. Van ios-re, androidra is, töltögessétek, ha nincs még ilyenetek.

2019. május 15., szerda

do not forget to drink water and get sunlight. you are basically a houseplant with complicated emotions

Nagyon ellentmondásos érzés egyszerre meglehetősen szarul (fizikailag) és nagyon jól (egyébként) érezni magam. Kb vonszolom magam és nyűglődöm egész nap, de közben meg olyan jó minden. Gondolkodtam rajta, hogy otthon maradok, és kipihenem magam, de igazából csak a kollégákat meg a gyerekeket szívatnám vele, és tulajdonképpen elténfergek itt, lázas nem vagyok, nem tüsszögök, nem köhögök, szóval.

Suli után haza fogok autózni, mert otthon van az adóbevallásom, alá kell írni meg feladni, tanítok is majd egyet, meg egy icipicit családozom. Hétvégén is voltam otthon, meglátogattam a nagynénémet, akinek stroke-ja volt az előző nyáron, elvittem hozzá a kutyát is, aki bőszen őrizte a házat, míg mi trécseltünk. Még mindig nagyon szomorú, mivel pár hónapja meghalt a húga, a keresztanyám, és kicsit magát hibáztatja, hogy ha nem került volna otthonba, hanem ő gondozta volna, akkor talán másképp alakulnak a dolgok... Nyilván nem, és igyekszem megnyugtatni őt mindig. Nála vannak a keresztmamám cuccai, és nagyon szeretné, ha én hordanám a ruháit, vagy legalább néhány dolgot, kabátot stb, és ajánlgatja nekem, meg felpróbáltatja velem a 83 évesen elhunyt keresztmamám ezer éves, hatalmas, ódivatú ruháit, elmesélve, hogy melyiket honnan kapta, hol viselte... És értem, hogy ezek az emlékek fontosak neki, a szívem szakad meg, és udvariasságból fel is próbáltam pár dolgot, de nem tudok mit kezdeni velük. Mondtam neki, hogy próbálja meg elengedni, majd apu segít neki, és elviszik a vöröskereszthez őket, ott biztos jó helyre kerülnek. Végül elhoztam egy nagyon szép, vörös-fekete mintás, kötött takarót, amit kimostam és be is izzítottam otthon, a kanapénkon, igazán vidám, színes, milonkás irányba vitte el a lakást. 

Ezeket a rózsákat pedig anyukám kertjéből hoztam, elmondhatatlanul finom az illatuk:

2019. május 14., kedd

így élünk mi

Valahogy sikerült megfáznom, pedig én vagyok az a lány, aki még 20 fokban is simán sapkát húz, ha a legkisebb szellő is fújdogál (gyűlölöm a szelet), de hát ez van. Hétvégén is nyűglődtem kissé, hétfőn jól voltam, de mára megint nagyon nyűgös vagyok, a hangom is tiszta Edith Piaf. Mondjuk dolgoznom muszáj, de majd csoportmunkáznak a gyerekek. A múlt héten annyi energiám volt, 3x voltam edzeni is, olyan jó volt, most minek kell ez, hogy akadályozzon?

Tegnap nagyon hosszú napom volt, végre elintéztem a bankot másfél óra alatt, csomagot kellett váltanom, aztán meg a parkolást 5 perc alatt, pedig azt hittem, fordítva lesz. Itt van az autóm bent, többé nem kell fizetnem azért, hogy a ház előtt parkolhasson. Tanítottam is még délután, csak úgy, a Zsiráfnál lévő füves lépcsőkön, aztán bloggertalálkoztunk Pillánál. Fél 11 körül értem haza, annyira fáradt voltam, hogy csak ilyen homályos, félálom-emlékeim vannak arról, hogy hazaérek, fogat mosok, áthúzom az ágyneműt, majd felébresztem Barnit, aki dolgozás közben bealudt a kanapén, mivel ő is totál kivan a munkája miatti stressztől, hogy jöjjön aludni. Természetesen tök szarul aludtam, mert hát milyen egyszerű lenne az élet, ha egy gyilkos nap után ki tudnám pihenni magam. 

A héten 1001 program lesz, délutáni felügyelet az érettségin, haza is kell ugranom Vácra valamelyik délután, lesznek plusz óráim, két színház, egy születésnap - majd meglátom, mihez lesz energiám, mindenesetre most így, kicsit lázasan legszívesebben visszamásznék az ágyba és magamra húznám a takarót. 

És Ti, hogy vagytok?

2019. május 9., csütörtök

egyedül

A csütörtököm általában olyan, hogy van reggel 3 órám ugyanazzal a csoporttal, majd van 2 és fél óra szünetem, van egy tanórám, újabb másfél óra szünet, majd értekezlet estig, félidőben egy óra szünettel. 

Ja, hát nem túl praktikus. Jó lenne, ha a szünetekben idejárulnának a tanítványok, és legalább tudnék pénzt keresni, de hát ki ér rá ilyenkor. 

De ma a középső órám, mivel a gyerekek előrehozottan érettségiznek angolból, elmaradt, ezért tudtam, hogy lesz a délutáni programig 4 és fél óra szünetem, így elterveztem, hogy nagyon megérdemlem, hogy megjutalmazzam magam. Az óráim után magamra húztam a piros, lakk esőkabátom meg a türkizkék sapim, elmentem a Batyira, vettem magamnak ebédre egy hummuszos, spenótos, céklás, kecskesajtos, kesudiós zöldségcsodát Francziskánál (csodálatos az a hely), hazavillamosoztam vele, melegítőt húztam, beraktam az új Trónok harcát, feltelepedtem a kanapéra, és itt majszolgattam-pihentem vagy 3 órán keresztül. Mondjuk most vissza kell mennem a suliba, de fú, nagyon jó volt kicsit itthon, tök legálisan lazulni egy esős munkanap közepén.

Utána pedig Pillával találkozom, akit azóta nem láttam, hogy elröppent Amerikába, szóval .


2019. május 7., kedd

eklektika

Nagyon szeretem az eklektikus, szedett-vedett összeállításokat a lakberendezésben, a várostervezésben és az öltözködésben is. Én magam is kicsit eklektikus vagyok, színes, vidám, kissé kaotikus, néha rendetlen, szedett-vedett, mégis harmonikus - szóval illik hozzám. Láttam valakin a múltkor egy meseszép, fényes, zöld rakott szoknyát, és annyira beindította a fantáziámat, hogy mennyire jól tudnám integrálni a stílusomba... Valahogy így. Szeretnék egy fényes (lehetőleg zöld, vagy valami fém színű) rakott szoknyát nyárra.





take me back to where I belong

Barni mindig zümmög valami zenét, miután felébred és sertepertél a lakásban, teljesen random, nagyon régi dalok szoktak eszébe jutni, iszonyú vicces, hogy néha mi bukkan fel a repertoárjában, amivel aztán szoktunk utazni kicsit, rákeresni, meghallgatni, vihogni rajta. A múltkor a Süsü zenéjét kezdte el dudorászni, én pedig imádom Süsüt. Régen bakeliten is hallgattam a részeket, és eszembe jutott, hogy hátha fenn vannak Spotifyon... És képzeljétek, tényleg fenn vannak az egész mesék, 3 sztori az elejétől a végéig. Úgyhogy meghallgattam őket, és nem tudom elmondani, mennyire visszahozta a komfortos, boldog gyerekkor-érzést, miközben főzés, vagy pakolászás közben hallgattam. Időutazás. Bodrogi, Sztankay és a többiek, meg azok a Bergendy zenék... Zseniális, úgy, ahogy van, így, felnőtt fejjel is.

2019. május 6., hétfő

rain

Nekem az esőről mindig az jut az eszembe, hogy a kisállat, mikor esőben sétálunk, megállunk a járda szélén, és szépen, illendően körülnézünk, hogy jön-e autó, mielőtt átjutunk az út másik oldalára, akkor nem ül le, ahogy tudja, hogy illene neki, hanem csak berogyaszt a hátsó lábaival kicsit, hogy nehogy vizes legyen a feneke, és ott guggolva várja, hogy tovább induljunk. ❤️

2019. május 3., péntek

random happiness

Fekszem az ágyunkban, ölemben a laptop, álmos vagyok, boldogan, tele élményekkel. Az imént értem haza a Pata Negrából, ittam egy pohár bort a pasimmal meg a kis barátaival. Ma két órám volt össz-vissz, ez már ilyen laza időszak. Voltam a sulink ballagásán, ami nálunk éjjel van - fura, de gyönyörű. Voltunk délután a pasim keresztlányának a meglepi szülinapján, találkoztam Barni exével, meg az ő új pasijával, egész sokat beszélgettünk, jó volt.

Néha az ilyen teljesen random hétköznapok hozzák a legnagyobb változást ez ember életében. Mesélek majd erről még, csak most jobb, ha alszom.

on the road again

Szerdán megint elmentünk csavarogni, elképesztően gyönyörű idő volt. Megnéztük a Bory várat Székesfehérváron, ti már jártatok ott? Ez egy apró, tündéri Disney-kastély Fehérvár közepén, egy szobrászművész építette magának (!) kb 40 éven keresztül, tele van szobrokkal és festményekkel, de tényleg bárhova nézel, mindegyik kis eldugott ficakban van valami szobor, vagy színes biszbasz, teljesen odavoltam, vagy 2 órán keresztül csámborogtunk benne, ideális kiránduló célpont, ha esetleg kerestek ilyesmit. Most, ebben a Trónok Harca-hangsúlyos időszakban amúgy is lelkesebb vagyok minden iránt, ahol picit nagyobb az esély, hogy felbukkan egy sárkány, vagy egy befalazott királylány, de egyébként is nagyon különleges ez a hely. 

A pasim Székesfehérvárra járt főiskolára, úgyhogy rengeteg dolgot mutatott és mesélt mindenfelé, nagyon izgi volt kicsit belelesni az emlékeibe. Voltunk enni a Placcban, ami egy tó közepén lévő étterem, és bár nagyon jó élmény volt ücsörögni ott, a napon, végül nem ettünk olyan nagyon jót. Aztán egyszer csak leült egy néni és egy bácsi a mellettünk lévő asztalhoz, rendeltek egy-egy sört, és elmesélték a pincérnek, hogy épp ma van 50 éve, hogy megismerkedtek ebben az étteremben. Erre mondta a pincér, hogy ő még fele annyi ideje sem él... És tényleg, 50 év, úristen. Nagyon jó érzés volt látni őket, ahogy csendesen beszélgetve iszogatták a pohár sörüket. Azt hiszem, ezek az élet nagy dolgai. 

Aztán még elkirándultunk Inotára, felmásztunk néhány dombra, fetrengtünk a selymes fűben azon a gyönyörű helyen - ezek meg az én életem nagy pillanatai. Van ott egy régi, használaton kívül lévő gyár, megnéztük azt is, nagyon vonzódom a régi, elhagyatott helyekhez, amikről ordít, hogy micsoda történetük van, meg hát gyönyörűek is ezek a régi, téglából épült ipari épületek. Ha esetleg van köztetek bárki, aki játszott a Szibéria című, zseniális, nyomozós-kutatós játékkal - teljesen az a hangulat jön vissza nekem az ilyen kihalt helyektől.