foood

Tegnap este egy nagyon kedves tanítványommal találkoztam a Batyin, a kedvenc helyemen, amit Marcipánördögtől kaptam, ugyanis vele voltam ott először, és másokat is elvittem azóta oda. Kicsit Párizs-hangulatú hely, mindenki azonnal beleszeret. Ezzel a lánnyal (akit meg egyébként Violeten keresztül ismertem meg, tehát minden szál a blogokban fut össze), az utóbbi egy évben szinte minden kedden találkoztunk és beszélgettünk. Szerintem nagyon ritka, hogy az ember rendszeresen ennyi minőségi időt töltsön valakivel, én a barátaimmal, a tesómékkal sem beszélgetek rendszeresen, heti szinten ennyit, és a világon minden téma előkerül, az egészen személyes történeteinkig. Szóval azt hiszem, nem fura, hogy barátság alakult ki köztünk, nagyon megszerettük egymást. Úgyhogy most, az utolsó óránkat nem a megszokott helyszínen, az ő kicsi konyhájában tartottuk, hanem ebben a csodás hangulatú bárban, két pohár vörösbor mellett. 

Ma pedig Gabesszel néztük meg a Czakó kertet - én már Barnival jártam ott. Akkor olyan élmény volt, hogy mikor beültünk, Barni azt mondta, hogy hát milyen jó ez a hely, ez lesz a törzshelyünk! Aztán mikor kijöttünk, azt mondta, soha többé ne jöjjünk ide - és hát tényleg, minden elbaszott volt, a kiszolgálás, a kaja, az elfelejtett, majd a főétellel egyszerre kihozott előétel - és mindez nagyon drágán. Gabesz viszont kíváncsi volt rá, mert tényleg nagyon hangulatos, úgyhogy adtunk neki egy második esélyt, de azt hiszem, kijelenthetem, hogy többet már valóban nem megyünk. Úgyhogy a Czakó kertet nem is tudom ajánlani.

Ez a típusú vacsi sokkal boldogabbá tesz - nem is tudom, hanyadik gránátalmám volt ez a héten, alatta persze mangó lapul: