Visszatértünk a nyaralásból, 12 napig nyomultunk a legnagyobb hőségben, ami szerintem tökéletes időzítés volt, bár Barni nem ért velem egyet, ő árnyéktól árnyékig osont. Odafelé megálltunk Ljubljanában, eredetileg két napra, de annyira nem bírtunk a forró várost, hogy az első éjszaka után összepakoltunk, foglaltam egy másik airbnb-t és átmentünk Piranba, ahogy az ablakunk 10 méterre volt a tengertől. Barni ott kérte meg a kezem, még a kezdődő covid idején, mikor 5 hónapos terhes voltam, így nagyon jó érzés volt visszatérni, nagyon szeretjük Pirant, meg egész Szlovéniát.
Utána elautóztunk Lignanóba, ami az én szememben az olasz Siófok, de meglepő módon alig voltak nyaralók, szinte üres volt a tengerpart és a vízi vidámpark (hívjuk strandnak, igazából medencék voltak néhány gyerekjátékkal) is, nem tudjuk, miért. Egy barátnőnk Pordenoneban él az olasz férjével és a két éves kislányukkal, és az anyósa kivett egy házat Lignanóban, oda hívtak meg minket egy hétre együtt nyaralni. Pihentünk, jókat ettünk, strandoltunk, nagyon jó volt, ráadásul velük volt a kutyájuk is, így végre kikutyázhattam magam. A vége kicsit kalandosra sikerült, mert a házigazda srác labdázás-bohóckodás közben óriásit esett és kiugrott a válla, sőt, el is szakadt benne két ín, és mivel ő a válla miatt nem tudott vezetni, a barátnőnk pedig szintén nem vezet, végül az utolsó napon két autóval átvittük az összes cuccot hozzájuk úgy, hogy Barni vezette az ő autójukat, én pedig a miénket, és még egyet aludtunk náluk Pordenonéban. 
Végül még két napot Velencében nyomultunk, amiben megint a forróság volt a nehézség. Én imádom Velencét, és nagyon szerettem volna kipróbálni, hogy nem csak egy fél napot vagyunk ott, hanem ott is alszunk, de legközelebb ezt tavasszal vagy ősszel kell megejteni, mert így 40 fokban ez ezért nem volt olyan élvezetes - meg az az igazság, hogy fáradtak is voltunk már. Egyébként tök jól ismerjük már Velencét és egész jól el is tudtuk kerülni a tömeget, de a legjobb mégis a szállásunk volt. A tulaj, aki egy szuperjófej helyi pasi volt, van motorcsónakja, és elvitt minket (nem ingyen) egy másfél órás hajótúrára és mindent megmutatott és elmesélt történelemről, művészetről, bár minket leginkább az érdekelt, hogy milyen a mindennapi praktikus élet egy vízre épített városban, ahol pl. mentőhajók és szemeteshajók vannak és nincsenek autók, milyenek a közlekedési szabályok, hogyan költöznek, vásárolnak, járnak iskolába, hogy bírják a rengeteg turistát, milyen a tél, mit kezdenek az omladozó épületekkel stb. Közben Barni exe, akivel nagyon jóban vagyok, látta, hogy ott vagyunk, és írta, hogy ők is, úgyhogy ittunk velük egy italt, vicces volt. Ők amúgy San Clemente szigetén, egy kolostorból átalakított luxusszállodában héderelnek napközben, és csak este hajóznak át a városba vacsizni meg iszogatni, mondjuk úgy gyanítom, hogy mi is jobban bírtuk volna, de azért így sem panaszkodom.
