2014. április 30., szerda

Switching OFF

Ma rövidített órák voltak, délben hazajöttem a suliból, és most másfél hétig nem kell tanítanom, azaz május 12-ig. Be kell mászkálni, meg kell felügyelni az érettségin, de konkrét munka nem lesz, szóval azt hiszem panaszra így sincs semmi okom. A ma délután meg zseniális volt, csavarogtunk, fotóztunk, fagyiztunk és macaront ettünk a blökivel meg az unokahugimmal, aztán meg barátnőztem, és beültünk egy olyan hangulatos kávézóba, hogy legszívesebben azonnal beköltöznék, és ott beszélgettünk, nevetgéltünk, meg ettük a padlizsánkrémes kenyeret mézes-gyömbéres sörrel, míg kint durván leszakadt az ég, és elmosta a fél világot, legalábbis onnan bentről úgy tűnt. Aztán hazafelé esőillat, őrületes felhők és fények, naplemente, meg bicajozás.


Azért koncentrál ennyire, mert ő kezelte a távkioldót. Hogyan tegyünk boldoggá egy négyévest.

2014. április 28., hétfő

En attendant l'été

Ma már annyira igazi nyár volt, hogy egészen megőrültem. Illetve megőrültem volna, ha nem kell reggel 9-től este 6-ig megállás nélkül tanítanom, de így nem annyira sikerült kiélveznem a dolgot, és a végén csak a harmadik kávé segített, hogy koncentrálni tudjak az utolsó diákomra, pedig napi kettőnél több kávét csak vészhelyzetben szoktam inni. 

Persze nem panaszkodom, mert az, hogy egy órával később kezdődik a nap, egészen mássá teszi még a hétfő reggelt is, ha engem kérdezne bárki (nem kérdez), én mindig 9-re járnék, hogy aludhassak 7-ig, állhassak a forró zuhany alatt, legyen időm turmixot csinálni, üldögélni a reggelim fölött a teraszon, dobálhassam egy kicsit a labdát a blökinek, készülődjek, rendet rakjak magam után, időben induljak el, és mindezt rohanás nélkül. Mondjuk estére így is annyi energiám maradt, hogy tiszta erőből ne csináljak semmit, csak bambuljak ki a fejemből, annyira jó volt. Ugye az vicc, hogy holnaptól eső, meg mínuszok? 

2014. április 27., vasárnap

Relax

Annyira jól éreztem magam tegnap este, rég voltam ilyen felszabadult. Kicsit hagytam is, hogy tegyék a szépet nekem, ami vicces volt, és legyezgette a hiúságom, de hát kénytelen vagyok szkeptikusan állni a fiúk borfűtötte udvarlásához hajnal 2-kor, szóval leginkább kinevetem őket. Ami extra vicces volt, hogy találkoztam a legeslegkedvesebb fogorvosommal, Jude Law-val hajnal 1-kor a gyrososnál, addig otthagytam a többieket és ketten ettünk, majd dumáltunk egy órát. Egyedül volt, és kiöntötte nekem a szívét: boldogtalan szegény pára, és nem találja a helyét, de nem mondhatom meg neki, hogyan oldja meg az életét, pedig lennének ötleteim.

Ma délelőtt csavarogni voltunk, mert konkrétan nyár volt. Kicsit kipróbáltam az új fotósjátékszereimet, mondjuk ezt még gyakorolni kell, mert nem sok jó lett, de azért azokkal is elszórakoztattam magam.




Meg összefutottam a cuki bringás-vizslás fiúval, amint izzadtan, és borzasztóan szexin épp egy bringatúrából jött, és vigyorogva odafarolt mellém, jó kis találkozás volt, egyből fülig ért a szám nekem is. Őt is lefotóztam, és kurvajó kép lett, bár először tiltakozott, de aztán itthon kicsit megszerkesztettem, átküldtem neki, és most meg persze odavan, hah. 

2014. április 26., szombat

Strike a pose

Nagyon szeretek fényképezni, és jó kis fotómasinám is van, mondjuk nem nagyon értek hozzá, de többnyire kitalálja a gondolataimat is. Most, hogy nincs pasim, és leggyakrabban egyedül kerülök számomra kedves fotótémák közelébe, nem nagyon kerülök rá a képekre, illetve használom az időzítőt, és szaladgálok, de az bonyolult, és csak olyan helyen merem megjátszani, ahol senki nem lát. Viszont vettem a Vaterán egy távkioldót, ma pedig egy állványt a gépemhez, mindkettőt szuperolcsón, és most kábé úgy érzem magam, mint mikor 8 évesen megkaptam az első Barbie babámat, nagyon-nagyon örülök (én, a kütyübuzi). Mondjuk továbbra sincs szándékomban arccal vállalni ezt a blogot, illetve csak úgy félig-meddig. 

Na őőőők az új játékszerek, a mini birodalmi lépegetőm, meg a távirányító: 


És az első igazán jól sikerült fénykép Őmacskaságáról és rólam:


A lényeg a lényeg, hogy mostantól még több fotóra számíthattok. 

2014. április 25., péntek

Naaa

Na. Hát ez van, szomorú vagyok, aludni sem nagyon tudok, éjjel fél 2-kor felébredtem megint, és teljesen felhúztam magam, úgyhogy ilyenkor inkább felkapcsolom a villanyt, és olvasgatok, a reggel viszont emiatt nagyon nyűgös. Nagyon péntek is van, szóval nem volt túl hatékony a tanítás sem, a gyerekek hipernyűgösek, és még van órám. Nyaff. És még a hajam is szar. :)

Az eső is esik (nem tudom, hogy megyek haza bringával, nincs kapucnim). Ma itthon maradok, főzni szeretnék valami finomat, curryt, ugye? Azt már olyan régen főztem. És az ölembe veszem a macskát, megnézek valami filmet, meg lehet hogy alszom is kicsit, pihenek, de jó lesz. 

Remélem holnapra visszatér a napsütés, meg a jókedv belém, szeretnék mindenfélét csinálni, este meg koncertre megyek. A reggelt meg, mint mostanában mindegyiket, smoothie-val indítom megint, annyira jók, most épp a narancs-banán-madársaláta-uborka-gyömbér-menta megy, de már nagyon várom az őszibarackot, a málnát, a sárgadinnyét, meg az összes többi gyümölcsöt.


2014. április 24., csütörtök

Sad and confused

Van bennem egy nagyon komoly zavarodottság mostanában. Persze általában igyekszem nem szembenézni az érzéseimmel, és könnyen el is tudom őket hallgattatni, mert rádiót hallgatok, dolgozom, beszélgetek, olvasok, alszom, meg nem is tudom, miket csinálok még, de amikor este lemegyek a Dunapartra, futok, és csak a gyönyörű gitár, meg a karcos hang szól a fülemben, előttem meg a naplemente a víz fölött, olyankor muszáj kicsit magamba nézni. 

És ilyenkor ott futni nagyon jó, és tudom, hogy jó a bőrömben lenni, mert nagyon szeretem a munkám, egy csomó pozitív visszajelzést kapok, nagyon cukik a szüleim, és nem is tudják, hogy mivel járjanak a kedvemben, mindkét bátyámékra számíthatok bármikor, a gyerekek még akkorák, hogy bármikor lehet tőlük ölelést, meg csokiillatú, maszatos puszikat kuncsorogni, és itt a plüsskutya, meg a macsek, akiktől napi szinten rengeteg szeretetet kapok, és kívánom, hogy mindenkinek legyen kutyája meg macskája, mert az nagyon jó. És mindenkinek rendben van az élete és egészséges meg okos, soha nincs semmi fesztivál, és ezt én nem cserélném el semmire. És gyönyörű helyen lakom, mert a Dunakanyar, és a város, a lakásom, a kert, meg a színes csecsebecsék körülöttem, és amit a számon kiejtek, megvehetem, mert nincs hitelem, nincs gyerekem. És vannak barátaim is, még ha sírdogálnak is a vállamon, és vigasztalni kell őket, mint a barátnőmet tegnap a vodka-martinijeink fölött, de lehet velük reggelig táncolni is, ha arról van szó. És itt a zenekar, akikkel szépen, lassan, de dolgozunk, és hihetetlenül jó érzés visszahallgatni a tiszta, új, szeretnivaló produktumokat, és alig várom, hogy mások is hallják. Szóval minden szép és kerek, igazán cool életem van. 

És közben annyira mélyen, végtelenül szomorú vagyok, és borzalmasan magányosnak érzem magam. És azért vagyok teljesen összezavarodva, mert bár most már tudom, hogy itt vagyok otthon, ez az én életem, minden rendben van, és másutt, ezektől a dolgoktól, ezektől az emberektől távol mindig hiányérzetem lenne, de mégis, még mindig nem tudom elhinni, hogy egy meseszerű, filmbeillő szerelem, egy jól működő házasság pillanatok alatt, ok nélkül semmivé foszlik, és ezt érdemeltem. És akkor is, ha haragszom rá, mindig, mindig hiányozni fog. Mindig hiányozni fog, ami köztünk volt, és komolyan félek, hogy sosem lesz már ilyesmiben részem. Úgy érzem, én ezen sosem leszek túl. Olyan érzés még mindig, mintha valami elképesztő, édes-keserű filmet néznék, aminek én vagyok az összetört szívű, titkokat őrizgető hősnője, és ennek a filmnek kurvára nincsen happy endje. 

2014. április 22., kedd

A szerda az új hétfő

Valahogy úgy érzem, hogy a holnapi erősen Internationonal Fuck This Day (IFTD) nap lesz, de valószínűleg a csütörtök is, és gyanítom, hogy a péntek sem fog kimaradni a sorból. Régen kezdtem hetet ennyire motiválatlanul és nyűgösen, mintha nem is egy egész hét szabadság állna mögöttem, na mindegy. Amúgy a gyerekek ilyenkor egészen könnyen kezelhetőek, mert ők is fáradtak és nyűgösek, és én el szoktam nekik árulni, hogy én is az vagyok, és ez alakít köztünk valamiféle cinkos viszonyt. Mondjuk ez nem segít azon, hogy holnap este 6-ig tanítok, és az illetékesek be fognak jönni megnézni az egyik órámat (pont holnap, basszus), amire a biztonság kedvéért nagyon komolyan rákészültem, és életveszélyesen megfenyegettem az aktuális osztályt is, hogy viselkedjenek. 

Mindenesetre holnap a reggelt egy 20 perces zuhannyal fogom kezdeni (bocs, Földanya), a világ leglazább, legszínesebb cuccait veszem fel, megpróbálok valamit kihozni a hajamból, lesz finom smink, cicaszem, meg illat, hátha mindez a körítés elvonja a figyelmet a hullafáradtságomról. Mondjuk nem tudom mit nyüszögök, mások szerintem pont ugyanennyire találják majd nehéznek holnap reggel, hogy bevonszolják a feneküket a munkahelyükre. 

Mindenesetre én most azonnal alszom. Ez meg itt a holnapi nap során megivott kávémennyiségem:

elisandra
Jó éjt! 

Update: Vajon aludtam-e bármennyit? Á, minek? Happy IFTD!

Good-bye, amazing long weekend

A első fotó, azt hiszem teljesen visszaadja a tavaszi szünet lényegét, ugyanis épp nevetőgörcsöm van rajta, már nem emlékszem, mi miatt, meg azt is, hogy mennyire küzdök a hajammal, itt épp félig-meddig fel van tűzve, a fele meg lóg, mondjuk itt pont van némi mentségem, mert megázás után vagyunk, de nem az igazi, na. A többi fotó meg Zsofff kedvéért.







ezittakert, mondom, hogy lilaakác köz

a macs nem hiszi el, hogy milyen kegyetlen az élet a trónok harcában

Move, baby

Hogy maximalizáljam az energiaszintem, tiszta erőből kicsit tisztítókúrázom, ami nálam azt jelenti, hogy rengeteg vizet iszom sok citrommal, a gyümölcscentrifugám folyamatosan tömöm almával, répával meg naranccsal (ha lenne ennek a gépnek önmosogató fajtája, esküszöm megvenném), sok-sok zöldséget eszem, meg mindenféle könnyű kaját, és igyekszem kerülni a húst, ameddig nem kívánom újra, meg az édességeket (ez szokott a legnehezebb lenni), na és persze bye-bye, rozéfröccsök. 

Emellett minden nap mozgok, ha mást nem, egy hosszú esti sétát a kutyával. Most valahogy újra bejött a futás, pedig néha kifejezetten nem szeretem, de most tökéletes az idő hozzá, jók a zenéim is, a terep mesés, meg jobban is megy, gondolom a sok bringa miatt, csak nem kellene elfelejteni nyújtani, mert most nagyon fáj mindkét vádlim. Pfff. Leálltam arról, hogy használjam a sport applikációt, és így mérjem az időt-távot, és nagy megkönnyebbülés, hogy nem kell magammal cipelnem a féltéglányi telefont, ami amúgy el is szokta vonni a figyelmem a futásról, mert állítgatom, meg fotózok, meg nem tudom. Így meg magamra csíptetem kb 10 grammos iPod shuffle-t, és szaladgálok gondtalanul, tök jó. Esküszöm, hogy így jobbak a távok, meg az időm is. 

2014. április 21., hétfő

Spontán

Tegnap délután elmentünk páran (8 fő) bringázni, bár nagyon lógott az eső lába, de gondoltuk, hátha nem esik majd. De aztán, minő meglepetés, esett. Tekertünk kb 5 km-t, majd egy biciklispihenőben beálltunk egy fedél alá kb 10 másik bringással, és ott röhögcséltünk úgy egy órát, nagyon hangulatos volt. Aztán mikor kicsit csendesedett az eső, elindultunk vissza a város felé, de 1 perc múlva már úgy szakadt, mintha dézsából öntötték volna, és szarrá áztunk. Nagyon régen volt ilyen élményem, vicces volt.

Aztán B tervként eljöttünk hozzám, szereztünk inni- meg ennivalókat, a DJ haverunk hozta a mobil zenepultját (ölében a kutyámmal keverte a zenét), scrabble-öztünk, és természetesen spontán házibulihoz méltó módon táncoltunk hajnal 1-ig (délután 5-től). Szerintem az este ott lesz az év öt legjobb bulija közt, a képek pedig, itt volt a fényképezőgépem, és mindenki kattintgatott, és hááát, percekig nevettem, mikor ma reggel végignéztem őket. Imádom ezt a vicces kis bandát, nagyon jó fejek. Azt hiszem, elég jól sikerült ellensúlyoznom az antiszoc napjaimat. 

Ma nem sikerült túlzottan aktivizálnom magam, ettem, ittam, filmeket néztem, mosogattam, rendet raktam, kitakarítottam. Most pedig vissza az egészséges, aktív napokhoz, még egy nap intenzív pihi, aztán újra munka. Még 8 hét a nyári szünetig, és kiderült, hogy májusban érettségi szünet is lesz, óóóó. Can't complain.

Ez a szám meg így a szünet végére. Fogadjunk, hogy sokatoknak ismerős lesz, és vajon honnan?:)

2014. április 20., vasárnap

Ups and downs

Annyira utálom a hormonjaimat, úgy játszanak velem, mint a macska a szekrény alól kihalászott, csupaszösz kislabdával. Tegnap este még minden kerek volt, sétáltunk egy nagyon hosszút, majd futni is elmentem, nem csak kocogni, hanem teljes erőből futni. A part úgy nézett ki, mintha alapból ráküldtek volna egy durva drama effektet a fotószerkesztőben, és úgy éreztem, hogy én vagyok a legkiegyensúlyozottabb nő a világon, és mennyire király életem van, hogy ilyen szép helyen futkorászom minden este. Nem volt kedvem inni, így nem mentem sehova, beraktam zenéket, táncoltam, és csillogóra takarítottam a lakást, meg rendet raktam a szekrényemben, de úgy, hogy szín szerint csoportosítottam a felsőket meg a pulóvereket. Tudom, szánalmas, most így utólag már én is annak látom, de akkor jó programnak tűnt. Ja, és csináltam túrótortát (kb 5 receptet ollóztam össze), ami várhatóan nagyon finom lesz, még nem tudom, mert fogyasztás előtt 1 napig dermeszteni kell a hűtőben. 

Aztán ma reggel felkelek, és nem jó semmi. Se a sonka, se a hétvége, se a hajam (megmostam, megpróbáltam beszárítani, nem sikerült, segítség), se én. Délután azért megyek biciklitúrázni, kivételesen nem egyedül. Igen, érzem én is, hogy nem jó az irány, tudom is, hogy min kellene változtatni, és mivel kellene lefoglalnom magam, de sajnos nem csak rajtam múlik. 

anna deegan

2014. április 19., szombat

Solitaire

Idén teljesen hidegen hagy a húsvét, pont, amennyire a karácsony sem izgatott, hát ez van. Majd legközelebb, gondolom, ha gyerekeim lesznek. Azért van itthon persze egy csomó finom kaja meg süti, de nem nekem köszönhetően. Én annyit készültem az ünnepre, hogy vettem két zacskó pattogócukros milka csokitojást, de elég nagy esély van rá, hogy a locsolóknak már nem marad belőle. Én csak annak örülök, hogy ilyen jó sok munka nélküli napot kaptunk, meg hogy cuki az unokahugim, és hogy nézhetek vele Eperkét, miközben saját gyártmányú joghurtos-banános jégkrémet tolunk (isteni lett), lehet rengeteget kutyázni (Bobek kapott csipogós malacot), aludni ebéd után, hogy újra szép idő van, zokni és harisnya nélkül lehet tavaszi cipőt húzni, nem kell a bőrdzsekim alá 5 pulcsi, meg hogy este elmehetek egy koncertre kicsit szocializálódni, mert azt hiszem, túl sokat vagyok egyedül, és kezdem megszokni. 

Őszintén szólva, ölni tudnék egy pasiért, főleg a dolog fizikai részéért, annyira jó lenne időnként együtt aludni valakivel, meg kézen fogva mászkálni. És persze jó lenne, ha lenne kivel itthon kuckózni, meg sorozatot nézni, csavarogni, ilyenek. De egyértelmű, hogy a válás nagyon meg fog viselni (még nincs hír róla, hogy mikor/mi lesz), és valószínűleg semelyik pasinak nem esne jól végignézni, ahogy siratom a házasságom. Szóval szeretném, de igazából lehet hogy nem baj, hogy nincsen most semmi komoly.

anna deegan

2014. április 18., péntek

Fújja a szél, fúúúújja

Hát ilyen hosszú rövid. Egyébként már nem vagyok elszontyolodva, mert rájöttem, hogy jelenleg ez a legnagyobb problémám, meg maximum az, hogy menjek-e ma (is) mulatni. Arról már nem is beszélve, hogy anyukámnak nagyon tetszik. Szóval.


Annyira hasonlít a frizuránk

Sokk

Úgy kezdtem el a bejegyzést, hogy annyira jó, hogy szombat van, de közben rájöttem, hogy nem is szombat van, hanem még csak péntek. Hát ennél kellemesebb meglepetés nem nagyon érheti az embert a reggeli ébredés után. Kivéve talán azt, hogy a tegnapi hajvágást csak álmodta, és még mindig hosszú a haja, de nem, ennyire azért nem szép az élet. 

Mindenesetre a tegnapi sokkon valamennyire túltettem magam, úgysem tudok mit csinálni, ez van, hülye apródfizurával kell átvészelnem a tavaszt, meg amilyen rövid lett, úgy tűnik, a nyarat is. I'm so sad. Vannak trükkök egyébként, nagyon nőies ruhák, kisvirágos felsők, élénk rúzs, ékszerek, meg nagyon vékonynak kell lenni hozzá, és akkor valamennyire működik. De hát komolyan, kinek van ilyesmire ideje/energiája, úgy kellett nekem ez most, mint púp a hátamra. Pont most, mikor femme fatale-t kellene játszanom, nem óvodás kisfiút.




Na megyek futni. 

2014. április 17., csütörtök

Anyuuu

Ma elmentem fodrászhoz, főleg azért, hogy a frufrum hozza rendbe, és hogy egészségesebb legyen, 1-2 centit a vágjon hajamból, ami már tök hosszú. Volt. 

Ugyanis rövid hajjal jöttem ki a fodrásztól BAZDMEG. Nem áll jól, nem tudom egyenesre kiszárítani (csak úgy működik), nem nőies, nem tudom összefogni, így csak és kizárólag frissen mosva működik, és a lényeg, hogy nem ezt kértem, nem ezt akartam, eszembe sem jutott, hogy megint rövid hajam legyen, imádtam a hosszút. A 2-3 centi, az szerintem nem 8-10 centi, bár mindig elfelejtem, hogy a fodrászok a centimétereket igen nagyvonalúan értelmezik. Mindez 8000 (!!!) forintért. 

Soha többé nem megyek fodrászhoz. Soha többé nem megyek emberek közé. 

2014. április 16., szerda

Őszibarack

Tegnap már délre otthon voltam, ebédeltem, elvittem anyut vásárolni, majd bementem Budapestre, elvertem egy csomó pénzt a Body Shopban (őszibarackos, banános finomságokat vettem), majd elmentem Sickpicnic koncertre a Rohamba, ahol annyi barátommal találkoztam, mintha újra kinyitott volna a Vé egy estére. Hívtam egy csomó mindenkit, és el is jöttek, fröccsöztünk meg ökörködtünk, jó volt. Ott volt egy régi nagy szerelmem (végül nem lett a dologból komolyság, mert nekem volt épp pasim, de egy kicsit azért imádtuk egymást), aki gyönyörű, és nagybőgőzik, és már van felesége, de azért jó volt látni. Éjjel 1-re értem haza, és otthon varázsoltam magamnak terülj-terülj asztalkámat, kolbász, retek, paradicsom, sajt, desszertnek pedig stílusosan benyomtam egy fél tábla szilvás Milkát. Aztán reggel 7-kor nem örültem, mikor csörgött az óra, nem annyira sikerült kialudni magam. Tudtam, hogy ez lesz, de nem érdekel, nekem fun élet kell a kötelességek mellett is.

Most meg itt ülök az iskolában, nincs tanítás, hanem mindenféle mókás programok vannak a gyerekeknek, de hogy nekem miért kell itt ülni délután 1-ig, az rejtély. Jobb híján vettem magamnak sonkás zsemlét, Twixet, meg kávét, és ez jó. És délután még óráim lesznek, de nem mondhatom le őket, mert kompenzálni kell a body shopos kirohanásomat. Nyaff.

solti balázs

2014. április 14., hétfő

In the afternoon

Tegnap már egész későn, fé 8 körül futottam, utána meg edzettem itthon, és ilyenkor úgy érzem mindig, hogy meg tudnám váltani a világot, annyira sok energiám van, végül fél 12-kor alig bírtam eltenni magam aludni, sőt, felhúztam az órát 5:45-re (!!!), hogy én majd reggel is elmegyek futni, mert az milyen jó. 

Aztán reggel egész kipihenten ébredtem, de akkorra már kimentek belőlem az endorfinok, és éreztem, hogy ez a hétfő hajnali futás valószínűleg sokkolná a szervezetem, és elhalasztottam ma délutánra (mondjuk a jó hosszú, lassú reggelt nagyon élveztem). Most meg már úgy vagyok vele, hogy izomláz mellett nem muszáj megint edzeni, kell pihenni is, meg a szél is fúj (megint, pfuj) úgyis, úgyhogy még jön egy tanítványom, aki 6-ig lesz itt, de már letöltöttem a Trónok harca tegnap esti részét, meg ráterítettem az anyukám által varrt puha patchwork takarót a kanapéra, félig felhajtva, hogy ha becsukódik a kapu a diákom mögött, csak be keljen csusszannom alá, és már pihizhessek is teljes erőből. 

2014. április 13., vasárnap

No surprises

Annyira jó volt a hétvége, ahhhh. Szeretném kiemelni
  • a napi futást 
  • a tömény lilaakác illatot a burjánzó, virágzó, dzsungel-kinézetű kertünkben
  • a kutyás naplementéket a Dunaparton
  • a vizslás fiút
  • az élethű, csupakaland álmaimat
  • a 40 kilcsi bringázást szombaton
  • a szezon első hekkjét kovászos uborkával 
  • a homokos parton fekve, félálomban töltött sziesztát a nagymarosi Dunaparton
  • a mai sült csirkét
  • a terveimet a hétre.
Arról már nem is beszélve, hogy még holnap kell (ímmel-ámmal) tanítani, aztán kedd-szerdán már csak mindenféle kamu, láblógatós sulis programok lesznek, szerda délutántól pedig indul a majdnem 1 hetes tavaszi szünet. Mondtam én, hogy jól választottam munkát.

2014. április 12., szombat

Instagram

Nem megy az Instagram (nálatok megy?), és így egy óra alatt kiderült, hogy maximálisan függő vagyok, pffff. Mondjuk gyanítottam eddig is. Álmomban sokszor járok távoli, gyakran egzotikus helyekre, például nemrég voltam anyuval Párizsban (bár ő nem tud róla), és egyszer volt olyan, hogy valami elképesztő ázsiai országba álmodtam magam, ami gyönyörűen letisztult, minimál, modern építészettel rendelkezett, minden fehér és üveg, viszont a háttérben ott tornyosult egy óriási, hegynyi buddha szobor - na és én ott, álmomban is toltam felfele a telefonommal az insta fotókat, hihi. 

De most már javuljon meg kurvagyorsan. 

A mai termés:







Things organized neatly: Polka dots

Már többen mondták, hogy ha valami piros pöttyös dolgot látnak, azonnal eszükbe jutok, hát, nem csodálom. Van néhány szín és minta, ami iránt legyőzhetetlen vonzódást érzek, és a piros alapon apró fehér pöttyök, az ilyen. Mióta elkészítettem a képet, még 3 másik pöttyös dolgom jutott még eszembe, de már nem volt erőm újat szerkeszteni*. 


*Ha valakit zavar, hogy szerepel az alsóneműm a bejegyzésben, az tegye meg, hogy valami mást kezd el olvasgatni, ajánlom az Ést, vagy az Irodalmi Jelent

2014. április 11., péntek

Life's a beach

Ma nem megyek sehova, az a terv, hogy álomba olvasom magam, alszom, mint a bunda, reggel időben kelek, nem lézengek délig pizsiben (pedig nagy a kísértés), hanem gyorsan elindítom a napot, fogmosás, kávé, müzli, joghurt, bicaj, pöttyös kosár, piac, zöldség, gyümölcs, sonka, sajt, miegymás, majd eltekerek Nagymarosig, megreggelizem (második reggeli) a kedvenc pékségemben, majd haza, főzök valami finomat, mondjuk kiveszem az egyik kacsamellet a mélyhűtőből, és csinálok mellé cékla-alma salátát meg spárgát. És akkor még csak szombat dél lesz, ebéd után meg persze alszom egy kicsit. És az egész hétvégére hasonló, jóleső, ráérős, töltekezős programokat szervezek, és őszintén szólva csak a családot (illetve maximum őket) akarom magam köré. 

Nagyon-nagyon szeretnék egy kádat. Olyan van, hogy ha nagyon akarunk valamit, akkor valóra válik, ugye?

nick nelson

A picture of my life

Egyébként ma vittem fotómasinát, és csináltam fényképeket, mert megint elképesztőek voltak a fények, meg a naplemente, meg minden, és ezt meg kellett örökítenem nem csak iPhone-os képeken is, de itthon megnéztem, és hát a Dunapart van rajtuk, meg a kutya. Szóval nem tudok újat mondani, így nem is untatnálak vele titeket. 

Viszont a héten megejtettem életem első vaterás vásárlását, és most tök menőnek érzem magam, főleg, mivel egy távkioldót vadásztam a fényképezőgépemhez, ráadásul fillérekért (ez mondjuk kissé gyanús). Ha megérkezik, és működik, akkor a fényképezés új távlatai nyílnak meg előttem, ti meg kaptok új, izgi(bb) fotókat.

Friendship

Ma kutyasétáltatás közben összefutottam egy régi tanítványommal, egy 50 körüli tündéri nővel, aki nagyon jó barátnőm is volt, de tudtam (másoktól), hogy haragszik rám, mert eltűntem, amikor külföldre költöztünk. Mondjuk teljesen meg is értem, igaza van. Aztán ma összetalálkoztunk tök véletlenül, és onnan folytattuk, ahol annak idején (kb 2 éve) abbahagytuk. Elmeséltem neki mindent, mert nem tudta, és úgy tűnik, nem tudok sírás nélkül beszélni arról, ami történt, ami azért meglep. Sétáltunk és beszélgettünk vagy 2 órát, és annyira jó volt, hogy még azt sem bántam, hogy jött a cukifiú a kutyájával, de csak intettem nekik messziről. Megbeszéltük, hogy újra találkozunk, hiányoztunk egymásnak (a barátnőmmel, nem a vizslás cukifiúval). 

2014. április 10., csütörtök

Spontán randi

Ma együtt sétáltunk a bicajos fiúval meg a lányvizslájával. Még eszembe is jutott, mielőtt elindultunk, és kicsit dobogott ám a szívem, mikor megláttam! Teljesen véletlenül futottunk össze, ők már visszafelé jöttek, de visszakísértek minket, ami nagyon kedves tőlük, és beszélgettünk. Cuki nagyon, és azt hiszi, hogy rocksztár vagyok (a hírnevem, ugye), egész sok dolgot tud rólam. Nagyon kis komolynak tűnik, de sajna elég fiatalka (szerintem max harmincegykettő), ami rövidtávon nem zavar, hosszútávon viszont... Mondjuk nem tudom mit gondolkozom hosszútávban, miután fél órát sétáltattuk a kutyáinkat együtt, még jó, hogy nem kezdem el kitalálni a közös gyermekeink nevét. 

A lényeg, hogy cuki, jólesett vele lenni, a nap is sütött még, gyönyörűek voltak az eső utáni fények a Dunaparton, és tiszta romantikus spontán randi kutyasétáltatás alakult. Úgy váltunk el, hogy majd biztosan összefutunk, de persze nem bánnám, ha elhívna randizni. Mondjuk az eddigi teljesítménye után, gondolom, majd kétszer annyira fogja lájkolgatni az instagram fotóimat.

amy schimler-safford

2014. április 9., szerda

Bolond szél

Mondanám, hogy szupi kis nap volt, de fúúúúj. Az egyik órán úgy viselkedtek a gyerekek, hogy összepakoltam a cuccom 10 perccel hamarabb, és köszönés nélkül kijöttem. És képzeljétek, az egész csoport utánam jött, kihívattak a tanáriból, bocsánatot kértek, és csoportosan megöleltek. Basszus, majdnem sírtam. Nem haragszom rájuk, de elegem lett. A következő két napot legszívesebben átaludnám. És a szél? Utálom, megőrülök tőle. 

Nem tudom, ti szoktatok-e kaját venni gyógyírként, de este indulatból beültem az autóba, és elmentem vásárolni, majd azon kaptam, hogy már egy fél órája ott állok a csokival bevont eperszemek, a jégkrémdesszertek, a finom magyar borok meg a francia sajtok előtt, és tiszta erőből válogatok. Persze közben rájöttem, hogy az ilyen dolgoktól nem leszek boldogabb, visszapakoltam minden baromságot, vettem zöldséget, gyümölcsöt, ciabattát, camembert-t, bazsalikomot, végül olyan keveset fizettem, hogy utólag megnéztem a számlát, hogy a pénztáros hölgy nem hagyott-e le valamit, de nem (I <3 lidl), és hazajöttem. Holnap és pénteken is rengeteg órám lesz, de majd csinálok varázslatos szendvicseket, meg viszek salit és gyümölcsöket mellé, és az majd helyrebillenti a dolgokat (mármint kurvára remélem).

Én vagyok a nyűgösség maga. Valami van a mai nappal, nem? 

Slow motion

Maradjunk annyiban, hogy nekem fogalmam sincs, hogyan lehet bicikli nélkül élni. Ma egy csomóan egyszerre indultunk el a suliból, és mindenki ül bele az autójába, vagy jön érte valaki, én meg kikötöm a kis járgányomat, berakom a kosárba a táskám, felülök rá, és az jut eszembe, hogy rozsdás, kopott, apukám csinálta, én festettem rá a virágokat, és mégis, sokkal-sokkal jobb, mint bármilyen autó. Tökéletesen össze vagyunk nőve.

2014. április 8., kedd

My head high, my mouth shut

Ma hosszú nap volt a suliban, értekezlet, fogadóóra, és tudom, hogy ilyenkor nagyon vár, így utána fogtam a kutyát, és elmentünk sétálni. Eredetileg egy kisebb kört akartunk tenni a városban (macaron-beszerzőset, mert megérdemlem), de aztán megnéztük a Dunapartot, és végül egy 2 órás, terápiás, naplemente-bámulós, kavicsdobálós, elmélkedős séta lett belőle. Közben zenét hallgattam, és meglepett, hogy milyen nyugodt vagyok. 

Végül, úgy tűnik, nem estem vissza, nem lesznek már állandó, nagy zokogások, kiesett napok, ébren töltött éjszakák. Éjjel némi rásegítéssel kialudtam magam, és bár reggel még tompa volt a fejem, de a tegnapi nappal és a sok sírással, úgy tűnik, lecsengett a sokk. Persze, kicsit szomorú vagyok, szótlanabb, mint szoktam, és többet jár a fejem az élet nagy dolgain, miérteken, a jövőmön, mint szokott. 

Mindenütt kinyíltak az orgonafák, és az egész város orgona-, Duna- és tavaszillatú, és olyan meleg van, mintha napokon belül megérkezne a nyár. Nagyon lent van a víz, és borzasztóan széles a kavicsos part, úgyhogy hosszan lehet sétálni a víz mentén, olyan helyeken is, ahol magasabb vízállás mellett fel kell jönni a bicikliútra. Szóval végigsétáltunk, a kutya fürdött, én elmélkedtem, és hallgattam a szívemhez szóló zeném, majd leültem a napsütéstől meleg kavicsokra, hónom alatt a bújásfüggő kutyám, és néztem, ahogy lemegy a nap. És jó volt ott egyedül. És igen, azt hiszem, tényleg minden rendben lesz.





Na tessék

Ennyi helye van a mi középiskolánkban egy tanárnak, jobbra, balra és szembe is tőlem 1-1 kolléga, úgy 30 centire. És csodálkoznak, hogy szünetben az első dolgom a fejemre rakni a fülhallgatót. Ezt nevezem én open office-nak. 


2014. április 7., hétfő

Warwick Avenue

Nagy nehezen megvoltak az óráim, a szemeim folyamatosan tele könnyel, nagyon nehéz volt tartanom magam. Gondoltam, valahogy kibírom este 6-ig állva, de aztán rájöttem, hogy nem érdemes rákot kapnom 6000 Ft-ért, úgyhogy lemondtam a délutáni tanítványaimat, hazajöttem, és jól kisírtam magam. 

Anyu is azt mondja, hogy túl kell rajta esni, és kész. De sajnos megint úgy érzem magam, mint annak idején, mikor elmentem a pszichiáterhez, beültem, és csak sírtam, csak sírtam, és ő mondta, hogy hát mondjak már valamit, mert így nem tud segíteni. Most is, az email óta, ha csak eszembe jut, vagy anyunak mondani akarok valamit róla, sírok, szóval nem látom magam, amint elmegyek egy ügyvédhez, és előadom a dolgot. Tudom, hogy ez természetes, az lenne furcsa, ha nem fájna, még ha tudtam is, hogy előbb-utóbb bekövetkezik, de nem véletlenül nem adtam még be a válókeresetet én. Ez a gyászfolyamat része, és napokon belül könnyebb lesz (remélem), de most olyan, mintha 6 hónapot visszaestem volna, értelemszerűen sok minden eszembe jutott, amire sosem akarok már emlékezni. Azért nagyon köszönöm a biztatást és a kedves szavakat, nagyon-nagyon sokat számítanak. Ha kicsit jobban leszek, majd keresek ügyvédet, hogy képviseljen.

It's on

Anyukám a múltkor azt mondta, hogy azt álmodta, hogy elválasztottak minket. Én ma éjjel nagyon durvát álmodtam, sírósat, szakítósat, borzalmasat, és utána már aludni sem tudtam. És ma megjött az email, hogy elindult a válás. Én nem tudom, más hogy éli ezt meg, az én gyomrom helyén egy tégla van, a torkomban gombóc, és mennék haza sírni a takaró alá. Ugye lehet úgy, hogy ne kelljen vele találkoznom? Légyszi, küldjetek pozitív energiákat.

2014. április 6., vasárnap

A nap végére

Ma is megvolt az edzés, mert 4,7 és 11 évesekkel fogócskát játszani, az nem sámli. Meg olyan is volt, hogy a legnagyobb tesitanárkodott, és kellett futnunk köröket térdemeléssel, meg sarokemeléssel, meg rákjárásban, meg ilyenek. Vicces volt. 

Az ebéd elképesztően finom volt, a szüleim szerint főzhetnék mindig én, mert nagyon bejön nekik a főztöm, pedig mindig izgulok, hogy nem találják elég laktatónak, vagy nem ízlik nekik valami, de még sosem panaszkodtak, sőt. Mondjuk én nagyon élvezem a konyhában való kreatívkodást, szóval nem bánnám én sem, de sajnos időügyileg nem működik a dolog, csak így hétvégén, meg 1-2 nap még, mikor van időm (meg kedvem) este főzni. 


És ilyen a teríték, végül annyira örülök, hogy tavaly megleptem magam ezekkel a tányérokkal. Most is vannak a Butlersben olyan gyönyörűek, hogy csorgott a nyálam, de most hirtelen sajnos nincsen szükségem újabb készletre. Esetleg evőeszközökre, mert ezek a pöttyösek nem igazán stimmelnek, bár én annyira imádom az eklektikus dolgokat, hogy nekem működnek együtt. Mondjuk a Butlersben egyébként is mindig mindent meg akarok venni.



És akkor most azonnal alszom, holnap halálos napom lesz, mondjuk várhatóan stresszmentes, de nagyon hosszú. Jó éjt!

People making choices

Ilyen nagyon régen nem történt, de ma aludtam fél 10-ig, nagyon kellett. És bár vasárnap mindig nagy a kísértés, hogy délig pizsiben maradjak, gyorsan felöltöztem, tornacipőt húztam, beengedtem és megsimogattam a bundás fejecskéket, betoltam egy kiló zöldalmát a gyümölcscentrifugába, sütöttem tojást, mellépakoltam egy nagy adag uborkát és paradicsomot, beraktam egy rózsaszín kapszulát a kávéfőzőmbe, és megreggeliztem. Most pedig nekiállok őrületes tempóban takarítani, mert nagyon nagy a baj, a szociális életem mellett, ugye, igencsak háttérbe szorult a cukker kis lakásom. És az ebéd is az én reszortom lesz ma, gyümölcsleves lesz, meg zöldfűszeres csirkemell, salátával, párolt sárgarépával meg spárgával.

Szavazni ebéd után fogok elmenni, de annyira rosszkedvű vagyok emiatt, mert úgy érzem, hogy nincsen választási lehetőségem, mert hiába van olyan párt, akik a legközelebb állnak ahhoz, ahogy én ma itthon politikai hozzáállást elképzelek, mert zöldek, és józan gondolkodásúak, és lehetek idealista, és meg is adnám nekik az esélyt, de akkor persze nagy eséllyel elveszik a szavazatom. Vagy szavazhatok a kormánypárt ellen, Gyurcsányra és a pajtijaira, akik jól összefogtak, de rájuk kurvára nincsen kedvem, és valljuk be, az nagy valószínűséggel csöbörből lenne vödörbe. Tippelem, hogy jó sokan vagyunk hasonló dilemmában, az én családomban például mindenki, a bátyámék, a szüleim, nagyon szomorú beszélgetéseket bonyolítottunk le a témában.

Amúgy meg ha én valaki ellen szavaznék, az a jobbik lenne. Őszintén rettegek, hogy komoly támogatást fognak kapni. 

2014. április 5., szombat

Ah, oui, c'était magnifique

Azt hiszem, a legjobb úton haladok, hogy teljesen elfelejtsek franciául. Pedig mennyi időm meg energiám van benne, atyaég. Az élet olyan igazságtalan.

De most nem ez a lényeg, hanem hogy mint már a múltkor kifejtettem, én nem csinálom ezt a napi aktuális boldogságos izét, de mégis szeretném elmesélni, hogy ma a bátyáméknál kifeküdtem a kertbe a sárga napozóágyba a napra, beburkolóztam egy takaróba, és aludtam egy órát, utána pedig együtt uzsonnáztam a kölkökkel a teraszon, és kaptam mazsolás kalácsot vajjal, meg forró kakaót. It was pure heaven.

Budapesti éjszaka

Megkértem a barátnőm, hogy a pasijával vetesse meg a jegyeket a szombati bulira, mert rettegtem, hogy elfogynak, én meg nagyon szerettem volna ott lenni. Erre tegnap délelőtt felhív, hogy ott áll a srác a jegypénztárnál, és nem szombaton lesz a buli, hanem pénteken, tehát aznap este. Ööö. Ennyire vagyok szétszórt, borzalmas. 

Úgyhogy átalakult a hétvégi program, és bár így nem tudtam rápihenni a mulatozásra, ahogy terveztem, és jó fáradt voltam, meg a barátnőm is (ő kétgyerekes anyuka), azért kemény munka árán sikerült olyan mennyiségű Sauska rozéfröccsöt* elfogyasztanunk, hogy vigyorogva táncoltuk végig a Toscát, ami elképesztően jó volt. 

Összefutottunk egy csomó ismerős arccal, és olyan hajmeresztő történeteket hallottunk, hogy hihetetlen, 22 éves pasiba beleszerető, majd a férjet emiatt kirúgó ("sosem szerettelek"), 35 éves, kétgyerkőcös anyuka, és társai. Én csak nézek, mi van ezzel a világgal. 

Imádom a budapesti éjszakát, teljesen otthon érzem magam benne, mindig magával ragad, de most egy darabig vidéki nyugi, pihi, sok sport, kevés ember, sok kutyacica, gyerekek és egészséges életmód. A mai nap már ezeknek a szellemében telik, és olyan jó, hogy még csak szombat van.

*Annyira jó, hogy nem az van, mint néhány éve, hogy csak folyóbort lehetett inni a bulihelyeken, amit ajánlatos volt elkerülni, hacsak nem akart másnap meghalni az ember, és emiatt sosem tudtam, mit igyak. Most konkrétan bárhol ihatom a kedvenc boraimat (Sauska, Nyakas) sok hideg szódával, másnap meg sehol. 

funa-mamimumemo

2014. április 4., péntek

Balance

Erről sosem írtam itt, mert van persze sok minden, amit nem kötök az orrotokra, meg az az időszak nem az volt, amit szívesen megosztottam bárkivel, a hozzám közelállókon kívül, persze. De mikor elkezdődtek a bajok nyáron, elkezdett hullani a hajam. Nagyon komolyan, ijesztően, óriási mennyiség, csomókban, mindenütt ott volt a hajam, a fürdőszoba földjén, a zuhanyfülke lefolyójában, a párnámon, mindenütt, rémálom volt. Sírni tudtam volna, borzalmas volt. Szerintem nem túlzok, ha azt mondom, a hajamnak úgy a fele kihullott. Durván hangzik, nem? Van egy pajzsmirigy autoimmun betegségem is, aminek lehet mellékhatása, de főleg az elképesztő sokkra, a gyászra és a szomorúságra gyanakodtam. Most pedig már biztos vagyok benne, hogy ez volt az ok. 

Ugyanis most, ha megmosom a hajam, és a fürdőszobában az ablakon át rásüt a fejemre a nap, látszik, ahogy a fejem búbján kunkorodik az ezer új, növekvő szőke hajszál, a múltkor a fodrász meg is jegyezte, hogy milyen vicces. És igen, már most sokkal dúsabb a hajam, nő, szép, csillog, és csinálja amit mondok neki. Olyan hálás vagyok a szervezetemnek, hogy helyrerázódott, és őszintén, jó érzés volt légiesen könnyednek és vékonynak lenni, de egyáltalán nem bánom azt a néhány kilót, ami visszacsúszott rám. Mert azt jelenti, hogy újra jól vagyok.


Tosca

Hát akkor boldog pénteket mindenkinek!

Még 2 lyukasórám van, aztán még egy óra a legproblémásabb osztályommal, aztán pedig fél 1-kor már mehetek is haza. Már betömtem egy szendvicset, almát, répát és epret, meg egy csomó csokidarabos kekszet a kollégákkal, iszom a zöld teám, a Sony fülhallgatóm a fejemen, szól a Tosca a fülemben, úgyhogy minden nagyon chill. Nagyon szép idő van, de nem süt a nap, pedig már beizzítottam a napszemüvegemet is tegnap, no nem baj, azért kiegyezek ezzel a 20 fok körüli hőmérséklettel így is, és még az egészségem is remek. Persze ilyenkor mindig túltervezem magam, akarok futni, kutyát sétáltatni, bicajozni, napsütéses teraszokon üldögélni, vacsizni, a barátaimmal találkozni, takarítani (jó azt nem akarok, de kellene), filmet nézni, és itt még csak a péntek esténél tartunk. 

De a legjobb mindig a szombat, azt úgy szeretem, reggeli és kávé a teraszon, piac meg meggyes-rácsos a kutyával a városban, töltekezés napsütéssel, bringa Nagymarosra, majd napozás a kertben, a nyíló fehér orgonák alatt. Este pedig találka és fröccsök a legkedvesebb barátnőmmel, és akkor élőben hallhatom azt a legendás, de nagyon ritkán látható formációt, ami most a fülemben szól, és feketére táncolhatom a fehér tornacipőmet. 

2014. április 3., csütörtök

Not so good

Nagyon rossz a kedvem, és lelkiismeret-furdalásom is van. Persze nem csak emiatt, más is van. De tudjátok, napközben sokat agyaltam ezen, és egy ilyen induló ismerkedésnél teljesen alapnak kellene lennie, hogy van rá esély, hogy esetleg nem működik, hogy az egyik fél nem erre vágyik, és szerintem a másiknak gond nélkül el kellene ezt fogadnia. könyörgöm, mindössze háromszor találkoztunk, nem járunk együtt. Inkább ilyenkor, mint hetek, hónapok múltán, nem? Persze tudom, az érzések nem így működnek. És közben az is eszembe jutott, hogy volt szó róla, hogy simán bele lehet menni egy olyan kapcsolatba, ami barátság extrákkal alapon működik, nekem most például lehet, hogy kifejezetten jót tenne a lelkemnek, meg a gyógyulófélben lévő szívemnek. De ne mondjátok nekem, hogy ott egy idő után nem sérül valaki.

Beszéltünk, szegény annyira a szívére vette, mert hogy (szerinte) csak az az egy alkalom volt, amikor nem álltak jól a csillagok, és amúgy ő érzi, hogy ez jól működne, és találkozzunk még, mondjam meg, hogy mi nem jó, tudunk változtatni. És mikor ellenálltam, akkor meg azt találta ki, hogy akkor mint barátok találkozgassunk, én nem is értem, ezt hogy gondolja. Egyébként meg nagyokat hallgatott a telefonba, sóhajtozott, és elképesztően kínos volt. Éljen az email. 

Na jól van most már, lépjünk túl. Főleg én.


So long

Nagy dilemmám volt, hogy a "szakításhoz" találkozzak-e még vele, de egyszerűen mintha a fogamat húznák, annyira nincsen hozzá kedvem, meg hát minek még egy szörnyű találka? Kedden beszéltünk telefonon, ő kis cuki lelkesen elmesélt egy csomó minden számomra teljesen érdektelen dolgot, kérdezgetett, én pedig hümmögtem, nagyon kínos volt. Már nem akarom tovább húzni az időt, hiszen tudom, hogy ez nem fog köztünk menni, de rákattintani a küldés gombra, nem épp volt jó érzés. Remélem nem válaszol. 

Próbálok belegondolni, hogy hogy lenne jó fordított esetben, én mit várnék el, és hát azt hiszem, leginkább egyenességet. You're not the one. Have a happy life*. 



*Nem ezt írtam.

2014. április 1., kedd

Happy, happy indeed

Elfelejtettem megköszönni Marcipánnak ezt a 2-hét-boldogságos játékot, ha van kedvetek, játsszatok ti is. Az a lényege, hogy minden napban kell találni valami boldogságosat, és azt egy rövid szösszenetben megfogalmazni, Gyömbérke, Bögre, Gabesz, Zsofff, meg aki még magára ismer, nektek terápiaként is nagyon ajánlanám:). Én úgy döntöttem, nem fogom megcsinálni, mivel én ezt játszom magamtól úgyis, anélkül hogy tudatosan tenném, hát nem?


Summer in Paris

Ma az a nap van, amikor nem bírtam megvárni, hogy zuhanyozzak és felöltözzek, hanem az volt az első, hogy kiültem a konyhába a nyulakkal, pizsamában meg a meleg, csíkos köntösömben, magam elé vettem egy nagy adag müzlit, apróra vágott banánt, epret, almát, öntöttem rá rizs-mandulatejet meg joghurtot, szórtam rá mogyorót, és megreggeliztem. Most pedig az lenne az ideális, ha visszabújhatnék az ágyba még úgy 2 órára, de nem lehet. Vagy még az is ideális lenne, ha most Párizsban laknék, és indulhatnék bámulni az embereket a kávém meg a pain au chocolat-m mellől a Montmartre-on. Sajnos ilyen opció sincs jelenleg.

Mindenesetre nektek jó reggelt!