Solitaire

Idén teljesen hidegen hagy a húsvét, pont, amennyire a karácsony sem izgatott, hát ez van. Majd legközelebb, gondolom, ha gyerekeim lesznek. Azért van itthon persze egy csomó finom kaja meg süti, de nem nekem köszönhetően. Én annyit készültem az ünnepre, hogy vettem két zacskó pattogócukros milka csokitojást, de elég nagy esély van rá, hogy a locsolóknak már nem marad belőle. Én csak annak örülök, hogy ilyen jó sok munka nélküli napot kaptunk, meg hogy cuki az unokahugim, és hogy nézhetek vele Eperkét, miközben saját gyártmányú joghurtos-banános jégkrémet tolunk (isteni lett), lehet rengeteget kutyázni (Bobek kapott csipogós malacot), aludni ebéd után, hogy újra szép idő van, zokni és harisnya nélkül lehet tavaszi cipőt húzni, nem kell a bőrdzsekim alá 5 pulcsi, meg hogy este elmehetek egy koncertre kicsit szocializálódni, mert azt hiszem, túl sokat vagyok egyedül, és kezdem megszokni. 

Őszintén szólva, ölni tudnék egy pasiért, főleg a dolog fizikai részéért, annyira jó lenne időnként együtt aludni valakivel, meg kézen fogva mászkálni. És persze jó lenne, ha lenne kivel itthon kuckózni, meg sorozatot nézni, csavarogni, ilyenek. De egyértelmű, hogy a válás nagyon meg fog viselni (még nincs hír róla, hogy mikor/mi lesz), és valószínűleg semelyik pasinak nem esne jól végignézni, ahogy siratom a házasságom. Szóval szeretném, de igazából lehet hogy nem baj, hogy nincsen most semmi komoly.

anna deegan