2014. április 5., szombat

Ah, oui, c'était magnifique

Azt hiszem, a legjobb úton haladok, hogy teljesen elfelejtsek franciául. Pedig mennyi időm meg energiám van benne, atyaég. Az élet olyan igazságtalan.

De most nem ez a lényeg, hanem hogy mint már a múltkor kifejtettem, én nem csinálom ezt a napi aktuális boldogságos izét, de mégis szeretném elmesélni, hogy ma a bátyáméknál kifeküdtem a kertbe a sárga napozóágyba a napra, beburkolóztam egy takaróba, és aludtam egy órát, utána pedig együtt uzsonnáztam a kölkökkel a teraszon, és kaptam mazsolás kalácsot vajjal, meg forró kakaót. It was pure heaven.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése