Vasárnap reggel a wampon kezdtünk, jól megnézegettük a kortárs iparművészek csodáit. Még mindig nagyon sok hasonló dolgot látni, de rengeteg egyedi cucc is van köztük. Nekem kicsit ilyen kiállítás-szerűen működik a wamp, teljesen kielégít az is, ha csak jól megbámulok-megtapogatok mindent, és végül nem veszek semmit (pedig egy olajzöld, bőr hátizsákhoz kétszer is visszamentem). Valahogy örömöt okoz ennyi kreatív szépség egy halomban. Vásárolni meg azért jó ott, mert egyrészt ezek a termékek nem sokszor jönnek szembe az utcán, másrészt ha valakinek szívesen adok pénzt, az a fiatal magyar tervező. Egyébként nem én akartam menni, hanem Barni, és végül neki vettünk egy gyönyörű Bosis pulcsit, mert végre már nem csak ilyen kámzsás-nyakú pulcsikat készítenek, hanem kapucnisat is, ez lett neki szerelem, nagyon puha és meleg, nagyon ajánlom a Bosis pulcsikat, ha karácsonyi ajándékot kerestek pasinak (vagy lánynak):
Nem, ez nem ő, bár neki is legalább ilyen jól áll. Aztán elmentünk Vácra, ahol a családom 90%-ával együtt ebédeltünk, anyukám libát sütött. Nem maradtunk sokáig, mert Barninak úgy egy hónapja ez volt az első szabadnapja. Kicsit még barátkoztunk, elvittük a kutyit sétálni, megpuszilgattunk mindenkit, aztán eljöttünk. Valahogy jobban szeretek a családommal kisebb létszámban időt tölteni, mikor nincsen ekkora zaj, és kicsit jobban oda tudunk figyelni egymásra. Hazafelé beugrottunk Barni szüleihez egy órára, ahol én már félálomban üldögéltem a kanapén egy vastag pokrócba bugyolálva. Ők is csomagoltak nekünk kaját (mert persze anyukám is), aztán eljöttünk. Én még kijavítottam úgy 50 dolgozatot, aztán aludtunk, reggelre is maradt még úgy 50. Valahogy pihentetőbbnek képzelném a hétvégéket.
Egyébként a fáradtságommal együtt borzasztóan zennek érzem magam. Talán pont azért, mert annyira sok minden van, érzem, hogy tök felesleges stresszelnem rajtuk, elfogadtam, hogy ez a néhány hét a nagyon sok munkáról fog szólni, és nem nagyon, illetve minimálisan jut csak most másra idő. Rajtam nem múlik, nagyon szuper emberekkel dolgozom együtt, tűzbe tenném értük a kezem, én is szépen csinálom a dolgom, a többi meg majd csak lesz valahogy. Barnival is olyan szép harmóniában élünk most, hogy úgy érzem, együtt bármit megoldunk, semmi rossz nem történhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése