do not forget to drink water and get sunlight. you are basically a houseplant with complicated emotions

Nagyon ellentmondásos érzés egyszerre meglehetősen szarul (fizikailag) és nagyon jól (egyébként) érezni magam. Kb vonszolom magam és nyűglődöm egész nap, de közben meg olyan jó minden. Gondolkodtam rajta, hogy otthon maradok, és kipihenem magam, de igazából csak a kollégákat meg a gyerekeket szívatnám vele, és tulajdonképpen elténfergek itt, lázas nem vagyok, nem tüsszögök, nem köhögök, szóval.

Suli után haza fogok autózni, mert otthon van az adóbevallásom, alá kell írni meg feladni, tanítok is majd egyet, meg egy icipicit családozom. Hétvégén is voltam otthon, meglátogattam a nagynénémet, akinek stroke-ja volt az előző nyáron, elvittem hozzá a kutyát is, aki bőszen őrizte a házat, míg mi trécseltünk. Még mindig nagyon szomorú, mivel pár hónapja meghalt a húga, a keresztanyám, és kicsit magát hibáztatja, hogy ha nem került volna otthonba, hanem ő gondozta volna, akkor talán másképp alakulnak a dolgok... Nyilván nem, és igyekszem megnyugtatni őt mindig. Nála vannak a keresztmamám cuccai, és nagyon szeretné, ha én hordanám a ruháit, vagy legalább néhány dolgot, kabátot stb, és ajánlgatja nekem, meg felpróbáltatja velem a 83 évesen elhunyt keresztmamám ezer éves, hatalmas, ódivatú ruháit, elmesélve, hogy melyiket honnan kapta, hol viselte... És értem, hogy ezek az emlékek fontosak neki, a szívem szakad meg, és udvariasságból fel is próbáltam pár dolgot, de nem tudok mit kezdeni velük. Mondtam neki, hogy próbálja meg elengedni, majd apu segít neki, és elviszik a vöröskereszthez őket, ott biztos jó helyre kerülnek. Végül elhoztam egy nagyon szép, vörös-fekete mintás, kötött takarót, amit kimostam és be is izzítottam otthon, a kanapénkon, igazán vidám, színes, milonkás irányba vitte el a lakást. 

Ezeket a rózsákat pedig anyukám kertjéből hoztam, elmondhatatlanul finom az illatuk: