2014. január 12., vasárnap

Ma reggel ilyen

Imádom a vasárnap reggeleket, mert lehet sokáig aludni, nyugiban reggelizni és répa-narancs-almalét csinálni, meleg van és rend, a kutya somolyogva mászkál utánam, a macska rendületlenül alszik a szőnyeg közepén, a mosógép dolgozik, én meg készítem elő a hozzávalókat az ebédhez, miközben már azt tervezgetem, hogy ebéd után milyen film nézése közben fogok bealudni a kanapén. 

Csak azt nem értem, hogy hová lett a hétvége? 

4 megjegyzés:

  1. Én is ezen gondolkodom egy órája.. :(

    VálaszTörlés
  2. Kérdezem az 5 és fél évest: miért várod a hétvégét? --Mert sokáig lehet aludni-- mondja.
    Kérdezem a 7 és fél évest is. --Mert sokáig lehet aludni--
    Kérdezem a másik ugyanannyi időst, a válasz ugyanaz.
    Akkor már magamat meg sem kell kérdezni. Az emberiségnek új naptár kell több hétvégével:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pont arról beszélgettünk a múltkor, hogy oké, hogy nekünk, felnőtteknek csörög az óra reggelente, és kelni kell kialvatlanul, rosszkedvűen, nyűgösen, fázósan, és menni kell dolgozni, de basszus hogy a kicsiknek is ez van... Az borzasztó, úgy sajnálom őket. És délután 4-ig szörnyen hosszú a nap nekünk is, akkor rossz belegondolni nekik milyen.

      Én a 4/3 munkanap/hétvége aránnyal kiegyeznék! Nekem volt olyan hogy úgy dolgoztam, mondjuk mellette volt más, zene, utazás, fellépések, de ugye azt nem éreztem munkának, és az annyira jó volt úgy, még úgy is, hogy hétfőtől csütörtökig reggel 7-től este 8-ig tanítottam.

      Törlés
  3. Akkor ez a pörgés még bejöhet neked Ica és nem fog fájni:) Amit nem érez az ember munkának, azt nem számítja be az átkosból ismerős 8/8/8 órás ódivatú napi periódusba.
    Ez a Reader Digest-es írás nem a koránkelésről szól, de mutatja, hogy nem is az a legnagyobb baj. Ez csak a cikk nyitóoldala, kifejezi a lényeget...

    VálaszTörlés