Szóval suli után randevúm volt egy pécsi fiúval, akit néhány éve ismertem meg, és talán mindössze kétszer találkoztunk (és buliztunk együtt) zene, meg üzlet kapcsán (a cége szponzorálta néhány koncertünket), de nagy volt a szimpátia. Most pedig egy másik cég kapcsán jár ide a városba néha, és megkeresett. Persze felesége van, és úgy beszél a lányról, hogy szerintem minden nő arra vágyik, hogy a pasija így meséljen róla, egy tőle 300km-re lévő cukrászdában egy süti fölött, egy kvázi vadidegen lánynak.
Nagyon jót beszélgettünk, teljesen feltöltődtem tőle. Egy csomó minden mellett feszegettük azt is, hogy vajon miért van az, hogy vidéken a jobbnál jobb kávézók üresen kongnak hétköznap, csak péntek-szombat este van valami élet, emiatt zár be áprilisban a kedvenc helyem is (a péntek nem termeli ki az egész hét rezsijét), és ő is ezt meséli Pécsről. Ez a fiú arra mutatott rá, hogy itthon nincsen kultúrája a kávéházi életnek, annak, ami külföldön sok helyen alap, hogy az emberek egy héten egyszer-kétszer munka után beülnek valahova egy italra, kicsit dumálnak, kibeszélik, kieresztik a gőzt, és utána indulnak haza, már kicsit kikapcsolva a munkából. Itthon meg egy csomó családnak/párnak az a program a munka után, hogy elmennek a teszkóba ahol minden fasságot összevásárolnak, majd hazamennek tévét nézni. Mást el sem nagyon tudnak képzelni.
Meg azt is mesélte még, hogy a felesége multinál dolgozott sokáig, szétstresszelte magát mindig, és kitalálta, hogy ő gyerekekkel szeretne foglalkozni. Munka mellett, levelezőn elvégezte az óvónő képzőt (3 év), elment óvónőnek, kivirult, imádja, és most nagyon boldog, még úgy is, hogy összébb kellett húzniuk a nadrágot, mert most sokkal kevesebbet keres. Szerintem ez annyira jó történet.
És hallgattam magam is, ahogy mesélek arról, hogy mi újság velem, hogyan élek, hogyan érzem magam manapság, és szerintem egy külső szemlélőnek kiegyensúlyozottnak, elégedettnek, boldognak tűnhetek. És azt hiszem, a körülményekhez képest tényleg jó kis életem van.
Én is 10 évnyi multis stresszelés után képzem át magam szakácsnak-cukrásznak (az első már pipa) és a volt kollégáim közül is nagyon sokan a szívükre hallgatva váltanak és mindenki sokkal boldogabbnak és lelkesebbnek tűnik azóta. Ilonka, a blogod alapján is kiegyensúlyozottnak tűnsz, én azért járok ide, mert olyan pozitív és üde itt minden (ezt a szót talán még sosem használtam, de valahogy most megfelelőnek tűnik).
VálaszTörlésnekem is hiányozni fog a vé :(
VálaszTörlésszerintem lenne kultúrája a kávézóknak, csak nehéz olyan helyet nyitni, ami minden korosztálynál menő és jók az adottságai is (nem túl nagy, de van kert stb). és mivel az igények csak néha fedik egymást, nem marad annyi, hogy a bérleti díjat kifizetve megérje.
egy ilyen kisvárosnál meg még inkább hülyeség csak egy korosztályt megcélozni. főleg azt a korosztályt, akinek a legkevesebb pénze van és a leggyorsabban vált preferenciákat. bár nem vagyok egy szakértő. meg ahogy hallottam és gondolom, inkább azzal van a baj, hogy nyáron kong az ürességtől és a szomszédokat még nem is említettük, ami önmagában is el tudja lehetetleníteni egy hely működését..
nem tudom, ismered-e a nagymarosi csokiboltot. szerintem ők jól csinálják, igaz, nem látok bele a gazdasági ügyeikbe.
Nyáron is, meg hétköznap is kong az ürességtől.
TörlésA nagymarosi csokiboltról már mástól is hallottam, majd a hétvégén elnézek, köszi az ajánlást!
Szerintem ha az emberek annyit keresnének, akkor itt is lenne kultúrája a kávéházi életnek. Nekem pl. marhára lenne igényem rá, de nagyon nincs rá pénzem, pedig elvileg a munkám alapján a "középosztályba" tartoznék... A múlt hetet konkrétan írd és mondd, egy ezresből oldottam meg 3 fős háztartásban, tiszta szerencse, hogy általában be szoktam spájzolni tartós élelmiszerből, meg a mélyhűtőben is akadt ez-az... Ja és mára még maradt 200 Ft-om! Holnap fizetés juhhéééj!
VálaszTörlésErre nem tudok mit mondani, szörnyen hangzik, remélem nem minden hónapod ilyen. Értelemszerűen nem gondolom hogy a komoly anyagi problémákkal küzdők fognak kávéházba járni, de azért nézzünk már körül hogy élnek az emberek, szerintem sokunk számára nem okoz gondot hetente egyszer, vagy neadjisten kétszer meginni valahol egy kapuccsinót.
TörlésNem , persze nem mind ilyen, de tény, ahhoz, hogy ne ilyen legyen, a kávézóba járást is meg kell gondolni, mint ahogyan más olyasmit is, ami amúgy az átlag normál léthez hozzátartozna: moziba, színházba, koncertekre menni, utazásokat, vagy hogy hány könyvet veszek meg.
TörlésÉs tudom, hogy vannak, akiknek lenne rá keret, de igény nincs, csak kicsit felhúztam magamat, hogy a srác milyen könnyen általánosít, hogy "itthon" kvázi a sötét bunkók között nincs erre igény, bezzeg a művelt nyugat... mert azt is tudom, hogy hozzám hasonlóak is akadnak szép számmal.
Elnézést, most is kicsit ingerülten írtam, biztosan sokkal jobb fej a fiú, mint ahogy nekem ebből az egy kiragadott gondolatból lejött.
Már ne haragudj, de sötét bunkókat csak te említettél, sem ő, sem én nem utaltunk ilyesmire, még csak nem is műveltségbeli különbségről beszéltünk, hanem kávéházi kultúráról. Az ember valamennyire mindig általánosít, persze ettől még nem igaz a dolog mindenkire, és értelemszerűen arra gondolsz ilyenkor, aki megtehetné, de nem teszi meg. Nézd, tény, hogy vidéken hétköznap késő délután a tesco tele hülyeségeket vásárló párocskákkal és családokkal, a kávézók pedig kongnak az ürességtől. Itt, ahol én lakom, az emberek nem ülnek be egy kávéra, egy pohár borra, és hidd el, a legtöbbünk nem az anyagiak nem, az olaszok meg egyfolytában ott ülnek és kávéznak meg limoncelloznak. De én nem gondolom hogy ezen meg kellene sértődnöd.
TörlésNem sértődtem meg és még egyszer elnézést kérek, hogy felindulásból írtam, nem akartalak én sem megbántani sem Téged, sem az ismerősödet azzal, hogy olyat képzeltem a mondandótokba, amiről szó sem volt. Tényleg meggondolom legközelebb, hogy elkezdek-e kopácsolni a billentyűzeten, amikor felidegesítem magamat.:)
TörlésAz a baj, hogy ezzel a fajta sztereotípiával, amiről tehát én beszéltem, és amit felidézett bennem, amit elmeséltél, sajnos sokszor találkozom. Emberekkel, akik Magyarország-külföld, vagy akár kis hazánkon belül vidék-Budapest vonatkozásban olyan könnyedén nyilvánítanak véleményt, kulturálisan leszólva bennünket (magyarokat, vagy vidéki városokban élőket). Biztosan azért is éltem magamat bele most jobban ebbe, mert egyrészt épp pocsék helyzetben voltam, másrészt pedig mert arról a városról beszélt a fiú, ahol én magam is élek.
Egyébként, ami a kávéházi "létformát" illeti, meggyőződésem, hogy a szocializmus időszaka ölte ezt ki az emberekből, ideológiailag nem volt ajánlatos kávéházba járni, eleve volt annak valami politikai töltete, és hát "a hanyatló nyugat ópiuma"-szaga...