Zzzzz

Én is körülbelül annyit tudok elmondani, mint mindenki más akinek a mai volt az első munkanapja idén, hogy megszólalt az ébresztő reggel 6-kor, és majdnem meghaltam, de tényleg, 20 percet kellett állnom a forró zuhany alatt hogy emberi formát öltsek, mondjuk ezt beleszámoltam az időmbe, mert tudtam hogy így lesz. Én ezt nem értem, elméletileg teljesen kipihentem magam, feltöltődtem, akkor mi van? 

A diákokkal sajnos nem lehet mit kezdeni, pedig laza kis  nyuszifeladatokat találtam ki az első napra, újévi fogadalmakat, hogy felírtuk a tábla egyik felére, hogy I hope to/I'm planning to/I would like to/stb, a másikra meg összeszedtüktem nagy kínkeservesen, hogy quit smoking/do more sports/be nicer/stb, és megkértem őket, hogy akkor legyenek szívesek ezeket összepárosítva 5 mondatot a füzetbe. És nem bmeg, ment a nyivákolás, hogy ők ezt nem tudják, fáradtak, nem megy, nehéz (???). Kicsit noszogattam őket, sikertelenül, úgyhogy mondtam, hogy oké, akkor csütörtökön dolgozatot írunk belőle. A legjobb úton haladok hogy igazi szar arc tanár legyen belőlem, de egyszerűen nem tudom mivel tudnám motiválni őket. Le vagyok sújtva, úgy szeretném ha szeretnék az angolt, én annyira lelkes vagyok, ők miért nem (oké, ez költői)?

A másik tragédia, hogy gyümölcssalátát hoztam tízóraira, pedig sült császárszalonnát kívánok puha fehérkenyérrel és lilahagymával. De legalább van most két lyukasórám (most lenne magánórám, de lemondták), ami miatt normál esetben nagyon nyűgös lennék, de most jólesik itt ülni és nézni ki a fejemből. Remélem 10:50-ig történik valami csoda, és jól hazamehetek aludni.

emilydove