Surprise

A tegnapi posztot 2 nap alatt írtam meg, lopott negyed órák alatt, és ma is hiába próbálkoztam, nem sikerült összehoznom még csak egy rövid szösszenetet sem, pedig annyi minden történik. Most is épp a vonaton, Budapest felé robogva pötyögöm ezt is a telefonomon, pedig ott utálok írni.

A legcukibb dolgot, ami mostanában történt velem, azért elmesélem. Tudjátok, én külön háztartásban, de egy udvarban lakom a szüleimmel. Amikor nem vagyok otthon, van, hogy bemennek meglocsolni a virágokat, vagy kinyitni az ablakokat, mert egész délelőtt süti a lakást a nap. Szigorúan megegyeztünk, hogy ki kell bírniuk, nem pakolhatnak és nem végezhetnek házimunkát, bármilyen állapotban hagyom a lakást, és be kell vallanom, néha annyira rohanok, hogy simán katasztrófa sújtotta területté lehetne nyilvánítani a lakást, mikor induláskor visszanézek. Nagy ritkán van, hogy hazaérek munka után, és anya jön elém, hogy ne haraguuuudj, véletlenül elmosogattam (<3). 

És tegnap hazaesem, 15 percem van, hogy egyek mondjuk egy banánt, toljak egy kávét, és rohanjak tovább a kozmetikushoz. Érzékelem, hogy valami furcsa... Valahogy olyan ragyogó a lakás, és világosabb is van, mintha ráküldtek volna valami jó kis tavaszi Instagram filtert. És akkor rájövök: lemosta az ablakokat. A tőlem kapott csoda-törlőkendőkkel. És arra fogta, hogy ki kellett őket próbálni. Ilyen cuki anyukám van.

Majd még mesélek, beért a vonat!