2015. március 29., vasárnap

Love me tender

Szombaton borzalmas rossz kedvem volt egész nap, és bármit csináltam, bármennyire próbált mindenki a kedvemre tenni, nem múlt el. Semmi nem volt jó, sehogyan, ha egy kicsit jobban kevésbé tartom magam, simán tudtam volna zokogni egy sort. Görcs volt a gyomromban, a torkomban, és egyszerűen nem akartak eltűnni, és a legrosszabb az, hogy semmi okom nem volt a dologra, ráadásul vendégeink voltak, szóval nem jött jókor. 

Végül aztán délután kínomban fogtam magam, és elmentem egyedül csavarogni egy kicsit, szereztem kávét, mert már csak három kapszula volt itthon, és olyan nincs, hogy hétfő reggel van, és nincs kávé. És a mászkálás se volt jó, nehéz volt a táskám, túl melegen öltöztem fel, szóval a nyűgösségem nem múlt el, de már kezdtem látni kívülről, hogy nevetséges vagyok, meg azt is, hogy mennyire idegesítő lehetek a körülöttem lévőknek. És mire hazaértem, szerintem akarattal, mert már szégyelltem a királykisasszony-nyűglődésemet, de elmúlt.

Rémlik, hogy régen gyakrabban történt velem ilyen, hogy teljesen váratlan helyzetekben megmagyarázhatatlan rossz kedvem lett, elsöprő, torokszorító. Például néhány éve voltam egy fesztiválon az akkori pasimmal, meg egy baráti párocskával, és a végén, már éjfél körül, voltunk egy zseniális koncerten, és egyszer csak ott volt a rossz kedv, meg a tégla a gyomromban, és ott álltam a tömegben, körülöttem a felhőtlenül bulizó, táncoló barátaim, és én csak otthon akartam lenni az ágyamban, a fejemre húzott takaró alatt. Érthetetlen.

És igen, mostanában előfordult párszor megint, és az is, hogy nagyon hullámzik a hangulatom. Valószínűnek tartom, hogy ez hormonális dolog lehet (az időzítést mondjuk nem értem), de én másnál nem szoktam látni ilyet, hogy együtt vagyunk, és ő egyszerűen, ok nélkül, megszűnhetetlenül rosszkedvű. Mondjuk tény, hogy nálam azért nagyon egyértelmű, ha van ilyen, mert nekem az érzelmeim a homlokomra vannak írva, nem nagyon tudok úgy tenni, mintha, de hát könyörgöm, ne már, értitek, ott a pasim, meg még két másik ember, és próbálok jópofizni, de nem megy. Ma jobb volt, de nem ez volt életem hétvégéje. Lapozzunk.

4 megjegyzés:

  1. Másnál is van ilyen,ó de még mennyiszer, maximum jobban tudjuk titkolni. Mindjárt tavaszi szünet, kitartás!

    VálaszTörlés
  2. Ó, de sokszor érzek így! Pocsék, de ez van.

    VálaszTörlés
  3. Ismerős érzés, pedig nálam nem valószínű, hogy "a hormonok" miatt. Ilyenkor arra próbálok gondolni, hogy ennél úgyis csak jobb lehet, meg hogy ez így nem maradhat örökké. Aztán egyszer csak elmúlik.

    VálaszTörlés
  4. Szinte ugyanezt éreztem szombaton.

    VálaszTörlés