2015. március 8., vasárnap

Recap

Jó, hát tudom, megkaptam már, a héten nem írtam, de cserébe sokszor gondoltam, rá, hogy milyen jó lesz majd ezt megírni, de aztán nem úgy alakult. Úgy érzékelem egyébként, hogy más bloggerek is így vannak ezzel, és talán normális is ez, hogy kicsit mindannyian a valódi életünkre koncentrálunk. Egyébként írtam is valamelyik nap egy posztot, csak nem voltam vele elégedett, aztán nem raktam ki. Pedig egy csomó minden történt, jó is, kicsit rossz is, de főleg jó. És leginkább kb. egy szabad percem sem volt, illetve volt, de csak hétvégén, de akkor meg úgy sütött a nap, hogy nem lett volna kedvem otthon ücsörögni. Igazi tavasz van, minden szempontból, szinte egy perccel sem vagyok többet otthon, mint amennyit muszáj, mindig menni kell, akad is tenni-, találkozni- és mennivaló bőven, és ez így lesz a következő hetek során is. Már most kétszer olyan energikus vagyok, mint télen voltam. Azért a biztonság kedvéért ma is és tegnap is aludtam egy kicsit ebéd után, mert a hétvége, az ugye hétvége. 

  • Kedden voltunk megint fallabdázni, reményeink szerint megyünk majd minden kedden, aztán szerda délután elmentem futni is, idén először nem az edzőteremben, azzal a jelszóval, hogy már nincsen hideg. Tényleg nem fáztam, jó meleg a futónacim, és kaptam profi meleg aláöltözetet is még a kapcsolatunk elején a pasimtól, rá a kék futódzsekim, sál, sapka, kesztyű. A Duna-parton kocogtam, nagyon szép idő volt, bár közben besötétedett, és mivel nincsen arra közvilágítás, bevallom, visszafelé már nézegettem magam mögé. Péntek este már az ellenkező irányba indultam, a város felé, arra van fény is, meg nagyobb a forgalom. Érdekes amúgy, hogy most tüdővel bírom, de a vádlim kevésbé, félek, hogy begörcsöl, szóval csak óvatosan tolom a kilométereket. Közben kitaláltam, hogy majd reggelente korábban kelek egy órával, és akkor kocogok, de egyrészt keljen fél6-kor a nyavalya, másrészt pedig reggelent iszonyú hideg van. Nem baj, napok, hetek kérdése a jó idő (ugye?).
  • Lett egy új diákom, egy régi barátom, egy nagyon cuki srác, aki jógaoktató itt a városban, az egyetlen igazán hiteles, akit ismerek, miatta szerettem meg a jógát, még az esküvőm reggelén is elmentem az órájára. Jönni fog (szeretne) hetente kétszer, bár nem tudom egyelőre, hogy fogunk időpontokat találni, de muszáj lesz, kell a pénz. 
  • Úgy döntöttem, hogy kiegészítem a diplomámat, ehhez csak egy (már kész) extra szakdolgozat és egy vizsga kell, és egy csomót kellett emiatt szaladgálnom az ELTE különböző épületeiben, ami egyrészt nagyon izgalmas, másrészt komoly időutazás volt. 
  • Találkoztam Pillanattal, jól megbeszéltünk mindent, nekem jobban esett, mint egy óra a pszichiáternél. A Legelő Salátabárba ültünk be a Dob utcában, én kvázi végigettem az étlapot, olyan finom ott minden. Olyan stílusban nyomatják egyébként a salikat, ahogy én szoktam, lehet benne gyümölcs is, meg magocskák, én még kacsamellet is kaptam hozzá, mmm, összeszalad a számban a nyál most is, ha rá gondolok. No és persze vannak turmixok, meg répalé, ami nekem a kedvenc italom. Érdemes megnézni a hozzávalókat a honlapjukon, szerintem szuper kis ötletadó a tavaszi vacsikhoz, én azt tervezem, hogy a közeljövőben mindent megkóstolok a menüjükből - itthon. Ja, és állítólag az egyetlen étterem Budapesten, ahol Nespresso kávé van, nagy pirospont.
  • Péntek este elvittem a pasim meg egy diákomat egy slam poetry estére, itt, a városban. Bár youtube videókról jól ismerem a slammer srácokat (és lányokat) és a munkásságukat, a fiúk közül néhányat pedig személyesen is, most voltam először ilyen estén. A diákom elképesztően jó verseket és szövegeket ír, és szeretném, ha fellépne ő is, és neki is van hozzá kedve. Most már képben van, hogy mások mikkel lépnek fel, milyen a színvonal, és legközelebb ő is szeretne már színpadra lépni, én pedig segítek neki felkészülni. Menő, nem? Nekem egyébként nagyon-nagyon tetszett az este, a random helyi arcok is simán hozták a profik által mutatott színvonalat, és a pasimmal megbeszéltük, hogy iszonyat jó érzés ennyi jó fej, nyitott, intelligens embert egyszerre egy helyen látni, beszélhetünk a fellépőkről éppúgy, mint a közönségről.  
  • Ma (illetve tegnap vacsira, csak mára is maradt) pedig főztem vaníliás-kókusztejes édesburgonya krémlevest, anyukám pedig megfőzte a specialitását, vadast. Szerintem a vadasnál nincsen finomabb étel, főleg úgy nincs, ahogy anyu kezei alól kerül ki. Utána pedig őszibarackos túrótorta volt desszertnek. Most egy darabig ezzel a menüvel akarok álmodni.

6 megjegyzés: