Ma volt a suliban a karácsonyi ünnepség, amihez most először, mióta itt dolgozom, semmit nem tettem hozzá, pedig gondolkodtam rajta, hogy énekelek, de aztán úgy voltam vele, hogy énekeljen a halál. A templomban volt az ünnepség, és már ott szétstresszeltem magam, mert volt körülöttem egy halom elsős, akik szerintem életükben először lehettek templomban, és fogalmuk sem volt, miről szól ez az egész, vagy nem tudom, mi mással lehetne magyarázni a rágózást, a folyamatos dumálást, a telefonozást meg a szelfizést, de mondjuk Miatyánk közben.
Nagyon közel lakom a templomhoz, így gondoltam egyet és hazavittem a kocsit, és anélkül mentem vissza a suliba a karácsonyi ebédre, amit nálunk ott, a házban, a kollégák a gyerekekkel együtt főznek. Mikor beértem, a gyerekek, akik amúgy az én osztályomba járnak, és felszolgáltak, a kezembe nyomtak egy pohár pezsgőt, én pedig mondtam nekik, hogy keep it coming, és ehhez igen jólnevelten tartották is magukat az ebéd során. Iszonyatosan finom volt minden, gyöngytyúkleves, harcsapaprikás juhtúrós sztrapacskával, narancsos csirkecomb, meg még valami fogás, amit már nem volt kapacitásom megkóstolni. Na meg egy olyan könnyű, habos, többszintes krémes, hogy én olyan finomat még a Desszertszalonban sem ettem, kettő szeletet ettem meg belőle, és a gyekrekek öt (!!!) szeletet csomagoltak még nekem. Jólesett a pezsgő, főleg, hogy nem is tudom, mikor ittam utoljára, mert még a bloggerkarácsonyra is autóval mentem.
Az osztálykarácsonyon pedig rengeteg ajándékot kaptam, én pedig az egyik lány Secret Santája voltam, és egy olyan harisnyát kapott tőlem, ami rajtam is volt épp:
 |
| vagyis szívecskéset |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése