Itt nálunk vadul havazik, teljesen elképedtem, mikor reggel elhúztam a függönyt. Nagyon szép, még ha tudom is, hogy semmi esélye, hogy megmaradjon. Tegnap végül csak kihúztam valahogy a napot, mondjuk a délutáni tanfolyamon már nem voltam teljesen százas, de legalább sokat röhögtünk. Hazafelé vettem pár dolgot, otthon gyorsan betoltam a sütőbe néhány csirkecomb filét almával, lila édesburgonyával (a tescoban találtam, kicsit más ízű, mint a narancsszínű, és úgy néz ki, mint a cékla), édesköménnyel, fokhagymával és répával, hogy legyen ebédem a hét hátralévő részében. Amíg sült, rendbe raktam a konyhát, elpakoltam a tiszta ruhákat, meg mindent elintéztem a lakásban, ami elcsúszott a hétvége óta.
Ma van egy egész szabad délutánom, vittem edzős cuccot, azt letudtam munka után azonnal. Hétfőn annyira flow volt az edzés, hogy eszembe jutott, hogy mennyire király, hogy eljutottam idáig, hogy a mozgás egy ultimate energetizáló programként a napjaim része lett, erre ma elmentem megint, és annyira szar volt, hogy el sem tudom mondani, szóval ennyit a mozgásról, mint flowról. Azért utána szaunáztam, csak volt még egy fiú bent, aki megkérdezte, kicsit tehet-e rá, és a pozitív válaszomra körülbelül nyolcmillió fokot csinált.
Ma délutánra nem volt más programom, és az éjjel végre kialudtam magam, úgyhogy úgy éreztem, enyém a világ. Apu napközben felfúrt egy kampót a konyhámba, úgyhogy felrakhattam a makramémat. Még nyáron, mikor Portugáliában voltam Selindánál, volt egy elképesztő, kubai hangulatú étterem a parton, és ott volt felfüggesztve egy tál narancsokkal és citromokkal, és már akkor eldöntöttem, hogy nekem kell olyan a konyhámba. Tudom, hogy nem valami kifinomult, de nekem elképesztően tetszik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése