2024. február 19., hétfő

je suis back

Fu, hát a srácok jó nehezen jöttek ki a betegségből, mindkettő sokáig volt lázas, végül antibiotikumot kaptak, én meg hiába nem lettem beteg, közben úgy éreztem magam,  mint aki szobafogságban van. A héten egyszer tudtam elhagyni Nagykovácsit, amikor próbálni, énekelni mentem, de az mint egy kis miniszanatórium, olyan volt nekem. Ah, hagyjuk is azt a hetet tényleg. 

A következő, vagyis a múlt hét már jó volt, próbáltam utolérni magam. A hétfő a farsanggal indult, Dani egyértelműen, hónapok óta alma akart lenni, végül kartonpapírból rajzoltuk meg az alma formát, ő színezte ki, Anya segített felerősíteni a pulcsijára meg egy pántra a fejére, és végül tök jó érzés volt hogy a sok menő bérelt meg vásárolt jelmez közt saját készítésű alma jelmezzel nyomult. 

Voltam végre jógán, meg az edzőteremben is kikönyörögtem, hogy a gyerek betegsége miatt hosszabbítsák meg egy héttel a bérletem, hogy le tudjam járni. Csütörtökön elmentünk vacsizni Annával meg Olíviával, egy ponton mondtam nekik, hogy hihetetlennek érzem, hogy itt ülök a Hadikban velük életem cézár salátája fölött, és nem otthon anyukázom. És persze hálás voltam azért is, hogy nem a gyerekezésről kell beszélgetnem, jó sokat röhögtünk.   

Közben olyan nyűgös sztoriban vagyunk megint, egy elvarratlan családi történet, Barni síkideg miatta és én is aggódom, hogy mi lesz. Amióta beteg lett és meghalt Barni apukája, kezdek rájönni, hogy a felnőtt lét az igazából ez: hogy mikor épp minden rendben van aránylag, és lehetne élvezni az életet, biztos hogy bebaszódik valami, ami miatt lehet megint álmatlanul forgolódni éjszaka. 

6 megjegyzés:

  1. pont erről beszéltünk egy barátnőmmel, akinek a nagyobbik lánya már ovis, hogy szinte senkinek nem volt saját készítésű jelmeze (a kislányán kívül a lányok többsége pl. a hm egyen-elzájában virított), és hogy ez milyen szomorú trend. nagyon menő kisfiad van, hogy saját ötlete van + saját maga is részt vesz a megvalósításban (ami nyilván azt is jelenti, hogy klassz értékrendet lát maga körül, tőletek :))!
    (és nem anyukáskodni és gyerek-témázni is olyan király időnként, annyira átérzem!)

    VálaszTörlés
  2. Fú, nekem olyan kiábrándító volt, hogy múlt hétvégén Észak-Spanyolországban voltam, pont a karnevál kellős közepén, ami ott nagyon nagy happening, az egész város részt vesz benne, stb. És mindenkin ugyanazok a "fröccsöntött" kínai egyenjelmezek! Nem túlzok, legalább 40 tökegyforma Szupermárió jött velem szembe a két nap alatt, megszámlálhatatlan Pán Péter, tűzoltó, rendőr, űrhajós, mind tök egyforma, (gondolom) amazonról rendelhető műanyag jelmezekben. Egy darab kreatív jelmezt, ötletet nem láttam. Pedig igazán óriási volt a felhozatal...
    (A bölcsiben nálunk is mindenkin bolti jelmez. Danin meg a decemberben vett mikulásjelmez :DDD)

    VálaszTörlés
  3. Nalu,nk is volt az oviban csomo hazilag keszult jelmez, a kedvencem a bodobacs volt. A kisasszony a hm tucat Belle ruhat kidekoralta rozsaszin viragokkal, szarnnyal es kozolte, hogy o Napsugar Tunder 🤷🏻 senki nem vitatkozott 😂 A fiam rendelt maganak Zorro jelmezt anyutol, a boltival nem uszhattuk meg, az szerinte bena 😂

    VálaszTörlés
  4. én amúgy senkire, aki vesz/bérel jelmezt, nem vetnék követ, én is néztem ám, csak nem találtam olyat, ami tetszett volna :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. ja en sem, sot :) a gyerekek szerencseje a nagymama :D aki tud varrni

      Törlés
  5. Ez az alma milyen szuper ötlet, és milyen jól nézhetett ki! Nálunk a nagylány eddig mindig saját készítésűben farsangozott, a katicát és a kutyát én hoztam össze, a hercegnőt anyu. Idén viszont nekem nagyon közel volt a karácsonyhoz a farsang, plusz a január végig szülinap a családban, így nem volt erőm varrni. Szóval most amazonos vámpír volt a gyerek. (Először nem értettem, honnan vette a vámpírt 6 évesen, de elárulta: az emberi testről szóló könyvben, a vérkeringésről szóló fejezetben van néhány vámpír. És tényleg :D) A kicsinek meg a nagy felajánlotta a katicajelmezét, és én hálásan elfogadtam a nagylelkű ajánlatot.

    VálaszTörlés