Velem mi van?

Nem tudom, mi van velem az utóbbi időben, de olyan mainstream zenéket hallgatok, hogy az már-már ciki. De mit csináljak, én a zenével is úgy vagyok, mint a borral, hiába magyarázzák nekem, hogy szuperjó, ha nekem nem ízlik - és ez fordítva is igaz. És borban is mainstream az ízlésem, hihi. És igaz, tinikoromban is elfért a Nirvana, meg a Trio Stendhal mellé a Take That, meg a Million Love Songs Linger. :)

Valamelyik nap előjött az egyik órán a second chances, meg az előítéletek, hogy szoktak e második esélyt adni, és meséltem, hogy én azt hittem, hányok Justin Biebertől, és aztán kiderült, hogy mennyire kurvajó ez a szám, és csodálatos benne a trombitaszóló (mondjuk én gyanítom, hogy az eredeti szövege az, hogy you should go and fuck yourself, csak az ugye nem rádióbarát), és azóta szoktam hallgatni az egész albumot és imádom. Szerintem felnőtt a fiatalember, beért, pont, mint annak idején Justin Timberlake (a másik nagy kedvencem), és igenis kell második esélyeket adni. Ja és Calvin Harrist is imádom, meg mindenkit az electro pop nemzedékből. Nem tehetek róla, ha ezeket a zenéket hallgatom, akkor 20 éves vagyok, egy piros kabrió autóban utazom a gyönyörű és fiatal barátaimmal a tengerparton a naplementében, és fújja a szőke hajam a szél. 

Na de könyörgöm, Király Viktor???

Én arra emlékszem, hogy Király Lindának van két tini öccse, akiket én nem tudok megkülönböztetni egymástól. Aztán rémlik, hogy az egyikük mintha megnyert volna valami Big Brothert, vagy Megasztárt, nem is tudom, de én akkor már nem követtem az eseményeket. Egészen néhány héttel ezelőttig, amikor is megnéztem a Dal első válogatóját (mindig elképedek a zsűri borzalmas ízlésén), és abban fellépett élőben a csávó, de olyan vérprofi volt, férfias, magabiztos, és olyan laza Sinatra stílusban adta elő magát, hogy egy pillanatra eszembe jutott, utánanézek, mit kell tenni, hogy feleségül mehessek hozzá. Kicsit tanulmányoztam a munkásságát, és borzalmasak nem valami jók a számai, EZ viszont annyira tetszik, hogy tegnap a végtelenített verziójának köszönhetően minden gyorsasági rekordomat megdöntöttem a futópadon, és nem sikerült megunni, a mai napom is vele indult. 

A nyál muzsikák iránti szenvedélyemet bizonyára anyukámtól örököltem, neki Rick Astley volt a kedvence, volt is a varrógépére ragasztva (merthogy varrónő volt) egy Rick Astley matrica, amit egy Bravo magazinban vadásztam neki. 

Meséljetek, nektek milyen zenei gyengeségeitek vannak? Zámbó Jimmy-coming out, anyone:)?