2022. december 1., csütörtök

majd ott

Hétfőn megjött a konyha. Tegnap megérkeztek a szerelők. Előző este 11-kor, amikor Barni kint járt, még nem volt WC a lakásban, sem víz, ami miatt iszonyóan ideges voltam, mert a konyha szerelői szegediek, csak két napot vannak itt és reggeltől estig dolgoznak, nem opció, hogy ne legyen mosdó. Reggel 9-kor már volt WC és mosdó is, nem tudom, mikor rakták be, éjjel, vagy hajnalban, a lényeg, hogy megoldódott. Tehát tegnap reggel elkezdték beépíteni vidáman és lazán, holnap délelőtt átvehetjük. Tegnap reggel úgy hagytam ott a két pasit, hogy tökéletesen megnyugodtam, mert láttam, hogy vérprofik, és meg is nyugtattak, hogy mindent meg fognak oldani. Utána elmentem és kipróbáltam az edzőtermet, amit már kinéztem magamnak ott Nagykovácsiban, és annyira tetszik! Nem túl nagy, vadiújak a gépek, van minden, ami kell, családias, otthonos, gyönyörű. Dani addig a Nagymamájánál volt, most iszonyúan egymásra találtak megint, dúl a szerelem köztük. Utána felmentem Terihez, vittem sütit és kávéztunk meg dumáltunk, jó rég nem találkoztunk, nagyon jó volt. 

Ma kaptam a szerelőktől egy nagyon cuki sms-t, megírták, hogy szépen haladnak, minden problémát megoldottak és gyönyörű lesz, ne izguljak. Valamint hogy a WC ajtóból is levágtak, mivel az új padlóhoz képest túl hosszú volt és ezért nem lehetett felrakni, de már az is használható. Igen, jól gondoljátok, a konyhásoknak semmi közük a WC ajtóhoz, ezt szimpla jófejségből tették meg és én elolvadtam. Egyébként a konyhás pasi, a főnökük tudja, hogy sokat stresszelek a lakás miatt, és most is idegeskedtem, hogy minden rendben lesz-e, be tudják-e rakni, szerintem azért írtak, de nekem nagyon-nagyon jólesett - milyen apró gesztus és mennyit számít! Ma Barni volt kint délután, azt mondja, gyönyörű a konyha, fotózott is, én viszont kibírtam és nem néztem meg a képeket, majd élőben akarom látni először holnap, amikor már teljesen készen lesz. 

Egy csomó dologgal úgy vagyok, hogy itt már nem akarom, majd az új lakásban. Például az új tejhabosítót itt nem akarom használni, majd az új lakásban. Találtam egy olyan corn flakes-t, amit régen nagyon szerettem, de ide már nem veszek, majd az új lakásba. Kitisztíttattam a szőnyeget, de ide már nem rakom ki, majd az új lakásba. Daninak vettem egy karácsonyi tesz vesz várost, de itt nem adom neki oda, majd az új lakásban. Ide nem veszek adventi koszorút, kopogtatót az ajtóra, nem veszem elő az ikeás szarvast (kecskét), ezeket már mind ott akarom. És még ezer ilyen dolog. 

5 megjegyzés:

  1. Jaj, de jó, izgi! Kedvem támadt nekem is elköltözni :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hú, én nagyon átérzem, hogy ez mekkora horror, mondjuk mióta öregszem és kevésbé vagyok kalandvágyó, már csak a nyűgöt látom a költözésben/felújításban.
      Mi az elmúlt 14 évben tízszer (!) költöztünk, azért az nyilván nem mindegy😃 De persze a végeredményért elviseli valahogy az ember a sok szívást.

      Törlés
  2. A sok aggódás ellenére tényleg szuper izgalmas időszak ez! Minden jót nektek.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon izgalmas időszak, még akkor is, ha kemény pakolás/rendcsinálás vár Rátok.
    :-)

    VálaszTörlés
  4. Pont ugyanígy vagyok a dolgokkal én is. "Majd ha készen lesz".
    Már nagyon kíváncsi vagyok az új konyhádra (is) 🙈🙂Más lakás/házfelújítását sokkal jobban viselem 😀
    A szakemberekkel óriási szerencsénk volt, igaz csak a tetőt és a szigetelést bíztuk rájuk, minden belső munkálatot mi - főleg a férj- végezte, ennek megfelelően lassan is haladunk.., de legalább mi ronjuk el. 😀 Ja, a beltéri ajtót is szakemberek tették be, aztán a férj az egyiket kiszedte és újra rakta🙈

    VálaszTörlés