(Ki nem rakott, pre-karácsonyi poszt.)

Egyébként a költözés napján egészen sokat sírtam. Tudom, hogy normális, hogy saját otthonunk lesz, és lesz köztünk egy kis távolság, de úgy éreztem, hogy búcsúzom a családomtól, a gyerek-énemtől. Ajándék volt ez az egy év Anyuékkal, hogy látták, ahogy Dani cseperedik, sok-sok minőségi időt tudtak együtt tölteni és rengeteget tanulhatott tőlük, meg persze ők is tőle, nagyon hálás vagyok ezért. Igyekszem naponta, kétnaponta felhívni őket, és szeretném, ha aránylag sokat találkoznánk, de tudom, hogy véget ért egy korszak. Aznap, amikor megérkeztünk, esett a hó. Itt Nagykovácsiban mindig 2-3 fokkal hidegebb van, mint másutt a környéken, így pár napig szépen meg is maradt, nagyon hangulatos volt. Dombokra, házikók füstölgő kéményére  látunk az ablakokból és a teraszról, hálás voltam a puha, téli kilátásért, kicsit olyan volt, mintha egy sítáborban lettünk volna valahol Ausztriában.

Azóta viszont egészen szép kis otthont teremtettünk itt, és egészen más érzés itt lenni, a hó is elolvadt Dani legnagyobb bánatára, én viszont annyira boldog vagyok, hogy mögöttünk van ez az időszak. Dani azt mondta, hogy nagyon jól érzi itt magát és soha nem akar innen elköltözni, és én is ugyanígy érzek. Mondjuk kb 10 nap telt el, mire először leültem a kanapéra megnézni egy filmet, a kádba is egyetlen egyszer sikerült beleülnöm áztatni magam, éjfél után, mikor már elcsendesedett a ház, mindenki más aludt, és úgy éreztem, ki kell használnom az időt.

Viszont már most annyira kényelmes ez a lakás, csodálatos, tényleg. Beraktuk a ruhákat a szekrényekbe végre, átlátható és praktikus az egész, ez valahogy Vácon nem működött úgy, hogy mindhármunk cuccaival meg kellett küzdeni. Itt sok, nagy gardróbszekrény van, van két tárolónk, mindent el tudunk tűntetni. A gardróbszekrények mellett örököltünk egy ovális étkezőasztalt is székekkel, amit 8, de inkább 10 személyesre ki lehet nyitni, vettünk fölé egy lógós lámpát, és most olyan, mint az Ikea katalógusok étkezőasztala, ami után mindig vágyakoztam, és ahol lehet enni, üldögélni, társasozni, rajzolni, meg mindent. Nagyon szerettem az otthoni kis Jokkmokkot is, de azt már nagyon kinőttük. 

Íme a konyhánk, már egészen sokat sütöttemés főztem benne, de még be kell lakni. Annyi kétségem volt a tervezés során, de semmit nem bántam meg - illetve de, az otthoni hűtőgépem sokkal jobb volt. Nagyon szeretem, hogy teljesen fa, jó az elrendezése is, rengeteg pakolóhelyünk van benne. Egyébként van benne egy hiba, az egyik ajtó más színű, azt ők cseszték el, cserélik majd januárban. Végül nem Pataki csempét rendeltem, ami miatt egy darabig volt bennem egy kis bűntudat, mert imádom, amit csinálnak és szerettem volna támogatni őket, de az, amit én szerettem volna, az elképesztően drága lett volna. A kis kakast pedig még Portugáliában vettem Selindával, tudtam, hogy nagyon jól fog itt kinézni, és végül az első dolog volt, amit kitettem a pultra.