2025. február 28., péntek

áll a bál

Jó kis napunk volt tegnap, illetve jó hetünk van. Ami azt jelenti, hogy senki nem beteg, mindenki csinálja a dolgát, én is tudok dolgozni meg edzésre járni, olvastam egy csomót, kedden voltam pár órát csavarogni a városban egyedül. Délutánonként-esténként tudtunk minőségi időt tölteni hármasban (értsd: legóztunk, pogácsát sütöttünk, rajzoltunk, hallgattunk mesehangjátékot, ilyesmik). Beállítottam az ébresztőmön (Sleep Cycle) az alvás célt, este 10-től reggel 6-ig, a héten tartottam is, azt írja, kb 7 órákat valóban alszom is, és tényleg egészen kipihentnek érzem magam, ami így február végén egy csoda, nem? Persze tegnap este muszáj volt megnéznem a Worst Ex Ever című dokut, hajnal 1-ig, ami után megállapítottam, hogy minden exem cukimuki édes pofa volt. És hát ezek után a tinderezés orosz rulettnek tűnik. 

Látjuk a fényt is az alagút végén, már ami Barni munkáját illeti, most egy kicsit nyugisabb időszak következik, több időt tudunk majd együtt tölteni, ráadásul tökéletes időzítéssel a tavasz is megérkezik mindjárt. Ma farsang van, Dani a saját alvós állatának öltözött, ami egy fekete plüss macska akit Ruhának hívnak. Tegnap összepróbáltuk a jelmezét és halálosan cuki, úgy örülök, hogy ennyire határozottan tudja, mi szeretne lenni, és hogy ilyen nagyon lelkes. A körmös lánytól kaptunk cicafül-hajráfot, a többi elem megvolt hozzá, jó érzés, hogy SK össze tudtuk rakni, szeretném ezt a következő években is tartani. Kicsi cicafiúm. 

A hétvégén kettesben leszünk, remélem, jó idő lesz. Még nem tudom, mit csinálunk, lehet, hogy elviszem moziba, ha találunk valami jót.

Úgy szeretném így rétegezni a nyakláncaimat, de valahogy nekem mindegyik egyforma hosszú. :( Nincs ötletetek, hogy honnan lehetne érdekes, egyedi ezüst nyakláncokat venni?


2025. február 20., csütörtök

a hűtőkiürítési projekt

Olyan projektben vagyok, hogy nem veszek kaját (jó, friss gyümölcsöt/zöldséget/tejterméket igen) addig, ameddig el nem használom a hűtőben és a mélyhűtőben felhalmozott cuccok, meg a fiókban lapuló gabonák/tészták nagy részét. A hűtő gyorsan fog menni, ott nincs nagy baj, meg egy csomó mindent megettünk már, de a mélyhűtő tele van vadakkal, mindenféle húsokkal, amiket kaptam vadászatból, disznóvágásból, és egy csomó mindenről fogalmam sincs, hogy mit lehet vele kezdeni. Csinálok majd vadast, meg pörköltet, de van még egy csomó fagyott azonosítatlan tárgy, két kilós színhúsok, hurka, kolbász, amiknek nem vagyunk nagy fogyasztói, de rengeteg helyet foglalnak. Muszáj valamit kezdenem velük. Az egyik szakács csaj (@justine_snacks) is ezt csinálja most instán, hogy kiveszi mondjuk a quinoát meg a mazsolát és főz valamit, amiben ez a két dolog (is) elfogy. És így megy végig a cuccokon. Én is ebben vagyok, tegnap egy zacskó fagyasztott zöldségből főztem minestronét. Mondjuk sokkal beljebb nem vagyok, de babysteps.

Amúgy jelenleg nagyon fantáziátlan vagyok főzés terén, és a szakácskönyveimet is teljesen tanácstalanul lapozgatom, egyszerűen nincsen ihletem. Az is nehéz, hogy hármunk közös ízlését eltaláljam. De talán az, hogy eltűnjenek a mélyhűtőből a cuccok, az kicsit motivál. A sógornőm is erről panaszkodik, hogy annyira te van a mélyhűtőjük vaddal (Barni öccse vadászik, én is tőle kapom az ilyesmit), hogy nem tudja megvenni a fagyasztott kis zöldségeit, amiket imád, sokkal jobban, mint a vadhúst, mert nem férnek el. Tegnap vittem Anna néninek rakott krumplit (azt én sütöttem) meg milánói makarónit (az anyósomtól kaptunk egy egész nagy tepsit), nagyon örült mindkettőnek. Már gondolkodtam rajta, hogy indítok egy menzát itt a házban, én megfőzöm, csak egyék meg. 

Ti is küzdötök felhalmozott kajákkal? Miket főztök mostanság? 

A mai haladás (a rák volt fagyasztott, minden más volt itthon):

2025. február 19., szerda

unpopular opinion

Az Intermezzo-t olvasom épp. Mindent elolvastam eddig Sally Rooney-tól, de amúgy nem értem, hogy miért. Nekem az összes könyvében a céltalan nyűglődés, semmi nem történés, végtelen önsorsrontás, ez annyira nem az én világom. Hogy nincsenek fordulatok, események, csak reménykedsz, hogy legalább valami majd történik. De nem! A szereplők vonszolják magukat keresztül a könyvön, és a végén kb pont ugyanabban a langyos fosban vannak, mint addig. A Normális emberekben is, amiből film is készült, az a szegény lány végig reménykedik és a 86. esélyt is megadja a pasinak, aki az elejétől kb semmibe veszi őt, ordítani tudtam volna, hogy jeez, engedjük már el. A Baráti beszélgetések pedig - Anyunak szinte minden új könyvemet oda szoktam adni, hogy gyorsan (kb két nap alatt szokta) olvassa el, mert én úgysem jutok azonnal hozzá, meg nekem lassabban is megy, nincs rá annyi időm. És anyu másnap reggel visszahozta, hogy 80 oldalt gyűrt le, de most akkor visszaadná, mert ő ennél unalmasabb könyvet még sosem olvasott. És tényleg, végigolvastam, de nagyon szenvedtem. Szóval nem tudom, miért erőlködöm, miért nem olvasok inkább mást. Az Intermezzo egyébként még egészen kalandos a korábbi könyvekhez képest, persze ezt is be fogom fejezni. Ti szeretitek Rooney-t? Velem van a baj?  

2025. február 18., kedd

pause

Tegnap teljesen el voltam keseredve, hogy az életünk megint PAUSE-on van, mert betegek vagyunk. Dani már amúgy egészen jól, de még nem mehet oviba, én éppen egyre szarabbul vagyok, nem influenzás, csak ilyen felsőlégúti-stílusban, levertséggel. Barni jól van, csak gyilkosan fáradt a végigdolgozott hétvége után. Nem nagyon tudunk sehova menni, nyűgösek vagyunk, kint dübörög a február, nekem le kellett mondanom az óráimat. Utálom ezt az időszakot, tavaszt akarok, simogató napocskát, egészséget, energiát, programokat. Ma reggel úgy ébredtem, hogy semmi hangom nincsen, teljesen be vagyok rekedve, a tegnap esti meseolvasásánál (ezt olvastuk már másodszor, nagyon kedves és gyönyörűek a grafikák) már éreztem, hogy ez lesz. 

Ma ketten vagyunk Danival, Barni mondta neki reggel, mikor elment, hogy ma neki kell vigyáznia rám és ő a főnök. Jobb a kedvem kicsit, nyomatom a gyógyteát, igyekszem pihenni, álmodozom és várom, hogy aludjunk ebéd után. 

Ez a fotó pár napja készült, nagyon régi ez a macikabátom és iszonyú meleg, nagyon szeretem. A pulcsit meg a Zarában lőttem pár éve, talán itt is mutattam, instant jókedv, ha felveszem egy-egy téli reggelen. Annyira kevés igazán jó mintájú pulcsi van, pedig gyanítom, hogy lenne rá kereslet. vagy csak én imádom ezeket?

2025. február 15., szombat

sick & tired

Az oviban csupán kb a gyerekek fele jár hetek óta, annyira sokan betegek. Dani eddig bírta, de szerencsére nem lett influenzás, csak köhög és náthás. Igazság szerint az óvónők írtak szerdán egy emailt, hogy nem szoktak szólni (tényleg nem), de betegen ne vigye már senki be a gyerekét, mert nem fair azokkal szemben, akik 1-2 hétig otthon vannak, meggyógyulnak, aztán a full beteg kölykök közé érkeznek vissza. Szerda délután én mentem Luluért is, mert jött át hozzánk játszani, így nekem mondták, hogy na ő semmiképp ne jöjjön. Én voltam a szerencsés aki elmondhatta a remek hírt az anyukájának, aki tök jó barátnőm, és ő teljesen kiborult, sírt is, hogy nem tudja megoldani, a gyereknek folyik az orra nagyon, oké, de ő ezért nem tudja otthon tartani - amúgy sincs élete, és akkor még dolgozni sem tud, mindezt 300e forintért (egyetemen nyelvtanár amúgy). Nekik a férjével nulla segítségük van, pedig van nagymama, csak épp egyáltalán nem kíván az unokák életében részt venni. Nagyon megértem őt, de persze az ovit is, szerintem sem dolguk a beteg, lógó taknyú gyerekekkel bajlódni, akik aztán ragasztják rá a többiekre a bacikat. 

Csütörtökön már itthon maradt Dani, jött velem mindenhova. Délután kicsit a tesóméknál volt Sződligeten, aztán Anyuéknál aludt, mert péntek délelőtt dokihoz kellett mennünk Barnival, délután hozta őt haza. Én aznap elmentem bevásárolni a szomszéd néninek, aki szintén beteg, meg csináltam vacsit a srácoknak, mire hazaértek. Dani nagyon nyűgös volt, este 8-kor már aludt, reggel 7-ig kb mozdulatlanul. Jól ébredt, ma egész nap ketten voltunk itthon, kirakóztunk, festett, én főztem, a szomszéd pasi jött át negyed órára, míg én átszaladtam a gyógyszertárba, ebéd után aludtunk majdnem 3 órát. Nagyon idilli nap volt, vagy hát pont erre volt szükségünk. Barni most jött haza, mert most hétvégén mindig dolgozik, vacsizott, legóznak, én meg befekszem a kádba egy fél órára. Holnap folyt. köv., megint kettesben leszünk.

Nagyon várom a tavaszt és a napsütést. Ezt a számot meg imádom:

2025. február 11., kedd

múlt hét

Óriási hullámvasút volt a múlt hét, szívmelengető hétköznapokkal-estékkel és a végére egy nagyon rossz hírrel, ami után fél éjszaka fenn voltam. A felnőtt lét az ilyen, nem? Én úgy szeretném, ha smooth sailing lenne, szépen csinálod a dolgodat és gondtalanul ringatózol az élet vizén, de mindig meg kell állapítanom, hogy soha nincsen így. Persze vannak szép vagy könnyű (könnyebb) időszakok, de előbb-utóbb mindig az ember nyakába folyik valahonnan a fos a hideg víz - avagy mindig van valami. De tényleg. Na de hagyjuk is, emlékezzünk most csak a jó dolgokra. 

  • Lógott a fejem felett egy nagyon régen esedékes adminisztrációs dolog, amit november óta halogattam. Mesélték egy házaspárról, hogy mikor kibukott, hogy kb semmilyen számlát nem fizettek és mindent kikapcsoltak náluk, kiderült, hogy a nő a konyhaszekrény hátuljában rejtegette összegyűjtve a halom befizetetlen csekket, gondolván, hogy amit nem lát, az nincs - na én is ezt csináltam ezzel az üggyel most, egyszerűen nem tudtam, hogyan fogjak neki, időnként megnéztem, aztán újra és újra elsüllyesztettem a fiók mélyére. Aztán most a héten már annyira idegesített, hogy végül vettem egy hatalmas levegőt és felhívtam az ügyintézőt, aki telefonon kb 7 perc alatt tök segítőkészen végigvezetgetett az egész dokumentumon, másnap bevittem hozzá és kész volt. Amúgy mint utólag kiderült, tényleg nem tudtam volna /értelmezni elintézni egyedül, segítség nélkül, de hogy miért kellett erre majdnem 3 hónapot várnom, azt nem tudom. Note to self: ha valami nem megy, kérj segítséget. 
  • A deutschtamásos ügy eléggé inspirált, nagyon jó kis órákat tartottam, lett új tanítványom is, aki hetente kétszer van (online). Van egy kislány, aki október óta jár, onnan indultunk, hogy stabilan hármas és még sosem kellett megszólalnia, most fixen, lazán ötös és beszélget simán - heti egyszer jár. Persze közben mindenki lebetegszik és sorra mondják le az órákat. Jövő héten meghirdetem magam megint kicsit jobban, most olyan jó flow-ban vagyok, jöhetnek még. 
  • Voltam háromszor edzeni, lelkes vagyok és jól is megy, nagyon érzem magamon. Szeretem ezt a termet, pont meséltem Barninak, hogy egészen sok idős ember is jár, bácsik meg nénik egyaránt, és annyival kedvesebbek mint a fiatalok (meg a velem egyidősek, akik közül van, aki simán nem köszön vissza soha, az egyik edző csaj pl.) - lehet, hogy csak azért állnak közelebb a szívemhez, mert korban is oda tartozom inkább, haha. 
  • Szombaton voltunk megnézni a helikopterezést a Duna felett, ha hallottatok róla, Barninak nagy része van benne, hogy ez létre jöhetett. Átrepültek a Lánchíd alatt is, közben lógott az egyikről egy ember, bele is ért a lába a vízbe, az alagút tetejéről néztük. Luluékkal, Dani kis barátnőjéékkel voltunk, annyira jó látni ezt a két kis lükét, hogy mennyire imádják egymást, Danin egy olyan szintű/típusú felszabadultság és boldogság látszik, amikor ezzel a kislánnyal van, amit szinte soha, más helyzetben nem látok rajta. Vajon 4 és fél évesen is létezik már a szerelem?
  • Van a közelben egy szuperbarátságos kis családi étterem (Remetekert), ahol van kis játéksarok kisautókkal, meg mindenféle Danit érdeklő dologgal, és egyik este, vagy hát késő délután elmentünk vacsizni. Kevesen voltak, Dani nagyon jól elvolt, rajzolt, ettünk (a kaja semmi küli amúgy), aztán kértünk egy császármorzsát közösen, és még hosszan üldögéltünk, beszélgettünk, nagyon jó volt kikapcsolni. Amúgy ez a játéksarok-színezők-színes ceruzák sztori annyira kicsi energiabefektetés a helyek részéről, mégis óriási segítség a gyerekeseknek, én sokkal több helyre raknék. 


2025. február 1., szombat

about last night

Tegnap megvolt a koncertünk. Az utolsó másfél hétben nem tudtunk próbálni mert egyszerűen nem volt olyan időpont, ami mindenkinek jó lett volna, ez kicsit aggasztott, főleg magam miatt, kellenek a próbák, a legnagyobb parám, hogy elfelejtem esetleg a szövegeket. Ezért én már napok óta nagyon intenzíven készültem, sokat, több órát énekeltem minden nap. Péntek délután mégis egy olyan erős izgulás-idegesség-szorongás lett rajtam úrrá, fel kellett hívnom Barnit, hogy megnyugtasson, meg ventillálni a lányoknak, akik szintén tök jókat írtak. Jól beöltöztem és tömegközlekedéssel mentem a helyre, nem akartam most kivételesen autóval menni, hogy ihassak azért valamit. A többiek már ott voltak, először a másik zenekar állt be, de iszonyú lassan, aztán meg mi, de hát kezdés előtt 15 perccel fejeztük be kb. 

Közben befutott Barni, meg a lányok is, de közben kiderült, hogy ha hoztunk volna anyagot, akkor lehetett volna vetíteni mögénk. Felmentem a lépcső tetejére (ott volt térerő) a telefonomon összerakni valamit a Canván, de közben meg pont érkezett meg mindenki és üdvözöltek, picit még próbáltam valamit bindzsizni, de a telefonomon nem ismerem ezt a felületet, csak a gépemen használom plakátokhoz, flyerekhez, facebook eseményekhez stb, úgyhogy egy kicsit még idegeskedve próbálkoztam, aztán elengedtem. Közben mondta az ütőhangszeres srác, hogy akkor legalább egy képet vetítsünk ki, nincs-e valami régi, kerestem, és találtam egyet, ahol háttér volt nekünk vetítve a zenekar nevével, abból kivágtam csak a vetített részt, átküldtem a hangmérnöknek, és végül azt kivetítette, tök jó volt így, örültem, hogy valami lett. 

A koncert végül szuperjól sikerült, ittam előtte egy rumot és az kicsit lelazított, nem szoktam amúgy, hogy teljes kontrollban legyek, de ez most jólesett. Dumáltam is aszámok között, ami most valahogy jobban megy, mint régen, meg nagyon cuki volt a közönség, vigyorogtak, táncikáltak, látszott, hogy élvezik, meg egyszerűen bensőséges volt a hangulat és áradt a szeretet. Utána csomó mindenkivel dumáltam, innen is volt egy olvasóm, aki mondta, hogy 15 éve Molnár Ilonka a legjobb barátnője, és hogy a munkahelyén kiszúrta, hogy egy kolléganője a blogomat olvassa, és ezen keresztül tudtak kapcsolódni. Nagyon tündér volt, örültem, hogy odajött, meg is ígérte, hogy jelentkezik majd privátban és várom nagyon! Ott volt Ivory blogger is, meg nagyon sok régi rajongónk, akiket még a régi koncertekről ismerek, a legtöbbjüket csak arcról, de mindenkire nagyot köszöntem, és látszott, hogy örülnek, hogy emlékszem rájuk. Volt egy fiatal pasi, aki Angliából jött haza a koncertünkért, és októberben is hazajött, amikor végül elmaradt, mert covidos voltam. És mesélte, hogy anno nagyon szerelmes volt belém, de most már sajnos (így mondta) van felesége, haha. És még egy csomó ilyen, annyi kedvességet és szeretetet kaptunk, hogy el sem tudom mondani, nagyon feltöltődtek a kis raktáraim, és a srácok is ugyanezt mesélték. Nagyon büszke vagyok magunkra, közben meg tudom, hogy nem magától értetődő, hogy emberek (135 fizetővendég volt) jegyet vesznek és eljönnek a szabad estéjükön meghallgatni, hogy mi mit klimpírozunk a színpadon másfél órán keresztül, nagyon hálás vagyok, hogy lehet ilyen csodálatos élményben részem. Többen is fotóztak és nagyon szép képeket kaptunk, ez is milyen kedves dolog. 

Végül Olívval bulikáztunk még kicsit, aztán éjfél körül egy Tesla taxi hozott haza és beájultam az ágyba kb azonnal.

Kora délután Barni hazahozta Danit Vácról, hogy tudjak még kicsit aludni. Délután-este Danival voltunk kettesben, annyira cuki volt, és kérdezte, hogy ugye mindig én leszek az anyukája, ugye megígérem? 

Most nagyon boldog vagyok.