cheeeese

Voltunk ovis sütögetésen, mármint az ovisok nem szoktak ezen részt venni, csak az anyukák meg apukák, na meg az óvónők. Ezt gondolom ilyen csapatépítő-céllal szervezik, és működik is, bármennyire introvertáltak vagyunk mindketten, már annyi emberrel vagyunk egészen jóban, hogy jól szoktuk magunkat érezni. Ez ilyen batyus-szervezés, mindenki hoz valami finomságot, a pasik meg grilleznek husit meg zöldségeket, közben meg mindenki borozgat meg beszélget, mindez ott, az ovi udvarán. 

Tavaly kitaláltam, hogy csinálok sajttálat, vettem kb 4 fajta tömbsajtot az Aldiban, ott tök jók vannak egész jó áron, és meglepően sokat lehet laktózmentes kivitelben megvásárolni. Összevágom, szétrakom két tálcán kis csoportokban és kitöltöm a hézagokat gyümölccsel, zöldséggel, esetleg sonkával, kolbásszal. Tavaly nagyon nagy sikere volt, így idén is reprodukáltam. Én ezentúl mindig ilyet viszek vendégségbe, szuperegyszerű és mindenki szereti. 

your castle

Múlt héten 3 hete írtak az oviból, hogy az egyik óvónő kislánya megbetegedett, így a másik egyedül lesz a dadussal két napig. Idén megbeszéltük, hogy nem vesszük ki olyan sokat Danit, mint tavaly, de ha van rá lehetőség, és örülnek, ha nem terheljük a rendszert, akkor nem bánom, ha egy-egy hetet lerövidítünk. Csütörtökön Dani ott aludt Barni anyukájánál, én meg péntek reggelre berendeltem Aput, és Apa-lánya program gyanánt a Magyar Nemzeti Galériában töltöttük a délelőttöt. Az élet művészete című szecessziós plakátkiállításra kaptam két jegyet egy barátnőmtől, de közben kiderült, hogy az összes állandó kiállítást meg lehet nézni vele. Nyitásra mentünk, és így rajtunk kívül senki nem volt a termekben, szép nyugiban nézelődhetünk, sokat beszélgettünk. Igazi időutazás volt a festményeket nézegetni, nagyon szerettük. Apu nagyon jó társaság, mindig mindennek tud örülni, annyira értékelem ezt benne, és jó volt, hogy tudtunk együtt tölteni egy kis minőségi időt. Utána sétáltunk meg ittunk egy kávét, majd elmentünk Barni anyukájához, aki ebéddel várt minket. Utána kivittem őket a Nyugatiba és elvonatoztak Vácra, csak másnap mentünk Daniért. Én közben tudtam menni próbálni, néztünk egy kis sorit, kialudtuk magunkat. Mikor mentem érte, tetőtől talpig koszos volt, hulla fáradt és nagyon boldog. 

Pár éve a Múzeumok Éjszakáján játszottunk egyszer a Magyar Nemzeti Galériában, úgy volt felállítva a színpad, hogy mögötte a bakstage az egyik erkély volt, pogival, szendvicsekkel meg finom borokkal, és persze csodálatos kilátással a Dunára és Budapestre, életem legkomolyabb (saját) koncertélményem volt ott, a Munkácsy festmények közt játszani (a külföldi pedig egy csodás boldog-hangulatú Jamiroquai a Pecsában, szabadtéren). 

Amúgy csodálatos hely a vár, imádom, mindig az jut eszembe, mikor a covid alatt terhes voltam, és oda jártunk csavarogni a kihalt, teljesen üres utcákra és terekre, mennyire más volt a hangulata úgy. Most nyilván tele van turistákkal, óriási élet van, meseszépek az épületek és közben egyfolytában dolgoznak a daruk, amin én nyilvánvaló okokból az egeik felbaszom magam mindig, de közben meg értem, hogy a külföldiek tátott szájjal sétálgatnak a kordonok közt. Bárcsak tudnám úgy érezni, hogy ez értünk van, értetek, értem, Apuért. De hát nem. 

a kedvencem ❤️