Két takaró

Tegnap estére egészen jó voltam, gondoltam mit nekem vírusok és bacilusok, én vagyok az erősebb. Fél 10-kor lefeküdtem aludni (egyre korábbra csúszik, olyan vagyok mint valami mami, de ehhez a munkához muszáj kialudnom magam), aztán éjfélkor arra ébredtem, hogy ráz a hideg, a torkom helyén pedig egy tüzes teniszlabda van. 

És mivel reggelre nem lett jobb a helyzet, sőt, reggel betelefonáltam az iskolába, hogy nem megyek dolgozni. 

Tudjátok, nekem életemben ez az első alkalom, hogy betegszabadságon vagyok. Legalábbis úgy, hogy attól még arra az időszakra is kapok fizetést. A nyelviskolában az volt a rendszer ugye, hogy annyi fizut kapsz, amennyi órát megtartasz, se többet, se kevesebbet. Ezért aztán hiába voltunk betegek, inkább mentünk dolgozni, hogy az a pénz ne hiányozzon a hónap végén. Ugyanez vonatkozott a szabadságra is: oké, nyaralj, vegyél ki szabit, de annyival kevesebb lesz a fizetésed. Itt sem olyan jó érzés itthon maradni, mert a kollégáidnak kell helyettesíteniük, vagy felügyelniük az óráid alatt (illetve remélem az utolsó órákról már elengedik a gyerekeket, mert hallottam olyat is valamelyik nap egy kollégámtól, hogy 7. órában, úgy, hogy az osztálynak már nem volt több órája, egy osztályfőnöki órára kellett beülnie felügyelni - ha valami nonszensz). 

Voltam dokinál (miközben rázott a hideg, de muszáj első nap elmenni, mert visszamenőleg nem írhatnak ki), szerencsére nem kellett várnom, keddig kiírt. Kaptam gyógyszereket, vettem gyümölcsöket és zöldségeket, és azóta 2 takaró alatt alszom mint a bunda, jólesik, igencsak ledöntött a lábamról az influenza. 

És bár megfordult a fejemben még reggel, hogy a mai napot még végigcsinálom, hogy le tudjam adni hogy mit csináljanak a gyerekekkel míg nem vagyok ott, de annak az lett volna az eredménye, hogy teljesen elmegy a hangom (mint a nyelvsuliban annyiszor, mikor torokgyuszival tanítottam), és tényleg teljesen lerobbanok, ráadásul még szét is osztogatom a vírusokat. Hát nincs lelkiismeretfurdalásom. Kemény időszak van a hátam mögött, sokat dolgoztam, szerintem jól megfeleltem, és megérdemlem, hogy ha a szervezetem azt mondja, hogy elég, pihenj, akkor szót fogadjak. 

És nagyon ügyesen meg kell gyógyulnom, hogy szombaton tudjak sétálni a szabad levegőn 1-2 órácskát, mert szupi kis karácsony előtti programokat találtunk ki!