Azt vettem észre, hogy mostanában kevesebbet blogolok, mert
1. nincsenek lyukasóráim, ellenben ezer órám van (a héten már 2x volt 7 órám egy nap, és holnap is annyi lesz) és a szünetekben készülgetek vagy szendvicset majszolok, így nincs rá időm
2. délután további magántanítványokkal foglalkozom és nincs rá időm
3. este üveges szemekkel bambulok magam elé, próbálok semmire sem gondolni, és nincs rá időm agyi kapacitásom.
Ellenben ma annyira jó napom volt, hogy el kell mesélnem.
Úgy indult, hogy jól kialudtam magam (ez fontos. Mostanában már este 9 körül ágyban vagyok (rock&roll), olvasok, fél 10-kor már alig bírom nyitva tartani a szemem, 10-kor már alszom mint a bunda. Nekem ez a koránkelés másképp nem megy, így viszont reggel fél 6 körül magamtól, ébresztő nélkül felébredek, negyed 7-ig még kuckózok a meleg paplan alatt, és aztán egész könnyedén kelek).
Aztán felvettem a legmenőbb szoknyám, amit anyukám a saját terveim alapján varrt nekem:
Úgy indult, hogy jól kialudtam magam (ez fontos. Mostanában már este 9 körül ágyban vagyok (rock&roll), olvasok, fél 10-kor már alig bírom nyitva tartani a szemem, 10-kor már alszom mint a bunda. Nekem ez a koránkelés másképp nem megy, így viszont reggel fél 6 körül magamtól, ébresztő nélkül felébredek, negyed 7-ig még kuckózok a meleg paplan alatt, és aztán egész könnyedén kelek).
Aztán felvettem a legmenőbb szoknyám, amit anyukám a saját terveim alapján varrt nekem:
Aztán pedig besöpörtem ezer bókot a szoknyámra és a stílusomra a kollégáktól és a diákoktól, de tényleg, szinte minden osztály odavolt, ezt az egyik lánytól kaptam, szerintem nagyon cuki:
Egyébként az elmúlt néhány napban több osztályban is komolyan megnyílt nekem néhány diák, nem tudom mit csinálok jól, de valami nagyon-nagyon működik, mintha falak dőlnének le, úgy örülök. És nem csak a cukiskodás megy, hanem kőkeményen adom lefelé az anyagot, és aztán mindent kikérdezek, és figyelnek, tanulnak, és haladunk.
Suli után randiztam egy jóképű, nagyon jó arc fiatalemberrel, szigorúan csak baráti alapon (ezt majd még kifejtem), akivel macaront ettem és lattét ittam. Majd hazamentem, leraktam az autót (túl csúszós volt az út a héten a bringához), homlokon csókoltam a macskát, összeszedtem a kutyát, beraktam a fülembe a Daft Punk lemezt, majd elsétáltunk a kedvenc helyemre. Vittem Kinder Countryt a pultos lánynak, akit nagyon szeretek, ittam egy óriási forró almalét fügepálinkával (csak a hideg miatt), dumáltunk egy órát (a plüsskutya legnagyobb bánatára), majd visszaraktam a fülembe a Daft Punkot, és a blöki meg én hazasétáltunk.
Tulajdonképp semmi különös... De olyan jó nap volt.
Tényleg nagyon klassz a szoknyád! Anyukád pedig jó fej, hogy ilyet varr neked, nekem hasonló esetben inkább beszólnak a rokonaim, hogy "nem vagy már óvodás". Nem mintha nagyon érdekelne :)
VálaszTörlésAzon gondolkodom még, hogy ilyenkor tanárként illik-e szólnod a lánynak a nyelvtani hibáért, vagy az nem lenne jófejség és csak a kedvességét veszed figyelembe :)
Valahol olvastam a sztorit (gondolom valami pedagógia könyvben), hogy a diák késve esik be angolórára, és a tanár kérdezi, mi történt, angolul. Diák: "My grandfather die this morning, and I...." Tanár: Your grandfather died this morning. You need to use the past tense here!"
TörlésK.b. így érezném magam, ha kijavítanám itt a hibáját.
Sejtettem. Egyben megvan a válasz arra is, hogy mit csinálsz jól, amiért közelednek hozzád a diákjaid :)
TörlésFúúúúúúú, őrült jó ez a szoknya! :)
VálaszTörlésÉn az ilyen napokat szeretem a legjobban...amikor nem valami hatalmasan jó dolog történik (persze azok se rosszak), hanem apróságoktól alakul olyan jóvá, attól, hogy minden rendben van, és ez meglátszik rajtad, ezért a körülötted lévők is így reagálnak vissza. Szeretem az ilyet!
VálaszTörlés