Ma megint ezer (na jó, 3, persze nem egymás után) lyukasórám van, és gondolkodtam rajta hogy hazamegyek kicsit, de akkor persze rohannom kellene, itt meg meleg van, tudok csendben internetezni meg olvasni, és tulajdonképpen nem is bánom hogy picit pihenek. Mondjuk nem ártott volna, ha nem csak két narancsot hozok magammal, amivel ki kell húznom ebédig (fél4), de reggel nem volt már időm csomagolni, kénytelen leszek körülnézni a büfében, de ott sajnos a mennyiségre mennek a minőség helyett, óriási szendvicseket árulnak, amik nem annyira finomak, cserébe viszont jó drágák.
Laza hetem van, napi 3-4-5 óra, és még a délutáni diákjaim sem aktivizálták magukat túlságosan. Most, hogy eltelt néhány nap, kiderült, hogy mégiscsak jól kipihentem magam, fel vagyok töltődve, nyugodt vagyok, kisimult, szuper izomlázam van mindenütt az edzéstől és már várom a következőt, és közeleg a hétvége (kispéntek). Este óriásit sétáltunk a blökivel, ami nagyon szépen lezárja a napom, mert kicsit át tudom gondolni a dolgaimat, meg gondolom a plüsskutya is az ő vállát nyomó nagy gondokat.
Ilyen problémáim vannak, hogy a múltkor az egyik barátnőmmel a randink után bementünk a Reserved-be a Mammutban, és bár neki akartunk vásárolni, végül én vettem két nagyon csinos leárazott ruhát (na jó, neki is találtunk egyet), egy feketét és egy vajszínűt, és most kellene valami alkalom, ahová felvehetem őket (egyszerre csak egyet). Konkrétan ezzel a haditervvel a fejemben nézegetem a Müpa meg a Zeneakadémia programját.
Meg hogy megvegyem-e a komódot a kanapé mögé, amit ezer éve kinéztem, mert nem olcsó, ennyi pénzből utazhatnék nyáron, de nekem az is fontos hogy egyre szebb legyen a lakás, és a nappalin még dolgoznom kell. A komód fölé akarom rakni a bekeretezésre váró képeimet is, meg jó lenne oda egy pici lámpa - na majd összerakom és megmutatom, mit szeretnék.
 |
Gianmarco Magnani |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése