2014. március 30., vasárnap

Reality bites

Na arról, hogy az életem unalmas lenne, igazán nem panaszkodhat senki, azt hiszem, legfőképpen én nem. Ma reggel 7-kor jöttem haza, amire nem is tudom mióta nem volt példa, úgy 10 évre tippelek, de vigyorogva hazatekerni a Dunaparton, miközben már világos van, és üvöltve énekelnek a madarak, te pedig telis-tele vagy élménnyel, az bizony priceless. 

Úgy kezdődött*, hogy tegnap volt a harmadik randim a rendezővel, és ő megint moziba akart menni, mert a Toldiban rövidfilmeket adtak. Szerintem cuki, hogy kitalálja mit csináljunk, és moziba menni jó kis randis program, de ha az a cél, hogy jobban megismerjük egymást, és kitaláljuk, hogy akarunk-e egymástól valamit, akkor nem túl praktikus minden találkozón mozizni, főleg úgy, hogy én azért olyan borzasztóan nem rajongok a filmekért. Sajnos emiatt nem is voltam túl lelkes, bár ebben az is közrejátszott, hogy a Vének most van a záróhétvégéje, és tudtam, hogy a barátaim egy nagy buli keretein belül épp elsiratják a helyet, és nekem már nem lesz rá több lehetőségem, hogy ezekkel az emberekkel, ezen a helyen együtt legyek, nélkülem zárul le egy korszak. De tényleg azt gondolom, hogy illik hozzám ez a fiú, okos, nagyon jókat szoktunk beszélgetni, és most egy pár napig nem érek majd rá találkozni vele, meg hát senki ne mondja hogy nem teszek érte hogy legyen párkapcsolatom, szóval gondoltam jó lesz, Ilonka, randizzál csak, nem vagy te már csitri, hogy egy buli miatt mondj le egy ilyen találkozót.

Találkoztunk a Nyugatiban, és mondtam neki, hogy annyira gyönyörű idő van, én nem látom magunkat, amint egy moziban ülünk, sétáljunk, igyunk valamit (ja, ő nem iszik), dumáljunk. Kellemes meglepiként előállt egy koncerttel is, én meg egyből lelkesedtem, persze, menjünk. Útközben bementünk az Ankertbe, ami, mint már többször kifejtettem itt, a kedvenc helyem Budapesten. Kikértem egy Nyakas Irsai Olivér nagyfröccsöt, és mivel nem bírom megjegyezni hogy melyik a nagyfröccs, és melyik a hosszúlépés, mindig meglepetésként ér, hogy épp melyiket kapom, de most különösen tudtam örülni az elém rakott 2 dl fehérbornak. Jó kislány módjára el is tüntettem azon nyomban. 

És itt jönne az, hogy minden szuperül alakult, és nagyon jól éreztem magam, és boldogan éltünk míg meg nem haltunk. Tudom, hogy nagyon szurkoltok hogy boldog legyek, és megtaláljam a nagy őt, és elhihetitek, pont így szurkolok magamnak én is, és tényleg, mindent, mindent megteszek a dolog érdekében. És el kell ismernem, hogy ezt a fiút az ég is nekem teremtette, ha pontokba kellene szednem, hogy milyen pasit akarok, akkor majdnem minden kitétel ráillene. Csak egy bökkenő van, hogy azt hiszem, ez a fiú borzasztóan sótlan, szerintem semmi humora nincsen, nem érti a vicceimet, ha nevetek valami dolgán, akkor elkezdi azt megmagyarázni, nagyon zavarba jön a néhány másodperces csöndtől is, ami szerintem egy estének természetes velejárója kellene hogy legyen, és akkor elkezdi kérdezgetni, hogy most mi van, és mire gondolok, mi a baj, és akkor ezektől a kérdésektől tényleg baj lesz. És valahogy olyan kínos, meg suta vele minden, pedig ti, akik ismertek személyesen, tudjátok, hogy én vagyok a világ leglazább embere, és velem igen nehéz kínos szituációba keveredni. És a legrosszabb az egészben, hogy így a harmadik randi után kénytelen vagyok bevallani magamnak, hogy azt hiszem, teljesen hidegen hagy engem, fizikailag, meg minden más szempontból is, és azt hiszem, szörnyen unatkozom vele, és mellette, és lehet, hogy ki kéne mondanom, hogy nincsen kedvem már találkozni vele. Lehet, hogy ez mind nem így van, csak gonosz vagyok, türelmetlen, és jó dolgomban nem tudom, mit akarok, és mi a jó nekem, én ezt vállalom.

És most ez mind biztosan nagyon rosszul esne neki, és persze ő is kiszúrta már, hogy nem érzem jól magam, főleg, hogy borzasztóan kerülöm hogy hozzám érjen, vagy megsimogasson, pedig ő azért már próbálkozna ilyesmivel. Rá is kérdezett búcsúzásnál, és elmondta, hogy őt ez nagyon bántja, és szeretné ha el tudna varázsolni, mert ő jól érzi magát velem, és nagyon szeretne még látni. Annyit mondtam neki magyarázkodás gyanánt, hogy azt hiszem, lehet, hogy én még erre nem állok készen, és mikor mondtam, akkor ezt így is gondoltam. Végül annyiban maradtunk, hogy beszélünk, és találkozunk még. És akkor there was a first kiss, amit már nem lehetett tovább halogatni, és gondoltam, hogy majd lehet hogy tök jó lesz, és itt majd megtörik a jég, és hát nem, borzalmas volt. Annyiszor mondtam már magamnak, hogy soha ne csináljak olyat, amihez nincsen kedvem, és ez most egy jó lecke volt, hogy ezt soha ne felejtsem el, nem véletlenül vannak az embernek ösztönei. És megfordultam, elindultam a vonatom felé, és azt hiszem, hangosan kimondtam hogy bazdmeg, csak reménykedni tudok benne, hogy a fiatalember nem hallotta. 

Tudom, tudom, gonosz dög vagyok, és nekem semmi sem elég jó, és más lány összetenné a két kezét ha ez a kedves fiú udvarolna neki, és én komolyan szégyellem is magam, és nem is értem, hogy mi van velem. Mindenesetre rosszul éreztem magam az este után, és nem is akartam gondolkodni azon, hogy mi lesz, csak abban reménykedtem, hogy hajnal 1-kor, mikor hazaérek, még lesz valaki a Vében, akinek elmesélhetem a szerencsétlenkedésemet, akitől kérhetek tanácsot, és akivel elszívhatok egy cigit, meg ihatok egy fröccsöt. 

És odaértem, és képzeljétek, nyitott ablakoknál szólt a zene, az utcán, az út közepén táncoltak az emberek, és mindenki a nyakamba borult, és vagy tíz embernek elmesélhettem a történetet, és kérhettem tanácsot, és vagy tíz emberrel elszívhattam egy-egy cigit, és vagy tíz emberrel ihattam fröccsöt, ami a mai fizikai állapotomnak nem tett épp jót, de a lelkemet 100%-ig helyretette. És aztán valahogy lett ott egy amerikai fiú, aki pont 10 évvel fiatalabb nálam, és már csak 2 napig van Magyarországon, és vicces, laza, és elhalmozott bókokkal, és táncoltunk rengeteget, ő életében először, mert hogy náluk otthon nem szokás a páros tánc, és megnevettetett ezerszer, és aztán reggel, mikor elindultam haza, elkísért egy darabon, tolta a biciklimet, mintha az lenne a világ legtermészetesebb dolga, és aztán csókolóztunk, és meg kell hogy állapítsam, hogy nem mondtam igazat a rendezőnek, mert én teljes mértékben készen állok már erre a dologra. 

*A történet szereplői kitalált személyek, minden egyezés a valósággal a véletlen műve.

16 megjegyzés:

  1. Az ösztönök, megérzések soha nem hazudnak. És én is akarok egy helyes amerikai, vagy inkább olasz, brazil, spanyol pasit, jó, magyar is lehet, akivel bolondul lehet csókolózni. Én mondjuk ennél többre még nem vagyok kész, de ez talán nem lenne ellenemre. :D

    VálaszTörlés
  2. Én is valami ilyesmit szoktam érezni, amikor aranyos, kedves, intelligens, diplomás, feleség és gyerekmentes fiúkkal randizom és egyszerűen nem jó. Erőlködöm 1-2 hónapot a nagyon könnyű beosztásomból, hogy találkozzunk, majd valami rettenetes csók és akkor vége. Más meg kapva kapna a fiúkon, na de miért nincs feleségük és gyerekük a mi korunkban? Miért nem csapta le valaki már őket, hiszen van mindenük?
    Akikbe elsőre beleszeretek, nekik ott van a nő, szóval nem biztos, hogy a hiba bennünk van, hogy képtelenek vagyunk értékelni, stb. Meg ez az egész illatok és kémia.

    (Sajnos én magamról is így gondolom, nem véletlen, hogy nem kellek senkinek...).

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mondjuk mert nem hagyják magukat lecsapni. Nekem több olyan férfi ismerösöm is van, aki mostanában (35-40 évesen) talált párt, és nem azért, mert olyan selejt, hogy eddig nem kellett senkinek, hanem mert eddig más dolgok voltak neki fontosak, vagy nem volt olyan nö, aki megugrotta volna a lécet. Szerintem nem baj, ha egy határozott férfi ilyen szempontból is határozott, és nem hagyja magát "kifogni".
      Egyébként neked tényleg nehéz dolgod van, mert szerintem az orvosok - nagggyon-nagggyon kevés kivételtöl eltekintve - a legrosszabb férjanyag, ami csak létezik.

      Törlés
    2. A legrosszabb. Mas kozegben pedig nem mozgok. Es egy 8 oraban dolgozo embertol sajnos nem varhato el megertes sem az ugyeletekkel, sem a faradtsaggal. Igy csak orvos pasi marad, szanalmas eredmennyel.

      Törlés
  3. Már annyira befordultam a sztori haromnegyedénél, hogy el is felejtettem az elejét, miszerint reggel 7-kor már szuper kerek volt a világ. :) Állati jó fordulat! Jobb, mint a bármelyik sorozat a tv-ben!

    VálaszTörlés
  4. soha nem tudnék még csak kedvelni sem valakit, aki nem érti a vicceimet. pedig nekem elég csúf humorom van, szóval szűk a rétegem :(

    VálaszTörlés
  5. Micsoda kalandok, Ilonka! De jóóóó!

    VálaszTörlés
  6. ha nem hát nem, ezen nem segít az összes jó tulajdonsága sem, egy percig se hibáztasd magad

    VálaszTörlés
  7. Amúgy érdekes, h minden barátnőm azt mondta, hogy felejtős, ne találkozzak vele, a srácok szerint viszont jó alap, hogy ilyen sok dolog jól működik köztünk, így nem csak fellángolás lesz, hanem komoly, mély kapcsolat, merthogy beindul majd ez. Hmmm.

    VálaszTörlés
  8. Ha fizikailag nem kívánod, hagyd a fenébe! Sok minden jöhet idővel, össze lehet csiszolódni, stb., de ha nincs meg az a szikra az elején, az nem jön később:(

    VálaszTörlés
  9. Az elmúlt fél évben kétszer is próbáltam meggyőzni magamat, hogy boyfriend material az adott pasi, majdcsak megkívánom, de aztán nem így történt. Egyik alkalommal sem. Sőt, egyszer korábban is eljátszottam ugyanezt és akkor sem. Szóval nálam háromból háromszor nem jött később sem a beindulás. Persze lehet, hogy ez is mindenkinél máshogy van.

    VálaszTörlés
  10. Na de a humora hogy indul be? :-)

    VálaszTörlés
  11. Az elsö randi a férjemmel volt életem legunalmasabb randija. Gyakorlatilag alig szólt valamit, végig én próbáltam menteni a hangulatot, ö meg néha kieröltetett magából valami izzadságszagú bókot. Szörnyü volt.* A mai napig nem tudom, hogy miért mentem bele egy második randiba... :-D
    Ebböl kiindulva mindig azt mondom, hogy egy randi alapján ne írjuk le szegény férfiakat, de mondjuk ti már azért a harmadiknál tartotok. Háááát nem tudom.
    Talán azt kellene meggondolnod, hogy mennyire tudod elképzelni azt, hogy beleszeretsz az egyéniségébe. Mert én például az a típus vagyok, hogy ha fizikai vonzalom nincs is rögtön, az intelligencia, a humor** meg a kreativitás nálam olyan tényezök, amiktöl igenis bele tudok szeretni valakibe, csak ezek olyan dolgok amikhez idö kell.
    Ennek ellenére vannak olyan férfiismeröseim, akik mindezekkel rendelkeznek, mégis "csak" a szimpatikus kategóriába tartoznak nálam, és nem a vonzóba. Szóval nehéz kérdés ez. Talán tényleg adj még egy kis idöt magadnak/magatoknak. És ha a Rendezö tényleg olyan normális, amilyennek tünik, akkor szerintem meg fogja érteni, ha megbeszéled vele.
    Egyébként a fiú barátaid valószínüleg azért biztatnak kitartásra, mert pontosan tudják, hogy mekkora nyomás ez a randi dolog, meg jó benyomás-keltési-kényszer egy férfinak - föleg ha inkább introvertált, gondolkodó típus. :-)

    *Férjnél azért utólag kiderült, hogy miért volt olyan sótlan-szótlan az elsö randin, meg a másodikra hozott virág helyett egy doboz epret nekem, és azt mondta azért, mert én olyan "epres lánynak" tünök, amitöl awwww, így elolvadtam. Ne kérdezd miért éreztem olyan nagy bóknak azt, hogy epres lánynak tünök... :-D

    ** Nekem ez a humor dolog azért furcsa, mert ha a Rendezönek téééényleg nem lenne, akkor valószínüleg nem érezné veled jól magát. Mert a humortalan emberek nem szeretik azokat, akik sok mindent viccesen néznek. Férjnek pl a humor valahogy olyan bensöséges dolog, és bizalom kérdése. És azok közül, akik ismernek minket viszonylag kevesen tudják elképzelni, hogy férj az egyik legjobb humorú ember akit ismerek, olyan klassz kis fanyar, önreflektáló humora van, és nagyon sokat nevetünk. De nem a társaság középpontja, és nem az ö viccein fog nevetni mindenki, és nálunk beletelt néhány randiba, mire megcsillantotta. Mondjuk az én vicceimen elejétöl fogva nevetett, meg sokszor mondta is, hogy nagyon szereti a humorom. Pedig - ahogy ö szokta mondani - az én humorom olyan, hogy ahhoz férfiak jobb, ha szuszpenzort húznak. :-D

    VálaszTörlés
  12. Atyavilág! Ritkán szólok hozzá, de akkor viszont úgy tünik, nem tudom abbahagyni...

    VálaszTörlés
  13. Lehet több olyan kellene Neked, mint a poszt végén.. és azután jöhet a komoly is! :)

    Ha nem vagy rá beindulva, mert ez a lényeg, hogy vonzódj hozzá, szerintem is hagyni kéne. Akarni kell h megérintsen!!! Ez fontos!

    VálaszTörlés
  14. Én a megismerem és beleszeretek híve vagyok. Tapasztalat, hogy ha a belsejét szereted, akkor már a külsejét is imádni fogod. :) Kérdés, hogy a hosszú távú kapcsolatok hogy kezdődnek. Nekünk ez a kapcsolat az ex-barátommal 3,5 évig tartott. Nála az első szikrás szerelem a fontos, ezt fogja keresni, nálam nem találta meg. Nem tudom mi a recept. Sokat segítettem, gondolom.

    VálaszTörlés