2014. március 2., vasárnap

Tekerj!

Tegnap este még teljesen más program volt ma reggelre betervezve, mégpedig Budapest, Szimpla Piac és reggeli (ezt is majdnem nagybetűvel írtam). De aztán este elmentem kicsit társasági életet élni, és kiderült, hogy a barátaim bicajtúrát terveznek ma reggelre, egy olyan útvonalon, ami végig a Dunaparton halad, és szerintem Magyarország egyik (ha nem a) legszebb bicikliútja (Dunakanyar). És úgy éreztem, hogy annyival jobbat tenne ha sportolnék, levegőn lennék, és szívnám magamba a gyönyörű kilátást, mintha bemennék Budapestre, na és az idei első bicajtúrának is épp itt az ideje - szóval kicsit szégyenkezve, de lemondtam az előre lefixált budapesti programot. 

Egy barátnőmmel indultunk innen a városból, a többiek úgy 15 km-nyire csatlakoztak be, és onnan még tekertünk ugyanannyit, ráadásul erőltetett menetben, mert a barátnőmnek vissza kellett érnie időre dolgozni. Mikor megálltunk, nagyon fáztam, mert nem volt túl meleg, kicsit a szél is fújt, és meg is izzadtam elég rendesen. Visszafelé félúton megálltunk és megkerestük a csokiboltot és a pékséget, amikről Violet írt a múltkor. Mindkét hely icipici, összetartoznak és családilag viszik, a csokiboltban a helyben készített csokik mellett vannak még fűszerek, teák, lekvárok, a pékségben pedig a teljesen rendhagyó péksütik mellett különleges sörök, teák, (sós) vajak, sajtok, kolbászok. Mindkét hely totál francia hangulatú, mintha valami Audrey Tatou  film díszletei lennének (itt vannak képek), és csöngetni kell, úgy jönnek ki, és meg lehet a dolgokat kóstolni. Tudjátok, ha ilyen helyek lennének a közelemben, eszembe sem jutna a Teszkóba és Lidlbe járni, meg nagyüzemi árukat vásárolni, hanem őket támogatnám, és mindenféle finomságot vinnék haza - jó, túlzok, de elhatároztam, hogy ezentúl hetente el kell bicajoznom arrafelé, és a szüleimet is el fogom vinni. Persze vettünk házi készítésű bonbonokat, a pékségben pedig vaníliás-mazsolás táskát, sajtos-currys és sonkás péksütit meg forró teát, és teljesen odavoltunk, minden hihetetlenül finom volt, meg hát kellett is pótolni az energiát. 

Aztán félúton a többiek leváltak, és ketten jöttünk hazáig, nekem viszont akkor már nagyon fájt a térdem, meg a fenekem, de az utóbbit tudtam hogy fog. Így utólag azt gondolom hogy megfázott a térdem, mert elméletileg edzésben van, szóval az nem lehetett baj, de tény, hogy hideg volt kicsit, meg a táv is túl hosszú volt így elsőre - 3 és fél órát tekertünk. Most is fáj a térdem, és nagyon forró.


Itthon beálltam a forró zuhany alá, bekuckóztam a kanapéra, majd aludtam másfél órát. Farkaséhesen ébredtem, de csak egy madársaláta-paradicsom-mozzarella salátát csináltam magamnak, egy hős vagyok. Jólesnek a könnyű kaják mostanában, jobban is érzem magam, remélem látványban is meglesz az eredménye hogy így visszafogom magam. 

Mikor lesz megint hétvége?

Kölcsönadtam a bátyámnak a fotómasinámat, ha visszakapom újra szépek lesznek a képek.

2 megjegyzés:

  1. Itt voltál Nagymaroson? Ugye milyen szuper a kézműves csoki és a Kis Francia? Régebben eredeti croissant is sütöttek, de arra sajnos nem volt elég nagy a kereslet. Én ilyen bonbont veszek minden ünnepi alkalomra.

    VálaszTörlés
  2. én voltam csoki készítő workshopon is, nagyon megérte és szuppper volt!:)

    VálaszTörlés