Mostanában a szabadidőmben sokat vagyok egyedül. Nem érzem magam magányosnak, mert lenne lehetőségem társaságba menni, magam választom az egyedüllétet, mert úgy érzem jót tesz. Rákényszerítem magam hogy sokat gondolkodjak, és szembenézzek magammal és a dolgaimmal. Azt hiszem, soha nem volt még ennyire tiszta a fejem, soha nem éreztem még ennyire, hogy rajtam nem múlik semmi. És ez, a tavasz-illattal kombinálva óriási szabadságérzetet ad.
Mostanában sokat eszembe jut a gimi utolsó éve, az akkori önmagam, és eszembe jut ahogy egyszer ültem valami buszon, tavasszal, még érettségi előtt, az első nagy szerelmemtől, Gödöllőről igyekeztem épp Budapestre a bátyám albérletébe, ölemben a kockás hátizsákom, a U2 Zooropa albumát hallgattam, szerelmes voltam, és úgy éreztem, enyém a világ - és azt hiszem az enyém is volt. Mostanában is pont olyan szabadnak érzem magam mint akkoriban, csak már nem hiányzik a cigi sem a hátizsákom első zsebéből, a bulik sem, meg a Kalinka vodka narancslével, sőt, már a zene sem hiányzik. Szeretem ha tiszta a fejem, ha hallom, mit gondolok. És elég ha leülhetek a Dunaparton a gátra miközben vakargatom a kutya füle tövét és nézem a vizet, vagy ha eltölthetek egy egész délutánt úgy, hogy olvasok - mint ma is. Nem érzem úgy, hogy bármiről lemaradnék, vagy bárhova sietnem kellene.
Annyi mindenkitől hallom hogy mennyire rossz megöregedni, milyen jó lenne újra 18-nak lenni. Hát, nem tudom, én most sokkal jobban érzem magam a bőrömben mint akkoriban. Kiegyensúlyozottabb vagyok, bölcsebb, és a hajam is jobb. És annyi minden történt velem, jézusom, annyi kaland, annyi helyen jártam, utaztam, buliztam rengeteget, végigstoppoltam és utcazenéltem fél Európát, kipróbáltam milyen rocksztárnak lenni, éltem külföldön, voltak nagy szerelmeim meg sok kicsi, férjhez mentem, összetörték a szívem nem egyszer, újra összeraktam az életem nem egyszer - akár könyvet is írhatnék, nem is egyet. Ha az életem hátralevő részében semmi nem történik már velem, én akkor is elégedett leszek. De gondoljatok bele, valószínűleg most járhatok életem felénél, hát csak történik még velem egy s más.
Ez a dal is a tizennyolc éves önmagamat juttatja eszembe. És a mostani szabadságomat.
,
Megmondod hány éves vagy? :) A képek alapján túl fiatalnak tűntél ennyi mindenhez. :D
VálaszTörlés36. :)
TörlésPont a napokban jutott nekem is eszembe, hogy már nem hiányzik mindenhez a zene. Sokszor szeretek csendben lenni. És igen a szabadság... Ilonka, tiéd a világ és ez annyira jó! :)
VálaszTörlésÓ, de jó volt ezt olvasni. Amikor én is így érzem, akkor rendben a lelkem. Csak még nem mindig érzem így. ;)
VálaszTörlésAzért ez nálam sem egy konstans állapot még. :(
TörlésÓ, pont egyidősek vagyunk, de én sajnos nagyon érzem, hogy duplán 18 vagyok. Bárcsak érezhetném még egyszer azt az előttem az élet érzést, de régen nem érzem. Jó arra gondolni, hogy talán az én készülékemben vagy élethelyyetemben van a hiba, és nem a koromból adódik.
VálaszTörlésSzia Phoebe!
TörlésNekem eszembe sem jutott ez a dupla 18, én ilyen korú kölyköket tanítok, és én nagyon közel érezem magam korban a diákjaimhoz.:) Rémlik, hogy régen olvasgattalak, ha jól emlékszem, neked van gyerkőcöd is, igaz? nem írsz már?
Biztos vagyok benne, hogy teljesen másképp látnám a dolgokat ha nekem is lenne családom, és felelősséggel tartoznék másokért. Mondjuk a korunkból adódóan akkor is úgy gondolnám, hogy van még rengeteg időm hogy egymillió dolog történjen velem, de akkor biztosan többet aggódnék anyagiak, a gyerek, a kapcsolat, meg ilyenek miatt.
De most, hogy válás előtt állok ennyi idősen, tökéletesen másképp alakultak a dolgaim mint ahogy elképzeltem, kénytelen vagyok úgy hozzáállni, hogy itt vagyok, azt csinálhatom amit akarok, van időm, energiám és pénzem magamra, nincsenek különösebb gondjaim - az összetört szíven kívül, de eb csont beforr. És muszáj elhinnem hogy még leszek szerelmes, lesz gyerekem, családom, anélkül hogy türelmetlen lennék.
Nekem mindig azt mondják, hogy szuperpozitív vagyok, nem tudom, nálunk a családban mindenki ilyen. Mindenesetre szerintem igenis előttünk az élet. :)
Szerintem neked lesz is, en ledobbentem, mikor kitetted egy keped, minimum tiz evet letagadhatsz, persze nem ezert less, hanem mert Te nem vagy az a tipus, aki egyedul marad!En voltam/vagyok az Elet Amerikaban blog iroja, csak kozben a freeblog besz*rt, es elkoltoztem. Na meg harom eve itt vagyok Mo-on, es nagyon-nagyon keservesen illeszkedem vissza, leginkabb sehogy. Nalam ugyan valas nem, de beteg szulo, es egyeb fincsi dolgok vannak,Meg valahogy a hat ev Amerikat nehezen tudom magam mogott hagyni, es ujra kezdeni mindent a nullarol. En is tanitottam, odakint is, anno pedig itthon gimiben, imadtam. De mar ugy erzem nem lenne ugyanaz. Most pedig csinalom, amit az elet dobott.
Törlés