2014. április 24., csütörtök

Sad and confused

Van bennem egy nagyon komoly zavarodottság mostanában. Persze általában igyekszem nem szembenézni az érzéseimmel, és könnyen el is tudom őket hallgattatni, mert rádiót hallgatok, dolgozom, beszélgetek, olvasok, alszom, meg nem is tudom, miket csinálok még, de amikor este lemegyek a Dunapartra, futok, és csak a gyönyörű gitár, meg a karcos hang szól a fülemben, előttem meg a naplemente a víz fölött, olyankor muszáj kicsit magamba nézni. 

És ilyenkor ott futni nagyon jó, és tudom, hogy jó a bőrömben lenni, mert nagyon szeretem a munkám, egy csomó pozitív visszajelzést kapok, nagyon cukik a szüleim, és nem is tudják, hogy mivel járjanak a kedvemben, mindkét bátyámékra számíthatok bármikor, a gyerekek még akkorák, hogy bármikor lehet tőlük ölelést, meg csokiillatú, maszatos puszikat kuncsorogni, és itt a plüsskutya, meg a macsek, akiktől napi szinten rengeteg szeretetet kapok, és kívánom, hogy mindenkinek legyen kutyája meg macskája, mert az nagyon jó. És mindenkinek rendben van az élete és egészséges meg okos, soha nincs semmi fesztivál, és ezt én nem cserélném el semmire. És gyönyörű helyen lakom, mert a Dunakanyar, és a város, a lakásom, a kert, meg a színes csecsebecsék körülöttem, és amit a számon kiejtek, megvehetem, mert nincs hitelem, nincs gyerekem. És vannak barátaim is, még ha sírdogálnak is a vállamon, és vigasztalni kell őket, mint a barátnőmet tegnap a vodka-martinijeink fölött, de lehet velük reggelig táncolni is, ha arról van szó. És itt a zenekar, akikkel szépen, lassan, de dolgozunk, és hihetetlenül jó érzés visszahallgatni a tiszta, új, szeretnivaló produktumokat, és alig várom, hogy mások is hallják. Szóval minden szép és kerek, igazán cool életem van. 

És közben annyira mélyen, végtelenül szomorú vagyok, és borzalmasan magányosnak érzem magam. És azért vagyok teljesen összezavarodva, mert bár most már tudom, hogy itt vagyok otthon, ez az én életem, minden rendben van, és másutt, ezektől a dolgoktól, ezektől az emberektől távol mindig hiányérzetem lenne, de mégis, még mindig nem tudom elhinni, hogy egy meseszerű, filmbeillő szerelem, egy jól működő házasság pillanatok alatt, ok nélkül semmivé foszlik, és ezt érdemeltem. És akkor is, ha haragszom rá, mindig, mindig hiányozni fog. Mindig hiányozni fog, ami köztünk volt, és komolyan félek, hogy sosem lesz már ilyesmiben részem. Úgy érzem, én ezen sosem leszek túl. Olyan érzés még mindig, mintha valami elképesztő, édes-keserű filmet néznék, aminek én vagyok az összetört szívű, titkokat őrizgető hősnője, és ennek a filmnek kurvára nincsen happy endje. 

7 megjegyzés:

  1. -ölelés egy ismeretlentől-

    (Zug)olvasgatlak már egy ideje, és még azelőtt is. Meglepett nagyon a dolog, de úgy látom, ha fáj is, azért a talpadra esel, és mész tovább.

    Nem túl nagyszámú, de összes szerelmeim után ugyanez az ürességet éreztem, egy jól működő családi kör mellett, ellenére. Disszonáns érzés volt, bűntudatos.

    Egy gyerekkel beljebb vagyok, de nagyon régóta egyedül nevelem. A szerelem meg ott ért utol, ahova csak a nyakamat behúzva mertem beóvatoskodni..

    Bátorság. Szerintem nagyon jól csinálod.


    VálaszTörlés
  2. igen, le a kalappal.

    azt meg mindenkinek javaslom, h hozzád hasonlóan írja le, milyen nagyszerű dolgok is vannak az életében. jó terápia. majd én is leírom. zsofff

    VálaszTörlés
  3. Ez a gyász. Ezt nem tudod "megspórolni", ezen végig kell mennned, de egyetértek az előttem szólókkal, sztem is nagyon jól csinálod. Egyik barátnőm hasonló helyzetben jár mint te (pár éves, harmonikusnak tűnő házasság után villámcsapásszerű válás) és ő úgy háromnegyed év után mondta, hogy "megyek Pesten, olyan szép tavaszi, olyan jól érzem magam, és akkor egyszer csak belém hasít, hogy : De hiszen én válok! És szinte szégyellem magam, hogy olyan jól elvoltam az előbb" Ismered Szerb Antalltól a Szerelem a palackban-t? Ha nem, olvasd el, jó kis fricska a szerelmi bánatra!

    VálaszTörlés
  4. Ilyenkor az a baj, hogy bárki bármit is mond, nem tudod elhinni. Senki sem aki ilyen helyzetben van. Pedig bizony leszel te még tulcsordultig boldog valakivel.csak ezt most nem látod. Én se láttam.ma pedig már képes vagyok nevetni rajta. Az pedig teljességgel kizárt, hogy nálad ne változna :)

    VálaszTörlés
  5. Én azt látom Ilonka, hogy az ember életében általában valami mindig billeg. Ha „szerencséje” van akkor csak egy terület az, ha nem akkor egyszerre több területen is küzd kihívásokkal.
    Ha a párkapcsolat rendben, akkor lehet, hogy a munka vagy az egészség területén van valami megoldandó feladat.
    Persze, hogy ami nincs rendben, ott lehet hiányérzet meg fájdalom.
    Én mostanában valami buddhista nyugalommal szemlélem az életet, és amikor ép hullámhegy vagy, gyűjtöm az erőt a hullámvölgyre.

    VálaszTörlés
  6. Milyen okos olvasóid vannak, tök jókat írnak. :) Én nem tudok, csak annyit, hogy szerintem is jól csinálod és a leírtak alapján irigylésre méltó életed van, ez az az időszak meg elmúlik. Nem akarom én elbagatellizálni a dolgot, biztos, hogy rohadt nehéz és nehéz is lesz még ez egy ideig (én "csak" egy szimpla szakítás közben vagyok 3,5 év kapcsolat után, külön költözés köv. héten, új munka ezen a héten, stb., majd' beledöglök, szóval megértem mennyire rossz, sőt, házassággal a hátatok mögött még rosszabb lehet), de olyan jól fogod fel a dolgokat és nem csak ülsz és várod a sült galambot, hogy jobb életed legyen, hogy idő kérdése és jól leszel. Tényleg.

    VálaszTörlés
  7. A válás nyilván nehéz, de nekem valahogy az az érzésem, hogy már most túl vagy rajta és a szorongást főként az táplálja, hogy lesz-e még olyan jó mint akkor volt..

    VálaszTörlés