2014. április 3., csütörtök

So long

Nagy dilemmám volt, hogy a "szakításhoz" találkozzak-e még vele, de egyszerűen mintha a fogamat húznák, annyira nincsen hozzá kedvem, meg hát minek még egy szörnyű találka? Kedden beszéltünk telefonon, ő kis cuki lelkesen elmesélt egy csomó minden számomra teljesen érdektelen dolgot, kérdezgetett, én pedig hümmögtem, nagyon kínos volt. Már nem akarom tovább húzni az időt, hiszen tudom, hogy ez nem fog köztünk menni, de rákattintani a küldés gombra, nem épp volt jó érzés. Remélem nem válaszol. 

Próbálok belegondolni, hogy hogy lenne jó fordított esetben, én mit várnék el, és hát azt hiszem, leginkább egyenességet. You're not the one. Have a happy life*. 



*Nem ezt írtam.

33 megjegyzés:

  1. szerintem ennyire az elején még belefér. ha komolyabb lenne, akkor nem.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De szerintetek találkoznom kellett volna még vele? Hogy ezt elmondjam?

      Törlés
    2. hát most már igazából tök mindegy, nem?

      Törlés
    3. nem, szerintem én is ezt csináltam volna.

      Törlés
    4. Azt hiszem, én átváltottam bitch módra, mert eljutottam odáig, hogy nem érdekel, hogy mi az elegánsabb és mi a jobb. Évekig mindig én voltam a jókislány, a kíméletes, a lehető legnormálisabban viselkedtem, hogy a másiknak kevésbé legyen rossz, követve azt, amit illik, ami lelegnáns, stb. Akkor is, ha én ebbe belül kicsit belehaltam. Ez elmúlt. Úgy érzem, hogyha mindent úgy csinálok, akkor lehet, hogy neki 1%-kal lesz jobb, nekem viszont 80-nal rosszabb. És önzőbb vagyok már ennél. Nem akarok belehalni minden nemkapcsolatba. Ha rendes kapcsolatvan, persze, rendes szakítás jár hozzá. De amikor 3-4x találkozik az ember a másikkal, utána egyszerűen nem futja az erőből. legalábbis nekem. Nem látom értelmét. Úgyhogy én is mondtam írtam már e-mailben, amikor szervezte volna a srác a következő találkát, hogy bocs, de inkább ne. És az elsőnél szarul éreztem magam. Nagyon. A másodiknál kicsit kevésbé. még most is bűntudatom van és rosszul érzem magam kicsit, de korántsem von le annyit a boldogságszintemből, erőmből, mintha elmennék találkozni vele és elcsesznék x órát az életemből, amit annyi minden másra fordíthatnék. Vagy csak ülnék otthon és bámulnám a falat zenehallgatás közben. Esetleg mosogatnék. Van olyan, amikor már többre értékelem az utálatos házimunkát, vágyottabbnak találom, mint egy találkát az illetővel, na, akkor rohadtul semmi értelme a személyes találkának. És ezek nem is szakítások, csak egyszerűen "érdektelenség miatt" elmarad a dolog.
      Szóval én már bitch vagyok, olyanokat művelek (aka nem személyesen "szakítás"), amit soha nem gondoltam volna, de az ember néha igenis gondoljon kicsit magára is!

      Törlés
  2. Ha nem is találkozni, de talán egy telefon elegánsabb lett volna, szerintem.

    VálaszTörlés
  3. Találkozni szerintem sem kellett volna, de igen, talán a telefon elegánsabb lett volna, ezt a szót nagyon jól eltalálta Anais. Mert csak ott volt az a béna csók, ami már kicsit valami.
    De az egyenesség mindenképp a legfontosabb. Szerintem jobb így, mint ha még találkozol vele párszor, miközben pontosan érzed, hogy neked ez valamiért nem megy.

    VálaszTörlés
  4. Szerintem meg nagyon nehéz lett volna telefonon ezt összeszedetten és viszonylag fájdalommentesen intézni, főleg ha ő ennyire lelkesen és cukin mesél mindenfélét. Én úgy látom, hogy nem tartott még ott a kapcsolatotok, hogy igazán gáz legyen emailben "szakítani", ez volt az egyszerűbb megoldás. Majd másvalaki, akinek ő lesz az igazi, gyorsan megvigasztalja :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szeretném megjegyezni, hogy itt nem beszélhettünk még kapcsolatról.

      Törlés
    2. vannak pasik, akik szerintem túl lelkesek és túl cukik. ami nem azt jelenti, hogy ugyanezt kell tudnunk viszonozni. Tegnap voltam egy első randin, a srác hozott nekem ajándékot (könyvet és csokit - olyan könyvet, aminek nagyon-nagyon örültem, mert ha ápdételtem volna már a kívánságlistámat, tuti rajta lett volna), amit tökre nem tudtam mire vélni. Nagyon édes volt meg minden, de azért... na, az ilyen fiúk biztos úgy érzik, hogy 2 randi már kapcsolat, bitch-mode-mike viszont még nem. És szerintem más is így van vele...
      Szerintem az a lényeg, hogy ne legyen bűntudatunk amiatt, hogy nem vagyunk ugyanannyira lelkesek, mint a másik fél.

      Törlés
    3. Ó, máár én is szeretek indokolatlanul ajándékozni, ez ne legyen már fekete pont! :)

      Törlés
    4. nem fekete pont, de egy első randin szerintem fura.

      Törlés
    5. Ok. lehet.
      De ha előtte már leveleztek, és valamiért a fiú sejtette, hogy tetszeni fog neki ez a könyv, akkor nálam ez bőven belefér a kedves gesztus kategóriába.

      És egy sima első találkozásnál, ami nem randi? :)
      Most azért elgondolkodtam! :)

      Törlés
    6. háááát, én olyan lekötelezve érzem magam ilyen esetben. Nem is értem. Nem arról van szó, hogy hozott egy kis meglepit. Simán 5e fölött volt, amit kaptam. Ha hoz egy csokit vagy egy marék ribizlit (no pun intended), akkor az nem biztos, hogy fura.

      Törlés
    7. Ok, ez lehet, hogy túlzó.
      De én pl. annyira szeretem meglepni az embereket, hogy ha tehetem, és találok valami királyat, nem nézem az árát.
      És nem várok viszonzást, örülök az örömének! :)
      Értelek amúgy, csak próbálom megvilágítani a másik oldalt.

      Törlés
    8. persze, persze, de más, ha ismersz már valakit és úgy leped meg. Persze azért alig várom már, hogy bkv-n üljek és olvashassam a könyvet, szóval csak csinálom itt a fesztivált :D

      Törlés
    9. Hát én is olyan vagyok mint Anais. Én is csak úgy ajándékozgatok. Mondjuk amikor én kapok akkor zavarba jövök. Amikor ilyen helyzetben voltam, hogy nem akartam semmit, mindig finoman jeleztem azzal, hogy csak minden 5.ik hivasara reagaltam, csak neha valaszoltam az smseire, es amikor elhivott egy ujabb talalkozora akkor mondtam meg neki, hogy ne haragudjon..

      Törlés
    10. Tudom, nem párkapcsolatként használtam a szót, csak nem találtam jobbat, az "ismeretség" talán helyénvalóbb lett volna

      Törlés
  5. szar az elutasítás, mindegy milyen formában jön... szóval szerintem tökmindegy a "hogyan kellett volna" (persze a formára gondolok, nem a stílusra), a lényeg, h te őszinte voltál vele, a többit neki kell feldolgoznia és elengednie. Van ilyen, hogy két ember egyszerűen csak nem passzol össze.

    VálaszTörlés
  6. Én fordított helyzetben, ha velem szakítottak volna pár randi után, tuti az emailnek "örültem" volna jobban, telefonon vagy élőben nekem kellemetlen lett volna hallanom az igazságot. Én is írtam már ilyen e-mailt régebben: a srác nem tudta, hogy van barátom, és nagyon nyomult. Még meg is köszönte az emailt! :))

    VálaszTörlés
  7. Én is emailt akartam volna kapni inkább.

    VálaszTörlés
  8. Egyébként meg válaszolt, sms-ben (én ezt nem értem, ott miért jobb), és majd este beszélünk telefonon, szóval nem úszom meg. Mondjuk nem tudom, miért jó neki ez, én azt hiszem, hogy meg fog próbálni meggyőzni arról, hogy jó lesz ez, próbálkozzunk még, mert amúgy miért akarna beszélni?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem tudom, mit írtál neki, mennyire részletesen, de lehet, hogy ő kíváncsi a részletekre. Vagy egyszerűen csak reagálni akar rá, nem csak írásban. Persze a győzködés is benne van a pakliban, de ahogy az előbb is írtam, fogalmunk sincs, a másiknak hogy könnyebb, jobb.

      Törlés
  9. Ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. :-) Nem tudom, én olyan bolond vagyok, hogy ha elcsattan egy csók, akkor azért utána már valahogy igénylem, hogy szóban "szakítson" velem vki, pár találkozás után elég telefonon is, de valahogy megalázónak érezném, ha még erre sem venné a fáradtságot. De ugye én vagyok a lány, és nem támadok le senkit, szóval akkor a másik a kezdeményező fél. Úgy sejtem, nálatok sem te csókoltad meg őt, úgyhogy nem ringattad hamis reményekbe.
    Az igazság az, hogyha megmondod valakinek, hogy nem, akkor az neki sehogy sem jó. Viszont azt eltalálni, neki hogy könnyebb, nos, kb. lehetetlen, ez látszik az itteni reakciókból is.

    VálaszTörlés
  10. És egyébként mindig is szerettem, de ahogy öregszem egyre inkább nagyra értékelem az egyenességet és az őszinteséget, még akkor is ha fáj. Sokkal jobb.

    VálaszTörlés
  11. ez még nem volt kapcsolat, csak ismerkedés, csók ide vagy oda, szerintem sem gáz az email. telefonban nem mindenkinek megy olyan jól negatív tartalmakat közölni, könnyen elcsúszhat magyarázkodásba meg mentegetőzésbe a dolog, amitől csak még kínosabban fogja magát érezni mindkét fél. ez így is teljesen korrekt ha pedig este rákérdez, vagy köti az ebet a karóhoz, lehetsz nyugodtan nagyon őszinte, feltéve ha egész biztosan NEM részedről az a nem.

    VálaszTörlés
  12. szerintem is jobb az email, mint a telefon, a többiek már jól leírták, hogy miért :)

    VálaszTörlés
  13. Lehet, hogy az első találkozásnál mindenkinek át kellene adni egy lezárt borítékot a másiknak, amiben leírja, hogy szeretné hallani/olvasni a nemet az első, második, ezredik randi után. :-)

    VálaszTörlés
  14. Szerintem teljesen jó volt az e-mail, én sem akartam volna telefonban hallani ezt..

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. De ő aztán még akarta! Teljesen rejtély.

      Törlés
    2. én mondjuk nem voltam az email híve az elején, de ha te meg igen, akkor a helyedben már kitartottam volna amellett, hogy ne beszéljük ezt túl és kész. de jó, hát legyen meg az ő akarata, nyilván, érdemel ennyit, stbstb.

      Törlés
  15. tudom, hogy már mindegy, de szerintem megfelelő volt az email, nincs kínoskodás, bekezdésekbe lehet szedni, összeszedettebb, átgondoltabb tud lenni. nálam volt már olyan, h letettem a telefont, es emailt irtam a pasimnak. :D

    VálaszTörlés