Oh la la, c'est la vie 2

Imádtam ezt a hetet. Úgy tűnik, az iskolára már májustól úgy kell gondolni, hogy mindjárt itt az év vége, lazaság van, fél gőz, sok-sok pihi. Mondjuk a történethez tartozik, hogy csütörtökön volt egy pici műtétem, amit már régóta tologattam, semmi komoly, de most vigyáznom kell magamra egy pár napig, úgyhogy bár több programra is nagyon hívtak, helyette zen van és töltődés, de nem bánom. 

Hogy mennyire vagyok lelazulva és kipihenve, jól tükrözi, hogy este 10-kor már lecsukódik a szemem a könyvem fölött, ma reggel 5:58-kor pedig magamtól, kipihenten ébredtem, és egy óra múlva már lezuhanyozva, frissen mosott hajjal vittem a kutyát sétálni. Valahogy nagyon jól sikerül most enni is, nagyon könnyűnek és energikusnak érzem magam, mondjuk nem tudom, meddig tart a lelkesedés.

Ja és annyira le voltak már pattanva a melegítőim, hogy rendszeresen égek jógán, és már fél éve nézelődöm ilyen ügyben. Ma viszont elhatároztam magam, bementem egy sportáruházba, és vettem egy futónadrágot, volt egy csomó fajta, és végül egy pöttyöset választottam, egyértelmű volt, hogy ő kell, hogy hazajöjjön velem. Mondjuk nem futok tőle jobban (nagyon lightosan, de kipróbáltam), de valahogy tényleg úgy érzi magát az ember, hogy ő most egészen komolyan vehetően sportol, a kitérdesedett teszkós melegítőnacijaimban mindig félek hogy meglát valaki, ebben meg teljesen menőnek érzem magam, hogy futok kocogok. Ezen kívül vettem még egy melegítő szettet a gyerek részlegen (164 cm-re való, én 170 vagyok, pont jó rám), sokkal olcsóbban, mint amennyibe a felnőtt cuccok kerültek, meg le is volt árazva. Sportcucc-projekt kipipálva.

Semmi izgi, de most nem is hiányzik.