Közben persze élvezem nagyon, hogy itt a nyár, még ha nem is bánnám, ha kicsit melegebb lenne. Minden nap bejárok a suliba kicsit, és így, hogy az érettségin ülök bent, és úgy érzem, hasznosan töltöm az időm, már kicsit sem nyűg az egész, sőt, élvezem. Délután az ügyeimet intézem a városban, már több olyan dolognak került pont a végére, amit legalább fél éve tologatok, majd bevásárolok, főzök, vagy itthon tobzódom, esténként pedig kutyázom, és általában találkozom valakivel.
Tegnap Budapesten találkozott az Összetört Szívű Nők Egylete (M. Gray és én, ő volt, akivel a múltkor olyan fergetegeset buliztunk, és nála is aludtam, na tessék, lehullt a lepel), fröccsöztünk, dumáltunk, és felültünk a Budapest Eye-ra, amitől én mindig teljes izgalomba jövök, ha meglátom, mintha legalábbis az Eiffel tornyot pillantanám meg, szerintem zseniális ötlet. Gyönyörű volt róla a kilátás, és a tudat is komoly volt, hogy ott ülünk a világ egyik legszebb városa tetején, ami ott zsibong a lábaink alatt, és micsoda jó életünk van, de azért akkora élményt nem adott mint amire számítottam, vagy csak velünk (vagy az elfogyasztott fröccsökkel) volt gond, nem tudom.
Azt már tegnap kitaláltam, hogy ma nem megyek be a suliba, mert a kollégák is azt mondták, hogy nem kell a dolgot túlzásba vinni, de majd holnap megyek megint. Helyette utolértem magam, a lakás minden szeglete ragyog, vasaltam, mostam, és a ruhászekszekrényben is megint élére állítottam megint mindent.
 |
| helen dardik |
A hétvégét pedig kivételesen nem azért várom, mert nem kell dolgoznom, hanem mert vendégeim lesznek, és nagyon jó kis programokat találtam ki nekik, lesz finom vacsi, kutyacica-simi, elviszem őket koncertre, kapnak fröccsöt, reggel reggelit, aztán meg holnap vár minket a bringázás, a Dunapart, a napsütés meg a semmittevés. Nagyjából így:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése